Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-08-05 / 31. szám
M ura. VIII. 5. Véget ért ax a nemzetközi kísérleti p ogram, amelynek során szovjet és amerikai tudósok vizsgálták az óceán és a légkör szerkezetét a Bermuda-háronv zög térségében. Az Ukrán Tudomány«! Akadémia Tengeri Hidrofizikai Intézetének a Mihail Lomonoszov és a Vernadszkij akadémikus nevű hajója két utat tett meg a térségben. Egyesült Államok Polgári Repülésügyi Igazgatóságának, sem a miami repülőtérnek, sem magának a légitársaságnak a dokumentumai nem tettek említést. Nem véletlen, hogy az ön által idézett verziót ismertető egyetlen forrás sem közli az esemény dátumát, sem pedig a titokzatos járat számát. Az amerikai újságírók mindent megtettek annak érdekében, hogy a titokzatos eseménynek akár csak egyetlen "szemtanúját vagy résztvevőjét felkutassák. Az Eastern Air- linés munkatársai, amikor az újságírók hozzájuk fordultak felvilágosításért, kijelentették: „Ha ez az eset valóban bekövetkezett volna, mi minden bizonnyal valamennyien tudnánk róla.“ Ebből csupán egyetlen következtetés vonható le: a mágneses mezőben való eltűnés, a Bermuda-háromszöggel kapcsolatos többi történethez hasonlóan csupán a fantázia szüleménye. Ha alaposabban megvizsgálja ezeket a történeteket, rájön, hogy mindegyikének van egy közös vonása: a névtelen szemtanúktól csupán töredékes beszámolókat közölnek, vagy azt állítják, hogy minden nyom eltűnt. A 'Vernadszkij akadémikus nevét viselő kutatóhajó első expedícióját a Bermuda-három- szögbe Ngikoiaj Bulgakov, a földrajztudományok doktora vezette, ö a következőkben foglalta össze tapasztalatait: —< Éjszaka felriadtam álmomból, s úgy éreztem, valami különös dolog történik. A kajütablakon keresztül mintha villámlást láttam volna. Vihar van? 'Hallgatózni kezdtem, de a vihar morajlását nem hallottam. Pedig ezen a földrajzi szélességen rendszerint eget és földet megrázó dübörgéssel érkezik az égiháború. Felmentem a fedélzetre. Ott már elég sokan gyűltek össze, s valamennyien fejüket az égre emelve álltak. Közvetlenül előttünk, mint valami ünnepi díszmenet... repülő csészealjak húztak el sorjában. Ha az ember jobban odafigyelt, még a legapróbb részleteket is meg tudja különböztetni rajtuk. A sereg zajtalanul úszott el előttünk, s tüzes vonalakat rajzolt az égre. — Fordítsuk most komolyra a szőt! — kértem a tudóst. — Szó sincs semmiféle tréfáról! Nézze meg a fényképeket. Figyelmesen megnéztem a felvételeket. Semmi kétség, ezek viharfelhők. De milyen különös alakúak! Ha úgy tetszik, akár ‘UFO-knak képzelheti az ember. A villámok pedig valóban, egyenes nyílvesszőkként cikáznak a látóhatár szélén. —■ így keletkeznek a legendák — foglalta össze Bulgakov az elmondottakat. — A villámok nem mindig érnek földet. Sokszor a felhők között következik be a kisülés. Ebben tehát nincs semmi természetfeletti. S általában, az alatt az egy év alatt, amíg az intézet munkatársai a hírhedt háromszögben dolgoztak, meggyőződtek arról, hogy ebben a térségben nincs semmi titokzatos. —i És mi a helyzet a „bolygó hollandik“, a mágneses csapdák, a hatalmas légörvények, s a repülőgépeket elnyelő égi lyukak rejtélyével... Bulgakov félbeszakította a felsorolásomat: — El kell keserítenem: ezeket a titkokat már sikerült maradéktalanul megfejteni. Nézzük például az elsőt. Kikötöttünk Jamaica szigetén. Savanna la Mar-ban. A hajónkra felszálló amerikai tudósok újságírókat is hoztak magukkal. „Kollégák, az egyik rejtélyt kihúzhatjuk a listáról“ — mondták nevetve. Kinyitom az újságot, s a kővetkező címet látom: „Megfejtették a bolygó hollandik rejtélyét.“ A rendőrség részletes beszámolót tett közzé az Atlanti-óceánnak ebben a térségében garázdálkodó bűnözők leleplezéséről. Ezek a modem kalózok megtámadták a kisebb hajókat, legyilkolták a legénységet és az utasokat, s az elfoglalt hajókat csempészáruk szállítására használták. Amikor pedig már nem volt szükségük rá, fejvesztett menekülést imitálva sorsára hagyták a hajót a tengeren: a fedélzeten végig nem szívott pipákat, félig üres kávéscsészéket és más, a titokzatos hajókról kelt legendákban részletesen leírt tárgyakat hagytak hátra. A tudósokkal való találkozóra készülődve összegyűjtöttem azokat a kérdéseket, amelyek a leggyakrabban fordulnak elő az olvasók leveleiben. A legnagyobb érdeklődést a „19. va- dászrepülő-század“ 1945 decemberi eltűnéséről szőlő tragikus történet keltette. öt amerikai bombázógép, amely egy floridai haditenger részeti támaszpontról indult el őrjáratra, ragyogóan szép időben nyomtalanul eltűnt. A különböző források különféleképpen számolnak be Taylornak, a repülőszázad parancsnokának a támaszponttal folytatott rádióbeszélgetéséről. „Riadói Eltértünk a helyes útiránytól! Sehol sem látni a szárazföldet—“ „Közöljék tartózkodási helyük koordinátáit“ — válaszolta az irányitóközpont. „Nem tudjuk,'hová kerültünk. Egyetlen iránytű sem működik, s a többi műszer is mintha megbolondult volna.“ — Végül az utolsó rádióüzenet: „Ne repüljetek utánam! Úgy tűnik, a világűrből jöttek.“ Ennek ellenére tizenhárom főnyi személyzettel a fedélzetén felszállt a Mariner nevű hidroplán. Tíz perc múlva vele is megszakadt a rádióösszeköttetés. Az eltűnt repülőgépek felkutatásában több tucat hajó és háromszáz repülőgép vett részt. 'Nem találtak sem roncsokat, sem mentőcsónakokat. A repülőgépeket mintha egy feneketlen lyuk nyelte volna el. —i Mennyire hihető ez a történet, amelyről először Berlitz amerikai író számolt be? — kérdeztem Pavel Ganszont, a földrajztudományok kandidátusát, az expedíció egyik résztvevőjét. — A haditengerészeti támaszpontok közül egyetlenegy sem fogott ilyen rádióüzenetet. Wirshing parancsnok, aki ösz- szeköttetésben állt a Berlitz által említett repülőszázaddal, a nyilvánosság előtt cáfolta, hogy elhangzott volna a neki tulajdonított rádióbeszélgetés. A repülőgépek nem tűntek el nyomtalanul a ragyogó időben, hanem még 19 óra után, a hurrikánban is folytatták útjukat. A hivatalos jelentés szerint Taylor elveszítette tájékozódó képességét, s a Florida-Kis-szi- geteket összetévesztette a hasonló alakú Bahama-szigetekkel. Rádióüzenete a következőképpen hangzott: „Ne gyertek utánam, már tudom, ho vagyok,“ majd tartózkodási helyének koordinátái következtek. A rossz irányba tartó repülőgépek kikerültek az Atlanti-óceán nyílt vizei fölé. Üzemanyaguk kifogyott, s a repülőgépek megpróbáltak le- szállni a viharos óceán felszínére. Az „Avenger“ maximum 45 másodpercig maradhat fenn a vízen... A segítségére küldött „Mariner“ felderítögép felrobban a levegőben. Erről a körzetben tartózkodó hajók fedélzeti naplói is említést tesznek. Tévedés kizárva, mivel a felderítőgép a hajónapló által megadott időpontban tűnt el a radarkészülékek képernyőjéről. A géptől kapott utolsó rádióüzenet szerint nagy magasságban viharos erejű szél tombolt. A legkisebb szikra is elegendő volt ahhoz, hogy a nagy meny- nyiségű üzemanyag felvételére képes, s éppen ezért „repülő benzineshordónak“ elnevezett „Mariner“ felrobbanjon a levegőben. A hivatalos vizsgálati adatokat nyilvánosságra hozták, ennek ellenére tovább él a repülőgépek titokzatos eltűnéséről költött legenda. — Egy másik, széles körben ismert történet szerint a „Rai- fuku-maru“ nevű japán tankhajó nyomtalanul eltűnt néhány pillanattal azután, hogy a következő különös rádióüzenetet leadta: ■ „A veszély, mint egy kard, itt lóg a fejünk fölött. Segítséget kérünk, amilyen hamar csak lehet...“ — A parti állomások valójában a megszokott segélykérést fogták: „Nagy a veszély, gyorsan segítsetek.“ A szerencsétlenség színhelyére érkezett hajó már nem tudott segíteni: a tartályhajót süllyedőfélben számolja a biztosítási kockázatot, semmivel sem szab ki nagyobb biztosítási összeget a Bermuda-háromszögben közlekedő hajókra, mint a többire. Az Amerikai Egyesült Államok Szövetségi Repülésügyi Hivatala bejelentette, hogy az utóbbi tíz évben egyetlen repülőgép sem tűnt el ebben a térségben. — És az idő múlásában mutatkozó egyenlőtlenségek? A külföldi sajtó beszámolt róla, hogy az Eastern Airlines amerikai légitársaság egyik utasszállító repülőgépe tíz percre eltűnt az ellenőrző radar képernyőjéről, s amikor a gép szerencsésen leszállt Miamiban, kiderült, hogy a fedélzeten tartózkodó mind a 127 utasnak, valamint a legénység tagjainak az órája 10 percet késik a repülőtéri órákhoz képest. A íődiszpécser a következőket mondta a repülőgép parancsnokának: „Istenemre, komám, olyan ez, mintha tíz percig nem léteztetek volna!“ — Erről az esetről sem az —■ A külföldi sajtó azt is közölte, hogy a „háromszög“ fölött áthaladó mesterséges holdak félbeszakítják adásaikat. Ezzel kapcsolatban idézték egy ismert amerikai tudós kijelentését is: „Olyan erővel van dolgunk, amelyről szinte semmit sem tudunk, s amely erősebb nálunk.“ — Az üzenet továbbításában valóban voltak fennakadások. Ezeknek az okát azonban nem valamiféle titokzatos erőben kell keresni. A mesterséges holdak adásait két földi álló más veszi: az egyik Alaszkában, a másik pedig Wollops szigetén van. Mikor a mesterséges hold a sziget felé közeledik, a fedélzeten elhelyezett kazetta éppen lejár, s a video- magnetofonnak az újabb adáshoz át kell csévélnie a tekercset. Erre az átcsévélésre éppen a „háromszög“ fölött kerül sor. Ez idő alatt természetesen szünetel az adás. Messias professzor a legújabb félrevezető információra a következőképpen reagált: „Egyszerűen belefáradtam már ezekbe a történetekbe. Elferdítették mindazt, amit mondtam, szavaimat helytelenül értelmezték és hamisan idézték“. NAGYEZSDA ILflNSZKAJA a Szocialisztyicseszkaja Indusztrija tudósítója (Folytatjuk) A „Polimode“ kísérletsorozatban rézzt vevő „Vernadszkij akadémikus“ szovjet tudományos kutatóhajó * * <« találta a viharos óceánon. Az Egyesült Államok parti őrségének dokumentumai ezt a tényt is regisztrálták. Meg kell mondanom, hogy elég sok meglepetésben volt részünk, amikor megismerkedtünk az Egyesült Államok hetedik, a Bermuda-háromszög térségében folyó mentési munkákért felelős partvédelmi körzetének hivatalos dokumentumaival. Állítólag ebben a körzetben a legintenzívebb a hajó- és a repülőgépforgalom, itt történik a' legtöbb szerencsétlenség is. Egyáltalán nem így van! Évente több, mint 150 ezer hajó halad át ezen a térségen. A segélykérő S.O.S jelzések száma évente mintegy 10 ezer. A segítség _pedig rendszerint időben meg is érkezik. A „Lloyds“ londoni biztosítótársaság, amely — már csak a maga érdekében is — gondosan ki-
