Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-06-17 / 24. szám
1979. VI. 17. Géresi István zootechnikus Csontos Gábor elnök Berta János alelnök Hogy gyermekeinknek is jusson... A mikor a kisgéresiek megtették az első lépéseket a szövetkezetesítés felé, az az érzésem, még a legderűlátóbb szervezők sem látták pontosan a jövőt. Bennem éppen ezért kelt ma is csodálatot a bátor úttörők színrelépése, akik lelkesen, hittel, nehézséget nem ismerve szerveztek, agitáltak. S mint a legtöbb helyen, az úttörő munkában itt is a kommunisták álltak az élen, akik már olvastak vagy hallottak valamit a nagyüzemi gazdálkodás formáiról. Ez a közel kétezer lakosú község a Bodrogköz egyik legszegényebb faluja volt. Szegénységüket jelzi egyebek között az is, hogy sok udvarban hat család is lakott hosszú, közösen épített házban. Egy-egy családnak csak szoba-konyha jutott. Ilyen házban nőtt fel Géresi István is, aki édesapjával együtt egyik alapító tagja volt a Kis- géresi JMaly Hores) Egységes Föld- művesszövetkezetnek. Ma az 5800 hektáron gazdálkodó szövetkezetnek ő a főállattenyészője. Hallgassuk őt: — Bizony a múltban falunk lakosainak többsége igen nagy szegénységben élt. Sokan jártak el messzi" vidékre summában dolgozni. Mi négyen voltunk testvérek. Én 14 éves koromban már summás voltam. Emlékszem, 1940-ben először Sárospatakon dolgoztam, a szőlőben. Hat hónapra szerződtünk le, a munkaidő napkeltétől napnyugtáig tartott. A fizetésünk a hat hónapra 12 mázsa búza és 10 pengő volt. A búzát édesanyám eladta, és abból vett nekem egy pár csizmát és egy cájg öltönyt. Szóval ilyen szegénység volt akkor. Ezért is volt erős nálunk a kommunista párt. A harmincas években az egyik községi választáson a falu többsége a kommunistáknak szavazott bizalmat. így került a történelemben először a falu élére kommunista bíró. A szövetkezet szervezésében is ők tették a legtöbbet. — Mikor született meg a szövetkezetesítés gondolata? — Mi már 1947-ben megkezdtük a gépszövetkezet szervezését, de az félbemaradt, nem volt hozzá elegendő pénzünk, anélkül nem ment. Aztán 1949-ben úgy határoztunk, hogy az egyháztól kisajátított földeken megalakítjuk a földművesszövetkezetet. így is történt. Persze nem ment ez sem olyan könnyen. Nem volt igavonó állatunk, csak néhány tehén. Összeadtunk hát száz-száz koronát, meg kölcsönt vettünk fel, és úgy vásároltunk Bodrogból és Őrösből egy-egy pár lovat. Igen ám, de ekénk sem volt. Én nem régen vettem egy új ekét, azt felajánlottam a közösbe, azzal, meg egy kölcsönkérnél kezdtük meg ősszel a szántást. — Hány hektár földön kezdték? — Negyvenkilencben csak 26 hektár földünk volt, de 1950-ben már csatlakozott hozzánk néhány kisparaszt, így lett 60 hektár földje a szövetkezetnek. — Mit vetettek a földbe? — Elsősorban búzát és kukoricát, de ültettünk egy kevés krumplit is. A kapálás az asszonyok dolga volt. — És az aratás? — Szabadságot vettünk ki. Akkor már 35 tagja volt a szövetkezetnek, így a 35 kaszás egy hét alatt végzett az aratással. — Mennyi termett akkor egy hektáron? — Mi már a közösen művelt földeken 22 mázsás hektárhozamot értünk el. A magángazdák pedig alig takarítottak be 15 mázsát egy hektárról, így már nemcsak gyanakvással, de egy kis érdeklődéssel is figyelte a falu, hogyan gazdálkodunk. Persze, a npgyobb gazdák továbbra is agitáltak ellenünk: koldusok azok, ez a jó termés - csak véletlenül sikerült, majd meglátjátok, jönnek ők még hozzánk könyörögni, hogy adjunk nekik enni — mondogatták. — És mentek-e? — Nem mentünk mi bizony soha. Amit learattunk, abból jutott kenyérnek is bőven,-vetőmag is maradt, sőt el is adtunk jó pár mázsa terményt. Ősszel már a Királyhehneci Gép- és Traktorállomástól kaptunk kölcsön néhány traktort a szántáshoz. A következő évben pedig adtak kévekötő aratógépet is. — Kaptak-e egyéb segítséget is a szövetkezet szervezésében? — Ötvenegyben már a járás is segített. Több tapasztalt elvtárs jött ki hozzánk agitálni és tovább szervezni a szövetkezetét. — Az eredmény? — Az, hogy 1952-ben már az egész falu belépett. — Ha jól tudom, ekkor választották meg önt a szövetkezet elnökévé. — A járási pártbizottság 1951-ben többek között engem is elküldött Komáromba egy mezőgazdasági tanfolyamra, ezért esett énrám a választás. Nagyon nehéz volt az indulás, nem voltak mezőgazdasági gépeink, se traktoraink. De volt 120 pár szén koszorú szarvú fehér ökrünk. Ősszel ezekkel kezdtük meg a nadrágszíjpar- cellák összeszántását. Mondanom sem kell, milyen boldogok voltunk, hogy ezt is megértük ... De megértek a kisgéresiek még sok szép örömet. Hiszen ma, aki e faluba látogat, első pillantásra is látja a jólétet sugárzó .újmódi házakat, felettük a televíziós antennák erdejét. Ott, ahol hajdan 120 pár fehér ökör ballagott végig naponta nyikorgó szekérrel a sáros, poros utcákon, ma különböző márkájú személygépkocsik — 220 van a faluban — suhannak az aszfaltos, portalanított utakon. A koszorú szarvú fehér ökröket már csak kopott fényképek őrzik emlékül az unokáknak, hogy láthassák, mivel szántották nagyapáik hajdan kevéske földjüket. Egyébként a fejlődésben éppen akkorát lendült előre ez a falu is, mint Bodrogköz bármelyik .más faluja. Igaz, a. kisgéresieket sarkallta a hátrányt- behozó kedv is. A szövetkezeti gazdálkodás az évszázados nyomornak és elzárkózottságnak vetett itt véget. Nagyban segítette ezt az is, hogy a szövekezet élén mindig célratörő, rátermett, lelkiismeretes vezetők álltak. Ilyen volt Berta Jánüs is, aki 1961-től 1975-ig volt a szövetkezet elnöke, jelenleg ő az alelnök. Ö mondja: — Voltaképpen nekem már könnyű dolgom volt. Egy jó szövetkezet vezetését vettem át. Hadd tegyem azonban hozzá azt is, hogy a kisgéresiek nagyon szorgalmas, munkaszerető emberek. Elsősorban az ő szorgalmas munkájuknak köszönhető, hogy szövetkezetünk évtizedek óta a járás legjobbjai közé tartozik. A feladatok előttünk bárhogyan is tornyosultak, mi mindig úgy dolgoztunk, hogy munkánkat siker koronázza. S hogy gyors eredményeket értünk el, ez nem utolsósorban köszönhető annak a szorgalomnak, munkaszeretetnek, amely e népet a múltban is jellemezte. — Adva voltak tehát az előnyös feltételek, mégis számos nehézséggel is szembe kellett nézni. — Ez igaz, de ez csak a kezdeti évekre jellemző. Később aztán, ha kisebb döccenőkkel is, de ment minden a rendjén. Amikor a tagság látta, hogy mi jót akarunk nekik, és már az eredmények is kézzelfoghatóbbak, attól kezdve még nagyobb kedvvel dolgoztak. — Tehát a régi paraszti élet lényegében itt is a hatvanas években hajlott át a modern szocialista mezőgazdaság f el<é? — Valóban ekkor, következett be a legnagyobb változás a paraszti gondolkodásban, erkölcsben, a közöshöz való viszonyban. Egyre inkább 'érvényre jutott itt is az a felfogás: az ember értéke, becsülete, a közönségben érvényesülő joga elválaszthatatlan a végzett munkától. Persze a dolgos parasztok gondolkodásától, erkölcsétől sohasem volt idegen a munka szerinti megbecsülés. Itt egyébként, ahol régen sok volt a summás, már korábban is érvényesült az az értékrend, amelynek alapja a,jól és becsületesen elvégzett munka. Gondjaink jelenleg más természetűek. Földjeink nagyobb része alacsony fekvésű, és bizony az utóbbi csapadékdús évek sok gondot okoztak nekünk is. Azért így sem panaszkodhatunk, m«rt a múlt évet is ötmillió korona tiszta nyereséggel zártuk. De a jelenről szóljon inkább Csontos Gábor, szövetkezetünk jelenlegi elnöke. — Az elhangzottakhoz gondolattársításképpen még annyit: valóban, az eltelt harminc év egész társadalmunkat átgyúrta ugyan, de a változás talán a paraszti tömegek felemelkedésében a legnagyobb. Ez elsősorban az anyagi javak igazságos elosztásának és pártunk, kormányunk emberközpontú politikájának tudható be. Amiről nem olyan régen még csak álmodoztunk, ma valóság lett. S hogy honnan jöttünk és hova értünk, ennek felvázolására egy egész regény kellene. Jellemző például a szövetkezeti dolgozók gondolkodására, amit még Őrösben — ahol az egyesülés előtt elnök voltam — így fogalmazott meg az egyik dolgozó: Gábor, úgy gazdálkodjunk, hogy gyermekeinknek is jusson. És jutott is. — Igen, bennünket e téren sem marasztalhatnak el az utánunk jövők. Osztottunk, de a jövőre is gondoltunk. Ma már olyan szilárd alapokon áll a szövetkezet, ami biztosítja a tovább: fejlődést, a gazdálkodás korszerűsítését. Álmokat nem kergetünk. Számot vetettünk a lehetőségekkel, saját anyagi erőnkkel. Mindent összegezve, szövetkezetünk fejlődéséről csak derűlátóan beszélhetek. Megközelítőleg 900 ember indul reggelente munkába, s mindenkinek tudunk megfelelő munkát adni. Örvendetes, hogy egyre több fiatal marad a szövetkezetben, és meg is találják itt számításaikat. További beszélgetésünk a szövetkezet jövője körül gyűrűzött. Szó esett a tervekről, lehetőségekről. Növelni kívánják többek között a húshasznosítású szarvasmarhák számát. Erre az adottságaik kedvezőek. Az idén is több millió koronát fordítanak az új, korszerű istállók építésére. Megbecsült ágazat a növénytermesztés is, amely teljesen gépesített. A döntő tényező azonban a jövő szempontjából az, hogy nemcsak a vezetők, hanem a tagság is tudja; továbbra is azon az úton kell járniuk, amely elvezette őket a történelem naposabb oldalára, mert ez az út vezet a további csúcsok felé is. TŰRÖK ELEMÉR A híres kisgéresi ökrösfogat (Molnár János és archív felvételek) BBESBBESSEEBEEBESSEBSEEEEEEEESEBSEEEEBEEBBEEEEEBBEBBSSEEEBBBBESEESESSBBBEEEESBSBBESBSEEEEEEEESBBEEEEBEEEBEBBBEBESBEl! BBBEBEEEBEBEESEEEEEEEBBSSEEEEBBESEESBSEEEESSSBEEBSEEEESEBSEEEEEEBSSEBEEEBBSBSEEEEESSEEEBEBSSBSBSEEEBEEEESSSSSBSSBSSE A SZOCIALISTA MEZŰGAZDASA6 UTJÁN
