Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-28 / 4. szám
1979. I 28 N t/a 3 tm A reggeli órákban Hanoiba érkező vidékiek, főleg a katonák és az ifjúmunkások első útja rendszerint Ho apóhoz vezet. A Ba Dinh tér közelébe érkezve először leteszik csomagjaikat, megtisztítják ruháikat és saruikat az e célra épített öltözőkben, s kettesével beállnak a mauzóleum felé haladó sorba. Egy alkalommal mi is besorakoztunk Ho apó látogatói közé. A menet lassan haladt, bőven jutott idő a szemlélődésre. A mauzóleum monumentális márványoszlopaí fehéren csillogtak a kék ég alatt, a szebbnél szebb trópusi cserjék, virágágyások tarka özönében. A bejárat elé érkezve megilletődve léptük át Ho Si Minit örök otthonának küszöbét a díszőrség fehér egyenruhás, de napbarnított arcú tagjai között. A márványlabirintus hűs folyosóin haladva egy nagyobb terembe értünk. Közepén emelvény, nyitott koporsóval. Itt pihen Ho apó. Magas homlokát, jellegzetes, ritka szakállát bearanyozzák az örökmécsesként égő lámpák. A menet néma csendben kerülte meg az emelvényt, s tovább haladt a kijárat felé. Amikor 1969 szeptemberében Ho apó örökre lehunyta a szemét, az amerikaiak arra számítottak, hogy ez az esemény megtöri az ellenállók erejét. Ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalhatták. A gyászoló vietnami milliók még nagyobb türelemmel viselték el a bombatámadásokat, még nagyobb szorgalommal építették újra, amit a bombák leromboltak, s a Fel- szabadítási Front katonái még szorosabban fogták fegyvereiket. Ho apó eltávozott, de örökbe hagyta a szabad és igazságos élet kivívásába, a végső győzelembe vetett hitet. A mauzóleum épülete ott áll, ahol Ho Si Minh elnök 1945. szeptember 2-án félmilliónyi tömeg előtt felolvasta a Vietnami Demokratikus Köztársaság függetlenségi nyilatkozatát. Harminc évvel később ugyanezen a napon országos műszakot szerveztek, melynek keretében az egész lakosság szimbolikusan vett részt a mauzóleum építésében. A kijáratot elhagyva a látogatók még egy rövid sétát tesznek a gyönyörű parkban, megtekintik az 1049- ben,épített egypilléres pagodát, aztán elnyeli őket a város lüktető forgalma. Mi a forradalmi múzeumba indultunk, hogy közelebbről is megismerkedjünk a vietnami nép nemzeti felszabadító harcával, az indokínai munkásmozgalommal, Ho apó forradalmi és országépítő munkájával. Ho apó öröksége A Hanoi Forradalmi Múzeum emléktárgyai, fényképes és írásos dokumentumai elsősorban arra nyújtanak lehetőséget, hogy a látogatók megismerkedjenek Vietnam újkori történetének jelentősebb fejezeteivel. Ám itt olyan kérdésekre is választ talál az ember, amelyek napjainkban merülnek fel a szomszédos államokhoz, elsősorban a Kínához való viszony, s általában a délkelet-ázsiai térség várható fejlődésével összefüggésben. Igen tanulságos például Ho Si Minh élettörténete és forradalmi hagyatéka. Az 1890. május 19-én született első vietnami marxista végtelen tudásszomját apjától, egy könyvszerető falusi tanítótól és felcsertől örökölte. Már serdülőkorában megismerkedett a politikai mozgalmakkal, aztán úgy döntött, hogy népének felszabadító harcához külföldön szerez tapasztalatokat. Segédszakácsnak szerződött egy francia hajóra, bejárta Franciaországot, Spanyolországot, Portugáliát, sokat időzött Algériában és más francia gyarmatokon. Az 1. világháború kitörése előtt Londonban és az Egyesült Államokban tartózkodott, majd visszatért Párizsba. Amerre járt, mindenhol a társadalmi viszonyokat tanulmányozta, s kapcsolatokat teremtett a baloldali vezetőkkel. 1920 decemberében részt vett a Francia Kommunista Párt megalapításában. Rendszeresen írt a francia munkásmozgalmi lapokba, „Le- Paria“ címmel folyóiratot szerkesztett, megalapította a Gyarmati Népek Szövetségét, s egy jelentős tanulmányt is írt „A francia gyarmatosítás vádirata“ címen. 1923-ban a Szovjetunióba utazott, ahol részt vett a Kommunista Internacionálé 5. világkongresszusának munkájában. Később Kantonban megalapította a vietnami fiatalok „Than nien“ nevű forradalmi szövetségét^ amelynek nagy szerepe volt az Indokínai Kommunista Párt alapításának előkészítésében. Az 1930 februárjában alapított párt Ho Si Minh mauzóleuma a Ba Dinh térét országában 1. Vietnam helye a világban a gazdasági világválság éveiben értékes forradalmi tapasztalatokat szerzett. A francia és a vietnami kommunisták összehangolt tevékenysége következtében 1934-ben némileg enyhült a gyarmati elnyomás könyörtelen szigora. Ho Si Minh 1934-től 1938-ig Moszkvában tartózkodott, ahol a Keleti Dolgozók Kommunista Egyetemét látogatta, majd pedig a Kantonban szervezett pártiskolán tartott előadásokat. Franciaország megszállása után hazatért Vietnamba, s az északi Cao Bang tartomány Pác Bo faluja mellett egy hegyi barlangban rendezte be szálláshelyét, innen irányította a pétainista franciák és a japán betolakodók elleni felszabadító harcot. Itt született meg a Viet Minh, az ország függetlenségének kivívására szervezett mozgalom. Az internacionalizmus forrásai Ho Si Minh szervező és irányító tevékenységének további szakaszai eléggé ismertek. Az elmondottakból kitűnik, hogy a vietnami nép Ho apó személyében — az 1945-ös augusztusi forradalom után kezdték így nevezni — egy kiválóan művelt, sokat tapasztalt, több nyelvet beszélő, a marxizmus—leninizmust, valamint a nemzetközi munkásmozgalom helyzetét kitűnően ismerő vezetőhöz jutott. Mindez közvetlen munkatársait is jellemezte. Ton Duc Thong például, a köztársaság Ho Si Minht követő mái sodik elnöke, az első világháború idején a francia haditengerészetnél szolgált, s 1918-ban részt vett a szovjethatalom ellen kivezényelt francia matrózok fekete-tengeri lázadásában. Közismert, hogy a franciák főleg a gyarmati népek fiaiból töltötték fel hadseregük létszámát. Az első világháború idején százezer vietnamit hurcoltak el a hadiüzemekbe és a hadseregbe. a katonák főleg a haditengeré- - széfnél szolgáltak. Ezek a világot járt, s a háború után hazakerült vietnamiak mindig szilárd támaszai voltak a nemzeti felszabadító harcnak és a proletár internacionalizmusnak. A vietnami munkásmozgalom további sajátossága az. hogy a kommunista párt tevékenysége elsősorban a gyarmatosítók üzemeiben. ültetvényein alkalmazott munkásokra támaszkodott. s egyúttal a paraszti tömegek előtt is gyorsan nőtt a tekintélye. Ennek a munkásmagnak köszönhető, hogy a vietnami kommunisták nem tértek le a proletár internacionalizmus útjáról, hogy náluk nem kerekedett felül a paraszti-na- rodnyik irányzat, mint például a Kínai Kommunista Pártban, amely később a maóizmus, a nacionalizmus, a nagyhatalmi törekvések és az anti- szovjetizmus melegágyául szolgált. A vietnamiak sohasem azonosították a francia gyarmatosítókat a francia néppel. Emlékezetükben őrzik a bátor Henri Martin tengerészt, aki 1946-ban így írt a szüleinek: „A francia gyarmatosítók úgy viselkednek Indokínában, ahogy annak idején a német fasiszták Franciaországban. Miért lövöldöznek a repülőgépek naponta az egyszerű halászbárkákra, amelyek védekezni sem tudnak? Katonáink miért rabolnak, gyújtogatnak és ölnek? Így akarják civilizálni ezt az országot? Nem maroknyi lázadó áll velünk szemben, hanem a szabadságáért küzdő nép. Itt mindenki a Viet Minh tagja. Akárhogy is van, az egész népet nem lehet kiirtani.“ Henri Martin inkább a börtönt választotta, de megtagadta a vietnami nép ellen folytatott harcot. Európára tekintve Figyelemre méltó jelenség az is, hogy a vietnamiak milyen jól ismerik az európai történelmet. Ez érthető, hiszen a gyarmatosítás kezdetétől fogva mindig Európában zajlottak le a világpolitikai helyzetet, s egyúttal a gyarmatok sorsát és helyzetét formáló események. Éppen ezért a nemzeti felszabadító harc vezetői mindig nagy figyelemmel kísérték az európai helyzet alakulását, s ehhez igazították saját politikájukat. Jól tudták, hogy az adott helyzetben mit lehet elérni tárgyalással, diplomáciával, s mikor van szükség fegyveres védekezésre. Ho Si Minh a „Leninről, a leniniz- musről és a' megbonthatatlan vietnami—szovjet barátságról“ című írásában többek között a következőket írta: „Miként a Nap ragyog, az Októberi Forradalom is úgy világítja be fényével az öt világrészt, reményt ébresztve az elnyomott és kizsákmányolt tömegek millióiban." A vietnami kommunisták a második világháború idején is pontosan tudták, hogy a Szovjetunió győzelme számukra is meghozza a felszabadulás lehetőségét. így történhetett, hogy mire a régi gyarmatosítók mozgolódni kezdtek, már a szabad és független Vietnami Demokratikus Köztársasággal találták magukat szemben. Az európai történelem jó ismeretét bizonyítja többek között az is, hogy a Hanoiban megjelenő Le courrier du Viet Nam egyik tavalyi száma „Harminchat évvel Lidice után“ cím alatt közölt cikket az első oldalon, amelyben leírja az egyik kambodzsai falu pusztulását. A vietnamiak előtt tehát a csehszlovákiai Lidice vagy a franciaországi Oradour éppúgy nem ismeretlen fogalom, mint ahogy az európaiak is tudják, hogy milyen események fűződnek a dél-vietnami My Lai község nevéhez. A haladás világítótornYa Várható volt, hogy a Vietnami Szocialista Köztársaság helyzetének megszilárdulása nyugtalanságot vált ki a délkelet-ázsiai térségben kizárólagos befolyásra törekvő Kínában, s a megmaradt pozícióit féltő Egyesült Államokban. A történelem kerekét azonban nem lehet visszafelé forgatni, bármilyen eszközökhöz is folyamodnak. a haladás ellenfelei. A népek ma már egyre világosabban látják saját helyzetüket, s azzal is tisztában vannak, hogy mi rejlik „jóakaróik“ tanácsai, utasításai mögött. Ugyanakkor a Vietnami Demokratikus Köztársaság fejlődése már eddig is bizonyította, hogy milyen nagy lehetőségeket tár fel a marxizmus—leninizmus gyakorlati érvényesítése a volt gyarmati és félgyarmati országok előtt. Most az újraegyesített Vietnami Szocialista Köztársaságra vár az a feladat, hogy tovább gyü- mölcsöztesse nehezen kivívott politikai és gazdasági függetlenségét, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyösség alapján tovább fejlessze külső gazdasági kapcsolatait, s a nép javát szolgáló országépítő munkájával példát mutasson a térség valamennyi országának. Habár az ország északi határán zajló események azt bizonyítják, hogy ez nem lesz könnyű feladat, a vietnami nép a béke megőrzéséért folytatott harcot is vállalni fogja, s minden erővel szemben megvédi függetlenségét. Ebben a harcban mellette áll a szocialista oiszágok közössége s az egész világ haladó közvéleménye. MAKRAI MIKLÓS Vége A jövő nemzedéke (A szerző felvételei)
