Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-28 / 4. szám

TUDOMÁNY TECHNIKA India atomenergetikai pragrainia India lakosságának a létszáma körülbelül 650 milliót ami évente körülbelül 13 millióval gya­rapszik. Az egy lakosra eső energiafogyasztás egyelőre nagyon alacsony, mindössze 140 kWó évente. (Csehszlovákiában 1975-ben 4000, a Szovjetunióban és Japánban egyaránt 4100 kWó volt. Az eredményesen iparosodó Indiának távlatilag is biztos energetikai alapra van szüksége. For­rásként a kőolaj, a vízenergia, a szén és az atomenergia jöhet számításba. Indiában jelenleg évente 8 millió tonna kőola­jat termelnek, a fogyasztás viszont körülbelül 23 millió tonna. A behozatal jelentősen terheli a külkereskedelmi mérleget, ezért az olajjal fűtött erőművek építését fokozatosan leállítják. Az indiai folyók a felmérések szerint mintegy 25 000 MW villamos energiát adhatnak, aminek jelenleg körülbelül 16 százalékát használják ki. Indiában egyébként az áraim 38 százalékát vízi erőművek szolgáltatják. A vízi érőművek építése azonban nagyon költséges. India szénvagyonát 80 milliárd tonnára becsülik, de csak 21 mil­liárd a bizonyított. A szén elég egyenlőtlenül helyezkedik el, több mint a fele Nyugat-Bengá- liában és Bihárban van. Jelenleg mintegy 90 mil­lió tonnát fejtenek évente. Az említett 21 milli­árd tonna szén 80 százalékának hamuanyagtar­talma meghaladja a 20 százalékot. Ha India az évezred végére Európa jelenlegi egy főre eső energiafogyasztásának legalább a felét el akar­ja érni, ahhoz csaknem tízszeresére kellene nö­velnie a szénjövesztést, s e mennyiség szállítá­sát is meg kellene oldania. Hasadóanyagok India tehát az említett körülmények miatt csak atomerőművek segítségével oldhatja meg az energiaellátás problémáit. Az utóbbi becslések szerint India uránércva- gyona körülbelül 52 000 tonna urán, a tóriumérc feltehető mennyisége pedig 320 000 tonna tóri­um. Az utóbbi főleg monacit, amely tórium- és ritkaföldfém-foszfátot tartalmaz, s főleg Kerala, Tamil Nadu és Orissa államok homokos tenger­partjain, valamint Bihár államban fordul elő. Tóriumban India a világ leggazdagabb országa. Egy tonna tóriumból annyi energia nyerhető, mint 3 millió tonna kiváló minőségű szénből, az indiai tóriumvagyon tehát 1012 tonna ilyen mi­nőségű szén fűtőértékének felel meg. India saját atomkutatási intézménye, a Bom­bay melletti Trombayben működő The Bhabha Atomic Research Center a negyvenes évek ele­jén, még a brit fennhatóság alatt létesült. Ala­pítója dr. Horni J. Bhabha, világhírű indiai atom­fizikus volt, aki 1966-ban egy repülőszerencsét­lenség áldozatául esett. Az 1944—1954-es évek­ben több mint száz indiai atomfizikus tanult kül­földön, s 1966-ban már három kísérleti reaktor működött Trombayben. Az első nagy gyorsítót Van de Graaff-generátorral 1962-ben kapta az indiai atomkutatás, s 1977 januárjától egy nagy ciklotron is működik Kalkuttában. Az indiai atombizottság ma több mint 10 000 dolgozót foglalkoztat, s évente 150 millió dol­lárt költenek atomkutatásra. Indiában jelenleg két atomerőmű működik, a harmadik és a negyedik építése folyamatban van, az ötödiket most tervezik. A legrégibb Ta- rapurban épült, körülbelül 100 km távolságra Bombaytől északi irányban, amelyhez két dúsí­tott uránt használó reaktor és két 235 MW tel­jesítményű turbógenerátor tartozik. Felépítését 1958 augusztusában határozták el, építése 1964- ben kezdődött, s 1969 októberében szolgáltatta az első áramot. Az Egyesült Államok 30 éves időtartamra szerződésben vállalta a dúsított urán szállítását. E tüzelőanyagból az évi szükséglet körülijeiül 20 tonna, ami körülbelül 1 millió ton­na kiváló minőségű szénnek felel meg. A hűtő­vizet a közeli tengerből merítik. • Hasonló teljesítményű, de két neházvizű és természetes uránt fogyasztó reaktorral felszerelt atomerőmű épült Kota város közelében, az in­diai-kanadai tudományos-műszaki együttműkö­dés keretében. Ennek első generátorát 1973-ban helyezték üzembe. A jelenleg épülő harmadik atomerőmű a kotai- hoz hasonló rendszerű és teljesítményű. Ezt szin­tén a tengerparton, Madras közelében helyez­ték el. Ezt már teljes mértékben hinduk tervez­ték. A berendezés 78 százalékát India, 22 száza­lékát Kanada szállítja. Indiában készülnek töb­bek között a reaktortartályok, a védőpajzsok, a fűtőelemeket cserélő berendezés stb. Ugyanilyen atomerőművet építenek Narorá- ban is, körülbelül 150 kilométerre északnyugat­ra Oj-Delhitől, Uttar Prades államban. Ez lesz a negyedik indiai atomerőmű, amelyet az 1980 —1985-ös évek folyamán, a 6. indiai ötéves terv­időszakban helyeznek üzembe. Az atomenergetikai berendezések gyártásában India teljes önellátásra törekszik. Ez abból is kitűnik, hogy az első atomerőműnél a bérén-' dezések 58 százalékát importálták, ami a máso­dik atomerőmű második blokkjánál 40, a har­madik atomerőműnél pedig 22 százalékra csök­kent. A negyediknél még ennél is kevesebb lesz. A program három szakasza India egész további atomprogramja a tórium kihasználására épül. Ezt csak fokozatosan lehet elérni, ezért a fejlesztést három szakaszra osz­tották fel. A tórium önmagában még nem hasa­dóanyag, ezért nem lehet közvetlenül alkalmaz­ni a fűtőelemekben. Először U^-as hasadó uránná kell átváltoztatni. Ez az atomreaktorok urántartalmú fűtőelemeit borító tóriumköpe­nyekben valósítható meg. A köpenyekből kivont U233 izotópot már fel lehet használni a szaporító típusú reaktorban, amely további U233 uránt, képez. Jelenleg az atomprogram első szakaszát való­sítják meg, amikor a kanadai típusú CANDU nehézvizű és. természetes uránt használó reaktor­ban a tóriumot U233 izotóppá alakítják át. Az első ilyen 235 MW teljesítményű reaktor már négy éve működik Radsahsthánban, s további öt építése van folyamatban. A CANDU típusú reak­torok melléktermékként állítják elő a plutóniu­mot, amelyet a gyorsreaktorok fűtéséhez fog­nak használni az atomprogram második szaka­szában. Ezek a reaktorok szintén tóriumot ala­kítanak át U233 izotóppá. Az indiai atomprogram harmadik szakaszát akkor kezdik el, ha már elegendő U233 izotópot készítettek a második szakaszban. Ebben a sza­kaszban olyan gyorsreaktorokat fognak használ­ni, amelyek az U233 izotóp és a tórium keveré­kével működnek, s több U233 izotópot állítanak elő, mint amennyit fogyasztanak. Ezen az úton India energiaellátása évszázadokra biztosítva lenne. Ha India megmaradna az atomenergetikai program első szakaszánál, s nem térne át a plutóniumot termelő második szakaszra, gyor­san kimerítené uránkészleteit. Tíz nagy teljesít­ményű atomreaktor üzemeltetéséhez az uránkész- let ikörülbelül 2010-ig lenne elegendő. A második szakaszban keletkező plutónium te­hát lehetővé teszi, hogy India fokozatosan áttér­jen a korlátozott mennyiségű urán használatá­ról a csaknem kimeríthetetlen tóriumforrások­ra. Ez az elgondolás vezette Indiát arra is, hogy már 1964-ben egy kisebb üzemet létesítsen a plutónium kivonására a használt fűtőelemek­ből, s tavaly már egy nagyobb üzemben kezdték meg ugyanezt a munkát. A második szakasz előkészítése tehát már el is kezdődött Indiában. Az első plutóniummal működő experimentális gyorsreaktort 1972-ben építették fel, s az itt szerzett tapasztalatok alap­ján tervezték meg azt a 15 MW teljesítményű plutóniumos gyorsreaktort, amelynek építése je­lenleg folyik a madrasi erőmű mellett. Ilyen tí­pusú, de már 235 MW teljesítménnyel működő reaktort a nyolcvanas években terveznek üzem­be helyezni, ami már az atomprogram második szakaszát fogja képezni. A harmadik szakasz tanulmányozása szintén elkezdődött. Ebből a célból nemrég helyeztek üzembe egy 500 s U233 izotóppal működő kis kí­sérleti reaktort, s az itt szerzett tapasztalatokat felhasználják a harmadik szakaszt képező nagy reaktorok tervezésénél. Önellátással a diszkrimináció ellen Az indiai atomprogram csaknem önálló. Indii két nehézvízgyártó üzemet épít, amelyeket a: idén helyeznek üzembe. Az atomprogram fejlesz tésének kezdeti szakaszában India az Egyesül Államoktól, Angliától, Franciaországtól és Ka­nadától kapott tudományos-műszaki segítséget. India számára a legnagyobb gondot jelenleg az első atomerőmű tüzelőanyag-ellátása jelen­ti. Habár az Egyesült Államok a dúsított urán szállítására 30 éves szerződést kötött Indiával, az utóbbi időben késnek a szállítások. Az Egye­sült Államok adóssága Indiával szemben az el­múlt év közepéig 7,6 tonnára nőtt dúsított urán­ból. Carter ugyan különböző alkalmakkor ígére­tet tett a szerződés teljesítésére, de a szenátus az elnök határozatát az atomfegyverek korlá­tozására elfogadott megállapodásra hivatkozva elutasíthatja. A tarapuri atomerőmű jelenleg „félgőzzel“ ter­mel. Ha az Egyesült Államok nem teljesítené szerződésben foglalt kötelezettségeit, India szá­mára két lehetőség marad: vagy más források­ból szerezni be a dúsított uránt, vagy pedig sa­ját tüzelőanyagot fejleszt ki a plutónium és a természetes urán keverékéből. A közeljövő majd megmutatja, hogy melyik út lesz a járható. Ing. jlRÍ HRUSA Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!lllllllllllllll!ll)lllll A felvételen látható Loviisa-1 atomerőművet a Szovjetunió mű­szaki segítségével építették Finnországban. 1977 májusában he­lyezték üzembe. Az új atomerőmű Finnország energiaszükségle­tének 10 százalékát fedezi A villamosenergia-termelésben a Szovjetunió az első helyet foglalja el Európában, s másodikat a világon. A 10. ötéves tervidőszakban (1976—1980) csupán az atomerő­művek építése szakaszán 13—15 ezer MW új teljesítményt helyeznek üzembe. Az atomenergetika ilyen gyors ütemű fejlesztési prog­ramjának teljesítéséhez korszerű és gazdaságosan üzemelő berendezések gyártásáról kell gondoskodni, ezért nagy sülyt helyeznek az atomenergetikai gépipar fejlesztésére. jelentős feladatokat teljesít ezen a szakaszon a Harkovi S. M. Kirov Turbinagyár, melynek nagy teljesítményű gőz­turbinái már számos atomerőműben megbízhatóan üzemel­nek. A kiváló műszaki színvonal és a megbízhatóság ér­dekében a turbinák gyártásánál különleges berendezéseket alkalmaznak, amelyek lehetővé teszik a rendeltetési hely feltételeihez hasonló próbaüzemeltetést. A speciális hegesz­tőportállal mikronpontosságú hegesztés végezhető a roto­rok készítésénél. A harkovi turbinagyár a többi KGST-országba is szál­lítja termékeit. Az ukrajnai turbinaépítők gépei jól beváltak a bulgáriai és az NDK-beli atomerőműveknél, jelenleg két turbinakomplexum szállítása van folyamatban Magyaror­szágra a Paksi Atomerőmű számára, egyenként 220 MW teljesítménnyel. A felvételen a turbina rotorját szerelik az NDK-beli Nord 2 atomerőműhöz. A TASZSZ—APN felvétele Térfogat­kompenzátor . REXP0RT A Vítkovicei Klement Gottwald Vasmű és Gépgyár termelési programjában je­lentős helye van az atom- energetikai berendezések gyártásának. Az egyik fon­tos főegység a térfogatkom­penzátor, melynek a felvé­telen látható modelljét a ta­valyi bmói gépipari vásáron is bemutatták. A WER 440-es és a WER 1000-es atomerőműhöz tar­tozó térfogatkompenzátor 12 méter bosszú, 2,45 mé­ter átmérőjű és 133 tonna súlyú. Az atomerőmű pri- merköréhez tartozik, a hő­szállító közeg hőmérsékleti ingadozásait egyenlíti ki, s állandó szinten tartja a nyomást. Négy különleges acélból kovácsolt gyűrűből készül, amelyeket automati­kusan hegesztenek össze. A legalsó gyűrűben vannak a hőmérséklet szabályozására szolgáló elektromos mele­gítők. A térfogatkompenzá­tor üzemeltetési nyomása 12.3 MPa, a primerkör sza­bályozott közegének hőmér­séklete 325 C°. MAKRAI MIKLÓS felvétele 1979. I. 28. t­«

Next

/
Oldalképek
Tartalom