Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-06-24 / 25. szám
VASÁRNAP 1979. JÚNIUS 24. A NAI* kel Nyugat-Szlovák ín: 4.4'), nyugszik 20.5H Közép Szlovákia: 4.41, nyugszik 20.60 Kelet-Szlovákia: 4.33, nyugszik 20.42 órakor A HOLD kel — 5.02, nyugszik 20.26 órakor NÉVNAPJUKON SZERETETTEL KÚSZONTfÜK IVÁN és JÄN nevű kedves olvasóinkat 1879-ben született René DUMESNIL francia irodalomtörténész, kritikus, orvos. AZ ÚJ SZŐ JÖVŐ HETI VASÁRNAP! SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Lenini munkastílus az alapszervezetekben Frantisek Pecka cikke A földből élünk Csetö János riportja Az életkor meghosszabbításán fáradoznak Kardos Márta cikke Az első helyre pályáznak Németh János riportja Fälltet jogot, emberséget Szeberényi Zoltán írása Móricz Zsipond és Csehszlovákia Irodalmi összeállítás Az előadóból ömlik a szó. Másfél órája. A közönség fészkelődik, egyesek a körmüket rágják, van, aki az előtte ülő hátára betűket rajzol mutatóujjával, más ugyanezzel az ujjal a fogát vakarja, megint más a kabátja bélését tépi, és vannak, akik káromkodnak, mert nem kap-> nak már levegőt, vagy nem bírják tovább cigaretta nélkül, vagy nem bírják tovább tartani __ Sz óval mindenki csinál valamit, csak éppen nem figyel. Jó lenne egy kis szünet, suttogják egymásnak. S azután uayan- úgy követnék az előadót, mint az első félórában. Mert nem beszél ő buta dolgokat, csakhát ki győzi egyhuzamban hallgatni, megemészteni, amit mond?! Más példa. Bő egy órája tart a gyermek színjátszó csoport előadása — gyermekközönség előtt. Mikor lesz már szünet, vagy ami még jobb lenne — vége, sóhajtoznak a tanítók, akik képtelenek tovább fegyelmezni a közönséget. Hancúrozás, verekedés a nézőtéren, a lányok ka- carásznak, sivalkodnak, fiúk bujkálnak a székek alatt. Egyikőjüket sem érdekli már, mi történik a színpadon. Vajon az előadás rendezője háSzünet nélkül ? nyasra vizsgázott pedagógiából, gyermeklélektanból? És hogy egy egészen jriss és konkrét példá val is éljek. Itt volt a vers- és prózamondók országos versenyének döntője a jókai-napokon. Szünet nélkül folyt, több mint két órán keresztül, fojtó melegben. Szakadt rólunk a víz — versenyzőkről, zsűriről, közönségről. És sehol a szünet, se a kicsi, se a nagy. Tudtuk ugyan, hogy e döntő után még kisszínpadok is föllépnek, tehát elhúzódik a műsor, ennek ellenére az a tíz-tizenöt perc senkit sem ütött volna agyon. Ellenkezőleg: j öl frissített volna. Így azt érték el a rendezők, amit az egyik néző ilyenképpen fogalmazott meg, persze anélkül, hogy lebecsülte volna a vers- és prózamondók szereplését: — Szerencse, hogy a kisszínpadok föllépése előtt volt a döntő, és nem utána, mert a közönség fele biztos otthagyja. Hogy mért nem lehetett szünetet tartani?! Ezt kérdezem én is. Mért nem lehet szünetet tartani? Mintha egyre gyakrabban megfeled keznénk erről a nagyon régi, és nagyon okos találmányról. Ahelyett, hogy alkalmaznánk. Es ha netán valahol végképp eltűnt, fedezzük föl újra. Ha másért nem, hát azért, hogy ne váljanak formálissá, nyűggé, elviselhetetlenné és haszontalanná a legtartalmasabb előadások is. Téved, aki azt hiszi, hogy így időt nyer. Mármint szünet nélkül. /f' cáYs „Igazságszolgáltatás” Összehívták az értekezletet, mondván: öntsünk tiszta vizet a pohárba, a tűrhetetlen munkahelyi torzsalkodásoknak egyszer s mindenkorra véget kell vetni az Egyesített Szócsőgyár háza táján, s kezdje, illetve folytassa mindenki „tiszta lappal“ ezután, borítsunk fátylat a múltra ... Elsőként Mócsing Ba lambér, a „vezér“ emelkedett szólásra, hogy helyes irányba terelje a vitát, és példát mutasson a névre szóló kritikából. Odaadásukért megdicsérte néhány közvetlen munkatársát, majd nyíltan leleplezte Tömör Tódort, aki — szerinte — sajnos, már túl korán elvesztette fiatalos lendületét, így nem eléggé kezdeményező, s a jövőben sokkal aktívabbnak kellene lennie. „Sajnálatos — szögezte le —, hogy Tömör kolléga eme hátrányos tulajdonságát önkritikátlanul nem hajlandó beismerni, eleve teljesíthetetlen követelései vannak. Elszomorító az is, hogy vannak közöttünk — nem is kevesen — olyanok is, akik osztják Tömör kolléga helytelen nézeteit. Mind- ezek ellenére bízom benne, hogy valamennyien, megváltoznak eme nemes célt szolgáló őszinte hangulatú összejövetel áldásos hatását követően.“ Hárman megtapsolták. Ezt követően ezek is hozzászóltak és leszögezték, hogy csatlakoznak Mócsing Balambér nyílt, őszinte felszólalásához. Csak Tömör Tódor arcszíne változott fokozatosan a hagyományosan okkersárgáról céklavörösre. Ekkor ő is jelentkezett. Kijelentette, hogy a vád szerinte alaptalan. Senki sem tett annyi javaslatot az Egyesített Szócsőgyár tér mélt szerkezetének és gyártmá nyai minőségének javítására, mint ő. Csak éppen Mócsing szaktárs ezeket gondosan agyonhallgatta, majd később előadta saját javaslataként. Kijelentette, hogy szerinte Mócsing egy fel- fuvalkodott bürokrata, aki abban a tévhitben él, hogy valamennyi beosztottja azért van, hogy bizonyítsa az ő rátermettségét. Sokfelől bár, de bátortalan taps hallatszott, aggódó pillantások kíséretében. Vitazárójában Mócsing, a „vezér“ nagyra értékelte a tanácskozást, amelyből kitűnt, nem hiányzik a vállalat dolgozóinak jószándéka ahhoz, hogy a jövőben igazi, alkotó légkör alakulhasson ki a vállalat falain belül.. Egyedül Tömör Tódort marasztalta el, aki nem értette meg az idők szavát, és to vábbra sem hajlandó részt vállalni az elfövendő őszinte légkör kialakításának nemes folyamatából. Ennek ellenére bízik benne — jelentette ki —, hogy a jövőben nagyon sok ilyen hangú tanácskozásra kerül sor a vállalatnál. Hogy komolyan gondolta, amit mondott, egy bölcs szicíliai mondást tétetett a faliújságra: „Az igazság olyan, mint a hagyma. Csak azoknak büdös, akik nem szeretik." Tömör Tódort másnap áthelyezték. Ö lett az üzemőrség vezetője. Így legalább, tudta nélkül, senki sem léphette át a kaput, se be, se ki __ IDŐ SZERŰ GONDOLATOK A növénytermesztés és az állattenyésztés növelése alapvető tényezőjének tekintjük a termelékenység növelését és az egész mezőgazdasági föld hatékony kihasználását. Még ma is olyan a helyzet, hogy a mezőgazdasági vállalatokban több ezer hektár löld fekszik parlagon, vagy pedig nincs kellőképpen kihasználva. Az ellenőrző szervek 63 000 hektár ón. ideiglenesen megmű- veletlen földről beszélnek. Bizonyára tudják, miről van szó. Ezek olyan parcellák, amelyekről azt állítják, hogy nem érdemes őket megművelni, mivel az átlagosnál alacsonyabb hozamokat érnek el rajtuk stb. Igen, ehhez tartoznak a devasztált rétek és legelők, a kisebb telkek, a különböző beékelt területek. Arra kell azonban tőre kednünk, hogy ezt a földet is kihasználjuk. Amennyiben a kisebb telkeket nem tudjak a nagyüzemi termelésben hasznosítani, a mezőgazdasági vállalatoknak a nemzeti bizottságokkal együtt mérlegelni kellene felhasználásuk módját, beleszámítva azt a lehetőséget is, hogy a kistermelők rendelkezésére bocsátják. A Szövetségi Gyűlés 1976-ban jővábagyla a mezőgazdasági föld védelméről szóló törvényt. Hogy milyen súlyos kérdésről van szó, arról az a tény tanúskodik, hogy 1970 óta 127 ezer hektárral csökkent a mező gazdasági föld területe, ebből csaknem 30 százalékot az építkezési beruházások foglaltak el. Egy lakosra ma 46 ár mezőgazdasági és nem egészen 33 ár szántóterület jut. Előrejelzések szerint 1990-ig az ilyen irányzat folytatása mellett már csak 42 ár mezőgazdasági és 30 ár szántóterület jutna egy lakosra. A helyzet ilyen alaknlá sát nem nézhetjük tétlenül. A föld termővé tétele és kihasználása szempontjából továbbra is nagy jelentőségű a folyók szabályozása és ezzel összefüggésben a talajjavítási és rekultivációs munkálatok. Míg az egyik oldalon 639 000 hektár talajvizes területünk van, a más k oldalon az elvégzett felmérés tanulsága szerint csaknem 1 millió hektár termékeny talaj szorul öntözésre. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy a következő ötéves tervidőszakban meggyorsítsuk a talajjavítási munkálatokat és legalább 290 000 hektárt csapoljunk le. Ezzel párhuzamosan 160 000 hektáron kell kiépíteni az öntözőberendezéseket, miközben előnyben kell részesítenünk a komlóföldeket, a szőlőke:, a gyümölcs- és zöldségkerteket. (Lubomír Strougal elvtársnak, az efsz-ek IX. kongresszusán mondott beszédéből.) Régen, 1952ben lépett be Michal Povazay a Felsőszélt (Horné Saliby] Csehszlovák —Szovjet Barátság Ejszbe. Fiaital munkáskézre akkor is nagy szükség volt a mezőgazdaságban, s ő sohasem válogatott a munkában. Végezte, amit kellett. Évekig kocsiskodott, aztán állat- gondozó lett. Az élete delén tartó zömök, piros arcú munkásember kissé zavart mosoly- lyal, de könnyekig meghatódva szabadkozik: — Ugyan már, mit lehetne rólam írni? Nem csinálok én semmi különöset. Végzem a kötelességem, és kész. — Végzed, végzed, de hogyan, azt is nézni kell. A becsülettel, tisztességesen végzett munkát a pártalap szervezet, a szövetkezet vezetősége és a minisztérium is kellően értékeli. OrszágAz anyakocák körül már hat éve foglalatoskodó állat- gondozó még néhányszor bizalmatlanul pislant rám, de aztán megoldódik nyelve, s mindennapi teendőiről, életéről szól: — Fél ötkor kelek naponta. Ketten végezzük a munkát. Megértésben élünk, szükség esetén helyettesítjük egymást. Még így sem könnyű ez, kérem. Hatvanöt anyakoca, három kan. Ereje teljében világ előtt kézzelfogható bizonyíték a kitüntetés, amit most kaptál. A mezőgazdaság kiváló dolgozója lettél — igyekszik dicsérve puhítani őt Andrikovics József, a szövetkezet pártalapszer- vezetének elnöke, aki készségesen kalauzolt az Üjma- jorban, a sertéstelepen. ötven-hatvan darab fiatal anya és változó számú malacok körül bizony igyekezhet az ember, hogy mindent idejében elvégezzen. Tavaly 3109 malacot választottunk el. A munkásember odaadó munkaszeretetének hevével, a nehézségeket és gondokat sem takargató őszinteséggel ecseteli a különböző munkamozzanatokat, melyeket sokszor fáradtan, sokszor mechanikusan végez. Hangjából azonbap kicsendül, hogy kötelességéről és a népgazdaság érdekeinek megfelelő célok szem előtt tartásáról nem feledkezik meg. — A hajnalban kezdődő munkanap szabad órákat nem is tartalékol számára? — kérdezem. — Majd két év múlva, ha nyugdíjas leszek, pihenek — válaszolja.— A nyugdíjjal te csak várj — jegyzi meg mosolyogva a pártelnök. — Nem is való, hogy valaki ereje teljében félreálljon, öregen is tegye hasznossá maeát mindenki, ha az egészsége is engedi — vallja a kötelességét mindig becsületesen végző állatgondozó. KODAY BERTA
