Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-08-19 / 33. szám

A KORAI OARVAK CSINGIZ AJTMATOV REGÉNYE FILMEN Bolot Samsijev kirgiz filmrendező szinte min­den egyes munkáját ok­levelek, díjak és egyéb kitüntetések fémjelzik. Először 1963-ban ízlelte meg a sikert, amikor még mint főiskolai nö­vendék díjat nyert a kö­zép-ázsiai köztársaságok filmfesztiválján a Hőség című filmben nyújtott színészi alakításáért. Ez­után a dokumentumftlm műfajában már rendező­ként tűnt fel: Csabán és Manaszcsi című filmjeit az NSZK-toeli Mannheim ben és Oberhausenben rendezett nemzetközi fesztiválokon nagy élte •méréssel fogadta mind a közönség, mind a kriti­ka. Samsijev később át­tért a játékfilmek rende­zésére. Lövés a Karas hágón. Az Isszik-Kül pi­ros pipacsai, Fehér hajó — ezek pályafutásának főbb állomásai. Legutőbbi filmjéért, a Fehér hajó­ért a stáb 1977-ben álla­mi díjat kapott. A sikernek minden bi­zonnyal az az egyik nyitja, hogy a rendező olyan írók regényeit fil­mesül meg, mint Muhtar Auezov és Csingiz Aitma­tov. De a film történeté­ben bőven akad példa arra is, hogy a filmvász­non a legjobb irodalmi müvek értékei elsikkad­nak, ha hiányzik a ren dezől tehetség és erede­tiség. Samsijev alkotásait tartalmi gazdaságuk mel­lett sajátos kölíőiség jel­lemzi. Az irodalmi mű az ő kezében új életre kel, és ismét elindul a kö­zönséghez vezető úton. „Dzsigit, aki még so­hasem esett le a lőről" — így nevezik Kirgiziá­ban az olyan embert, akinek kedvez a szeren­cse. Barátai, ismerősei ilyen bravúrlovasnak ti­tulálják Bolot Samsijevet is. A rendező nemrég fe­jezte bo legújabb játék filmjét, amely Csingiz Ajtmatov Korai darvak című regényének alapján készült. Ajtmatov híres művét az olvasók is is­merik. Nem tudjuk, ho­gyan fogadja majd a kö­zönség a rendező leg újabb alkotását, de a re gény ismeretében és Samsijerv eddigi sikeres pályafutásának alapján bízvást kívánhatunk sze rencsés repülést a „dar vaknak“. Iszfl A szovjet emberek nem szórakoztató látványosságként fogják fel a filmet, hanem mindennapi életük tükörképének, társadalmi .fejlődésük érzékeny mércéjé­nek tekintik. A Szovjetunióban a .mozilá­togatottság háromszorosa, négyszerese a nagy filmművészeti hagyományokra visz- szatakintő nyugat-európai államokénak, az új filmek bemutatását élénk viták kö­vetik,' s a nézők nagy érdeklődéssel olvas­sák a lapokban közölt filmkritikákat. A film nagy népszerűségéről tanúskodik az a kiállítás te, amelyet a szovjet film­művészet 60. évfordulója alkalmából nyi­tottak meg Moszkvában, az állandó nép- gazdasági kiállítás területén elhelyezett „montreali“ pavilonban és annak környé­kén. Szombatonként és vasárnaponként a moszkvaiak és a Moszkvába látogatók ez­rei özönlenek a 'közeli metróállomástól a szeptember végéig tartó kiállításra, hogy megtekintsék a szovjet film hat év­tizedének összegező és értékelő bemuta­tóját, meg isme rekedjenek a filmgyártás fortélyaival, az emlékezetesebb alkotások kellékeivel és díszleteivel, s hogy talál­kozhassanak a filmművészet képviselőivel, neves rendezőikkel, operatőrökkel, film­színészekkel. Ezekre a találkozásokra vi­Szergej Bondarcsuk és Vaszilij Suksin A HAZ.4ÉRT HARCOLTAK című nagyszabású hl borús film forgatása közben A SZOVJET FILMMŰVÉSZET HATVAN ÉVE GYÖKEREK ES Öl HAITÁSOK tadélutánok, s egyéb rendezvények nyúj­tanak lehetőséget. A kiállítás iránt megnyilvánuló hatal­mas érdeklődés mintha Lenin szavait iga­zolná, aki Lunacsarszkijjal folytatott be­szélgetésében megjegyezte: Számunkra valamennyi művészetek közül legfonto­sabb a film. Ez a megállapítás ma éppoly érvényes, mint 1922-ben volt, amikor az új társadalmi rend építőinek figyelme a kulturális forradalomra, a cárizmus nyo­masztó örökségének, az analfabetizmus­nak a felszámolására irányult. Az elkö­telezett, szocialista filmművészetnek ma­gasztos hivatása van, az, hogy minél hatékonyabb segítséget nyújtson a társa­dalom kulturális, szellemi felemelkedésé­hez, s ezzel összefüggésben a fejlődés egyre összetettebb problémáinak a meg­oldásához. A szovjet filmművészet hat évtizedes fejlődése 1919 augusztus 27-én kezdődött, amikor Lenin aláírta a filmgyártás álla­mosításáról szőlő dekrétumot. Az ország­ban még dúlt a polgárháború, éhínség, nélkülözés gyötörte a néoet. Ebben az időben a filmhíradó különösen nagy sze­repet játszott a tömegeik tájékoztatásában, •forradalmi nevelésében. Ezek a feladatok azt is megkövetelték, hogv a filmek ké­szítői keressék és megtalálják a filmmű­vészetben rejlő formai lehetőségeket, an­nál is inkább, mert.ennek a művészeti ág­nak nem voltaik még olyan baladó ha­gyományai, mint például az irodaiamnak és a drámának. Űgv is mondhatnánk, hogv a forradalom témája a filmalkotás­ra is forradalmasítóan hatott. Az életből, a nabi eseményekből merített témák alán­ján létrejött a „mozgókép-publicisztika“, melynek lelkes, úttörő, hatékony megol­dásokat ikereső művelői rövidesen a mű­vészi filmalkotásban is kiemelkedő ered­ményekhez jutottak. Dovzsenko és Pudov- Ikin rendezései, Eizenstein képszimboliká- ja csodálatba ejtették a világ filmszakér­tőit, s erős alapokat jelen tettek a szoviet ifilim nűvészet további fejlődéséhez. A Pa- tyomkin páncélos. Az anya, A föld és más filmalkotások már az indulás szaka­szában is olyan magas szintre emelték a szovjet filmgyártást, amely napjainkban is tanulságos, gazdag hagyománynak, a rendezői munka példamutató, maradandó értékű forrásának számít. A húszas és a harmincas évek filmjei többnyire a forradalomból merítették té­máikat, s amíg eleinte a tömegEk szerepe, a mozgalmaik monumentalitása került elő­térbe, a .későbbiek folyamán már a d a- ■maturgia, a változó világban átalakuló személyiség is rákerült a filmvászonra. A szocialista építés céljai, feladatai és problémái új témákat vetettek fel, s a filmművészet is új irányban fejlődött to­vább. Oj neveik tűntek fel a filmrendezők sorában, akik továbbié jlesztetTík az eizen- steini, pudovkini Iskolát. A Vasziljev-fivé- rek Csapajev személyében megalkották a forradalmi helyzetben átalakuló, fejlődő ember figuráját, s Borisz Babocskin film­színész e törekvésüket jelentős mértékben elősegítette. A mozik vetítővásznain meg­elevenedtek a forradalom és a polgárhá­ború vezéralakjai, a legendás hírű Scsorsz, a kronstadtd tengerészek, a mun- •káskormány tagjai, a szovjetek képvi­selői. E korszak filmművészetében külön fe­jezet Lenin megszemélyesítése. A film- operatőrök számos eredeti felvételt készí­tettek Leninről, amelyek nagy segítséget ■nyújtottak a játékfilmek készítőinek. A •Lenin októbere és a Puskás ember című filmekben Borisz S csuk in és Makszim iStrauh filmszínészeknek jutőtt az a meg­tisztelő szerep, hogy a nézők előtt meg­elevenítsék Lenin dinamikus a'akját. A Nagy Honvédő Háború idején kettős feladat hárult a szovjet filmművészekre: az operatőrök jelentős hányada a fronto­kon teljesített szolgálatot, a filmgyártás­ban pedig előtérbe kerültek a bazafiság- ra nevelő, történelmi tárgyú alkotások. E korszak jelentősebb termései közé tar­tozik Pudovkin Rettegett Ivánja. Érmek az irányzatnak a jegyében kerültek vá szonra az orosz történelem kiemelkedő egyéniségei, mint például Nahimov admi­rális, Tarasz Sevcsenko és mások. A háború utáni években a filmkészítők figyelme egyrészt az átélt bálborús ese­ményekre, másrészt az újjáépítés felada­taira összpontosult. Eleinte a háború éveit felidéző filmekben azonban háttérbe szorult az emtíerábrázolás, az élettől el­vonatkoztatott pozitív hős pedig problé­mamentesen, személyes példamutatásával oldotta meg az újjáépítés (nehézségeit, a maradiság és a haladás ellentmondásos helyzeteit. A szocialista realizmushoz való vissza­térés először a háborús témájú filmekben jelentkezett. A Szállnak a darvak, a Bal­lada a katonáról, az Emberi sors és más hasonló alkotások már az új irányzat je­gyébein születtek. E filmek szerzői főleg azt vizsgálják, milyen hatással volt a há­ború a személyiség formálására, miként gondolkozik a. búzáját védő vagy a fog­ságban szenvedő katona és a hátország egyszerű embere. Az új irányzat hús-vér a'aikjai később a termelési tárgyú fi Imiik­ben is megjelentek, s kiszorították az idealizált figurákat. A háborúból hazatérő •katona új életet kezd, eközben bonyolult helyzetekbe keveredik, ami nagy lehető­ségeket nyújt a lélekelemzéshez, a jel­lemábrázoláshoz. Ilyen vonatkozásban úttörő jellegű al­kotás volt Csuhraj Tiszta égboltja, s igen 'kifejező Szaltikov Elnöke. Jegor Trubnyikov, a háborúbői hazatérő katona nehéz időkben, nélkülözések közepette, a kolhoz tagságára nehezedő letarg'a fel­tételei között vállalkozik a közös gazda­ság konszolidálására. Ez a rokonszenves ember a helyzet kényszerítő hatására szi­gorúan megköveteli a fegyelmet, sz'nte katonai módszereket alkalmaz, de a néző olyannak ismeri meg őt, aki más időben, más 'körülményeik között más magatartást tanúsítana. A szocialista ember formálásában döntő szerepet játszik a munka, a munkához való viszony alakulása, fejlődése. Az egyes munkaterületeken gyakran igen bonyolult helyzetek fordulnak elő, s az egyes embereik magatartásától függ. mi­iként oldják meg a felvetődő problémá­kat. A filmesek nagyon aktuális és érde.k- feszítő témákat meríthetnek ebből az é'et- közelségből. Az ilyen témákkal foglalko­zó, elgondolkoztató filmek sorát a Pré­mium nyitotta meg. Alekszander Gelman, a Prémium szerzője egy leningrádi kerek- asztal-beszélgetés során kifejtette, hogy napjainkban legtöbb esetben nem a jelle­met kell vizrgálni és kidomborítani, ha­nem a társadalmi életben, a munka te­rületén kialakuló helyzeteket, hiszen a jellem előbb-utőbb alkalmazkodni fog a helyzethez. A filmművészet éppúgy hoz­zájárulhat a fennálló, tudatosított ellen­tétek megoldásához, mint az új, kialaku­lóban levő ellentétek felismeréséhez, fel­tárásához. Az utóbbi célt követte Vaszilij Suksin, a hatvanas és hetvenes évek szovjet irodalmának és filmművészetének egyik legmarkánsabb alakja. Öt nem is annyira a falu és a város között fokoza­tosan megszűnő ellentét foglalkoztatta, hanem inkább a falujából kiszakadó, a városban idegenül mozgó, talajvesztett „átmeneti embertípus“ alakja. Az ilyen ember gyakran kerül ellentétbe saját környezetével, s főleg közülük származ­nak a társadalom perifériájára szorult tragikus figurák. Saját élettapasztalatait hasznosítva keresett és kerestetett vá­laszt arra a kérdésre, hogv mi lesz az olyan emberek sorsa, akiket a gazdasági- társadalmi haladás kizökkentett a megszo­kott környezetből, nehezen találják meg új helyüket, ingatagokká, bizonytalanok­ká válnak. A pozitív hősökhöz szokott közvélemény sokáig nem értette meg Suksin „különös embereinek“ a problémáját, sokan csak korai halála után ismerték fel bátor, cél­tudatos törekvését, alkotói nagyságát. Suksin filmjei, közöttük a Vörös kányala újabb értékes ágakat növesztettek a szovjet filmművészet hatvan esztendős, terebélyes fáján- MAKRAI MIKLÓS A szovjet filmesek az elmúlt évtizedekben számos klasszikus irodalmi művet is vá­szonra vittek — nagy sikerrel. A képen jelenet Dosztojevszkij FÉLKEGYELMOjEBŰL 1879. Vili. 19. V ÚJ SZÚ

Next

/
Oldalképek
Tartalom