Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-06-17 / 24. szám
ÚJ szó Am ikor egy vallási jellegű küldetésben járó személy valamilyen okból tu- ristaútnak tünteti fel külföldi útját, megváltoztatja a nevét, s valamit elrejt a vámőrök elől a gépkocsi titkos rekeszében, továbbá amikor viszály, harag és gyűlölködés jelzi útját az idegen földön, termés7et-sen felvetődik a kérdés: ugyan milyen istent szolgál? ,^lékünk olyan tények kellenek, amelyek megerősítik, hogy a szovjet állampolgárokat hitük miatt üldözik“ — mondja Sztefan testvér jó oroszsággal. A szikár mozgékony férfi, felpattan helyéről, sebesen jár fel-alá a szobában. Hirtelen megáll, s rámered Jakon Gavrijsevre, a házigazdára: „Mit tud te- há mondani?“ Gavrisev töpreng. Tudomása van két fiatalemberről, akik nem akarják vál lalni a katonai szolgálatot. Mindketten baptisták, mégpedig úgynevezett „kezdeményezők“, bíróság elé idézték őket a katonai szolgálat megtagadása miatt... Sztefan testvér gondosan felírja a két nevet. De azért Jakov testvér legyen szíves, estig gondolkodjon, hátha még kirívóbb tények is eszébe jutnak. Mert Sztefan testvér, alias Bengt-Gunnar Söreid, nagyon siet: még meg kell látogatnia a Nyugaton „mártírként“ emlegetett GeorgiJ Vinsz feleségét. A misszionárius eltávozik a lakásból. Tíz perc múlva eltűnik Erland testvér is (iratai szerint: Niels Erik Engström/, aki elkísérte Sztefan testvért erre a korántsem turisztikai jellegű útra. Az ál-mártírok A „híres“ Vinsz a Mojszejev család tragédiája révén szerzett hírnevet magának. Ivan Mojszejev közkatona baptista családból származott, maga is baptistának vallotta magát, de ebben nem látott okot arra, hogy kivonja magát az állampolgári kötelesség teljesítése alól. Parancsnokai a szolgálat jó teljesítéséért megjutalmazták, társai elé példákénál állították Ivan Mojszejevet. Ivan egy déli tengerparti városban töltötte katonaéveit. Szabad idejében kijárt a strandra, ami egy fiatal esetében egészén természetes. A fiatalember fürdés közben szerencsétlenül járt, belefulladt a vízbe. Kimentették, de az orvosok sajnos már nem tudtak segítem rajta. A holttestet a szülők hazaszállították Moldáviába, hogy otthon, vallásuk szertartásai szerint adják meg neki a végtisztességet. Nagy gyászukban csak később figyeltek fel a különös suttogásra. Azt terjesztették, hogy fiukat a katonaságnál hite miatt üldözték, és öngyilkosságba hajszolták. Ezt a rémhírt, amelyet semmilyen tény sem támasztott alá, idegenek terjesztették, akik a temetési szertartás alatt a hozzátartozókkal és az ismerősökkel íveket írattak alá. Ezek az ívek azután ügyes kezekben kollektív tiltakozássá váltak. Nyugatra juttatták őket, s ott ezek alapján zajos propagandát csaptak, miszerint „Mojszejev szovjet katona“ hitéért mártíromságot szenvedett. A külföldi rádió orosz nyelvű adásaiban szinte minden este visszatért erre a tragédiára, amelyet természetesen a saját szája íze szerint talált. Ebben az egész históriában egyetlen igazi tiltakozás szerepelt, ezt pedig az elhunyt fivére, Szemjon Mojszejev írta. Az egyik újságnak írt levelében nyomatékosan kérte, hogy védjék meg a családját a kínos provokációval szemben. Mintha nem lenne elég maga a bánat, bizonyos személyek még politikai tökét is akarnak kovácsolni belőle. Az első számú politikai hullarabló Georgij Vinsz mérnök volt, az EBKOT- tal szemben álló illegális „egyházak tanácsáénak tagja. A Szovjetunió területén egyetlen egyház sem ismerte el ezt a „tanácsot“, .amely állhatatosan arra buzdítja a hívőket, hogy nyíltan szánjanak szembe a törvénnyel. A „kezdeményezők“ szektájában Vinsz provokatív szovjetellenes politikai propagandát folytatott. Vinsz élőszóban és illegális kiadványokban is uszított. Ezen kívül, mint már említettem, illegális úton, rágalmazó anyaggal látta el a külföldi propagandistákat. Információi lényegesen eltértek a valóságtól, és Vinsznek mindezzel kapcsolatban nyilvánosan kellett magyarázatot adnia: előbb a nyomozó hatóságnál, majd pedig a bíróság előtt. Nyugaton rögtön lármát csaptak: az egész világot összefogásra szólították fel ennek a politikai kalandornak a megmentése érdekében. A propagandahadjárathoz tartozott az is, hogy Sztefan testvér meglátogatta a „mártír“ feleségét. A visszaeső misszionárius Sztefan és Erland testvér Kijevből Moszkvába érkezett és megkereste Anatolij Vlaszovot. Tudomása volt arról, hogy ennek a trolibuszvezetőnek ugyancsak meggyűlt a baja a törvénnyel: a Szovjetunió területén tilos annak a szektának a tevékenysége, amelyben Vlaszov vezető szerepet játszott. Mégpedig azért tilos, mert a szekta tagjai összejöveteleiken vallási tébolyba, hisztériába kergetik egymást, hallucinálnak. S ezek az összejövetelek többször tragikusan végződtek. Anatolij testvér ebéddel traktálta vendégeit, s közben élénk színekkel ecsetelte előttük, hogyan „sértik meg“ az emberi jogokat a Szovjetunióban (saját szektája tagjainak fanatizmusból elkövetett kegyetlenségeit természetesen néni sorolja az emberi jogok megsértése közé). Ebéd után a vendégek a tárgyra tértek: előkészítette-e a testvér azokat a papírokat, amelyeket a stockholmi Szláv misszió képviselői két hónapja kértek tőle? Ez merőben szónoki kérdés volt. Via szov jól tudja, hogy az ilyen misszionáriusok számára, akiket gondosan ellátnak személyek és találkahelyek címével, a turisztika csupán ürügy. Ezek egyetlen céllal jönnek a Szovjetunióba: bármi áron anyagokat akarnak „organizálni“ az emberi jogok megsértéséről. A közreműködésért pénzt ajánlanak fel. Vlaszov bőségesen gyűjtötte össze a kívánt anyagokat. Sareld és Engström azzal a jóleső érzéssel indultak haza. hogy teljesítették feladatukat. Breszt- ben a határállomáson megálltak Ford- Consuljukkal, felmutatták útlevelüket, kinyitották átvizsgálás végett bőröndjeiket. Elhangzott a szabványos kérdés: vannak-e a gépkocsiban olyan tárgyak, amelyeket eltitkoltak a vámvizsgálat elől? Ö! Dehogy, hogy is lenne! A vámőr megkéri az urakat, hogy álljanak félre. A csomagtartóban egy üres tartályra figyel fel. látszólag szabályos benzintartály ez, de nincs ' be- öntőnyílása és benzinvezetéke. Ráadásul kicsi is ilyen típusú kocsihoz. A vámőr megkéri az urakat, nyissák ki a tartályt. Nem, mondja erre Sareld, ő nem nyitja ki. A kocsi ugyanis nem az övé, hanem a rokonáé, s kategorikusan megtiltja, hogy bárki is hozzányúljon. A vámőr kihozat az épületből egy kézifúrót. Több társaival több lyukat fúrat a tartályon: meg kell néznie, mi van benne. Sztefan testvér kikapja a fúrót a vámőrök kezéből, s egyszerre három nyelven szitkozódik. Jegyzőkönyvet kellett felvenni méltatlan viselkedéséről. A rejtekhelyét felnyitották. S napvilágra került az iratgyűjtemény. Csupa olyan iromány, amelynek szerzői rágalmak özönét zúdítják a Szovjetunióra. Sareld urat és útitársát megkérik, hogy fáradjanak be az irodába néhány körülmény tisztázása végett. Tehát: Sareld Bent-Gunnar, született 1945-ben, svéd állampolgár, diplomás fizikus és matematikus. Mint mondja, már a gimnáziumban érdekelték a nyelvek. Az orosz nyelvet különösen tökéletesen akarja elsajátítani, s ezért a tanári diploma megszerzése után rögtön beiratkozott a katonai tolmácsok tanfolyamára. Igazi neve nem Sareld, hanem Persson. Az ifjú Persson a hatvanas években már járt á Szovjetunióban, Le- ningrádban. De hamarosan kitessékelték a szovjet állam ellen folytatott ellenséges tevékenysége miatt, amelyet vallási ürügyekkel álcázott. Hasonló fe'adattal utazott Lengyelországba, de onnan is kiebrudállák. A Szovjetunió megtagadta Perssontó! a turistavízumot, amikor bizonyos idő elteltével újból be akart utazni az országba. Ekkor Bengt Persson eltűnt, a „Szláv misszióban“ pedig új munkatárs bukkant fel: Sareld. Mi is ez a „Szláv misszió“? Ö, semmi különös, jótékonysági intézmény Stock holm peremvárosában. Pénzzel, jó szóval és irodalommal támogatia azokat, akik „hitük miatt szenvednek“ a szocialista országokban. Van-e tudomása Sareld-Person úrnak arról, hogy ez a misszió a valóságban nem annyira vallási, mint inkább politikai jellegű? Igen, kérem, tudom. Miért gondolja akkor, Sareld úr, hogy a Szovjetunió, amelynek ügyeibe ez a „misszió“ beavatkozik, nem ismeri ezt a szervezetet? Ezután következik a — nem teljesen őszinte — beismerő vallomás: „ ... Legutóbbi utam alkalmával is megpróbáltam kivinni nagy mennyiségű szovjetellenes anyagot — írja Sareld a szovjet ügyésznek címzett levelében. — Megsértettük a szovjet törvényeket, ami kor tiltott irodalmat és más tárgyakat hoztunk be, és rágalmazó anyagokat vittünk ki illegálisan a szovjet hatóságok tudta nélkül. Ma már tudom, hogy tevékenységünk politikai vonatkozása sokkal komolyabb, mint feltételeztem. Naiv elképzeléseim voltak a dolgokról, megtévesztettek az ellentmondásos információk. Mély megbánással bocsánatot kérek a szovjet néptől azért, amit elkövettem . ..“ A szovjet hatóságok a jószomszédi kapcsolatok érdekében teljesítették a svéd kormány kérését, és megelégedtek azzal, hogy Sareld-Perssont és honfitársát, Engströmöt kiutasították a Szov- .etunióból. LEONYID LEROV (Ogonyok — Szputnyik) 197S. VI. 17. AFGANISZTÁN A GYERMEKEKÉRT Az afgán népnek a 3. afgán—brit háborúban, 1919-ben aratott győzelme ugyan véget vetett a brit gyarmati uralomnak, a gyarmati uralom burkolt formájának igazi megszüntetését azonban csak az 1978-as áprilisi forradalom hozta meg. Az afgán nép tehát az idén ünnepelte az új, haladó társadalom építése megkezdésének első évfordulóját. A népi, demokratikus rendszer a hatalomátvétel után olyan feladatokat tűzött ki, amelyekre terjedelmüknél fogva nincs példa az ország történetében, s céljuk az ország fejlesztése, a nép szociális felszabadítása és életszínvonalának emelése. A legfontosabb feladat teljesíteni az első ötéves gazdasági és szociális fejlesztési tervet, amely kedvezően, sokoldalúan befolyásolja az afgán nép életét. Az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság kormánya a nép állandóan növekvő támogatására támaszkodik. A feudális csökevények fokozatos felszámolása meg kell, hogy teremtse a feltételeket a radikális fordulathoz a gyermekek oktatásának rendszerében. Tavaly ünnepelték meg Afganisztánban első ízben a nemzetközi gyermeknapot. Az idén, a nemzetközi gyermekévben lényegesen bővül a bölcsődék és óvodák hálózata. A kép az egyik kabuli óvodában készült. (CSTK — felv.)
