Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-08-12 / 32. szám
VASÁRNAP 1979. augusztus 12. A NAP kel — Nyugat-Szlovákia: 5.39, nyugszik 20.12 Közép-Szlovákia: 5.31, nyugszik 20.04 Kelet-Szlovákia: 5.23, nyugszik 19.56 órakor A HOLD kel — 22.34, nyugszik 10.50 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük KLÁRA és DARINA nevű kedves olvasóinkat 1999-ben »filetett Jósét Vé- romír PLEVA cseh író, érdemes művész • 1964-ben halt meg Ian Lancaster FLEMING angol regény- és novellafré (szál. 1908). AZ ÜJ SZŐ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Konsztantyin Csernyenko: A népért és a néppel együtt dolgozni — az SZKP lenini hagyománya 3. rész Elkötelezetten Kulik Gellért riportja Séta egy korszerű Egri Ferenc riportja Csöndzsákból hangot lopni Szaszók György riportja A felkelés szívében Lalo Károly írása Őrizni a só ízét Interjú Illés Endre Kossuth-díjas íróval Erzsi nagyasszony Lovicsek Béla elbeszélése Idegen szó, de mindenki ismeri, magyarázatra, elemzésre nem szorul. Regények, filmek témá fa, klasszikus példája pedig a milliárdossá lett cipőtisztító fiú. Három fő iránya van: a financiális, a hatalmi és a hírnév- karrier. Persze, ezek rendszerint nem függet lenek egymástól. A kar rier kívánatos valami, amiről becsvágyó fiatal nők és férfiak álmodni szoktak. Karriert rendszerint az csinál, aki keveset álmodik, viszont annál többet tesz az érvényesülésért. Es itt elérkeztünk e szó egyik változatához, amely így hangzik: karrierizmus, esetleg: karrierista. Ennek a két szónak már bizonyos rossz mellékíze van. Míg a karrier önma gában kívánatos, hiszen az egészséges, természetes ösztön arra késztet mindenkit, hogy egy bizonyos, egyéniségének, hajlamainak megfelelő területen sikert érjen el. Becsvágy nélkül a fejlődés ólomlábakon járna. Van azonban bizonyos határ, de úgy is mondhatjuk: van olyan út, amely célravezető anél kül, hogy a rajta haladó elvesztené lelkiismeretét, és kivetkőzne emberi mi voltából. Azok, akiknek sikerült így beérkezniük, karriert csinálnak, mégsem karrieristák. Idevágó statisztikai adatok természetesen nincsenek, azt hiszem azonban, nem tévedek, ha azt állítom: a karriert bejutottak egy része a karrieristák fajtájához sorolható. Könyveket lehetne írni —- mint írtak is —, milyen módon csináltak egyesek karriert. Hányán tartoznak a .holttest eken átgázolok“ típusához. Hogy kemé- nyedik meg a szívük, válnak minden és mindenki számára süketté és vakká, szinte eszelősen csak a saját knrrier- jükkal törődve. Összeköttetések, megvesztegetések, intrikák szövevénye segíti a karrieristát, hogy az áhított posztot elérje. Á karrieristát általában nem állhatjuk ki, de konkrét esetben — ha szembekerülünk vele — a pozíciója követelte tisztelet alapállásából tekintünk rá. Hát még ha feljebbvalónk is egyben! Vagy ha lekötelezőén kedves és készséges velünk szemben. A karrieristát mindnyájan utáljuk, ellene harcolni mégis nagyon nehéz. Százféle álarca van, és sokszor megtévesztően valódinak látszik. Egy azonban biztos: sosem lehet a szocializmus eszméinek igaz híve és hordozója. Még ha varrnak is érdemei — mert hiszen lehetnek —, társadalmunk kártevője, szándékainak megcsúfo- lója. Akinek tudása, tehetsége megjelel annak a pozíciónak, amelyet betölt, sohasem kell becstelen eszközökkel kívánnia az elismerést. Akinek útját .holttestek“ jelzik, csaknem biztosak lehetünk benne, hoay tudásában, szakértelmében, tehetségében valahol hézag van. S ez rendszerint előbb vagy utóbb ki is derül. Alig ért véget a tanév, amikor a szigorú, önmagát kitűnő nevelőnek tartó apa összevonta szemöldökét és imigven kiáltott nyolcadikos fiára: — Mars tanulni! Majd adok én neked focit! — A legény ke elszontyolodott, mi mást tehetett volna a tekin- télu dörgő hangjának hallatán. és bevonult szobájába, hoay teljesítse a Dia parancsát. s AVgha teljesítette. Ült a könyv fölött, talán olvasott is, de nem fonta föl a szavak jelentését, men a homloka möaött labdát keraetett a barátokkal, cselezett, bukfencezett a zöld gyepen, a szabadságra gondolt. Az aoa elégedett dőlt, büszkén dicsekedett, hogy az ő fin még a nyári szünidőben is tanul. Magámról tudom, hogy az ilyen tanulás, pláne a szünidő elején, egy fabatkát sem ér, sőt, elidegeníti a könyvtől a gyermeket, aki — köztudott — manapság sokkal elfoglal- tabb, sokkal túlterhel- tebb, sokkal kötöttebb viszonyok között él az egész tanévben, mint akár a mi nemzedékünk is annak idején. Sajnos, igaza volt annak a pe- degógusnák, aki azt mondta, ,jiem tudunk tíz percet szakítani arra például, hogy minden egyes tanítványunkkal kiilön- külön elbeszélgessünk az otthoni körülményekről, szabad idejükről, jövőjükről“. Csodáé hát, ha szabadba vágyik a gyermek, ha kívánja a szabad mozgást, az iskolapad és irka helyett a mezőt, tüdőtágító dombokat. A na gyobbaknak még á munka is jobban esik — akár üzemekben, építőtáborokban, ahol bizonyos mértékig ismét „keretbe“ kényszerülnek — mint a tanulás. Mindezzel persze korántsem akarom azt mondani, hogy a tanulók, diákok két hónapig ne lássanak irkát, könyvet, ne fogjanak a kezükbe tollal. Az augusztusi napokban már gondolhatnak, lassan készülődhetnek az új tanévre — de természetes körülmények között. Es ne feltétlenül tankönyveket nyomjunk a kezükbe, okos szóval egész sor más olyan könyvre hívhatjuk föl a figyelmüket, melyek egyszerre érdekesek és hasznosak, melyeket a nyári szünidőben is szívesen elolvasnak. még azok is, akik kevésbé szeretik a könyvet. IDŐSZERŰ GONDOLATOK A CSKP Központi Bizottsága nagy fontos ságot tolajdonít a kerületi és a járási mezőgazdasági igazgatóságok munkájának. E szervezetek fő feladata az, hogy a mező- gazdasági vállalatokat a~ társadalmi szükségletek kielégítésére, a tartalékok hatékony mozgósítására, a termelés hatékonyságának növelésére és minőségének javítására ösztönözzék. Fontos feladat, hogy jól lebontsák a tervet a termelés koncentrációjával és szakosításával összhangban, tekintetbe véve a természeti adottságokat. Törekedniük kell a termelési eredmények és a vállalatok gazdálkodása között mutatkozó indokolatlan különbségek felszámolására. El kell mélyíteniük a szakemberekkel való munkát, gondoskodniuk kell a szakemberek képzéséről és elosztásáról, meg kell szervezniük a dolgozók képzettségének növelését. Javítaniuk kell a mezőgazdasági vállalatok és a szolgáltató szervezetek együttműködését. Bővíteniük kell együttműködésüket a nemzeti bizottságokkal és a társadalmi szervezetekkel. Az állami gazdaságok és a földművesszövetkezetek kötelesek a termelés szervezését és az irányítás szerkezetét a nagy termelőegységek feltételeihez alkalmazni. Nem szabad megengedni, hogy a vállalatok irányító szervei mentesüljenek a közvetlen szervező munkától a földeken és a gazdaságokban, elhanyagolják a termelésben dolgozókkal való mindennapos kapcsolatukat. A sajátságos körülmények figyelembevételével tökéletesíteni kell a vállalati tervezést, és következetesen kell érvényesíteni a hoz- rasz csőt-el veket, a kollektív és a személyi érdekeltséget az adott üzemegység, termelőközpont és az egész vállalat termelési és gazdasági eredményeiben, s törődni kell a dolgozóknak az irányításban való megfelelő részvételével. Következetesen kell érvényesíteni az érdemek szerinti jutalmazás elvét, erősíteni kell a mozgó préminmrend- azer szerepét a teljesítmények növelése, a munkaminőség javítása, a takarékosság fokozása, az állóalapok, az anyagok és az energia jobb hasznosítása céliából, elő kell mozdítani az önköltségek csökkentését és a hatékonyság növelését. A ikoncéntráciő és a szakosítás folyamatának elmélyítése során a jelenlegi időszakban a figyelmet a meglevő gazdasági egységek belső megszilárdítására és stabilitására keli összpontosítani a vállalati és a vállalaton belüli szakosítás céljaival összhangban. Egyidejűleg tovább kell fejleszteni a kooperáció és az integráció vállalatközti formáit, amelyek lehetővé teszik a termelőalapok, a munkaerők és a mezőgazdaság fejlesztésére fordított összegek minél hatékonyabb hasznosítását. (A CSKP KB 13. ülésének határozatából J Látom az arcán az őszinte csodálkozás jeleit. Példás pedagógus, mégsem tartja fontosnak, hogy írjak róla. Sőt. Hosszú percekig kérlel, halasszuk csak el a beszélgetést. ,J4ajd ha többet teszek az asztalra... jó? Majd akkor elbeszélgetünk." Aztán hirtelen szerepet cserélünk, ő kérdez, én válaszolok. Es újra fordul egyet a kerék. Helyet foglalunk a Dedina Mládele-i családi ház tágas előszobájában és egyszer csak visszafelé pereg felettünk az idő. • • • — Huszonhárom évvel ez előtt végeztem el a' Bratislava! Pedagógiai Gimnáziumot — mondja Varga Mária, a Gútai (Kolárovo) Május 1. utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanítónője. — De nehogy azt gondolja, hogy pedagógusnak készültem ... Meg sem fordult a fejemben, hogy ezt a pályát válasszam. Hogy miért? Elsősorban szüleim anyagi helyzete miatt. Apám ugyanis bognár volt, s ez a munka már az én gyerekkoromban sem volt jövedelmező. Holott a kocsikerék nem egyik percről a másikra készült el... Emlékszem, mennyi mindenre megtanított az apám. Amíg ő a kerékagyat készítette, én az esztergapadot hajtottam, fát nedvesítettem, tüzet tartottam, túróenyvet csináltam. Még a hintó sárvédőlemezét is be tudtam hajlítani. Azt bittern, befejezem az iskolát és dolgozni fogok. Hogy nem így történt, tanítóimnak köszönhetem, akiknek sikerült meggyőzniük apámat, hogy engedjen csak el a pedagógiai gimnáziumba. Még most is meglepő számomra, hogy apám hagyta magát rábeszélni... Gútán és Nagyszigeten tanítottam az első években, majd a járási SZISZ-bizottsá- gon pioűírtitkár lettem. Szerettem a munkámat, mert gyerekek között lehettem, aztán 1966-ban mégis elvállal tam az újonnan nyílt Dedina Mláde2e-i gyermekotthon igazgatását. Pedagógusi pályám legnehezebb szakasza kezdődött. Az első gyerek december közepén jött hozzánk, március ban már negyvennyolcán voltak. Néhány hónap alatt any- nylan lettek, hogy hosszabb idő kellett a megismerésükhöz. A közösség? Tűzbe mentünk egymásért. Amikor hat év után, 1972- ben egészségi állapotom miatt eljöttem a gyermekotthonból, sokáig nem tudtom megszabadulni a kis emberek emlékétől. Sokukkal még ma is tartom a kapcsolatot, pedig családos anyák, nős férfiak lettek belőlük. Hogy kit tartok jó pedagógusnak? Elsősorban azt, aki a 'maximumot adja magából; aki nemcsak oktat, nevel is. Mert a gyerekeket több irányban kell formálni... Én sosem. vagyok rest megrakott táskával menni az iskolába. Amikor például a fizikai mennyiségeket, a tömeget, erőt, térfogatot tanltom, edényekkel és más szemléltető eszközökkel tömöm meg a táskámat. Máskor vázlatokat készítek, térképeket rajzolok, mert az új tanítási módszerhez rengeteg szemléltető esz közre van szükségem. Meglepett a kitüntetés. Akárcsak a Laningrád— Moszkva^Kljev jutalomút. Azért kaptam, mert jól tanítok? Dehát pedagógus va gyök... • • « A véletlen úgy hozta, hogy egykori tanítványával hamarabb találkoztam, mint vele. Amikor megkérdeztem tőle, mi maradt meg emlékezeté ben Varga Máriáról, így válaszolt: „Nem is tudom elmondani, milyen nagy kedvvel, szeretettel és türelem mel kalauzolt végig bennünket a tananyagon ... Örülnék, ha a fiamat is tanítaná.“ G. SZABÚ LÁSZLÓ „PEDAGÓGUS VAGYOK“ KARRIER - KARRIERIZMUS TANULNI - NYÁRON ?
