Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-07 / 1. szám
ÚJ szú ■ ■ ■■ EGYENJOGÚAK GAZDASÁGI KÖZÖSSEGE / 1979. I. 7. A KÖLCSÖNÖS GAZDASÁGI SEGÍTSÉG TANÁCSÁNAK HARMINC ÉVE Moszkvában 1949. január 5—B-a között Bulgária. Magyar- ország, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió és hazánk képviselői az adott nemzetközi helyzetet értékelve úgy döntöttek, hogy a szocializmust építő országok együttműködésének szorosabbra fűzése érdekében létrehozzák a szocialista országok gazdasági együttműködését koordináló szervezetet — a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát. Már Lenin egy 1918-ból származó írásában tudományosan megjövendölte a szocialista országok szoros gazdasági együttműködésének törvényszerűségét, objektív szükségességét. „... Majd egy dologra van szükség: meglegyen az egységes törekvés arra, hogy nyílt szívvel belépjünk ebbe a világszövetkezetbe. Az egységes világméretű szocialista termelőszervezet, megteremtése azonban bonyolult, hosz- szan tartó folyamat“ — írta akkor Lenin. 60 évvel ezelőtt természetesen csak elméleti fejtegetésekben foglalkozhatott e kérdéssel, hiszen akkor még csak orosz földön, egy országban győzött ‘a szocialista forradalom. Több mint negyedszázaddal később merült fel a gyakorlatban a szocialista országok gazdasági együttműködésének kérdése. ' * A lenini idézet századunkban az első tudományos alapokon nyugvó utalás a szocialista gazdasági integráció megszületésére a termelőerők és a termelési viszonyok egy bizonyos fejlettségi fokán. Lenin formálta tulajdonképpen tétellé a szocialista fejlődés útjára lépett országok gazdasági tömörülésének létrejöttét. AZ ALAKULÁS KÖRÜLMÉNYEI Ha a KGST létrejöttének körülményeit, indítékait vizsgáljuk, ‘nemcsak a termelőerők és a termelési viszonyok fejlettségi szintjéből kell kiindulnunk A megalakulásban legalább ugyanilyen mértékben az akkori nemzetközi helyzet is döntő szerepet játszott. Közismert tény, hogy a második világháború után országok szakadtak ki a tőkés világrendszerből és léptek a szocialista fejlődés útjára. Lenin ezt annak idején tudományos elméletrendszerébe beleillesztve úgy fogalmazta meg, hogy „elmélyül a kapitalizmus 1917- ben elkezdődött általános válsága“. Az addig egyeduralkodó tőkés rend mellett új társadalmi forma jelentkezik, amely gazdasági téren is bátran versenyre kel a régi renddel. Tőkés vezető körökben kétségbeesett próbálkozásokat tettek, hogy bármilyen eszközzel újra befolyáshoz jussanak a fiatal népi demokratikus országokban. Az imperialista manőverek ellenére a szocialista országépítés útjára lépett államok 1948-ra nemcsak helyreállították a háború okozta gazdasági károkat, hanem mozgósítva minden tartalékot, a gazdasági fejlődés terén is előreléptek. A korosabb nemzedéktől manapság is gyakran hallunk arról, hogy milyen óriási szerepet játszott ebben a korszakban a szocializmust építő országoknak nyújtott önzetlen szovjet segítség. Pedig a Szovjetunió is átélte a fasiszta inváziót, jómaga is élelmiszer-, ipari- és fogyasztási cikkek hiányával küzdött, alig lépett át a háború utáni újrakezdés küszöbén. Az imperialista körök nem nézték tétlenül ezen országok kibontakozó együttműködését, hanem kitűzték a célt: mindenáron fel kell számolni a fiatal népi demokráciákat. A NYUGAT MESTERKEDÉSEINEK KUDARCA Az USA agresszív céljait a védekezés frázisai alá rejtve létrehozta a NATO katonai-politikai blokkját és felállította a „kommunizmus visszaszorításának“ doktrínáját. Gazdasági téren diszkriminációs intézkedésekkel csaknem teljesen leállította a Kelet—Nyugat között addig fenntartott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat. A gazdasági embargó viszonyai között a szocializmust építő országok számára azonnali szükségszerűséggé lett külgazdasági kapcsolataik átorientálása. Még nyugati közgazdászok is elismerték: „A keleti blokk országai rájöttek, hogy most, mint még soha, csakis egymásra számíthatnak." Ily módon e politika éppen ellenkező hatást ért el: a szocializmust építő országok létrehozták gazdasági szervezetüket — a KGST-t, és egyre szorosabb együttműködést alakítottak ki egymás közt. A történelemben első ízben jött létre olyan gazdasági tömörülés, amelyben az együttműködés a tagországok szuverén egyenlőségén alapszik. A KGST-országok sokoldalú gazdasági együttműködése a szocialista internacionalizmus, az állami szuverenitás, a függetlenség, a nemzeti érdekek tiszteletben tartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, a teljes egyenlőség, a kölcsönös előnyök és segítség- nyújtás elvének megfelelően valósul meg. Ilyenformán a KGST a gazdasági összefonódás, a tudományos-műszaki haladás, és egyúttal az imperialista gazdasági bojkott elleni harc szervezetévé vált. A nyugati sajtó persze a létrehozásról mint „nyilvánvalóan nem nagy eseményről“ írt. Krokodilkönnyeket hullattak a „szerencsétlen“ Szovjetunióért, amely a bolgár, a lengyel, stb. ipar számára termel majd, míg a „szegény“ Csehszlovákia a Szovjetuniónak adja el áruit. Általános volt az az álláspont Nyugaton, hogy a keleteurópai együttműködés úgyis zsákutcába jut. Nos, a szocializmus ellenségeinek rosszmájú koholmányait a KGST létezésének harmincéves története megcáfolta. Bár bonyolult körülmények kö zött indult be a szocialista integráció gépezete, a három évtizedes út eredményei mégis azt bizonyítják, hogy minden téren az együttműködés grafikonja állandóan felfelé ívelő görbét mutat. Az eredmények a szocializmust építő országok népei alapvető céljai és érdekei egybeesésének tulajdoníthatók. Ezért bizonyultak hamis prófétáknak azok, akik már 1949-ben pálcát törtek a KGST felett. TÖRETLEN FEJLŐDÉS A három évtizedes dinamikusan felfelé ívelő fejlődés leginkább kifejező adat, hogy a szocialista országok részesedése a világ ipari össztermeléséből megközelíti a 40 százalékot, míg 1917-ben csupán 3 százaléka, 1950-ben 19 százaléka volt. Korántsem büszkélkedhetnek ilyen eredményekkel nyugati bírálóink, hiszen a Közös Piac kilenc országának részesedése a világ ipari termeléséből az 1950—72-es időszakban 22,6 százalékról 16 százalékra csökkent. Mi, a KGST-országokban biztosítani tudjuk a teljes foglalkoztatottságot, s mi több — érzékelhető munkaerőhiánnyal nézünk szembe. A tőkésországok viszont ellenkezőleg, nem képesek az egyik legalapvetőbb emberi jog, a munkára való jog biztosítására. A Közös Piac országaiban hivatalosan jelenleg mintegy 6 millió, az Egyesült Államokban pedig közel 7 millió a munkanélküliek száma. Az említett statisztikai adatok mindennél meggyőzőbben bizonyítják a szocialista integráció előnyeit, a konkurrencia- harc és a monopóliumok nyereséghajszája következtében szétforgácsolódó nyugati gazdasági kapcsolatokkal szemben. TAGOK — HÁROM FÖLDRÉSZRŐL Kezdetben a KGST kizárólag európai szervezetként jött létre. Az Alapokmány kimondja, hogy a szervezet nyílt, és bármely ország tagja lehet, ha elfogadja annak alapelveit. Az alakulást követően fokozatosan több ország csatlakozott a KGST-hez. 1949 februárjában Albánia kérte felvételét. [1961-től nem képviselteti magát az üléseken.) 1950-től az NDK, 1962-től Mongólia, 1972-től Kuba is tagja a KGST-nek. Kuba tagfelvétele óriási jelentőségű eseménynek számított, hiszen ezzel a szervezet az amerikai kontinensre is kiterjedt. Jugoszlávia és a. KNDK megfigyelőként vesz részt valamennyi KGST-ülésszakon. Az Alapokmány nem zárja ki az együttműködést, sőt kívánatosnak mondja azt a nem szocialista országokkal. Jó példa erre a KGST és Finnország együttműködése. Finnország 1972-től tart fenn szerződéses kapcsolatot a KGST-vel. Legutóbb idén a KGST 31. ülésszakán tizedik tagként felvették a Vietnami Szocialista Köztársaságot. Nem kétséges, a KGST-n belüli együttműködés a szomszédos középeurópai szocialista országok számára is óriási jelentőségű, de a szocialista országok szerepének rendkívüli fontossága Kuba és a VSZK esetében még szembetűnőbb. Hiszen aligha kétli bárki is, hogy a hatvanas években az USA-blokád alá helyezett Kuba számára mennyire létfontosságú volt a Szovjetunió nyújtotta támogatás. A cél Washington részéről nyilvánvaló volt: Kubának, az amerikai földrész első szocialista államának a teljes elszigetelése és térdre kényszerítése. Számításaik sem Kuba, sem pedig egy évtizeddel később Vietnam esetében nem váltak be és nem válhatnak be. Az amerikai agresszort kiűző hősi vietnami nép a háború utáni újjáépítés nehéz éveiben is szilárd támaszra talált a szocialista országokban. A harcokban kipróbált barátság és együttműködés tehát még gyümölcsözőbbé válik napjainkban is. A szocialista országokkal folytatott együttműködés a a VSZK számára, főleg az utóbbi időben létfontosságú, hiszen északi szomszédja, Kína minden aljas eszközt — provokációt, rágalmazást, a lakosság felbújtását — felhasznál arra, hogy a vietnami népet letérítse a szocialista fejlődés útjáról. SZÍ NTKI EGYE NLlTÖDÉSEK A KGST-országok három évtizedes gazdasági fejlődésének és együttműködésének egyik legfontosabb eredménye az országok gazdasági fejlettségi színvonalának a fokozatos közeledése és kiegyenlítődése. Mint ismeretes, a KGST alakulásakor a fejlettségi szintek rendkívül eltérőek voltak. Éppen ezért már - akkor a népgazdaságok szintkiegyenlítődését tűzték ki távlati célul. Napjainkban ez már realitás. Ez a szocialista világrendszer fejlődésének objektív folyamata, törvényszerűsége. Á magas szinten történt kiegyenlítődést elősegítette a KGST-országok termelési viszonyainak szocialista jellege, a közöttük fennálló politikai, gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális együttműködés állandó, sokoldalú fejlesztése. A szocialista országok között egykor létezett színvonalbeli különbségek a társadalmi élet minden szakaszán létrejött kiegyenlítődése a tőkésországok egyenlőtlen fejlődésével ellentétes folyamat. Lenin többször rámutatott, hogy csakis a szocializmus képes e folyamat alapfeltételeit megteremteni. A KGST-be tömörült országok kétségbevonhatatlan sikereket mutattak fel- a három évtizedes együttműködés eredményeként. Ezt lehetetlen megcáfolni, hiszen az elért gazdasági és életszínvonal, társadalmi fejlettségünk az élet minden területén a legmeggyőzőbb bizonyítok. Mégis, akik 30 éve hitetlenkedve, rövid életet jósolva figyelték a KGST bölcsőjét, ma is hallatják elmarasztaló észrevételeiket. Néhány, magát „Kelet-szakértőnek“ nevező polgári közgazdász akkor is hasonlókat állított: „Az államok szuverén jogai olyannyira a nemzetek feletti szervekbe kerülnek a KGSÍ-ben, amiről a Nyugaton nem is álmodik senki." Vagy: „A KGST központi gazdasági minisztérium, amely az Elbától a Csendes-óceánig irányítani akarja az országokat.“ Persze, állításaik abszurdok, hiszen elég belepillantani az Alapokmányba vagy a komplex programba; mindkettő kimondja, hogy a tagországok szuverén, egyenlő jogokat élvező képviselettel rendelkeznek. Mert semmilyen olyan érvet nem tudnak felsorakoztatni, amellyel meg tudnák indokolni a munkanélküliséget, az inflációt, a gazdasági visszaesést, vagy akár az állandó és súlyos áremelkedést a tőkésországokban. Egyértelmű tehát a végkövetkeztetés: a szocialista gazdasági integrációé a biztos jelent és a biztató távlatokat ígérő jövő. TÖRTÉNELMI FELELŐSSÉG A harmincéves együttműködés eredményei egyúttal kötelezik is a KGST-t arra, hogy nemcsak még magasabb életszínvonalat biztosítson a tagországok népeinek, hanem arra is, hogy a jövőben is az eddigiekhez hasonlóan mindent megtegyen a különböző társadalmi rendszerű országokkal fenntartott kapcsolatok elmélyítéséért, a helsinki Záróokmány erre vonatkozó ajánlásainak teljesítéséért. Brezsnyev elvtárs ide vonatkozóan okkal jegyezte meg, hogy „a jelenlegi viszonyok között nemcsak hogy nem csökkent a szocialista országok összefogásának és legszorosabb együttműködésének szüksége, hanem éppen ellenkezőleg: megnövekedett. Az egységre, az együttműködésre, az együttes cselekvésre mindenekelőtt most azért van szükségünk, hogy gyorsabban és hatékonyabban oldjuk meg a szocialista társadalom fejlesztésének és a kommunizmus építésének feladatait. Azért is van szükségünk az egységre, az összefor- rottságra és az együttműködésre, hogy a legsikeresebben megvédhessük és megszilárdíthassuk a világ valamennyi népe számára annyira szükséges békét, tartóssá tehessük a nemzetközi feszültség enyhülését, hatásosan visz- szaverhessük az imperializmus minden agresszív mesterkedését, a szocializmus csorbítására irányuló minden kísérletét.“ A KGST-országok kétségtelenül a jövőben is hasonló dinamikus léptekkel haladnak az együttműködés utján, s ezzel nemcsak népeik boldog jövőjének, hanem a békés egymás mellett élés elvének biztosítását is szolgálják. P. VONYIK ERZSÉBET Egyre bővül hazánk és az NDK tudományos-műszaki együttműködése. Az erfurti Herbert Warnke ipari kombinátban korszerű, csehszlovák gyártmányú fúróberendezéseket szereltek fel (CSTK-felvétel)
