Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-06-17 / 24. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1979. JÚNIUS 17. BRATISLAVA XII. ÉVFOLYAM Z4« dZAivi Ara i KORONA orradalmak — kiváltképp pro* '; .letárforradalmak! — csak ak- <or győzedelmeskedhettek, vagy vezethettek egyáltalán tartós sikerekhez is, ha előbb a legprogresszívabb forradalmi elmélet hatotta át a társadalom megváltoztatásának igényét magukban hordozó tömegek tudatát, s ha akik azt mintegy vezérlő eszmeként magukévá téve szívvel-lélekkel, minden erejükkel valóra váltásukra törekedtek — szükségképp akár fegyveres erőszakkal is. E marxista-leninista princípium nemzetközi megvalósításának lehetőségeit és távlatait legmeggyőzőbben a soknemzetiségű cári Oroszországban diadalra jutott Nagy Októberi Szocialista Forradalom példázta és vetítette előre. Függvényében történelmi kontinuitásként zajlottak le a cseh, osztrák, német, francia, olasz, spanyol, angol munkásság viharos erejű tömegmegmozdulásai, de közvetlen hatására alakult meg — egy másik despotikus hatalom, az Osztrák—Magyar Monarchia romjain — egy sor új, jóllehet burzsoá rendszerű állam is, mindezeket felülmúlóan pedig a magyar és a bajor tanácsrendszerű proletárdiktatúrával szinte egyidejűleg a Szlovák Tanácsköztársaság, amelynek most ünnepeljük 60. évfordulóját. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy legfőbb ösztönzője az orosz bolsevikok példája volt, s további inspirációt pedig a Kommunista Interna- cionálé megalakulása, majd a magyar- országi forradalmi események jelentették, amelyekhez szervesen kapcsolódott a cseh és szlovák szociáldemokrácia baloldali szárnyának, főleg a szlovákiai munkásosztály radikális tömegeinek régóta feszülő forradalmi indulata, a politikai hatalom átvételéhez s a proletárdiktatúra megteremtéséhez szükséges érettsége és harcTörténelmi kép: a Szlovák Tanácsköztársaság kihirdetése 1919. június 18-án. a preiovi városháza előtt rendezett nagygyűlésen (Archívumi felvétel) készsége. Politikai öntudatosodásuk tulajdonképp már az Osztrák—Magyar Monarchia idején, a csehországi és a magyarországi szociáldemokrata pártok 'kebelében egyaránt végigzajlott belső válság, nevezetesen a marxista és a reformista-opportunista erők között dúló politikai harc során megkezdődött, s a továbbiakban egyre inkább fokozódott. E tekintetben különösen jó tapasztalatokra tett szert a Magyarországon élő szlovák munkásság, amely a monarchia összeomlása után a társadalmi változások rendkívül tanulságos politikai iskoláját járta ki. A Magyarországi Szocialista Párt cseh és szlovák szekcióiba tömörült forradalmi szlovák és cseh munkástömegek kezdettől szívós küzdelmet folytattak, s céltudatos politikai propagandát fejtettek ki jól szervezett tömegakcióik során és sajtószerveik, a Budapesten megjelentetett íervené noviny és az Armáda proletáfű hasábjain egyaránt — a szovjet és a magyar proletárdiktatúra mellett. Amikor a Magyarországi Tanácsköztársaság megalakulását hírül véve, az Oroszországi Csehszlovák Kommunista Párt 1919. április 5-én üdvözletét küldte magyar proletártestvéreiknek, a Magyarországon élő szlovák és kisszámú cseh munkásság kész volt minden erejével támogatni a magyar tanácsállamot. Ennek az elszántságnak legmeghatározóbb vonása a proletár internacionalizmus volt, amely — amikor 1919 április derekán az antant szervezésével, az olasz és a francia haderők, valamint katonai tanácsadók és tábornokok segédletével a román királyi hadsereg és a csehszlovák burzsoázia a jugoszláv katonai egységekkel összehangoltan körülzárták, majd orvul megtámadták a fiatal magyar proletárállamot, — még erőteljesebben jutott kifejezésre. A magyar Vörös Hadsereg azonnal ellentámadásba ment át. Azzal a kifejezett hadászati-stratégiai céllal indította meg, hogy rést ütve a román és a csehszlovák intervenciós sereg bezárással fenyegető gyűrűjén, utat vágjon az oroszországi Vörös Hadsereg ukrajnai hadműveleti területe felé, s velük egyesülve európai szovjetköztársaságokat hozzanak létre. A magyar tanácsállam gigászi önvédelmi harca kezdődött meg ezzel a hadművelettel. Tény azonban, hogy a döntő órában a magyarországi szlovákokon s esetieken kívül Szlovákia csaknem egész dolgozó népe a magyar proletárdiktatúra védelmére kelt, vagy legalábbis rokonszenvezett vele. A csehekből, osztrákokból, németekből, s még néhány más nép fiaiból alakított nemzetközi katonai egységekben legnagyobb tömeggel szlovákok vettek részt. A magyar Vörös Hadsereg május végén — június elején indított diadalmas északi hadjárata idején tömegesen álltak át hozzájuk a burzsoá csehszlovák hadsereg szlovák katonái, sőt egész alakulatai, s a lakosság is kitörő lelkesedéssel fogadta bevonulásukat. E viharos forradalmi események hatására a cseh proletariátus is megmozdult. A cseh szociáldemokrata párt balszárnyának vezetői a nymbur- ki származású s Magyarországra küldött Antonín Janousek, a fémmunkásból lett szociáldemokrata újságíró és politikus vezetésével még nagyobb aktivitásra serkentette a budapesti szlovák és cseh szekciót. Ennek egyik lényeges kihatása volt, hogy amikor a magyar Vörös Hadsereg Ko- Sice után Presovot is elfoglalta, a szlovák proletariátus a cseh baloldali szociáldemokraták nevében is 1919. június 16-án, a városháza előtt rendezett népgyűlésen kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot, megválasztották Forradalmi Végrehajtó Bizottságát, s felolvasták a világ proletárjaihoz intézett kiáltványt. A Forradalmi Végrehajtó Bizottság második ülésén, július 20-án megalakították a Forradalmi Kormányzótanácsot, amelynek elnökéül Antonín Janouse- ket választották. A magyar Vörös Hadsereg által megszállt Dél- és Ke- let-Szlovákia területén a Szlovák Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsa a magyarországi proletár- diktatúra példáját követve rendeleteket adott ki az ipari üzemek, a nagybirtokok, a legfontosabb termelőeszközök, pénzintézetek elosztási és közlekedési vállalatok köztulajdonba vételéről, intézkedett a termelési viszonyok szocialista átszervezéséről, a burzsoá bíróságokat forradalmi törvényszékekkel cserélte ki, államosította az iskolákat, ellenőrzése alá vonta a nyomdaipart, a könyvkiadást és a lapterjesztést, valamint gondoskodott a szlovák Vörös Hadsereg és Vörös őrség felállításáról. A Szlovák Tanácsköztársaság forradalmi intézkedései azonban az ismert okok folytán csak kis részükben valósulhattak meg. Az antanthatalmak fokozódó nyomására a magyar Vörös Hadsereg 1919. július 7-én kénytelen volt visszavonulni a párizsi béketárgyalásokon újólag kijelölt demarkációs vonalak mögé, s vele együtt mindössze háromhetes működése után a Szlovák Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsa is áttette székhelyét Presovból Miskolcra. A történelmi hitelesség kedvéért külön hangsúlyoznuk kell, hogy a Szlovák Tanácsköztársaság nem bukott el, hanem a kialakult hadihelyzet és a nemzetközi politikai viszonyok következtében kénytelen volt funkcionálását megszüntetni. Időálló eszmei, politikai és társadalmi öröksége azonban tovább folytatódott a csehszlovák munkásosztály és dolgozó nép politikai és szociális küzdelmeiben. Hagyományai döntő szerepet játszottak Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakításában, a párt vezette osztályharcokban, az antifasiszta ellenállási mozgalomban, felszabadulásunk után az 1948-as nemzeti demokratikus forradalmunk győzelmében — máig hatóan pedig fejlett szocialista társadalmunk egész építő törekvéseiben is. Legnemesebb történelmi, eszmei és politikai hagyományaink egyikére emlékszünk ma. A proletárdiktatúra alapjainak megteremtésével a szlovák nép — történelmében tulajdonképpen először — akkor igyekezett gyakorlatilag megvalósítani a szovjet és a magyar proletártestvérek szolidaritásával, támogatásával a proletár nemzetköziség és a lenini nemzetiségi politika elvei alapján a tényleges nemzeti önrendelkezési jogot is. MIKUS SÁNDOR
