Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-08-05 / 31. szám
TUDOMÁNY es TECHNIKA A kőolaj jövesztése nem olyan egyszerű dolog, mint ahogy azt egyesek elképzelik, akik életükben még sosasem láttak működő fúrótornyot, s nem jártak kőolajmezőn. Nem sok olyan szerencsés hely van a világon, ahol elég csupán befúrni a földbe, vagy valamilyen sekély vizű öbölben a tengerfenékbe, s a kőolaj a földgáz nyomására máris feltör a felszínre. Ráadásul nem mindegyik kőolaj folyékony. A Kaspi-tenger alatt például óriási készletek vannak kőolajból, de többnyire lágy massza, vagy megkeményedett aszfalt formájában. Az ilyen olaj iránt, amely a homokkövek pórusait tölti ki, nem kisebb az érdeklődés, hiszen a kenőzsírok, motorolajak, bitumenek és különböző szigetelő anyagok gyártására ez jobb nyersanyag, mint az üzemanyagok gyártására használt könnyű olaj. A Baku melletti, mintegy négyszáz kilométer hosszú parti sávban 2200 hatalmas fúrótorony üzemel, ezek egy része bent a tengerben, néhány kilométerre a parttól, cölöpökre épült. A furatokat a helyi kőolajvezeték-hálózatba kapcsolják, s a parton elhelyezett hatalmas acéltartályokon évente 1,3 millió tonna kőolaj megy át. A Kaspi-tenger alatt 200—1400 méter mélységben jó minőségű, de hagyományos módszerekkel többnyire kiaknázhatatlan, sűrű, megkeményedett kőolaj rejlik, több milliárd tonna mennyiségben. A szárazföldön már megoldották az ilyen kőolaj feltárását, éspedig közönséges bányászati eljárással. Kísérleti céllal egy 400 méter mély lejárati aknát fúrtak, ahonnan vízszintes bányafolyosókon jutnak el a kőolajat rejtő réteghez. Itt forró gőzt nyomatnak ezekbe a rétegekbe, amely kioldja a megkeméA Kaspi-tengerben tervezett köolajbánya vázlatos rajza Kőolajbánya terve a Kaspi-tenger alatt nyedett kőolajat s ez szivattyúzhatóvá válik. Ezzel az eljárással körülbelül 40 százalékkal növelhető az olajkutak hozama. Ebből a kísérleti olajbányából ma még csak napi 200 tonna kőolajat hoznak a felszínre, de olyan kedvezők a tapasztalatok, hogy azonnal hozzáláttak egy méreteiben sokkal nagyobb, s a tenger alatt létesítendő bánya tervezéséhez. A tervezett eljárás a következő: egy különleges parti betonüzemben 200 méter hosszú, hatalmas vasbetoncsövet készítenek. A betoncsövet a két végén lezárva a tengerbe engedik, s vontatóhajókkal rendeltetési helyére úsztatják. Mintegy 20—30 kilométer távolságra a parttól az egyik végét kinyitják, s a betóduló víztől a vasbetoncső függőlegesen elmerül. Az így keletkezett betontornyot a lábánál körben elszigetelik, rögzítik, kiszivattyúzzák belőle a vizet, majd pedig a tetején elkezdik a tengerből kiemelkedő felépítmény szerkesztését. Ez egy több emeletes épület, itt kapnak helyet a bányászathoz szükséges felszerelések, a szellőző 'berendezés, a számítóközpont, itt helyezik el az átmeneti tároláshoz szükséges olajtartályokat, a javítóműhelyeket, valamint az öltözőket, a mosdót és az ebédlőt. A betontorony talapzatán belül kellő mélységű aknát fúrnak a tengerfenékben, majd sugárirányban három vízszintes folyosót hajtanak. E folyosókkal párhuzamosan, körülbelül 25 méterrel magasabban szellőztető járatokat is fúrnak. Az 5 méter átmérőjű folyosókból .különböző irányokban jövesztőfuratokat készítenek, ezekbe nyomják be körülbelül 1 MPa nyomás alatt a forró gőzt, majd pedig a kioldott, körülbelül 30 C° hőmérsékletű kőolajat szivattyú- és vezetékrendszerrel a felépítményben elhelyezett tartályokba nyomják. A Szovjetunió a tenger alatti bánya szerelésének meggyorsítására az NSZK-beli Blohm és Voss cégeknél megrendelte e világ legnagyobb hajódaruját. A 2500 tonnás terhek emelésére alkalmas darut 217 méter hosszú, 34,5 méter széles, maximálisan 6,5 méter merülési mélységű pontonon helyezik el. A 25 000 BRT víz- kiszorítású hajódaru az „Azerbajdzsán“ nevet kapta. A hajódaru nagy hullámverésben és nagy terhek rakodása közben is megőrzi vízszintes helyzetét. Erről az elektronikus vezérlőautomata gondoskodik, amely a hajótest esetleges kilengésének ellensúlyozására azonnal vizet .nyomat az egyik oldalról a másikba és megfordítva az itt elhelyezett vízkamrák segítségével. A ponton elején leszállóhelyet is létesítenek helikopterek fogadására. Az úszőművet három részben szállítják rendeltetési helyére. A szovjet vontatóhajók hosszú konvojként már el is indultak 5000 kilométeres útjukra az Elba öblétől a Balti-tengeren, a Le- ningrádi-öblön, a Volgai-csatornán és a Volgán át Asztrahán irányába. A hajóraj itt éri el a Kaspi-tengert, ahol befejezik a hajó szerelését, s a speciális úszóművet szovjet technikusok veszik át. Jelenleg mintegy 400 úszó fúrótorony működik a világtengereken, s további száz van építés alatt. Ezek a berendezések komolyan veszélyeztetik a világtengerek tisztaságát, amint azt az egyik fúrótorony katasztrófája is nemrég bizonyította. A szovjet mérnökök nem akarják veszélyeztetni a Kaspi-tenger tisztaságát, ezért a világon elsőkként új technológiai eljáráshoz folyamodtak, bevezetik a kőolaj tenger alatti biztonságos bányászását. JlftI Stis Ilyen less az „Azerbajdzsán“, a világ legnagyobb hajódarnja, amellyel majd a tengeri kűolajbánya szerelési mánkéit végzik ENERGIA A KIALUDT EIFEL VULKÁNBÓL Lehetséges, hogy az Eilel-hegység másodlagos vulkáni tevékenysége révén nyerhető hő néhány év múlva már szerepet kap az NSZK energiaellátásában. A bochumi Ruhr Egyetem geológusai kutatásaik során meg akarják tudni, hogy a négy kilométerrel a Laacher-tó vulkáni eredetű krátere alatt fekvő magma- kamrából hogyan nyerhető energia. Először próbafúrások segítségével és kőzegminták analizálásával kell meghatározniuk a magmatömeg fekvését és kiterjedését. Mint azt Hans-Ulrich Schmincke professzor — a kutatás vezetője — nemrég Bochumban kijelentette, a vulkanikus energia felhasználására vonatkozó első tudományos eredményeket három éven belül kell kimutatni. Abban az esetben, ha az Eifel hegységből nem sikerül gazdaságosan energiát kinyerni, átadják más országoknak a kutatási eredményeket. Franciaország és Olaszország már most is „bochumi mintára" folytat kutatásokat. A tudósok szerint Európában vulkanikus kutatás céljára az Eifel-hegység a legalkalmasabb terület. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a Laacher-tó vulkánjának kitörését egy 11 ezer évvel ezelőtti több kilométer mély folyékony kőzet túlnyomása váltotta ki. Miután két kilométer hosszúságban láva ömlött ki, amelynek nyomait vulkanikus hamu formájában a Genfi-tő és Mecklenburg környékén is megtalálták, eldugult a kráter. A hegyben rekedt magma valószínűleg még több mint ezer fok meleg és körülbelül 3—4 milliárd köbméter mennyiségben áll rendelkezésre. Amíg az NSZK-ban csak Eifel és Landau környékén vannak geotermikus energia hasznosítására alkalmas területek, addig japánban, Olaszországban, Izlandon, az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban már működnek vulkanikus energiát hasznosító erőművek, vagy más néven földhőerőművek. Schmincke professzor óvatosságra int: „A földhőenergia-kuta- tásban ma még ugyanolyan fokon állunk, mint a kőolajkutatásban nyolcvan évvel ezelőtt. Alapismereteink a geotermikus folyamatokról még nagyon csekélyek.“ AZ ARLBERG-ALAGÚT Az Arlbergen keresztül vezető nemrég megnyitott 13 972 m hosszú közúti alagútban több mint 10 000 nátriumgőz- lámpa mutatja az autóvezetőknek az utat. A világítás automatikusan alkalmazkodik a napszakhoz, illetőleg a napfény változó erősségéhez. Különösen az alagútba belépéskor fontos, hogy megfelelő megvilágítással ellensúlyozzák a szem viszonylag lassú alkalmazkodását az alagút fényviszonyaihoz. Az alagút tiroli oldalán három számítógép ellenőrzi a forgalmat és vezérli a műszaki berendezéseket. A forgalomellenőrzést az úttestbe épített huzalok teszik lehetővé. Ezek állandóan jelzik az áthaladó járművek számát és sebességét. Nyáron, amikor a hágón át vezető út is használható, az autósoknak az oda-visz- sza útért kell 120 schillinget fizetniük, míg télen egy út kerül ugyanennyibe. (Hobby) A Csehszlovák Tudományos Akadémia prágai Fiziológiai Intézetének dolgozói számos területen folytatnak közös kutatásokat a Szovjetunió és a többi szocialista ország kutatóival. A sokoldalú együttműködés alapját az Intermozg elnevezésű közös neurofiziológiai program képezi. E program teljesítése keretében jelentős kutatási eredményeket sikerült elérni az ingerátvitel vizsgálatában az idegekről a csontváz izomzatára, a magas vérnyomás kérdéseiben, a szívizom alkalmazkodásának vizsgálatában oxigénhiányra, a feltételezett reflexek, a fájdalomérzés központi idegrendszeren át való közvetítésében és számos további kérdésben. A felvételen A. I. Rojtbak, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja, jaroslav Vyklickf, az intézet igazgatója és MUDr. Éva Syková, a tudományok kandidátusa filmfelvételen értékelik a sejten kívüli kálium szerepét a központi idegrendszer integrált tevékenységében. (A CSTK felvétele) Hogyan látja az orvos a szívet? A mellkashoz kis műanyag párnát helyeznek, és az oszcillográf képernyőjén 'megjelenik a működő szív fekete-fehér képe. A beteg a párna érintésén kívül semmit sem érez, miközben az orvos saját szemével látja, hogyan működik a szív, milyenek kamráinak és más részeinek geometriai jellemzői, milyenek a szíven belüli mozgások. Szükség esetén a felvételek videomagnószalagon is rögzíthetők. Az Eknan nevet viselő új szovjet készülék visszhangos kardioszkőp, amely a biológiai struktúrák echométer segítségével való megkülönböztetésével és lineáris elektronikus letapogatással működik. Az oszcillográf képernyőjén 18 soros, kétdimenziós képet állítanak elő a szív kiszemelt elhelyezésű metszetéről, másodpercenként 180 képkocka sebességgel. M. 6. un. VIII. 5
