Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-08-12 / 32. szám

4 A népért és a néppel együtt dolgozni — az SZKP lenini hagyománya »71. III. 12. Írta: Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára 2. N eon egyszerű dolog a tömegek po­litikai vezetőjévé válni. A tár­sadalomban betöltött élcsapat-szerepet, vezető szerepet nem lehet rendeletileg bevezetni, ezt a szerepet ki kell vívni konkrét tettekkel, s el kell érni, hogy a tömegek elismerjék. Ha a párt he­lyesein fejezi ki azt, amit a nép felis­mer, ha a tömegek saját szemükkel meggyőződnek arról, hogy a kommunis­ták politikája összhangban van érde­keikkel és vágyaikkal, a párt ügye az egész nép szívügyévé válik. Az SZKP azért vált elismert és tekintélyes veze­tővé a társadalomban, mert a gyakor­latban be tudta bizonyítani, hogy ké­pes tudományosan kifejezni és követ­kezetesen érvényesíteni a nagy töme­gek életbevágó és mindennapi érde­keit. Napjainknak ebiben a tekintetben is megvannak a sajátosságai. Egyfelől, a fejlett szocializmus társadalmában, ahol egyre nyilvánvalóbb az összes osztályok és rétegek egymáshoz való közeledése, ahol üj történelmi közös­ség alakult ki — a szovjet nép —, kö­zelednek egymáshoz az összes dol­gozók érdekei is. De másfelől, a társa­dalom élete egyre gazdagodik, a társa­dalom igényei mind sokrétűbbé vál­nak, a dolgozók érdekei és szükségle­tei az ország növekvő gazdasági és szociális eredményei folytán fejlődnek, rendkívül összetetté válnak. A párt ezért különösen nagy figyelmet fordít arra, hogy mindenkor és behatóan is­merje a dolgozók érdekeit, a különféle anyagi és szellemi tényezőknek a bo­nyolult társadalmi folyamatokra gya­korolt tolatását. iAz 'SZKP elsősorban azért oldja mog jól ezt a feladatot, mert soraiban a dolgozóknak, valamennyi néprétegnek a legjobbjai foglalnak helyet. Az SZKP- nak ma 16 630 000 tagja van, a párttag­ság 42 %-a kolhozparaszt, 44,4 %-a technikus, mérnök, mezőgazdasági szakember, a tudomány, az oktatás, az egészségügy, az irodalom vagy a mű­vészet területén tevékenykedik; az irá­nyító szervekben a kommunistáknak csak 8,3 százaléka dolgozik. Amint lát­juk, az SZKP 'kormányzó párt, de nem kormányzók pártja", aminek ideoló­giai ellenfeleink próbálják feltüntetni. Az SZKP a munkásosztály pártja, a szovjet nép pártja. A z SZKP kongresszusain, amelyek kidolgozzák a politika fó irá­nyait, a küldöttek összetétele vissza­tükrözi a párt szociális összetételét. A Központi Bizottság üléseinek munkájá­ban e szerv tagjaiként nem csupán a párt és az állam vezetői, a köztársa­sági és a területi pártszervezeteknek, a szövetségi minisztériumoknak és főha­tóságoknak a vezetői vesznek részt, ha­nem munkások és kolhozparasztok, mérnökök, műszaki szakemberek, tudó­sok, a kulturális szféra dolgozói, a hadsereg és a flotta képviselői is. Ugyanezt mondhatjuk az SZKP terű leti, városi, kerületi bizottságainak szociális összetételéről. A választott pártszervek tagijai, akik különféle dol­gozó kollektívákalt képviselnek, mun- katánslaik gondolataival és érzelmeivel gyarapítják a párt tevékenységét, ősz szekapcsolják a konkrét kollektívák ér­dekeinek képviseletét az egész államot érintő problémák megértésével. Ez le­hetővé teszi, hogy a párt jobban, pon­tosabban ismerje az egyes osztá­lyok, rétegek, szakmai csopor­tok és korosztályok, valamennyi nemzeitiség szükségleteit és igényeit, megtalálja az optimális megoldást még akkor is, amikor az érdekek különböző volta bizonyos problémákat okoz. Ez teszi lehetővé, hogy a párt kidolgozza azt az általános irányvonalat, amelyet a dolgozók milliós tömegei sajátjuknak tekintenek és amelytől történelemfor­máló munkájukban vezéreltetik magu­kat. „Nincs és nem is lehet nálunk más politikai erő — hangsúlyozta Brezsnyev elvtárs —, amely képes len­ne olyan következetesen figyelembe venni, összekapcsolni és összehangol­ni minden osztály és társadalmi cső port, minden nemzet és nemzetiség, minden nemzedék érdekeit és szükség­leteit, mint a kommunista párt". A dolgozók érdekeinek alapos meg ismerését szolgálják az állam és a tár­sadalom összes demokratikus intézmé­nyei is. A Szovjetunióban kialakult a társadalmi jelenségek, a különböző néprétegekben uralkodó közvélemény szervezett tanulmányozásának megha­tározott rendszere. Pártunk ezt rendkí­vül fontosnak tartja tömegkapcsola­taink megszilárdítása szempontjából. Az SZKP a politikai irányvonal ki­dolgozása során támaszkodhat a lakos­ság szükségleteinek gazdasági vizsgá lataira, a szociológiai adatokra, a statisztikai adatokra, a tudományos intézetek értékeléseire. Ez lehetővé te­szi, hogy hiteles információt kapjon a széles spektrumú „emberi problémák­ról", arról. Hogy milyen gondjaik van­nak ma az embereknek, milyen válto­zásokat várnak gazdasági és szociális téren, hogyan reagálnak az egyes párt- határozatokra. Az SZKP nemcsak a tudományos in­tézetek adatait és következtetéseit használja fel, saját jól kipróbált esz­közei is vannak a tömegek problémái­nak és szükségleteinek megismerésé re. Melyek ezek az eszközök? Első­sorban kell említenünk a tömegekkel való közvetlen érintkezést. Ezt semmi sem pótolhatja, mert feltételezi az idő­szerű kérdések eleven és őszinte meg­vitatását, a pártvezetők és a dolgozók kölcsönös tájékoztatását, az igazság tisztázását a megvitatás folyamán. L eonyid Brezsnyev elvtárs „A kis föld", „Újjászületés" és „Szüz- jöld" című műveiben következetesen hangsúlyozza azt a gondolatot, hogy elengedhetetlen és pótolhatatlan a pártmunkás állandó érintkezése sok emberrel. Brezsnyev elvtárs többek közt megjegyzi, hogy miközben az In­formáció végigmegy a különböző fóru­mokon, eltorzulhat, a létfontosságú kérdések éle eltompulhat. Az emberek­kel való eleven kapcsolat elősegíti, hogy a pártmunkás elkerülje a tévedé­seket a valóságos jelenségeknek és a dolgozók róluk alkotott véleményének megítélésében, lehetővé teszi, hogy meghallja mind a bírálatot, mind a helyzet javítására irányuló konkrét ja­vaslatokat. Ez a kapcsolat teszi lehe­tővé, hogy a pártmunkás a technika, a technológia, a gazdaság problémái mö­gött állandóan lássa az eleven embe­reket gondolataikkal, termelési problé­máikkal, magánéletük gondjaival. A Központi Bizottság főtitkára ebből a szempontból lelkesítő példát mutat. Leonyid Brezsnyev elvtárs roppant el­foglaltsága közben is rendszeresen lá­togat ipari üzemeket, kolhozokat, szov- hozokat, rengeteg emberrel találkozik, beszélget, figyelemmel kíséri a dolgozók szükségleteit. Brezsnyev elvtárs csupán egyetlen évben, 1978-ban utazást tett Szibériában és a Távol-Keleten, elláto­gatott Minszkibe és Bakuba. Járt hat nagy gyárban, találkozott a Bajkál— Amur Vasút építőivel, meglátogatott katonai egységeket, óriási és igen gyümölcsöző munkát végzett, amelyet az SZKP KB Politikai Bizottsága nagy ra értékelt. Az említett utazások so­rán szerzett tnformáciőkra, az ezekből leszűrt következtetésekre épült a KB Politikai Bizottságának több határoza­ta, a párt- és a gazdasági szerveknek adott sok konkrét utasítás és számos ajánlás. Politikai és gyakorlati szempontból nagy jelentőségűek .a Politikai Bizott­ság tagjainak és póttagjainak, a Köz­ponti Bizottság titkárainak országjáró útjai, beszédei, a dolgozókkal valósze mélyes találkozásai. Csupán 1978-ban a Központi Bizottság vezető tisztségvise­lői több mint 30 területet és köztársa­ságot kerestek fel. A Legfelsőbb Ta­nács választása előtt, 1979 februárjá ban és márciusába,fi, a párt valamennyi vezetője beszédet mondott ia választói gyűléseken mint képviselőjelölt, s járt üzemekben is, beszélgetett a dolgozók­kal azokban a köztársaságokban és te­rületeken, ahol jelölték. A helyi szervezetek is sok tapaszta latot szereztek abban a vonatkozásban, hogyan kell felhasználni a vezető párt­munkások tömegkapcsojatainak külön­féle fcmmáit. A tömegek érdeklődéséről, szükség­leteiről, véleményéről Igen értékes in­formációkat nyújtanak a dolgozóknak a pártszervekhez intézett levelei. E le­velek száma évről évre nő. Például a XXIV. és XXV. kongresszus közti idő­szakban a párt Központi Bizottsága kö­rülbelül 2 millió levelet kapott. 1978 ban több mint 700 000 levél érkezett; ugyanabban az évben körülbelül 2 mil­lió levél és kérelem, illetve bejelentés érkezett a szövetséges köztársaságok kommunista pártjainak központi bi­zottságaihoz, a területi és egyéb párt- bizottságokhoz. A lakosságtól érkező levelekkel és bejelentésekkel való fog­lalkozást pártunk, a párt Központi Bi­zottsága mindig nagy politikai fontos­ságú ügynek tekintetta É s nemcsak arról van szó, hegy a levelek információt tartalmaz­nak, érzékeltetik az emberek hangula­tát, hírt adnák igényeikről és szükség­leteikről. A mi körülményeink között a dolgozók leveleik útján is részt vesz­nek az állami és a társadalmi problé­mák megvitatásában és eldöntésében, a levelek lényegében egyik formájává váltak az állampolgárok részvételének az ország kormányzásában. A Központi Bizottság Politikai Bi­zottsága és Titkársága mindennek alapján lankadatlan érdeklődéssel fo­gadja a levelekben foglalt javaslato­kat, kívánságokat, bíráló észrevétele­ket, s ezek alapján megteszi a szüksé­ges intézkedéseket. Sok javaslatot hasznosítanak a fontosabb párt- és ál­lami döntések előkészítése során, a legértékesebb tanácsokat és megfonto­lásokat operatívan megvizsgálják, fi­gyelembe veszik a mindennapi gyakor­lati munkában. A dolgozók javaslatai tükröződnek például az SZKP Központi Bizottságának a környezetvédelemről, a vasúti közlekedés javításáról, az ideo­lógiai és politikai nevelő munka né­hány kérdéséről hozott határozataiban; a levelekben a megfogalmazott javasla tok figyelembevételével hozott határo­zatot az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa a szemé­lyi nyugdíjasok maximális nyugdíjáról és kiegészítő kedvezményeiről, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a polgárháború aktív résztvevői anyagi és egészségügyi ellátásának javításá­ról. Az állampolgáraink — párttagok és pártonkívüliek — kezdeményezésére hozott törvények, rendeletek és hatá­rozatok végrehajtása ugyancsak a dol­gozók tevékeny részvételével és ellen­őrzésével történik. Ez a jelenség meg­testesíti az igazi néphatalom eszméjét, a szocialista demokrácia, az össznépi állam elveit. Így fogja fel ezt a jelen­séget a párt, amikor minden eszközzel serkenti a tömegek részvételét az ál­lamügyek és a közügyek intézésében. A dolgozók leveleivel való foglalko­zásnak az SZKP Központi Bizottságá ban meghonosodott rendje sok tekin tetben meghatározza e munka színvo­nalát a párt-, a szovjet-, a gazdasági szervekben, a társadalmi szervezetek­ben. Egyre rendszeresebb az a gya­korlat, hogy a pártbizottságok ülésein megvitatják a dolgozók leveleiben fel­vetett kérdéseket. Csupán 1977—1978 folyamán 29 területi pártbizottsági ülés foglalkozott Ilyen kérdésekkel. A pártbizottságok végrehajtó bizottsági és titkársági ülésein ugyancsak rendsze­resen -megtárgyalják a dolgozók beje lentéseiben fölvetett problémákat. Az SZKP pár talapszervezeteiben sok más módszert is alkalmaznak a dolgo­zók érdekeinek, szükségleteinek, véle ményének közvetlen tanulmányozásá­ra. Ebben a tekintetben igen jelentős az a módszer, hogy a különböző szintű pártbizottságok rendszeresen fogadják az állampolgárokat. A pártszervek szá mára sok anyagot nyújt a központi, a helyi és az üzemi sajtó, a gyűléseken, az előadásokon stü. fölvetett kérdések elemzései Óriási a szerepük a szabad pártnapoknak, amelyeken nemcsak kommunisták, hanem pártonkívüliek is felszólalnak, s a pártszervezet hala­déktalanul, konkrét -határozatok fonmá jában reagál a dolgozók jelzéseire. A politika, a termelés, a kultúra kérdéseivel, az egyes vezetők tevé­kenységével kapcsolatos véleménynyil­vánításnak, vagyis a valóiban objektív információnak elengedhetetlen feltété le az, hogy legyenek biztosítékok a bírálat elfojtásával szemben. „Az SZSZKSZ minden állampolgáré nak — olvashatjuk alkotmányunkban joga van javaslatokat benyújtani az állami szervekhez és társadalmi szerve zetekhez azok tevékenységének javí­tására vonatkozóan, bírálni a munká ban észlelt fogyatékosságokat. A tisztségviselők kötelesek a meg­szabott időn belül kivizsgálni az ál lampolgárok javaslatait és beadványaitf, Oálaszolni azokra és megtenni a kellő intézkedéseket. A bírálat megtorlása tilos. A bírála­tot megtorló személyeket felelősségre vonják". A Szovjetunióban tehát megvan a bí rálát szabadságának alkotmányos ga randája, és az illetékes állami szer­vek gondoskodnak a törvényesség meg­tartásáról. A pártszervezetek különö­sen nagy gondot fordítanak a bírálat és az önblrálat fejlesztésére, arra, hogy a dolgozóknak megmagyarázzák jogaikat, megvédjék őket, ha a 'bírálat miatt esetleg megtorlást próbálnak al kalmazni velük szemben. A párt szigo rúan felelősségre vonja azokat a kom imuniistákat, akik helytelenül fogadják a bírálatot. A z SZKP Központi Bizottsága .most alaposan tanulmányozza azt a kérdést, hogyan tökéletesítse szerveze tileg a közvélemény-kutatásnak, a kü­lönböző néprétegek véleménye, érde­kei, igényei és hangulata tanulmányo­zásának egész rendszerét. Az SZKP Központi Bizottságában nemrég meg­alakult a levelezési osztály és a kéz- véleiménykutató szociológiai vizsgála­tokat folytató és feldolgozó csoport, amelyekre e feladattal kapcsolatban fontos kötelezettségek hárulnak. A párt ezután is meg akar tenni mindent azért, hogy, mint Lenin tanította, Is­merje a tömegek hangulatát, megértse a tömegeket, s helyesen fejezze ki azt, amit a tömegek felismernek. (A cikk befejező részét az Gj Szó következő vasárnapi számában közöl jük.l

Next

/
Oldalképek
Tartalom