Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-28 / 4. szám
it, Azok egyike, akit el sem lehetne kergetni a korong mellől. Vladimír Turéík munka közben szóló megrendelések esetén is pontosan, kiváló minőségben készítik el. — Egyre nagyobb teret kap nálunk a használati kerámia, illetve dísztárgyak készítése is. A 12, 25 és 35 literes káposztás hordók, a nagyméretű virágvázák, a tetszetős népi motívumokkal díszített tányérok, csészék, csuprok, köcsögök és korsók iránt egyaránt nagy a kereslet. Elsősorban a Domáce potreby nemzeti vállalat vásárolja tőlünk mindezt nagy tételekben. Termelőszövetkezetünknek viszont saját boltja is van. Az olyan napokon, amikor például káposztás- hordókat árusítunk, amelyek csak itt készülnek agyagból az egész országban, gyakran háromszázan is sorban állnak a kapu előtt. Bizony előfordult már, hogy nem is jutott mindenkinek. Az állandó nagy érdeklődés azzal magyarázható, hogy a másutt porcelánból, illetve alumíniumból gyártott hasonló hordókban nem marad olyan finom a savanyú káposzta íze, mint a miénkben. Az egyre inkább nagyüzemi módszerekkel dolgozó ipari szövetkezeti tagok keze alól az elmúlt évben több mint kétmillió 500 ezer korona értékű molni azt a súlymennyiséget, amit apródonként egy-egy műszak alatt felemel, mesterien formáz, továbbtesz és helyére rak a dolgozók mindegyike. — Bár a fazekasságról azt tartja a legtöbb ember, hogy menthetetlenül kihalásra ítélt mesterség, nálunk szép számban dolgoznak fiatalok is — mondja később Ladislav Vítek munkás, az ipari szövetkezet párt- alapszervezetének elnöke, egy hagyományos háztartási tűzhely samotto- zása közben. — Tanításukra, nevelésükre komoly figyelmet fordítunk. Nagyon örülünk annak, hogy igazi jó szakemberekké válnak úgyszólván kivétel nélkül, valamennyien. A legtöbbjüket, köztük Milan Slízik főtechnológust és Vladimír TurCík formázót, talán már el sem lehetne kergetni innen. A közeli formázóműhelyben, ahol a villanymotorral hajtott korongok fölé hajolva szorgoskodnak az emberek, többen is és több dolog is megerősíti a pártelnök szavait. — Bizony, aligha tudna engem innen elcsalogatni valaki — válaszolja Vladimír Turcík, az egyik különösen F azekaszaluzsány (Hrnciarske Zaluzany) alig ezer lakosú község a rimaszombati (Ri- mavs'ká Sobota) járásban. Nevét, hírét mégis régen jól ismerik országszerte. A múltban főleg fazeskasmesterek lakták a falut. Voltak olyan időszakok is a tömegesen űzött mesterség idestova háromévszázados történelmében, amikor minden ház udvarán a család apraja-nagyja gyúrta, dagasztotta a téglának, csupornak, korsónak és sok más használati edénynek kiválóan alkalmas zsíros agyagot. Amint elkészültek egy-egy égetésre való mennyiséggel, begyújtották <e falu közepére épült jókora kemencéket, amelyekben aztán éjjel-nappal lobogtak a lángok. — Valamikor hat égetőkemence volt egymás mellett ezen a téren — magyarázza Pavol Slanina, aki már tizenéves korában eljegyezte magát a fazekasmesterséggel, amelyhez azóta sem lett soha hűtlen. Jelenleg a helyi SAMOTKA termelőszövetkezet helyettes elnöke. — A kemencékből már csak egy maradt meg. Mutatóba. Régen nem használjuk, ennél már jóval korszerűbb feltételek között dolgozunk. Fazekaszaluzsányban az egykori poltári járási pártbizottság dolgozóinak és a helybeli kommunisták kezdeményezésére 1950-ben ipari szövetkezetét alakítottak az addig egyénileg dolgozó mesteremberek. Számukra kezdetben ez csak annyi Változást jelentett, hogy mindannyiuk nevében a megválasztott vezetőség kötött szerződéseket a megrendelőkkel, és gondoskodott a többi áru értékesítéséről is. Az ipari szövetkezet tagjai továbbra is a megszokott módon, otthon végezték a munkát. — Főleg samott-téglát, samott-beté- teket és a vasöntvény készítéséhez szükséges különböző formákat „gyártottunk“. A megrendelések hamar szaporodni kezdtek, ami biztos jövedelmet, megélhetést jelentett a szövetkezet tagjainak. A jő minőségű munka híre messzire eljutott. Hosszú Pavol Slanina, az ipari szövetkezet helyettes elnöke ideig egyetlen reklamációt sem kaptunk. 1951-ben már csaknem ötmillió korona volt a készített áru értéke. Ebből a pénzből jelentős összegeket fordítottunk az építkezésekre, a nagyobb teljesítményű berendezések vásárlására. Ezáltal fokozatosan növelhettük az árumennyiséget és jelentősen bővíthettük a választékot is. Tavaly, amikor ismét igen sikeres évet zártunk, összesen 7 850 000 koronás árugyártás.i tervet teljesítettünk. A termelési program legfontosabb részét továbbra is a különböző sa- mottkészítmények jelentik. A termelő- szövetkezet tagjai — összesen 130 ember — olyan komoly megrendelőknek dolgoznak, mint a Dubnica nad Váhom-i Szlovák Magnezitüzem, a Prerovi Gépgyár, az Olomouci Vasmű és a Kelet-szlovákiai Vasmű. Az öntvényformákat, a kért méretű, alakú tűzálló csöveket kisebb mennyiségre különböző használati és dísztárgy került az ország szinte minden vidékén a boltokba. Az idén tovább növelik ezt a gyártást is. A káposztás.hor- dókből 32 ezret raknak majd be az égetőkemencébe. Viszont, legalább egy ideig, évi félmillió darabnak is biztosan gazdája akadna. — Előreláthatólag a nyolcadik ötéves tervidőszakban kerül majd sor az épületek és a berendezések felújítására. Addig csak nagy erőfeszítések árán növelhető az árutermelés. A felújítást követően azonban a legnagyobb igényeket is ki tudjuk majd elégíteni. Az aránylag jól gépesített, de eléggé zsúfolt formázóműhelyekben, a szárítókban és a kemencék körül jelenleg még valóban nem mondható könnyűnek a munka. Mázsákban, sőt nem ritkán tonnákban is lehetne száügyes kezű fiatal dolgozó. — Gyerekkoromban szüleim tanították és szerettették meg velem ezt a munkát. Itt a termelőszövetkezetben pedig arra kaptam jó lehetőséget, hogy kedvemre való munkát végezzek. Most éppen tányérokat készítünk. Látszatra ez egyszerű, egyhangú, unalmas, valójában azonban igen érdekes munka. Mert nincs ám két egyforma tányér, vagy korsó! Ha már éppen az aznapi százegyediket csinálja is az ember, akkor is láthat, érezhet valami újat alakulni a keze alatt formálódó agyagból... A fazekaszaluzsányi mesterek munkájának mindig jó híre volt az országban. A termelőszövetkezet fiatal szakembereinek ügyességét, rátermettségét látva biztosra vehető, hogy ezután sem lesz ez másként. LALO KÁROLY A hagyományos konyhai tűzhelyeket is a termelőszövetkezet dolgozói készítik (A szerző felvételei) 1979. I. 28. 6 • ■' ■ - W Emil Adam a korsókészítés mestere Fiatalok folytatják a mesterséget 4 áJhmr 00. PlfflM
