Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-02-18 / 7. szám
) TUDOMÄNY TECHNIKA Erőműóriások Szibériában Araikor 1900-ban a Parsons angol cég a Párizsi Világkiállításon bemutatta a gőzturbinát, a kiállítás befejezése után az Első Brnói Gépgyár a licenc megvásárlására tett javaslatot. A következő évben a Parsons cég beleegyezett az eladásba, s 1902 márciusában részvénytársaságot hoztak létre Brnóban a gőzturbinák gyártására, melynek az Első Brnói Gépgyár lett a fő üzeme. A fejlesztési részleg és a termelés vezető dolgozói gyakran ellátogattak a newcastle-i Parsons céghez, hogy részletesen megismerkedjenek a gőzturbinák gyártási folyamatával. Az első brnói turbinát a Zvcy- nafka üzemben készítették el. A gyártás nagy pontosságot követelt. Azt a tényt, hogy a volt monarchia területén az Első Brnói Gépgyárban kezdődött el a gőzturbinák gyártása, elsősorban a dolgozók magas fokú szakképzettsége és a gőzgépek gyártásában 1821 óta szerzett tapasztalatok tették lehetővé. A gyár berendezéseit úgy alakították át, hogy lehetővé váljon a 7300 kW-nál nagyobb teljesítményű turbinák gyártása. Az első turbinát 1903. augusztus 15-én, az Ostí nad Labem-i általános kiállításon mutatták be. Ez egy 100 kW teljesítményű kondenzációs gőzturbina volt 900 kPa nyomással, 180 C° hőmérsékletű gőzzel és 3500/ perc fordulatszámmal. A kiállítás után ez a turbina sokáig a Zvonarka üzemben dolgozott, jelenleg a Brnói Műszaki Múzeumban látható. A brnói villanytelep 1903-ban egy 800 kW teljesítményű, 1,1 MPa nyomású, 250 C° hőmérsékletű gőzzel működő turbinát rendelt generátor hajtására. Ezt 1904. április 15-én helyezték üzembe. A következő évben a hajóturbinák gyártása is elkezdődött Brnóban. Az első turbinák gyártásánál és üzemeltetésénél nyert tapasztalatok alapján már 1907- ben javaslatot tettek saját szerkesztésű turbinák gyártására. A turbina nagynyomású tere Curtis-fokozatú volt, a közép- nyomású térben pedig meghagyták a Parsons-féle lapátokat. Az új szerkezetű turbina jobban tudta hasznosítani a nagynyomású tér gyorsabb áramlását, s az egész turbina hossza lényegesen lerövidült. Az első ilyen típusú, 3600 kW teljesítményű, 1,2 MPa nyomású, 880/perc fordulatszámú és 300 C° hőmérsékletű gőzzel működő turbinát egy bécsi villanytelep számára készítették el. A brnói turbinagyártók később az eredeti Parsons-szerke- zet más elemeit is módosították, s teljesen saját fejlesztési útra tértek. A világ szakmai közvéleménye 1912-ben nagy érdeklődéssel fogadta például az új kombinált típusú turbinát, amelyben a Curtis-kerék helyett 3—4 egyenlő nyomású fokozatot helyeztek el a nagynyomású és a középnyomású térben. Ezt a rendszert alkalmazták a 3500 kW teljesítményű kondenzációs turbinák gyártásánál. A gőzturbinák teljesítménye gyors ütemben növekedett. Az, első 14 000 kW teljesítményű turbinát 1918-ban helyezték üzembe. Az első világháború után a gőzturbinák fejlesztése teljesítményük és hatékonyságuk további növelésére irányult. Ezt a gőz nagyobb tömegű előaállítása is lehetővé tette. A nagynyomású teret állandó nyomású tér váltotta fel, s lényeges módosításokra került sor a kerekek és a lapátok szerkezetében. Az 1945-ig gyártott legnagyobb teljesítményű turbinák között már egy 54 000 kW teljesítményű is volt, amely 3,7 MPa nyomáson, 465 C° hőmérsékletű gőzzel, 27 C° hőmérsékletű hűtővízzel és 3000/perc fordulatszámmal működött. A brnói turbinagyártók a második világháború előtti időszakban számos turbinát készítettek a cukorgyárak szárnál* ra, közülük több még ma is működik. További jelentős ágazat volt a hajóturbinák gyártása. A turbinameghajtást áttételes szerkezet vitte át a hajó- csavarra. A hajóturbina nagynyomású részének Curtis-kere- ke és 32 fokozata, az alacsony nyomású résznek 14 fokozata volt. A turbina 1,65 MPa belépő gőznyomás, 203 C° hőmérsékletű gőz mellett 3380 lóerőt képviselt a tengelyen. Habár az üzem 1945 áprilisában jelentős háborús károkat szenvedett, már 1946-ban sikerült felújítani a termelést. Eleinte csak pótalkatrészeket gyártottak a korábban leszállít- tott turbinákhoz. Nagy problémát jelentett azonban, hogy a régi műszaki rajzok a háborús eseményekben elpusztultak, s a megmaradt alkatrészek alapján újakat kellett készíteni. Az 1947 és 1950 közötti időszakban azonban már a turbinák gyártását is felújították. A régi, bevált típusok gyártása jő alapot nyújtott a további műszaki fejlesztéshez. A figyelmet eleinte a lapátok nagyobb üzembiztonságára, a csapágyak, a szabályozó és a kenő- rendszer tökéletesítésére fordították. A fő szerkezeti elemekben lényegesebb változásokat nem eszközöltek, mert úgy tapasztalták, hogy más turbinagyárak újabb fejlesztési típusaihoz viszonyítva célszerűbbek, megbízhatóbbak és minden szempontból előnyösebbek. A hazai és a külföldi erőmüvekben nagyon jól beváltak az 1949-ben megszerkesztett 32 000 kW teljesítményű, 9 MPa nyomással és 500 C° hőmérsékletű gőzzel működő turbinák. Az ötvenes évek kezdetén több kisebb teljesítményű turbinát is gyártottak, például 1500 kW teljesítményű és 7500/perc fordulatszámú gyorsjáratú turbinákat, valamint az 1520 kW tói 3350 kW-ig terjedő teljesítményű, 3,5 MPa nyomású, 400 C° gőzzel működő turbinák különböző típusait. A gyártásszakosítás elmélyülése az államosított csehszlovák iparban gyors ütemű fejlődést eredményezett a turbinák gyártásában. A legtöbb turbinát az Első Brnói Gépgyárban 1965-ben készítették, éspedig 101 gépet, körülbelül 605 MW összteljesítménnyel. A második világháború utáni időszakban 1977-ig bezárólag 2204 turbinát gyártottak, amelyek összteljesítménye meghaladta a 8637 megawattot. Nagyon sok turbinát igényel például a kohóipar. A brnói turbinák egyik legnagyobb megrendelője a Kelet-szlovákiai Vasmű, melynek erőművében 38 MW teljesítményű, 9 MPa belépő nyomású, 535 C° hőmérsékletű gőzzel működő turbinákkal hajtják az áramfejlesztő generátorokat, s ezek mellett 28 MW teljesítményű, ellennyomású, gyorsjáratú turbinákat is használnak. A Kelet-szlovákiai Vasmű további fejlesztéséhez az Első Brnói Gépgyár 60 MW teljesítményű, 13 MPa belépő nyomású kondenzációs turbinákat készít elő generátorok hajtására. Brnói turbinák működnek még a vfesovái, a Praha-Male- Sovice-i erőműben, a bratislavai Slovnaft vállalatban, a Vítkovi- cei Klement Gottwald Vasműben, az Ostravai KG Ojkohóban, a Záluzí u Mostu Vegyipari Vállalatban, a Chemko StráZske vállalatban és számos további üzemben. A kivitelre szállított turbinák között műszakilag legigényesebbek a PP és a PT típusú kondenzációs turbinák, amelyek gőznyomásszabályozó berendezéssel működnek, s így az áramfejlesztésben egyenletes teljesítményt nyújtanak. Nagyon beváltak az 50—60 MW teljesítményű, 13 MPa nyomású, 535 C° hőmérsékletű gőzzel működő PT típusú turbinák. Ilyen típusú turbinákat szállítottak például a Szovjetunióba, Romániába Craiova és Oradea városokba, valamint a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba. Az Első Brnói Gépgyár az utóbbi évtizedekben a Szovjetunióba, Lengyelországba, Romániába, Bulgáriába, Jugoszláviába, Svédországba, Finnországba, Szíriába, Kínába, Egyiptomba, Koreába és Kubába szállított gőzturbinákat, amelyek műszaki színvonalukkal és megbízhatóságukkal elnyerték a külföldi megrendelők elismerését. A hatvanas években egy új gyártási irányzat is elkezdődött az Első Brnói Gépgyárban, éspedig a gázturbinák gyártása, amelyek főleg az energetikában és a vegyiparban érvényesülnek. A legtöbb gázturbinát azonban a gázvezetékek kompresszorállomásai igénylik. Szériagyártásuk 1970-ben kezdődött, jelenleg évi átlagban 20 gépet gyártanak. LADISLAV VASA Az Első Brnói Gépgyár termékeinek legnagyobb átvevője a Szovjetunió. A gázturbinákat a gázvezetékek kompresszorállomásainak felszereléséhez, a gőzturbinákat pedig etiléngyártó kompresszorokhoz szállítják. A felvételen Miroslav Kalas egy kompresszor- állomás számára készülő gázturbina méreteit ellenőrzi A CSTK felvétele, A GŐZTURBINÁK GYÁRTÁSÁNAK 75 ÉVE BRNÓBAN A Szovjetunió szibériai területének fejlesztési programja előirányozta a tüzelőanyagjövesztés, az ipar, főleg a vas- és a színesfémkohászat gyors ütemű növelését, ami hatalmas feladatokat jelent a villamosenergia-igények maradéktalan kielégítésében. A szibériai egyesített energiarendszer erőműveinek teljesítménye már a jelenlegi ötéves tervidőszak kezdetén elérte a 26 500 MW-ot, amiből a hőerőművek összesen 13 600 MW-ot, a vízerőművek pedig 12 900 MW-ot tettek ki. A szibériai egyesített energiarendszerbe tartozik a világ legnagyobb vízerőműve, a krasznojarszki 6000 MW-os erőmű, továbbá a 4125 MW-os bratszki erőmű, amelyek kiváló műszaki, gazdasági jellemzőik szempontjából az erőművek élvonalába tartoznak. A növekvő igények kielégítése céljából a szibériai egyesített energiarendszer erőmüveinek kapacitását továbbra is gyors ütemben kell növelni. Megépülnek az Uszty-Ilimszkaja és a Szajano- Susenszkoje erőművek, s elkezdődik az Angarán a vízlépcső negyedik vízerőművének, a Bogucsanszkajának az építése. Sor kerül az 1260 MW-os Guszinoozepszkaja körzeti erőmű teljes befejezésére, valamint az omszki, a barnauli, a novoszibirszkí, a krasznojarszki és az uszty-ilimszki hőerőművek első egységeinek üzembe helyezésére. A Tyeploelektroprojekt intézet rosztovi részlege által kidolgozott terv szerint épül fel 19854g a Szovjetunió legnagyobb blokkerőműve, a Bezerovszkaja 1. Tüzelőanyagbázisa a kanszk- acsinszki medence hatalmas szénlelőhelye. A Berezovszkaja 1. erőműben 8, egyenként 800 MW teljesítményű blokk lesz; ezek kazánjai egyenként 2650 t/ó teljesítményű, 255 kp/cm*. 545 C° jellemzőjü monoblokkok, amelyeket a podolszki kazángyárban fejlesztettek ki. Négy-négy kazán csatlakozik egy 360 méter magas kéménybe. A blokkokat teljesen automatizálják, amihez automatizált blokkirányítási rendszert és automatizált erőműirányítási rendszert létesítenek. A Berezovszkaja 1. első egységének próbaüzemét 1980-ra tervezik. Ugyanakkorra akarják üzembe helyezni a Szajano-Susenszkoje vízerőműben a maga nemében egyedülálló 640 MW teljesítményű hidrogenerátorokat. A jelenlegi ötéves tervidőszak alatt kibővítik a meglevő villa- mosenergia-távvezetéki hálózatot. Minden feszültségszinten összesen 66 000 km távvezetéket helyeznek üzembe. Felépítik a barnauli és a novoszibirszkí hőerőművek, valamint a Szajano- Susenszkoje vízerőmű bekötésére az Oznacsennoje-Abakan 500 kV feszültségű távvezetéket. A BAM számára üzembe helyezik az Uszty—Kút—Nyizsnyeangarszk—Majukan 220 kV-os távvezetéket, valamint számos egyéb 220—500 kV feszültségű hálózatot helyeznek üzembe a hozzájuk tartozó alállomásokkal együtt. Elkezdődött egy 1150 kV-os vezetékrendszer építése is Itat, Kuzbasch és Kazahsztán között. A szibériai egyesített energiarendszerben már bevezették az utóbbi években kifejlesztett „Energija“ egyesített automatizált irányítási rendszer (OASZV) különböző elemeit. Többek között az automatizált diszpécserszolgálati (ASZDU), az automatizált alállo- másirányítási (ASZUP) rendszereket, illetve az utóbbinak továbbfejlesztett változatát. Kollektív használatra alkalmas számítógép- központot hozott létre a Novoszibirszkenergo és az Energo- szetyprojekt szibériai osztálya, az ESZ-1020 számítógépre alapozva, továbbá üzembe állítják az ESZ-1010 jelzésű számítógépet a Kuzbascserenergo és az Irkutszkenergo rendszerben. A Tomszk- energo és a Barnaulenergo rendszerekben pedig bevezetik az / Akkord—1200 M adattovábbító berendezést. Fokozott gondot fordítanak a fogyasztók villamosenergiaellátására, a megbízhatóság növelésére. Ennek figyelembevételével 1975-ben kapcsolták be az, üzemzavarvédelmi automatika komplexumokat az 500 kV feszültségű, Jermakovszkaja erőmű— Omszk—Uszty—Ilimszkaja vízerőmű—Bratszk közötti távvezetéken. Ozemzavarvédelmi és operatív üzemirányítási rendszerkomplexum bevezetését irányozták elő az 500 kV-os Barnaul—Rubcovszk távvezeték-hálózaton. Ugyancsak tervbe vették fontosabb távvezetékeknek impulzusos hibakeresőkkel való ellátását, valamint az erőművekben és alállomásokban védelmi mezők felszerelését és üzembe helyezését, ami elősegíti Szibéria legnagyobb energia- rendszerei közül a Kuzbascsenergo, az Irkutszkenergo és a Krasz- nojarszkenergo üzembiztonságának növelését és a távoli tartalékolás biztosítását. . (Energetika) A MOTOR- ÉS TÜROINATISZTiTÁS ŰJ MÓDSZEREI Igen jó eredményeket értek el egy új svéd motortisztítási rendszerrel, amely leoldja a motorok olaj-, koksz-, vaná- diumoxid-, kénvegyület-szeny- nyeződéseit, anélkül, hogy magában a motor anyagában kárt tenne, vagy a kenőanyagokra hatna. Jelenleg több mint 600 nagy hajón, 10 nagy erőműben, valamint 22 légitársaság és helikopterszolgálat keretében alkalmazzák. Az éghetetlen és nem mérgező tisztító folyadék felületaktív, biológiai úton lebontható keverék, tercier aminok és magas forráspontú halogénvegyü- letek vizes diszperziója. Ha ezt a keveréket normális motor- üzemben a légszívó vezetékbe fecskendezik, akkor filmszerű réteggel vonja be a gáz és kipufogó- vezetékek belső felületeit, valamint az égéskamrákat. A filmben levő aktív alkotóelemek a lerakódásokat lebontják és finom porrá alakítják át, amely a kipufogó gázokkal együtt eltávozik. A folyadékban levő védőanyagok ezután bevonják a tiszta fémet, és ezzel megakadályozzák újabb lerakódások képződését. A tisztító berendezés három kivitelben készül: ezekkel bármilyen méretű Diesel-motor és gázturbina felszerelhető, amelyet jelenleg gyártanak. Csupán befecskendező fúvókákat kell beszerelni, amelyek száma és helye a kívánt tisztasági foktól és az adott gépre jellemző legtisztátalanabb „fekete hely“ fekvésétől függ. A befecskendezések időközei változók: egyes motorokhoz — üzem közben — minden 48 órában szükséges egy-egy injektálás, másokhoz elegendő hetenként egy. A rendszer előnye, hogy a korróziót okozó, éghető lerakódások keletkezésének megakadályozásával meghosszabbítja a alkatrészek élettartamát és a nagyjavítások közötti időt. (Műszaki Elet) 1979. II. 18. ,\ 16 ÚJ SZÚ
