Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-05-27 / 21. szám

A VILÁG FILMESEINEK FÓRUMA A moszkvai fesztivált, a világ filmművészetének nemzetközi szemléjét minden páratlan évben, júliusban rendezik meg de az idén kivételesen augusztus 14—28 a kö zött. — Az időpontot azért tettük későbbre, mert au­gusztus 19-én lesz 60 esztendeje, hogy Lenin aláírta a film államosítá­sáról szóló rendeletet — mondta Filipp Jennas, a Szovjet Állami Filmbizott­ság elnöke, a fesztivál szervező bizottságának vezetője. Szeretnénk lin nepélyesen megemlékez­ni erről a fesztiválon. Néhány külön programot szentelünk a szovjet film jubileumának. Az évfor­dulóra alapított emlék­érmet a fesztiválon ad­juk át a világ számos ki­váló filmművészének, akik különösen sokat tet­tek e művészeti ág fejlő­déséért. Ezúttal is három kate­góriában lesz verseny — játék-, rövid- és gyer­mekfilmek versengenek, s mint rendesen, verse nyen kívül is lesznek ve­títések. A Szojuzeksz- portfilm filmvásárt szer­vez. A legutóbbi fesztivá­lon 74 ország filmforgal­mazói gyűltek össze, az idén 96 külföldi filmke- reskedő cég képviselői jelezték érdeklődésüket. A moszkvai filmfesz­tivál most lép harmadik évtizedébe, hiszen az el­sőt 1959-ben tartották. Az elmúlt 20 évben a feszti­vál jelszavát — A film­művészet humanizmusá­ért, a békéért és a barát­ságért — sok ország filmművészei tették ma­gukévá. A találkozókon mind többen vettek részt és egyre több filmet ve­títettek: 1959-ben 42 or­szág volt jelen a feszti­válon, 1977-ben pedig már 90. A legutóbbi filmfeszti­vált minden földrész előtt nyitott seregszem­lének nevezte Leonyid Brezsnyev. Nem vitás, hogy a XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál is a demokratikus film­művészet igazi ünnepe lesz. A szemle igazgató­sága már elküldte 129 ország állami és társa­dalmi szerveinek, film­művészeknek és újság­íróknak, az ENSZ-nek, az UNESCO-nak, a Paleszti­nái Felszabadítási Szerve­zetnek és a chilei haza­fiak szervezetének a meghívókat. BORISZ BERMAN VALÓSÁGLATÁS ÉS HITELESSÉG É vente miniegy négyezer játékfilm készül a vilá­gon. Magyarországon átlag húsz, a világtermésnek fél szá­zaléka. Sok ez vagy kevés? Nem a mi feladatunk eldönte­ni, de ha számba vesszük, hogy ebből a húsz filmből nyolc csupán a múlt évben jelentős nemzetközi filmfesztiválokon értékes díjakat nyert, nyilván­való, hogy a magyar film mi­lyen tekintélyt vívott kr'magá- nak az egyetemes filmművé­szetben. Vajon miivel magyarázható, hogy a nemzetközi élvonalba tört magyar filmművészet útja — egy-két szűkebb esztendőt leszámítva — másfél évtized óta állandóan felfelé ível? A siker titka bizonyára nem csu­pán a magyar film gondolati sokrétűségében, tematikai és műfaji változatosságában, mű­vészi színvonalában és szakmai igényességében rejlik, hanem abban is, hogy alkotói éles szemmel figyelik környezetü­ket, érzékenyen tárják fel a va­lóságot, vizsgálják a társada­lom fejlődésének különféle vo­nulatait és összetevőit, tehát rámutatnak azokra a kérdések­re és jelenségekre, amelyek napjainkról vallanak. A múlt évi produkció [ame­lyet a budapesti játékfilmszem­le résztvevői — köztük 25 or­szág 120 kritikusa és filmszak­embere — teljes egészében lát­hattak] impozáns képet mutat; figyelemre méltó a filmek mű­faji változatossága, a stílusok, életforma megváltozása, a kö­zöny és a közömbösség, a tár­sadalmi és egyéni felelősség. Műfajilag sokarcú, változa­tos a magyar film: a skála az ironikus vígjátékoktól (Egy­szeregy), a szórakoztató pro­dukciókig (Az erőd, A trombi­tás, Rosszemberek), a közel­múlttal bátran szembenéző (An gi Vera, A ménesgazda) vagy a múltba forduló filmektől (Sza­badíts meg a gonosztól, Ma­gyar rapszódia), az irodalmi Jegyzetek a magyar filmről a rendezői eljárások vonzó sok­félesége, de ennél is lényege­sebb a tematikai gazdagodás. Tavaly a morális és pszicholó­giai kérdésekre reagáló művek mellett a közelmúlt magyar történelmével foglalkozó alko­tások kerültek előtérbe, olya­nok, melyekben a félmúlttal való őszinte, elemző, tisztázó szándékú, politikus szembené­zés .igénye munkál (A ménes­gazda, Angi Vera). A termés jelentős hányada a mából me­ríti témáját s közvetve vagy közvetlenül a magyar valóság­hoz kapcsolódik (Áramütés, BÚEK, Olyan, mint otthon, Ki­nek a törvénye, A kedves szom­széd, A kis Valentino, Fogjuk meg és vigyétek, Tíz év múlva, Egyszeregy). Az alkotókat egy­re inkább a nagy horderejű morális kérdések izgatják s ar­ra törekszenek, hogy olyan konfliktusokat tárjanak fel, me­lyek a szocialista társadalom problémáival kapcsolatosak és összefüggésben vannak a társa­dalmi mozgással. Újszerű törekvéseknek, a va­lóság dokumentarista-szociográ- fiai megközelítésének is tanúi lehetünk a magyar filmgyártás­ban. Bár e tendencia jelei már a korábbi éveken is jelentkez­tek, a szociográfiai ihletésű dokumentarista játékfilm azon­ban a tavalyi produkcióban tört erőteljesen előre; az évi termésnek mintegy ötödét kép­viseli (Két elhatározás, Csalá­di tűzfészek, Fagyöngyök, Cséplő Gyuri, Filmregény, Ki­lencedik emelet). E filmek al­kotói kíváncsi érdeklődéssel fi­gyelik környezetüket, a mai va­lóság minél hitelesebb, őszin­tébb feltárására törekszenek, nem kerülve meg az esetleges ellentmondásokat sem. Olyan filmek ezek, melyek a doku- mentarizmus és a szociográfia eszközeivel, nagy műgonddal elemzik korunk, az ember és a társadalom, pontosabban a szo­cialista társadalom izgalmas, ellentmondásos kérdéseit. Olyan általános emberi problé­mákat érintenek, mint például az életstílus átalakulása, az adaptációkon át (Csillag a máglyán, Nem élhetek muzsi­kaszó nélkül] a mai társadal­mi kérdéseket feltáró művekig (A kis Valentino, Áramütés, Ki­nek a törvénye, Fogjuk meg és vigyétek) terjed. Rokonszenves vonás, hogy a magyar filmter­mésben jelen vannak az illú­ziókkal, a hamis történelmi fel­fogásokkal bátran szembenéző alkotások is, mint a Rosszem­berek (Szomjas György rende­zése) vagy A trombitás (Rózsa János munkája). Az utóbbi a kalandfilm különböző mítoszte­remtő formáit használja fel a mítoszrombolásra, a történelmi hitelesség valóságos ábrázolá­sára. Rózsa János a kuruc kort, a magyar történelemnek legin­kább a legendák aranyködébe burkolódzó korszakát választot­ta témául. Két izgalmas film is foglal­kozik a közelmúlt nagy sors­fordulójával, a 48-as évvel, va­lamint az 50-es évek elejével. Az alkotók felelősséggel vizs­gálták a félmúlt eseményeit, máig is ható folyamatait, ily módon e művek hozzájárulnak a nemzeti önismerethez, a kö­zelmúlt és ezen keresztül a je­len árnyaltabb és reálisabb megismeréséhez. Az Angi Vera — Vészi Endre író és Gábor Pál rendező munkája — igaz vallomás egy nehéz, ellentmon­dásos korszakról. Hősnője, aki­nek alakja köré épül a cselek­mény, fiatal árvalány; segéd­ápolónőként dolgozik egy kór­házban. Szókimondó bátorságá­ért pártískolára küldik tanulni egy vidéki városba. Itt belesze­ret a politikai szeminárium fiatal nős tanárába. Szerel­mük nyilvánvalóvá válik, ám Angi Vera később megtagadja érzéseit. Derékba töri a szemi­náriumvezető pályáját, hogy ön­Jelenet a Mészáros Márta rendezte Olyan, mint ott­hon című filmből; a ké­pen Jan Nowicki lengyel színész és Czinkóczi Zsu­zsa ► maga következetesen haladhas­son a maga választotta úton ... Az alkotás sokféle apró jelzés­sel beszél a korról, amelyben egymás mellett élt a világot megjavítani akaró tiszta-őszin­te forradalmi indulat s az elha­rapózó formalizmus és karrie­rizmus. Jelentős állomás Kovács András rendezői pályáján A ménesgazda, mely az elmúlt évek egyik legizgalmasabb könyve, Gáli István regénye alapján készült. Az elgondol­koztató, súlyos tanulságokat hordozó film története az ötve­nes évek elején játszódik egy határ menti méntelepen. Hőse Busó Jani, a méntelep újonnan kinevezett vezetője; parasztfiú, akit komor indulatokkal, ellen­ségesen fogadnak a lovakról gondoskodó emberek — a hor­thysta hadsereg volt tisztjei és altisztjei —, hiszen Busó Jani az ő szemükben azt testesíti meg, amitől félnek: a népi ha­talmat s a népi állam arra irá­nyuló törekvéseit, hogy gazda­ságilag is új rendet teremtsen. Kovács András filmje nemcsak merész és hiteles, hanem mű­vészileg is jelentős alkotás. Sándor Pál Szabadíts meg a gonosztól című filmje is a ma­gyar nép legújabb kori történe­tével foglalkozik. Az időpont 1944 tele, a nyilas rémuralom korszaka. Országok, életek, va­gyonok pusztulnak el, de a Ma­ma (egy kopott tánciskola ru­határosnője) és családja egy el­veszett télikabát nyomába in­dul. Mert a kabát a becsület szimbólumává növekszik, a tisz­tesség látszatát hordozza ma­gában. Háborúról, pusztulásról, halálról tudomást sem véve lo­holnak a vélt tisztesség után. Félelmetes, tragikomikus hely­zetekben sodródnak, kiszolgál­tatottan, hogy megtalálják a szabadulást jelentő kiutat. A- műfajában, hangvételében kissé szokatlan fil.mgroteszk Mándy Madaras József A ménes-A gazda címszereplője Iván Mélyvíz című művéből ké­szült. Hosszabb idő után az alkotá­sok címfelirataiban feltűnt Jan- csó Miklós neve is. Magyar rapszódia című munkája készü­lő filmtrilógiájának első része. Az alkotás, — melynek „cse­lekménye“ az első világháború idején játszódik — stilizált me­tafora, nehezen követhető köl­tői képekkel. A film szerves folytatása eddigi filmjeinek, de a kifejezőeszközök mintha egy megújulni készülő Jancsóra hív­nák fel a figyelmet. Ha kissé részletesebben szól tunk is a félmúlt történelmével foglalkozó filmekről, ez ko­rántsem jelenti azt, hogy talán kevés a mai társadalmi kérdé­seket felvető filmek száma. El­lenkezőleg; ám az erőteljesebb vonulatot (minőségileg) a kö­zelmúlt témáinak feldolgozása képviseli. Persze, tanúi lehe­tünk ígéretes, előremutató tö­rekvéseknek a mai valóság mű­vészi ábrázolásában is — mint az élénk társadalmi visszhan­got kiváltó Kinek a törvénye című alkotásban, mely Galgóczi Erzsébet kisregénye nyomán készült, és a mai falu átalaku­ló élete során támadt emberi konfliktusokat ábrázolja vagy egy lebontásra ítélt régi ház la­kóinak életét bemutató A ked­ves szomszéd című filmben, Kézdi Kovács Zsolt munkájá­ban vagy Oláh Gábornak, a szállítómunkások világáról szó- ,16 művében, a Fogjuk meg és vigyétek címűben —, de a té­mák feldolgozása még nem minden esetben elég igényes, a színvonal hullámzó, akad vitat­ható megoldás is, de a jelent faggató szándékuk mindenkép­pen figyelemre méltó és tisz­tességes. TÖLGYESSY MÁRIA 1979. V. 27. * 14 ozs

Next

/
Oldalképek
Tartalom