Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-21 / 3. szám

VASÁRNAP 1979. január 21. A NAP kel — Nyugat-Szlovákia: 7.34, nyugszik 16.31 Közép-Szlovákia: 7.26, nyugszik 16.23 Kelet) Szlovákia: 7,18, nyugszik 16.15 órakor A HOLD kel — nyugszik 11.04 órakor NÉVNAPJUKON SZERETETTET. KOSZI) NTJtlK Ágnes és vincent nevű kedves olvasóinkat 1804-ben született Moritz von SCHWIND osztrák fes­tő és grafikus (t 1871) • 1879-ben halt meg Ljuben KARAVELOV bolgár író, publicista (szül. 1837 0 /1924-ben halt meg Vlagyi- tmir lljics LENIN a nem Vetkőzi munkásmozgalom lángeszű vezetője (sziil. 1870). AZ ŰJ SZŐ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Leonyid lljics Brezsnyev: Szűzföld, 10. rész ... itt vagyunk mi, élő tanúk Kulik Gellért riportja A hírnév jé munkára kötelez Lalo Károly írása Modem világot élünk. Egyik jellemzője az élet­ritmus lázas jelgyorsulá­sa. Nálunk is. Végered­ményben ez így van rendjén, hiszen az' idő mindenképpen az új ér­tékek megteremtésének, gyarapításának és egy­ben a szabad idő célsze­rű, vagyis pihenést, jel­üdülést, fejlődést, szelle­mi gazdagodást és okos szórakozást szavatoló, jelhasználásának nélkü lözhetetlen jeltétele. Ér­ték tehát, amellyel való­ban tanácsos jól gazdái kodni, ha nem másért, akkor azért, mert éle tünk véges. Csakhogy van az idő­pazarlást kerülő bölcs sájárkodás és van gör­csös hajsza is a perce­kért. Ez egyeseknél már amolyan ámokfutássá vált, amelynek célszalag­ja mögött nemegyszer az infarktus vagy az idegrendszer egyensúlyá­nak megbomlása leselke­dik. S van olyan rohanás is, amely közvetlenül ve­szélyezteti életünket. Olyan, amelynél megáll az ész. S úgy látszik, nemcsak azoknál, akik ezeknek a kis epizódok­nak akaratlan tanúi, ha­nem főleg azoknál, akik cselekvő résztvevői. A sok példa közül hadd említsünk csak kettőt — történetesen a közleke­dés területéről. Nap nap után megfi­gyelhetjük a városok gyalogos átkelőhelyein az oktalan sietség szám­talan példáját. Az .embe­Hová rohanunk? rek nem csekély hánya­da képtelen kivárni azt a tíz-húsz másodpercet, amely még elválasztja a közlekedést irányító sze­mafor zöld fényének fel villanásától és testi ép­ségét kockáztatva rálép az úttestre. A gépkocsi- vezetők között is bőven akadnak olyanok, akik türelmetlenül és felelőt­lenül erőszakolják a zeb­rákon vélt vagy tényle­ges elsőbbségüket. De menjünk tovább. Hány olyan gépkocsive­zetőnk van, aki túl se­besen hajt, pedig ezzel hosszabb távon is legfel­jebb 20—30 perccel ko­rábban éri el úticélját. Mi értelme az ilyen siet­ségnek? Mennyivel ro­konszenvesebb számom­ra az a gépkocsivezető, aki következetesen iga­zodik a jelszóhoz: „In­kább egy percet veszít­sünk az életünkből, mintsem egy percért el­veszítsük az életünket.“ Az értelmetlen rohanás helyett mást kellene ten nünk. Időközönként nyu­godtan leülni néhány percre és feltenni önma­gunknak egykét kér­dést. , Például ilyet: Vajon életemben — munkahe­lyemen, otthonomban és másutt — nem tékozlok el nemcsak másodperce­ket és perceket, hanem napokat is? Ha erre a kérdésre őszinte választ adunk és levonjuk belőle a gya­korlati következtetést is. akkor — hiszem — jóval kevesebb lesz a fejetlen sietséa, amely nem eay- szer kórházba, temetőbe, esetleg börtönbe vezet. / Mit a jó bizonyítványért? Itt a félévi bizonyít­ványosztás ideje. Szülők, gyermekek türelmetle­nül várják, milyen je­gyek kerülnek az ok­mányba. Az egyik bará­tom fia, aki elsős gimna­zista, éjt nappallá téve ül a könyvek mellett, ahogy ő mondja, „rá- haji“, mert édesapja megígérte, ha most és az év végén kitüntetett lesz, digitális órát kap aján­dékba. Tapasztalataim sajnos azt igazolják, hogy nem egyedi jelenségről van szó, hanem hovatovább egyre elharapózó káros tünetről beszélhetünk. Sokasodik azoknak a szülőknek a száma, akik a szó szoros értelmében premizálják gyermekü­ket a tanulásban. S mert a szomszéd gyerek szü­leit illik túllicitálni, ha ő százkoronás ajándékot kap, akkor az enyém kétszázat, s ez így foko­zódik. Értesülésem sze­rint jelenleg már ezres értéknél tartunk. Mi lehet vajon ennek á nemkívánatos jelenség­nek az oka? Ki-ki nyil­ván többet is tudna mondani, jómagam a túl­zott anyagias szemlélet elterjedésében vélem föl­fedezni az egyik indíté­kot. A másik talán az, hogy sokszor nem tu­dunk vagy nem akarunk időt szakítani arra, hogy neveljük gyermekünket, hogy elbeszélgessünk ve­le az élet értelméről, a tanulás fontosságáról. Nem segítjük hozzá igazi értékrendszer kialakítá­sához. Rohanunk. Hiva­talba, másodállásba, fo­cimeccsre, egy kis italo­zásra, baráti tereferére s ki tudja még hova. Egy­két odavetett mondatra van időnk csupán: — Kisfiam, ha jól ta­nulsz, ha nem lesz hár­masod, ajándékot kapsz. S a gyermek lassan el­felejti vagy talán meg sem tanulja, hogy neki kötelessége tanulnia, s ez a társadalom minden feltételt megteremt a za­vartalan és a jó tanulás­hoz. A gyerek egyre kö­vetelőzőbb lesz. Egykor játékot kapott, aztán két- háromszáz koronás órát, s lám ma már digitális órát. Egyszer talán megkér­dem azt az embert, aki csak borravalóért hajlan­dó megjavítani a vízveze­téket, vagy azt, aki csak azzal törődik, mit lehet elemelni a munkahelyről, s hogy lehet — jó vastag ceruzával — emelni a termelékenységet: nem mondták-e neki egykor a szülei, hogy kap egy szép ajándékot, ha tiszta egyese lesz? ... IDŐSZERŰ GONDOLATOK Külpolitikánk legfőbb célja — és a most kezdődő évben is ez marad — népünk bé­kés életének biztosítása. Kötelességünknek tartjuk az ahhoz való hozzájárulást, hogy a világot megmentsük a háborús kataszt­rófától. Gyermekeinknek még szebb és bol­dogabb világot akarunk átadni. Ürülünk an­nak, hogy Európa évszázados fejlődésében már 34 éve van olyan nemzedék, amely nem élte át a háború borzalmait. A szocia­lista országok közös célja az — ahogy ezt a Varsói Szerződés tagállamainak nemrég jóváhagyott nyilatkozata is kifejezte —, hogy az emberiség a huszonegyedik száza­dot a tartós béke és a nagyszabású nemzet­közi együttműködés körülményei között kezdje meg. A tapasztalat arra tanít ben­nünket: minél szilárdabb a szocialista kö­zösség országainak egysége, annál sikere­sebb az e célok eléréséért vívott küzdelem. A békés élethez való jog — az embernek ez az alapvető joga — még távolról sem biztosított. Vannak a világban agresszív im­perialista és reakciós erők, amelyek minden eszközzel igyekeznek visszafordítani a nem­zetközi feszültségenyhülés folyamatát. Akti­vizálódásuk ellenére is adottak a reális le­hetőségek a nemzetközi légkör további javítására. Hiszünk abban, hogy nagymér­tékben hozzájárul ehhez a Szovjetunió és az Egyesült Államok által megkötendő, a stratégiai támadófegyverek korlátozásáról szóló szerződés. A világ haladó erőivel együtt továbbra is arra fogunk törekedni, hogy véget vessünk a lázas fegyverkezésnek, hogy szilárdítsuk a békét és a nemzetközi biztonságot, hogy fokozódjon a népek közötti bizalom, együtt­működés és barátság. (Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság elnökének újévi beszédéből) Az állami és a gazdasági szerveknek ja­vítaniuk kell a műszaki fejlesztési tervek kidolgozásának és teljesítésének minőségét, fokozniuk kell e tervek befolyását a haté­konyságnak és népgazdaságunk teljesítőké­pességének növekedésére, törődniük kell a tudományos ismeretek, a legjobb tapaszta­latok, az új technika és termelési technoló­gia érvényesítésével. Azokra a feladatokra kell összpontosítaniuk az erőforrásokat és eszközöket, amelyek előmozdítják a magas műszaki színvonalú és a jó minőségű termé­kek számarányának növekedését. A döntő fontosságú feladatok közé tarto­zik a termelés anyag- és energiaigényessé­gének csökkentése. Ennek érdekében töre­kedni kell mindenfajta nyersanyag, anyag, fűtőanyag és energia gazdaságos hasznosí­tására és az egy termelési egységre jutó fo­gyasztás csökkentésére. A gazdaságosság elveit következetesen érvényesíteni kell a termelőalapok felhasználása és a munka­erő-gazdálkodás területén, minden társadal­mi eszköz ráfordítása során is. Következe­tesebben kell kihasználni minden tartalékot és lehetőséget, hogy gyorsabban növeked­jen a hatékonyság további erőforrások be­vetése nélkül. (A CSKP KB 12. ülésének az 1979. évi állami tervre és az 1980. évi terv ki­dolgozására vonatkozó határozatá­ból) Drága kincs a béke Zolczer János riportja Mit csinál(j)unk vasárnap? Szigeti László írása A kakukk Nyikolaj Tyihonov elbeszélése Az örök tavasz országában Makrai Miklós vietnami riportjának befejező része lyükre. A vezető az esetleges nehézségek felmerülésekor is tudja, mit kell tennie. Segítő­készségéről már többször meggyőződhettünk. A brigád jó eredményeiért rövidesen megkapja az ezüst fokozatot. Klára mindig úgy osztja be munkáját, hogy a közéleti te­vékenységre is jut ideje. Te­vékeny a SZISZ, a Vöröske­reszt, a CSSZBSZ szerveze­tekben. A műhelyben nagy a zaj. A tekercselőgépeknél dolgozó denre időm. Két kisgyerme­künk van, sokat segít nevelé­sükben és természetesen a háztartásban is. Nem szívesen beszél önma­gáról, de a szocialista munka­brigád szépen vezetett króni­kája is bizonyítja a pártszer­vezet elnökének szavait. Sok­sok fénykép örökítette meg rendezvényeiket, összejövete­leiket. Klára szinte egy felvé­telről sem hiányzik. Vezetésé­vel a kollektíva társadalmi munkában több mint 1000 órát dolgozott. A krónikából tudtam Szerényen, lelkesedésssel A Liptovsky Hrádok-i Tes­la vállalat nagykürtösi (VeT- ky Krtís) üzemében a dolgo­zók nagy hányadát nők ké­pezik. Alzbeta Czvanková, az üzemi pártszervezet elnöke elismerően szólt munkájuk­ról. Az üzem legjobb dolgozói között említette Klára Vlado- vicovát, a tekercselőműhely brigádvezetőjét. — Nemrég kapta meg A Tesla termelési-gazdasági egység legjobb dolgozója cí­met — mondta róla. — Jól választottunk, mikor őt java­soltuk a kitüntetésre. Sze­rény, csendes, vidám termé­szetű. Az üzem beindítása óta, 1970-től dolgozik itt. 1972-ben Az üzem legjobb dolgozója címet kapta, s a legnagyobb elismerésnek tar­totta, hogy 1977-ben felvettük a párt soraiba. Az 1971-ben alakult 24 tagú Haladás mun­kabrigádnak 1973-től a veze­tője. A kollektíva tagjai több­ségben családos nők, műszak után sietnek haza, hogy még az otthoni munkát is elvégez­hessék. A brigádvezetőnek nem könnyű a feladata: ösz- szetartani a kollektívát, meg­szervezni munkájukat a mű­helyben, tanácsot adni és né­ha biztatni is őket. Nem kis érdeme van abban, hogy a brigád a termelésben mindig az elsők között van, annak ellenére, hogy időszakonként megváltoztatják munkafelada­taikat, más-más alkatrészeket készítenek. Legtöbben betaní­tott munkások, a környező falvakból utaznak munkahe­nők többsége fülvédőt visel, mely nélkül nehéz elképzelni ezen a részlegen a munkát. Alig értünk szót, ezért Klára Vladovicová a szomszédos he­lyiségbe hív, ahol nem hallani annyira a gépek zúgását. Arról kérdezem, mi a titka az elért sikereinek. — Úgy érzem — mondta szerényen —, nemcsak az én érdemem, amit eddig elértem. Férjem szintén az üzemben dolgozik. Megértése és segít­sége nélkül aligha jutna min­meg, hogy a stranskei gyer­mekotthonnal is kapcsolatot tartanak. A brigádvezető min­dig a látogatók között van, s örömmel adja át a kisebb-na- gyobb ajándékokat a szere- tetre vágyó gyermekeknek. Sorolhatnám tovább, mi mindent tett a jobb termelési eredmények eléréséért, azt is nehéz volna összeszámolni, hány órát, napot szentelt a közösség javára. Példamutató munkájáért és lelkes közéleti tevékenységéért megérdemel­ten kapta a kitüntetéseket. DEÁK TEREZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom