Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-05-27 / 21. szám
ÚJ szú 19 79. y. 27. H onoluluban, a Hawaii-szigeteken egy évvel ezelőtt a 'helybeli egyetem két egykori hallgatója — Lee Wes- ser és Síev Seepman — fölött ítélkezett a bíróság. Az ifjú biológusokat „Idegen tulajdon elsajátításával“ vádolták, holott semmit sem loptak el. Az egyetem elvégzése után mindketten egy delfintelep felügyelőiként dolgoztak, ahol két delfinnel, Key-wi és Puck- kal maga Luis Herman, az oceomológia doktora foglalkozott. A fiatal tudósok hamarosan felfigyeltek az idomítás különös módjára: a delfineket ugyanis arra tanították, hogy egy elektronikus számítógép rádiójelei alapján a 'kijelölt célra vessék magukat. Wesser és Seepman így jutott el arra a következtetésre, hogy a delfineket katonai célokra „képezik ki“, ezért egy éjjel kiengedték az állatokat a nyílt óceánba. A zárt tárgyaláson a bíró megtiltotta a védőügyvédnek, hogy a delfinek katonai idomí- tásáról akár egyetlen bizonyítékot is nyilvánosságra hozzon. A tilalom kiterjedt Michael Greenwood biopsziohológusnak, a védelem tanújának bizonyítékaira Ss. Nem maradt más hátrokat fűzzenek az uszony talpazatán keresztül a körbetekert 20 font súlyú henger alakú akna rögzítéséhez. Mindegyik elgondolás meglehetősen bonyolult sebészeti beavatkozást követelt, s persze semmi sem garanálta a műtét százszázalékos sikerét. A terv fő hibája azonban mégsem ez volt. A probléma abból adódott, hogy az ilyen gyenge hatású robbanótöltet inkább csak a hajó megrongálására volt elegendő, aligha süllyesztette volna el. A Key West-i szakemberek ekkor más módszerekhez folyamodtak. Elhatározták, hogy 'kihasználják a delfinek természetes vonzódását a játékhoz, a különböző trükkökhöz. A delfinek például előszeretettel lök- dösik maguk előtt a különböző tárgyakat. „Végül két módszer kipróbálásánál maradtak — mesélte Greenwood. — A torpedóaknák farrészébe dellfinorr formát vágtak, ide dugta orrát az állat, és így lö'kdösfe maga előtt az aknát. Egy másik elképzelés szerint a delfin egy aknatartó gyűrűbe dugta az orrát. Kitaláltak még ennél bonyolultabb módszert is: a delfineket úgy kellett idomítani, hogy azok a ra, mint hogy a tudós az újságíróknak adja át információit. A huszonkilenc éves Michael Greenwood 1962-ben tíz évre szóló megállapodást írt alá az Egyesült Államok Haditengerészeti Minisztériumával, s ily módon lehetősége nyílt, hogy viszonylag teljes képet alkothasson azokról a kutatómunkákról, melyek a haditengerészeti flotta egyes támaszpontjain folytak. Annak ellenére, hogy Greenwood a haditengerészettel kötött szerződést, a minisztérium tudományos kutatóközpontja az ő megkérdezése nélkül később „kölcsönadta“ a CIA-nak, hogy a floridai partokhoz közel fekvő Key West-i titkos CIAitámaszponton dolgoztathassák. A CIA szakértői viszont nem szándékoztak tanulmányozni a delfinek lelkivilágát. Céljaiknak teljesen megfelelt az az idomítás, amellyel ezeket a vízi emlősöket bizonyos konkrét feladatok végrehajtására tanították be. E feladatok között egyébként az volt a legfontosabb, jött rá idővel Greenwood, hogy a delfineket a Havanna környéki vizekre küldjék, és felrobbantsák az ott horgonyzó hajókat. A delfinek élő torpedókká való tdomítására jó néhány módszert kidolgoztak — mondta Greenwood az Argosy című folyóirat munkatársának. Azt tervezték, hogy a robbanótöltetet sebészi beavatkozással beültetik az állat gyomrának elülső részébe, így az öt font akna mintegy a delfin testrészévé válna. Egyidejűleg kieszeltek egy másik technikai me- oldást is, amely szerint a töltetet a hátuszonyhoz erősítik. Ehhez azonban — ismét sebészi közreműködéssel — arra 'lett volna szükség, hogy zsinócélt ne csak megközelítsék, hanem érintsék is meg a hajótestet ...“ S ekkor kezdődött az igazi komédia. Hibát hibára halmoztak. A Key West-t támaszpont munkatársai számtalanszor kényszerültek arra, hogy szégyentől égő arccal mindenféle nevetséges magyarázatot kiötölve kérjenek bocsánatot a jachttulajdonosoktől és a hajós- kapitányoktól. A mágneses minitorpedók ugyanis ezekre a hajótestekre tapadtak. Mit takar a „hatástalanítás"? A szakértők a kudarcok ellenére is folytatták a kísérleteiket Key Wes then. „Mivel a delfinek remekül úsztak az orrukra vett torpedóaknákkal, az utóbbiakat bénító anyagokat tartalmazó palackkal és injekciós tűvel cserélték fel, s arra tanították az állatokat, hogy a búvárokat a víz felszínére lökve egyúttal bénító injekciókat adjanak be nekik. A delfinek így ideális víz alatti őrszemekké válnának. Ez a haditengerészeti támaszpontok védelmét szolgálhatná, és fontos szerepet játszhatna a búvártámadá- sok elleni harcban.“ Mint Greenwood elmondta, ezeket a kísérleteket az „úszótestek hatástalanítási rendszerének“ nevezték el. A hadiflottát 1969-ben ismét megbízták a delfinekkel kapcsolatos munkaprogrammal. Greenwoodot átvezényelték a Hawaii-Szigeteken levő Kaneo- hei-öbölben kiépített haditengerészeti támaszpontra. Azt ígérték neki, hogy megkapja az „óceáni felderítés“ elnevezésű terv vezetői posztját. A haditengerészeti felderítő szolgálat ebben az időben azon munkálkodott hogy kis méretű tengeralattjárókat irányítson a szovjet felségvizekre, sőt mi több, még a szovjet haditengerészeti támaszpontok területére is. Elfogadott gyakorlat, hogy ha a feladat végrehajtásakor a tengeralattjáró megsérül, a felderítés szempontjából megengedhetetlen, hogy a hajó az ellenség kezébe kerüljön. Így fény derülne arra, hogy a hajó idegen felségvizeken tartózkodik, s ez a nemzetközi jog normáinak legdurvább megsértését jelenti. Az egyetlen kiút tehát a megsemmisítés! Azonban így is közbejöhetnek váratlan problémák. Elképzelhető például, hogy a kapitány nem vállalkozik arra, hogy felrobbantsa magát, vagy egyszerűen nem működik az időzített robbantásos rendszer. Nos, ekkoi kellene közelépniük a delfineknek. Elegendő, ha egy speciálisan erre a Célra idomított állatot irányítanak a helyszínre, és a „felderítés meggondolat- lanságá“-nak nyoma vész. Amikor Greenwood megértette a terv valódi célját, elbizonytalanodott, kétségeivel a Kaneohei-támaszpont parancsnokságához fordult, aki persze kinevette. „Ha jól tudom, ön részt vett a »hatástalanítási rendszer« kidolgozásában? Nem? Akkor ne tettesse magát annyira naivnak, hogy nem tudja, milyen célból hozták azt létre... Na persze, haditengerészeti objektumaink védelme is céljaink közé tartozik, a legfontosabb azonban a támadás. Képzeljenek el egy olyan szituációt, amikor a bénító anyag helyett nagy nyomás alatt gázt töltenek a palackba. Mi történik az emberrel, ha a delfin beleszúrja a tűt? Pillanatok alatt felrobban, úszó hulla- ronccsá válik. És még valami — mondta gúnyosan a támaszpont parancsnoka, amikor az elbátortalanodott Greenwood az ajtó felé indult — Key West-i kollégái már megkezdték a hatástalanítási rendszer alapján idomított delfinek eladását Latin-Amerika baráti kormányainak.“ Ezután hamarosan felbontották Greenwood szerződését. Következnek az oroszlániókák A biopszichológus történetének következő fejezete azután íródott, amikor Greenwood elmondta, az újságíróknak leleplező szenzációit. Az Egyesült Államok haditengerészeti flottájának parancsnoksága óvatos, félig beismerő, félig tagadó kijelentést tett: „A flotta valóban végez kísérleteket vízi emlősökkel, abból a célból, hogy megvizsgálja, mire alkalmasak, de ez semmiféle veszélyt nem jelent számukra. Kutatási célokra 50 delfin befogadására kaptak engedélyt, jelenleg 32 delfinnel foglalkozunk ... Az viszont egyáltalán nem felel meg a valóságnak, hogy a deíf,ineket tárgyak szállítására, illetőleg valamiféle berendezések hajótestekhez rögzítésére idomítják. Annak idején a flotta valóban foglalkozott azzal a gondolattal, hogy ezeket az állatokat őrszemekként is felhasználják a haditengerészeti támaszpontok elleni támadás esetén.“ Greenwood tanúsága szerint a haditengerészet és a CIA a delfinprogramra 14 év alatt 200 millió dollárt költött, bár hivatalosan azt állítják, hogy a költségek nem haladták meg a 26 millió dollárt. A sajtóban megjelent hírekből ítélve, az Egyesült Államok haditengerészete mind a mai napiig nem mondott te az emlősök katonai célokra történő felhasználásáról. Most már az oroszlánifókákra is sor kerül. Ezek az átlátok ugyanis az embernél kétszer mélyebbre képesek lemerülni a tengerbe. Megfelelő edzéssel megtaníthatok arra is, hogy felkutassák és a felszínre hozzák a hadgyakorlatok alkalmával elsüllyedt tengeralattjáró-elhárító rakétákat. Amint azt a „felderítő hadművelet“ elnevezésű program vezetője, Ron Ridgeway hadnagy kijelentette, az amerikai különleges egységek folytatják az új típusú fegyverek kidolgozását. Például, már megkezdődtek a barna delfinekkel folytatott kísérletek. SZERGE] MILIN (Novoje Vremja)
