Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-06-17 / 24. szám
VÁLTOZIK AZ OLIMPIA TÉRKÉPE Már csak 399 nap van hátra a moszkvai nyári olimpiáig. A kiszemelt olimpikonok készülnek a szocialista tábor első olimpiájára és egyre többször hangzanak el a kérdések: „Melyik ország lesz a legeredményesebb? Kik szerzik az aranyérmeket?“ Nem vitás, soha nem látott konkurrenciára van kilátás. A szovjet sportolók hazai környezetben fognak versenyezni, az amerikaiak vissza akarnak vágni a montreali kudarcért (1976-ban az NDK is megelőzte őket a nemzetek pontversenyében) és nagyban készül az úgynevezett harmadik világ is. Megkeveri-e a kártyákat Afrika, Ázsia, Dél- és Kö- zép-Amerika? Az erőviszonyok állandóan változnak. Amióta'Afrika és Latin-Amerika országai kezdenek saját lábukra állni, a sportban is egyre jobban a figyelem középpontjába kerülnek. Hovatovább tudatosítani kell, mennyi őstehetség van ezekben a fejlődő országokban. Elsősorban is a futószámokban és az ökölvívásban. Az alábbiakban arról szeretnénk szólni, hogyan befolyásolták a nem európai- és észak-amerikai sportolók az olimpiai játékokat. Jöttek, láttak, győztek. így jellemezhetnénk az indiai gyeplabdázók első olimpiai szereplését. Ez a sportág 1908-tól szerepel a legnagyobb világ- versenyen és 1928-ban az amszterdami olimpiáról az indiai „varázslók“ vitték haza az aranyérmeket. Senki sem ismerte őket, játékuk nagy meglepetést okozott öreg kontinensünknek. Az indiaiak aztán 1956-ig mindenkit megvertek; győzelmi sorozatuk csak Rómában szakadt meg, ahol a szomszédos Pakisztán (1976-ban harmadik volt Montrealban) lett első. Az olimpiai lexikon aranyérmeseinek névsorában 37 Singh nevű indiai gyeplabdázó szerepel. India Moszkvában vissza akarja szerezni világelsőségét. A csapatban állítólag hat Singh nevű játékos lesz ... A röplabda az egyik legfiatalabb olimpiai sportág. 1964-ben szerepelt először műsoron és azóta a japánok érembányája. A japán lányok két arany- és két ezüstérmet szereztek, a férfiak is egyre javulnak — Tokió: bronz, Mexikó: ezüst, München: arany. Cs jönnek a kubaiak is. Nem szabad megfeledkezni egy másik kollektív sportról, a kosárlabdáról sem, amely 1936 óta szerepel megszakítás nélkül az olimpián. Egy kivétellel — München (Szovjetunió) — minden elsőség az amerikaiakat illeti. De minden egyes olimpián komolyan szóhoz jutottak Dél-Amerika képviselői is. Elég, ha megnézzük az éremelosztást: 1936 — Mexikó (bronzérem), 1948 — Brazília (bronzérem), 1952 és 1956 — Uruguay (bronzérem). Ha figyelembe vesszük, hogy 1952 óta csak az USA és a Szovjetunió osztozott az első és a második helyen, akkor nem kicsiség a dél-amerikaiak négy bronzérme. A sportsikerek nagymértékben függnek az ember testi felépítésétől, ana tómiai adottságaitól. A négereknek például rövidebb a törzsük és szűkebb a medencéjük. Többek között ez azt jelenti, hogy más arányban helyezkednek el testükön az izmok, inak és ízületek. Más a csontvázuk is, hogy így biztosítva legyen erőegyensúlyuk. Ennek eredményeként erősebbek, nehezebbek a csontjaik. És itt vagyunk a dolgok lényegénél. A négerek kevésbé jó úszók, közülük senki sem tudott eddig figyelemre méltó eredményeket elérni a medencében. A nehéz csontok, a tüdő kisebb térfogata szinte leküzdhetetlen hát ✓ Abebe Bikila, az afrikai sport jelképe rányt jelent számukra. Tekintettel azonban testi felépítésükre, csodálatos eredményeket képesek elérni az atlétikában, elsősorban is a vágta- és ugrószámokban, valamint más sportágakban is, például az ökölvívásban, kosárlabdában és labdarúgásban. Az úszáson kívül „nincs ínyükre“ a torna, a kerékpár, az evezés és a kajak-kenu. Ha már fentebb említettük az anatómiai eltéréseket, most hangsúlyoznunk kell egy további döntő tényezőt: az illető sportág népszerűségét az adott országban. A cselgáncs és a karate japán nemzeti sport. Tíz- és tízezer fiatal, aki nem magasabb 160 centiméternél, a tornának hódol Távol-Keleten. Sok ázsiai országban nagyon népszerű a birkózás, legyen az sumo, kandi vagy más küzdősport. Minden bizonynyal ezért találunk az olimpiai győz tesek között sok iráni és török szabadfogású birkózót. Digistanli, Ogan, Bi lek, Kaplan és további ázsiai birkózók befolyásolták a sportág második világháború utáni fejlődését. Az érmek 28 százalékát ázsiai sportolók szerezték meg a szabadfogás világversenyein. Hasonló volt valamikor a helyzet a súlyemelésben. Egyiptom, Irán és Japán sokáig uralta a mezőnyt, főleg az alsóbb súlycsoportokban. Gondoljunk csak olyan nevekre, mint Nassziri, Fayad, a Májaké fivérek. Az utóbbi időben azonban nyilvánvaló az ázsiaiak visszaesése. Kivéve Japánt. Ugyanis egyre nyilvánvalóbb a különbség Japán és a többi ázsiai ország között a modern tudományos edzésmődszert illetően. Iránban például ezer és ezer fiatal vesz részt évenként a nemzeti versenyeken, hihetetlen súlyú szikladarabokat emelgetnek az őstehetségek, ám a tudományos edzésmódszerekről halvány fogalmuk sincs, hiányzik a legelemibb orvosi felügyelet is. A súlyzókról, a vastárcsákról nem is beszélve. A mindenkori profi ökölvívó világbajnokok 90—95 százaléka néger, illetve mexikói, dél-amerikai, fülöp-szi- geti és japán. A hosszú kar, az előnyös testalkat nagymértékben járul hozzá, hogy az afrikai és a dél-amerikai ökölvívók a legtöbb esetben legyőzik ellenfelüket. A néhány esztendeje elhunyt Felix Stamm, a lengyel ökölvívás legendás hírű szakvezetője azt mondta az első ökölvívó-világbajnokság után: „A montreali olimpia nagy seregszemléje lesz a világ ökölvívásának és úgy érzem, Európát pozícióveszteség éri. Az afrikaiak, a dél-amerikaiak és főleg a kubaiak fognak dominálni...“ És mennyire igaza lett: csak két euró- piai ökölvívó nyert aranyérmet. A sportok királynőjéről, az atlétikáról részletesebben kellene szólnunk De mivel éppen e sportág példáján láthatjuk legvilágosabban a fekete kontinens előretörését, vizet hordanánk a tengerbe, ha felsorolnánk mindazokat, akik dicsőséget szereztek Afrikának, Ázsiának, Dél- és Közép-Amerikának. Eleinte csak a dél-afrikai országok sportolói képviselték a fekete földrészt a világversenyeken. Számtalan feketebőrű sportoló indult az Egyesült Államok, Anglia és más országok színeiben. A sok közül csak két algériait említünk: El Quafi Amszterdamban (1928), Mimoun pedig 1956-ban nyerte meg a maratoni futás olimpiai aranyérmét — Franciaország színeiben. Ha már a maratoni futásnál tartunk, lehetetlen nem említeni az etiópiai Abebe Bíkilát. Teljesen ismeretlenül és mezítláb szerzett aranyérmet Rómában. Győzelme a maga módján szimbolikus: éppen akkor volt negyedszázada, hogy a fasiszta Mussolini lerohanta a fegyvertelen Abesszíniát és Rómában a néhai leigázott nemzet fia állt a dobogó legmagasabb fokán. Bikila Tokióban is igazolta — már futócipőben "—, hogy ő a világ legjobb maratoni futója. Mexikóban (1968) sérülten versenyzett és feladta. Egy évvel később egy autóbaleset következtében súlyos gerincsérülést szenvedett, tolókocsira kényszerült és öt esztendővel ezelőtt meghalt. Annak ellenére, hogy Abebe Bikila távolról sem az első afrikai olimpiai bajnok, az afrikai sport legnagyobb hősének tartják. Ű volt a zászlőbontó, hogy később ámulatba essék a világ: mennyi sporttehetség van ezen a földrészen. Hátha még egy kicsivel jobbak lennének az életkörülmények ... Mimoun, Bikila, Mamo Wolde, Gam- moudi... Aztán a kenyai futók sokkolják a világot. Abebe Bikila impozáns futása a római Via Appián jelentette az afrikai sport időszámításának kezdetét. A második világháború utáni esztendőkben jelentek meg a színen a híres jamaicai futók, McKenley, Wint, Rho den, Laing és a többiek, akiket „fekete gazelláknak“ becéztek. Többségük amerikai egyetemeken tanult (abban az időben csak egyetlen rossz állapotban levő salakpálya volt Jamaicán) és sokáig álltak a nemzetközi mezőny élén a 400 méteres síkfutásban, a vágtaszámokban és a 800 méteren is. Az idősebb olvasók talán még emlékeznek a londoni olimpia 4x400-as váltófutásának fantasztikus versenyére, amely a jamaicai négyes tragédiájával végződött. Már karnyújtásnyira voltak az aranyéremtől, de az utolsó métereken A. Wint (Jamaica mostani stockholmi nagykövete) lerándult és odalett minden, az olimpiai bajnokság és a világcsúcs. Négy esztendővel később, Hel sinkiben ismét nagy küzdelmet vívtak az amerikai váltóval és fantasztikus világrekorddal (3:03,9) lettek elsők. Abban az időben McKenleyt tartották a világ legjobb négyszázasának. A szakZátopek árnyékának nevezték as algériai Mimount. emberek Evanshoz és Juantorénához hasonlítják és az a véleményük, ha a jamaicai futónak olyan edzési lehetősége lett volna, mint a maiaknak, biztosan 42 másodperc alatt fuja a 400 métert. Szándékosan nem említjük Afrika, Ázsia, Dél- és Közép-Amerika sportolóinak a legutóbbi két olimpián elért sikereit. Mindnyájan jól emlékezünk Kelet-Afrikai kitűnő futóira, a kubai ökölvívókra, kosárlabdázókra, röplab- dázókra. A közelmúlt olimpiái ugyan már jelezték, hogy a fejlődő országokban egyre nagyobb teret kap a sport, ám még távol van az az idő, amikor utolérhetik a fejlett gazdasággal rendelkező nemzeteket. A mai modern sport tudományos edzésmunkát igényel, megkívánja az orvosok, biológusok segítségét. Ilyesmiről pedig nehéz beszélni a fejlődő országokban. Mindezek tudatában még jobban fogjuk csodálni, még nagyobbra fogjuk értékelni a gyarmati elnyomás alól felszabadult nemzetek sportolóinak sikereit a moszkvai olimpián. Mert Afrika, Latin-Amerika és Ázsia színes bőrű versenyzői a maguk módján egzotikus sportolók a tudományos technikai forradalom korszakában. T. V. & JJS Ind**: 4*097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán, CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István és Csető János. Szerkesztőség 893 38 Bratislava, Gorkého 10. Telefon: 309, 331-252, 332-301, főszerkesztő: 532-20, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Pravda — Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállalata — Pravda, 02-es Nyomdaüzeme, Bratislava. PRÖBANYOMÁS. Magánszemélyek a következő címen adhatják fel hirdetéseiket: 893 39 Bratislava, Jirásková 5., telefon: 577-10, 532-64. A szocialista közü- letek a hirdetéseket erre a címre küldjék: 893 39 Bratislava, Vajanského nábrezie 15/II., telefon: 551-83, 544-51. Az Új Szó előfizetési díja — a vasárnapi számmal együtt — 14,70 korona. Az Üj Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13 korona. Terjeszti: a Postai Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendeléseket: PNS — Üstredná expedíció a dovoz tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. A SÜTI regisztrációs száma 5^2. A legyőzhetetlen jamaicai „ga zellák“
