Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-07 / 1. szám
A mikor tizenhárom évvel ezelőtt, 1965. október elsején a Trencíni Ruhagyár tornaijai (Safárikovo) üzemében 80 dolgozóval megkezdődött a termelés, az ott dolgozók közül is csak kevesen sejtették, hogy másfél évtized sem telik bele és a rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban csak egy üzem lesz, ahol több ember dolgozik majd, mint náluk. Nos, amit akkor kevesen sejtettek, s még kevesebben tudtak, ma már valóság: több mint ezer dolgozó találkozik mindennap délután, műszakváltáskor ... Nagyrészt fiatal lányok, asszonyok, elsősorban a környékbeli falvakból. Kezdetben persze nemcsak az alkalmazottak száma volt kicsi, hanem a piacra szánt végtermék is csak kétféle volt: kötény és bársonynadrág. Ez utóbbi ma sem hiányzik a „repertoárból“, egyébként az üzemben minden változik. Az egykori kaszárnyák békés célra való átalakítása révén létrejött üzem alkalmazottainak létszáma a készülnek, míg a nadrágokat varró lányok, asszonyok Mátyás Klára felügyelete alá tartoznak. Alig halljuk itt egymás szavát. Nyilván az ott dolgozók sem, bár nekik nem nagyon jut idejük a beszélgetésre, ugyanis körülbelül 1200 darab nadrágra és mintegy 580 darab zakóra kellene a műszak végéig rákerülnie az árcédulának. A varrógépnél ülők a „hazaiakat“ fél szemmel is felismerik, a ritkán betévedt idegen kiérdemel egy pillantást, fejbólintást vagy egy futó mosolyt, bár ez mintha inkább már a varrógépnek szólna. Nem lehet megvárakoztatni t azt, aki a ruhadarabon a következő műveletet végzi. MUNKAERŐKÉRDÉS, BÉRSZINT Közben újra visszatértünk Major László irodájába, ahol tovább folytattuk a gépzaj miatt félbeszakadt beszélgetést: Hárman a „zakós“ műhelyből. Balról: Selényi Olga, Balyo Borbála és Vincze Ilona 13 év alatt több mint a tizenháromszorosára nőtt, a terv- feladatok növekedésének üteme még nagyobb volt. Az idei terv például 160 millió korona értékű áru előállítását irányozza elő, ennek több mint 40 százalékát a Szovjetunióba szállítják, de az év utolsó negyedében a magyarországi vásárlók is megismerkedhettek az üzemben készült öltönyökkel, zakókkal és nadrágokkal. Mindezekről Major László, az üzem gazdasági igazgató- helyettese tájékoztatott, akivel hosszan beszélgettünk az üzemről, az ott dolgozók gondjairól, a nekik nyújtott támogatásokról, miközben végigjártuk a termelőcsarnokokat is. EZ A FARMER KOPIK IS A szabászati részlegen nagy végekben az egyszínű kelmék. Egyszerű a magyarázata ennek, hiszen az üzem kizárólag férfidivatcikkeket gyárt. Feltűnően sok a kék színű farmeranyag. Major László megmagyarázza: — Mi vagyunk a vállalat keretében az egyetlen farmerexportáló üzem. A „famerfő- idényben“ naponta 1800 darab nadrág készül a két műszak alatt. Minőségükre nem lehet panaszuk a vásárlóknak, hiszen az NSZK-ból és az USA- ból behozott anyagból is gyártunk. A hazai ANDISA elnevezésű farmeranyag sem marad el semmilyen tekintetben a behozottak mögött. Éppúgy kopik, mint azok. A szabászati részleg nyugodt légköréhez viszonyítva váratlanul ért a varrócsarnok gépeinek zaja. Itt készülnek a férfiöltönyök, a zakók, nadrágok. Jánosdeák Béla irányítja azt a részleget, ahol a zakók Majur László közgazdász — Üzemünk a mai állapotban 1974 óta termel, addig többször alakítottuk, de a kis helyiségekben nem lehetett korszerű technológiával dolgozni. Ma már a közvetlen termelés csaknem kizárólag a dolgozók rátermettségének a függvénye. Alkalmazottaink 85 százaléka nő, mintegy 250 azok száma, akik pillanatnyilag szülési szabadságon vannak. Rajtuk kívül az üzem jelenlegi lehetőségei még mintegy 70 személy alkalmazását tennék lehetővé, tehát a termelés volumenének növelésére ily módon is lehetőség van. Mintegy 200 fiatal tanul jelenleg az üzem szaktanintézetében, tehát mintegy öt év múlva a munkaerőkérdés teljes mértékben megoldódik. Nem nehéz megállapítani, hogy üzemünkben nagy intenzitással kell dolgozni — nem egészen egy perc alatt készül el például egy nadrág, de a kereseti lehetőségek sem rosszak. Az átlagkereset jelenleg 2190 korona. Dolgozóinknak mintegy kétharmada már Az üzem egyik kiváló dolgozója: Smirová Mária teljes szakképzettséggel rendelkezik, a többiek pedig betanított munkások. Ez is egyik magyarázata, hogy üzemünk Sz egyes termelési mutatók által megszabott igények terén már elérte azt a színvonalat, amely a mostani ötéves tervidőszak végére lett volna esedékes. Az üzem termelésének évi növekedése ez idén meghaladja a 15 százalékot, ez pedig nem kevés. ELLENŐRZÉS ÉS ÖNELLENŐRZÉS — A munkaeredmények alapján kiválasztottuk legjobb dolgozóinkat olyformán, hogy félévenként fokozottabban figyeltük munkaeredményeiket, és 61 dolgozónk november egytől a szaratovi munkamódszer szerint dolgozik; vagyis kiállták a próbát, tudnak úgy dolgozni, hogy az általuk leadott munkadarabokat utólagos ellenőrzés nélkül bátran továbbadhatjuk. Ez persze, nemcsak az ő munkájuk eredményeinek jó színvonalát jelenti, hanem lényegesen javult azóta a többiek munkája is, hiszen emberi hiúság is létezik, és ez is ösztönzi a gyengébb képességű dolgozót, hogy nyomában maradjon a nálánál ügyesebbnek. Néhány név a „6lTes“ névsorból. yáradi Sarolta, Fükő Ilona, Koncz Júlia, Stulajtero- vá Magda, Völgyi Anna, Lő- rincz Borbála, Snúrová Mária, Csizmadia Erzsébet, Hajdú Margit ... Munkájuk eredményeképpen lényegesen kevesebb reklamáció érkezett a gyár címére, mint azelőtt. Példájuk feltehetően vonzó lesz a többi dolgozó számára is, mert a december eleji fizetéskor ezek a dolgozók „soron kívül“ 110 koronával több fizetést kaptak. Eredményük az üzem számára szintén sokat jelent. Eddig ugyanis darabszámra mindig teljesítették feladataikat, a megengedett leértékelt áru- mennyiség értékét azonban mindig túllépték. Azóta viszont havonta 5—10 ezer koronával mindig e „normán“ belül maradnak. VACSORA A PORTAN Egy egész délelőttöt töltöttünk az üzemben, és mivel megéheztünk, benéztünk a büfébe. Túlzás nélkül állíthatom, hogy kevés helyen van ekkora választék. Észrevételemet megemlítettem Major Lászlónak, megtoldva azzal a kérdéssel, hogy „ebből az egy dologból mennyire vonható le a követ- tetés: az üzemben a szociális gondoskodás színvonala magasabb az átlagosnál?!“ A kérdés szemmel láthatóan nem lepi meg. — Nem szeretek dicsekedni, pedig ezzel bátran lehetne. Egészségügyi központunkban üzemorvos, fogász és nőgyógyász is van. Dolgozóink üzemi konyhán étkezhetnek, és valóságos „üzlethálózat“ van az üzem területén. A büféről már szóltunk, van egy élelmiszerüzletünk, zöldségüzletünk, ruhabegyűjtőnk. Ha valaki vásárolni akar, „táskástól“ benyújtja igényét, és hazafelé menet a portán átveheti a kért árut. Hústól kezdve tejtermékekig különböző élelmiszert lehet itt vásárolni, még déligyümölcsöt is. Kezdetben tartottunk a minden újjal szembeni bizalmatlanságtól, de aggályaink fölöslegesek voltak. A második félévben nyitottuk meg az élelmiszerüzletet. A Jednota alkalmazottja a tervezett évi 50 000 korona értékű kiskereskedelmi forgalmat már a második hónapban túlteljesítette, és az itteni bevásárlás a dolgozók körében egyre népszerűbb. Ez érthető, hiszen így sokkal egyszerűbb a dolguk, a műszak utáni első autóbusszal mehetnek haza, s nem kell lemaradniuk az autóbuszról a legszükségesebb élelmiszerek beszerzése miatt, vagy nem kell esetleg műszak közben bevásárolni. MÜSZAKVÄLTÄSKOR Távozásunk előtt még egyszer végigmegyünk a műhelyeken, ahol már csak a fotóriporter villanófénye „érdemel ki“ egy-egy mosolyt, elvégre az ismerősök is látni fogják ... A portán egy-egy autóbusz érkezésekor megnő a forgalom, többen megrakott táskákkal érkeznek, bennük a család múlt heti szennyese. Rövid készülődés, maid a műhelyekben „melegváltás“ (a takarítás idejére kikapcsolt varrógépeknek nincs ideiük lehűlni). Kis idő múlva pedig a főkapu forgalma belülről kifelé növekszik. Az asz- szonyok jó része — táskájában ki-ki az igényelt és most már becsomagolt élelmiszerrel — megindul az autóbusz felé. A második műszak késés nélkül kezdődhet... MÉSZÁROS JÁNOS „Ez a nadrág mindjárt kész lesz..." — mondja Ferko Judit. Mögötte Vlander Rózsa ŰJSZÚ Eg y arc az utánpótlás soraiból: Pardonová Helena, másodéves ipari tanuló (Gyökeres György felvételei)
