Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-08-19 / 33. szám

X. 1979. VIII. 19. New York repülőtereiről naponta 52 jártait indul Dallasba. így hát ké­nyelmesen válogathattam, hogy me­lyik társaság melyik gépével utazom a texasi nagyvárosba. Az állam netve gyerekkori hangula­tokat ébreszt bennem. Felidázödnek a piiff-puíí regények, 'filmek, a cow- boyosdii játék. De hát ez trégen volt... Texasról ima tudom, hogy az Egyesült Államok második .legna­gyobb területű, leggyorsabban növek­vő gazdaságú állama. A Vadnyugat helyett inkább ;a Sunbelt-et emlegetik manapság. Ez annyit tesz magyarul, mint Napfény-övezet. A Floridától Kanadáig húzódó sáv mia a virágzó vidék az Egyesült Államokban. Ide testzik át székhelyü­ket New Yorkból, Chicagóból, Cleve­landiból a nagyvállalatok, mert ol­csóbb a munkaerő (gyengék a szak- szervezetek), és ide áramlik észak - rőtl a nép,, mivel kellemesebb az ég­hajlat, kevésbé költséges a megélhe­tés és tőibb a munka a lka lom. Míg északon csökken a városok lakossá­ga, itt, a Napfény-övezetben 'hihetet­lenül gyorsan növekszik. S Texasban mindenhez ott a hallatlan gazdaság: az olaj, aztán a vegyipar, a tudo­mány. Texas lakossága alig több 12 mil­liónál, ám területéin egész Közép- Euröpa elférne. A második legnagyobb repülőtér A texasi méretekről mindjárt érke­zésemkor, Dallas és Font Worth vá­rótok közös repülőterén kaptam némi képet. Ha Texas magában is jókora ország, ez a repülőtér: kész város. Területe 720 hektár, amivel — a montreali Mirabelle után — a máso­dik helyen áll a 'világon. A hárem kifutópályára vezető gu- rulóutakon sorban állnak a felszál­lásra Váró, egyesült államokbeli, ka­nadai, mexikói, nyugat-európai váro­sokba induló gépek, hogy amikor az engedélyt megkapják, nyolcvan má­sodperces időközökben emelkedjenek a magatoa. A repülőtér sajtóosztályának mun­katársa visz körbe gépkocsiján: az a kirándulás csaknem egy egész napot vesz igénybe. Három óriás1! épület 72 harmonika-kijáratához állnak be az érkező gépek. A légi kikötő e crar- nokait, továbbá a teheríuvar-szo' gá - latot, a reptéri szállodát, az autóköl­csönzőket léS egyéb intézményeket — a belső saját autópályán kívül — egy Airlrans nevű járműhiálözat köti ösz- sze. Ezt mind az utasok, mind a re­pülőtér 14 ezer dolgozója használja (az utóbbiak ingyen.) A tett színhelye A dallasi Elms Street és Houston Street Blankán az az érzés kerít ha­talmába, mintha valamikor már jár­tam volna Itt. Azt hiszem, minden látogató így van ezzel. A térszerű képződményt ugyanis rengetegszer láttuk újságban, képeslapon, a tele­vízióban. 1963. november 22-én az itt álló piros téglaépület (hajdan tan­könyv-raktár) egyik emeleti ablaká­ból tüzelt a nyitott gépkocsiban ha­ladó John F. Kennedy elnökre Lee Harvey Oswald — a hivatalos verzió szerint. És a keresztben húzódó fe­lüljáróról lőtt az elnöki autóra még egy vagy több mesterlövész — a hi­vatalosan elutasított, de alaposan alá- 'táimasztoitt verzió szerint. A Dallasban járó idegenek — akár­csak jómagam — természetesen fel­keresik ezt a helyet. A tett színhe­lyét. A turistáknak persze nem elegendő a puszta látványt nyúji an'i. Az egyik saroképületben merénylet-múzeumot rendeztek be. Viszonylag csekély be­lépődíj ellenében bárki megtekintheti az egykori újságokból, fényképekből, tárgyi emlékekből összeállított kiál­lítást és egy elektronikus diorámán — afféle dcmbcrelemes körképen — magáit az eseményt: a gépkocsi-osz­lop mozgásának feltüntetésével, ere­deti film- és ihangfelvételekkel. S a pénzt hozó turisták maguk sem távoznák üres kézzel: az előcsarnok­ban ezerféle emléktárgyat vásárolhat­nak a gyilkosság helyszínét megörö­kítő diafilimiektől és háremdimenziós képektől egészen azokig a tányéro­kig, amelyekre az elnök, és árván maradit gyermekiéi színes fényképeit fotografálták. A mézemtől két saroknyira a né­hány éves, égnek törő felhőkarcolók között sima falú fehér építményt emeltek John F. Kennedy emlékére. Azzal szemben igénytelen kis fakuny­hó áll: ebben lakott száznegyven esz­tendővel ezelőtt John Neely Bryan. A nagy ás a kis kocka között két karcsú rúdon két lobogó. Az egyik, a csillagos-sávos, az Egyesült Álla­moké. A másik, amelyen csak egyet­len csillag árválkodik: Texasé. Éppen innen származik népszerű neve: a magányos csillag állama. Később miág nagyon sokfelé láttam azt a zászlót. Középületeken, pálya­udvarokon, magánh'ázak előtt. Valaha, éppen. Dallas .alapításának éveiben Texas néhány esztendeig független volt. Akkori urai Mexikótól mór el­szakították volt, de nem mindjárt szánták el magúkat az Unióha való belépésre. S bár e függetlenség még egy évtizedik sem tartott, még níS^f is vágyódájsal emlegetik. Nem. hin­ném ugyan, hogy akad józan ember, aki ma ki akarná szakítani Texast laz Egyesült Államok kötelékéből, de azért mégis osak külön világ- ez, amelynek lakói nem kedvelik az ide­geneket. Nem a külföldieket, akik­hez a texasiak — ezt magam is ta­pasztaltam — nagyon kedvesek, ha­nem az északiakat, az északkeletie­ket, azokat, akiket itt jenkinek ne­veznek, a bűnös és liberális New York vagy Boston Lakóit. Meg azo­kat ott, Washingtonban, akik nem­texasi létükre nekik, texasiaknak próbálnak parancsolgatni. Olajtornyok között Az Exxon «(a volt Standard Oil of New JerseyI a kapitalista világ leg­nagyobb tőkéjű vállalata. Tavaly for­galma meghaladta a 61 milliárd dol­lárt, ami jóval több, mint számos közepes nagyságú ország teljes költ­ségvetése. Hiába, az olaj jól jövedel­mez ... Houston, Texas legnagyobb városa ezen aiz olajon épült fel. Nemcsak az olajjövedelimekre, az olajlázra gon­dolok, hanem .a sző szoros értelmé­ben Is így van. Amint haladunk kifelé a városból, az autópálya mellett kisebb és na­gyobb, ócska, rozsdás és teljesen kor­szerű fúrótornyok váltogatják egy­mást. Azután — akárcsak amint Bra- tislavához közeledik az ember — fi­nomítók egész sora tűnik fel a távolban. Csakhogy itt egy fél óráig is haladunk mellettük a se­besen száguldó gépkocsiban ... Ez a körzet az Exxon egyik leg­nagyobb termelőegysége Amerikában. Tizennégy járásra terjed ki és egyike a cég 17 körzetének az Egyesült Ál­lamok területén. Évente 2,5 millió tonna kőolajat termelnek ki, ezen kívül még tekintélyes mennyiségű földgázt is. Az Exxon meggazdago­dásában és mesés profitjaiban sok tényező játszott és játszik szerepet. Az olaijmezö'k egy része (ahol a dód.a pa-Rockefe!ler korából származó fúró be rendezéseket láttam) k'.merülő- félben van. Azokat pótlandó folyik a fúrás, a kui'atás az ionon egy ugrás- nyira levő Mexikói-öböl sekély víz borította fenekén. Vajon az olajárak felszabadítása, az amerikai olaj el­adási árának várható megkétszerező­dése serkenti-e maid a monopóliumo­kat, hegy növel i'ék a kitermelést, vagy csak a profit fog ugrásszerűen növekedni? Vendéglátói — hangsúlyozva, hogy csupán a magánvéleményüket mond­ják — úgy vé'ik: a magasabb ár talán-taián a költségesebb másod­lagos kitermelési módok alkalmazá­sára serkenti a vállalatokat. Növek­szik-e maid még a termelés? Aligha. De egyelőre esetleg nem is csökken. Vagyis csaknem a jelenlegi kiterme­lési költségek 'mellétit rövid idő alatt megkétszereződik a monopóliumok bevétele, megsok-rzorozódik a profit­juk, miég akkor is, ha életbe lép a Carter elnök által tervezett új olaj­adé. De az óla (érdekeltségek esetleg még azt is „megfúrhatják“. Gyalog a föld alatt Az olaj s vele a benzin árának emelése, meg az utóbbi időben je­lentkező ‘benzinhiány (itt, a szó szo­ros érte’ixiáben a finomítók árnyéká­ban!) ,a texasiakat talán még inkább sújtja, mint az Egyesült Államok más vidékeinek lakóit. Itt ugyanis óriá­siak a távolságok, s a repülőgépen kívül jóformán nincs más közleke­dési eszköz, mint a személygépkocsi. A repülőtérről egy véletlenül elka­pott facér taxival mentem ki a Hous­tontól 40 kilométernyire levő űrköz­pontba (ahol most képezik ki az idei próbaútital tervezett, de jó esetben is csak jövőre felszálló űrrepülőgé­peit, a Space Shuttle pilótáit) és a látogatás után bosszú órákra ott re­kedtem. Autóbusz egyáltalán nem jár a több ezer személyt foglalkoztató telepre, a taxivállalaitnál pedig nem vették fel a kagylót. Sakk-matt! Az emberek itt naponta gyakran 100—1120 kilométert (!) autóznak munkába menet és — jövet. (És — hegy még kiáltőbb legyen a kényte­len-kelletlen pazarlás — túlnyomó többségük egymaga ül az „országúti cirkálóban“.) A nem egészen kétmil­lió lakosú Houston területe csaknem háromszor akkora, mint Budapest. Tudniillik csak a központban vannak felhőkarcolók (irodaházak), a leg­többen földszintes házakban laknak. Ez azitán széthúzza a város területét. — Houston 1836 óta létezik, de há­romnegyede tulajdonképpen a máso­dik világháború óta épült — így kezdte a texasi metropolis bemutatá­sát Rosco Jones, a várostervezési osztály vezetője. — A lakosság csu­pán 1970 óta több mint az egynegye­dével növekedett az idéköltözők ré­vén. Ez imég a Napfény-övezetben is gyors növekedésnek számít. A fejlesztési tervek között főldalaf ti vagy gyorsvasúit egyáltalán nem szerepel. — Egyelőre inkább az a tervünk, bogy az autóbuszoknak biztosítsunk különsávot — hangzott a válasz. Jelenleg azonban csak a lakosság 3 százaléka veszi igénybe a csupán néhány útvonalon és ritkán közleke­dő várcsi buszokat. A többiek autón, gyalog, vagy kerékpáron járnak mun- klfaa, bevásárolni, szórakozni. A nyomorszint alatt Utolsó houstoni találkozó sómat egy félreértésnek köszönhettem. Az ál­lam jövője, lehetőtégei, tartalékai iz­gattak és ezért nagyon megörültem, amikor CisszehciTtak az úgynevezett Emberi Tartalékok Hivatalának a képviselőjével. Kiderült azonban, hogy ia korábbi Texasi Népjóléti Hi­vatal vise’i ma ezt a hangzatos ne­vet. Feladata uz, hegy segélyezze a szegényeket. — Ki számít szegénynek Texasban? — kérdezem Charles Ternest, a hi­vatal munkatársát. — Ugyanaz, aki más államokban is: az, aki a nyomorszinit alatt él — hangzott a válasz. — A nagyon ala­csony jövede’iműek, vagy a teljesen jövedelem nélküli, tartósan munka- nélküli városi 'és falusi lakosok. Charles Ternes elmagyarázta a szö­vetségi és az állami kö'itségvetésből pénzelt szociális programiakat, ame­lyek elsősorban az egyedülálló anyák­nak és a rokkantaknak folyósítanak bizonyos segélyt készpénz, vagy élel- m’szerualvány formájában és orvolsi ellátásra Is jogosítanak. Ezekből a segélyekből nem lehet megélni, igaz, ShenhaLnt sem. — Texas lakossága meghaladja a 12 millió főt. Éhből 1,9 millió, vagyis nagyjából minden hatodik él a nyo- morszlnt alatt és szorul szociális se­gélyre— magyarázta az Emberi Tar­talékok Hivatalának képviselője. — Az Egyesült Államok legszegényebb járásai a mi államunkban találhatók, a Rio Grande folyó mentén. Ott a lakosság 80—90 százaléka spanyol anyanyelvű, mexikói származású, de természetesen az Egyesült Államok polgárai. Falvaikban a családok na­gyobbik része nyomorog. KULCSÁR ISTVÁN f* I <9 * íz egyre növekvő üzemanyaghiány miatt Kaliforniában számos ben- inkát tulajdonosa üzemanyag helyett virágot árusít (CSTK-felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom