Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-21 / 3. szám
VASÁRNAP 1979. január 21. A NAP kel — Nyugat-Szlovákia: 7.34, nyugszik 16.31 Közép-Szlovákia: 7.26, nyugszik 16.23 Kelet) Szlovákia: 7,18, nyugszik 16.15 órakor A HOLD kel — nyugszik 11.04 órakor NÉVNAPJUKON SZERETETTET. KOSZI) NTJtlK Ágnes és vincent nevű kedves olvasóinkat 1804-ben született Moritz von SCHWIND osztrák festő és grafikus (t 1871) • 1879-ben halt meg Ljuben KARAVELOV bolgár író, publicista (szül. 1837 0 /1924-ben halt meg Vlagyi- tmir lljics LENIN a nem Vetkőzi munkásmozgalom lángeszű vezetője (sziil. 1870). AZ ŰJ SZŐ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Leonyid lljics Brezsnyev: Szűzföld, 10. rész ... itt vagyunk mi, élő tanúk Kulik Gellért riportja A hírnév jé munkára kötelez Lalo Károly írása Modem világot élünk. Egyik jellemzője az életritmus lázas jelgyorsulása. Nálunk is. Végeredményben ez így van rendjén, hiszen az' idő mindenképpen az új értékek megteremtésének, gyarapításának és egyben a szabad idő célszerű, vagyis pihenést, jelüdülést, fejlődést, szellemi gazdagodást és okos szórakozást szavatoló, jelhasználásának nélkü lözhetetlen jeltétele. Érték tehát, amellyel valóban tanácsos jól gazdái kodni, ha nem másért, akkor azért, mert éle tünk véges. Csakhogy van az időpazarlást kerülő bölcs sájárkodás és van görcsös hajsza is a percekért. Ez egyeseknél már amolyan ámokfutássá vált, amelynek célszalagja mögött nemegyszer az infarktus vagy az idegrendszer egyensúlyának megbomlása leselkedik. S van olyan rohanás is, amely közvetlenül veszélyezteti életünket. Olyan, amelynél megáll az ész. S úgy látszik, nemcsak azoknál, akik ezeknek a kis epizódoknak akaratlan tanúi, hanem főleg azoknál, akik cselekvő résztvevői. A sok példa közül hadd említsünk csak kettőt — történetesen a közlekedés területéről. Nap nap után megfigyelhetjük a városok gyalogos átkelőhelyein az oktalan sietség számtalan példáját. Az .embeHová rohanunk? rek nem csekély hányada képtelen kivárni azt a tíz-húsz másodpercet, amely még elválasztja a közlekedést irányító szemafor zöld fényének fel villanásától és testi épségét kockáztatva rálép az úttestre. A gépkocsi- vezetők között is bőven akadnak olyanok, akik türelmetlenül és felelőtlenül erőszakolják a zebrákon vélt vagy tényleges elsőbbségüket. De menjünk tovább. Hány olyan gépkocsivezetőnk van, aki túl sebesen hajt, pedig ezzel hosszabb távon is legfeljebb 20—30 perccel korábban éri el úticélját. Mi értelme az ilyen sietségnek? Mennyivel rokonszenvesebb számomra az a gépkocsivezető, aki következetesen igazodik a jelszóhoz: „Inkább egy percet veszítsünk az életünkből, mintsem egy percért elveszítsük az életünket.“ Az értelmetlen rohanás helyett mást kellene ten nünk. Időközönként nyugodtan leülni néhány percre és feltenni önmagunknak egykét kérdést. , Például ilyet: Vajon életemben — munkahelyemen, otthonomban és másutt — nem tékozlok el nemcsak másodperceket és perceket, hanem napokat is? Ha erre a kérdésre őszinte választ adunk és levonjuk belőle a gyakorlati következtetést is. akkor — hiszem — jóval kevesebb lesz a fejetlen sietséa, amely nem eay- szer kórházba, temetőbe, esetleg börtönbe vezet. / Mit a jó bizonyítványért? Itt a félévi bizonyítványosztás ideje. Szülők, gyermekek türelmetlenül várják, milyen jegyek kerülnek az okmányba. Az egyik barátom fia, aki elsős gimnazista, éjt nappallá téve ül a könyvek mellett, ahogy ő mondja, „rá- haji“, mert édesapja megígérte, ha most és az év végén kitüntetett lesz, digitális órát kap ajándékba. Tapasztalataim sajnos azt igazolják, hogy nem egyedi jelenségről van szó, hanem hovatovább egyre elharapózó káros tünetről beszélhetünk. Sokasodik azoknak a szülőknek a száma, akik a szó szoros értelmében premizálják gyermeküket a tanulásban. S mert a szomszéd gyerek szüleit illik túllicitálni, ha ő százkoronás ajándékot kap, akkor az enyém kétszázat, s ez így fokozódik. Értesülésem szerint jelenleg már ezres értéknél tartunk. Mi lehet vajon ennek á nemkívánatos jelenségnek az oka? Ki-ki nyilván többet is tudna mondani, jómagam a túlzott anyagias szemlélet elterjedésében vélem fölfedezni az egyik indítékot. A másik talán az, hogy sokszor nem tudunk vagy nem akarunk időt szakítani arra, hogy neveljük gyermekünket, hogy elbeszélgessünk vele az élet értelméről, a tanulás fontosságáról. Nem segítjük hozzá igazi értékrendszer kialakításához. Rohanunk. Hivatalba, másodállásba, focimeccsre, egy kis italozásra, baráti tereferére s ki tudja még hova. Egykét odavetett mondatra van időnk csupán: — Kisfiam, ha jól tanulsz, ha nem lesz hármasod, ajándékot kapsz. S a gyermek lassan elfelejti vagy talán meg sem tanulja, hogy neki kötelessége tanulnia, s ez a társadalom minden feltételt megteremt a zavartalan és a jó tanuláshoz. A gyerek egyre követelőzőbb lesz. Egykor játékot kapott, aztán két- háromszáz koronás órát, s lám ma már digitális órát. Egyszer talán megkérdem azt az embert, aki csak borravalóért hajlandó megjavítani a vízvezetéket, vagy azt, aki csak azzal törődik, mit lehet elemelni a munkahelyről, s hogy lehet — jó vastag ceruzával — emelni a termelékenységet: nem mondták-e neki egykor a szülei, hogy kap egy szép ajándékot, ha tiszta egyese lesz? ... IDŐSZERŰ GONDOLATOK Külpolitikánk legfőbb célja — és a most kezdődő évben is ez marad — népünk békés életének biztosítása. Kötelességünknek tartjuk az ahhoz való hozzájárulást, hogy a világot megmentsük a háborús katasztrófától. Gyermekeinknek még szebb és boldogabb világot akarunk átadni. Ürülünk annak, hogy Európa évszázados fejlődésében már 34 éve van olyan nemzedék, amely nem élte át a háború borzalmait. A szocialista országok közös célja az — ahogy ezt a Varsói Szerződés tagállamainak nemrég jóváhagyott nyilatkozata is kifejezte —, hogy az emberiség a huszonegyedik századot a tartós béke és a nagyszabású nemzetközi együttműködés körülményei között kezdje meg. A tapasztalat arra tanít bennünket: minél szilárdabb a szocialista közösség országainak egysége, annál sikeresebb az e célok eléréséért vívott küzdelem. A békés élethez való jog — az embernek ez az alapvető joga — még távolról sem biztosított. Vannak a világban agresszív imperialista és reakciós erők, amelyek minden eszközzel igyekeznek visszafordítani a nemzetközi feszültségenyhülés folyamatát. Aktivizálódásuk ellenére is adottak a reális lehetőségek a nemzetközi légkör további javítására. Hiszünk abban, hogy nagymértékben hozzájárul ehhez a Szovjetunió és az Egyesült Államok által megkötendő, a stratégiai támadófegyverek korlátozásáról szóló szerződés. A világ haladó erőivel együtt továbbra is arra fogunk törekedni, hogy véget vessünk a lázas fegyverkezésnek, hogy szilárdítsuk a békét és a nemzetközi biztonságot, hogy fokozódjon a népek közötti bizalom, együttműködés és barátság. (Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének újévi beszédéből) Az állami és a gazdasági szerveknek javítaniuk kell a műszaki fejlesztési tervek kidolgozásának és teljesítésének minőségét, fokozniuk kell e tervek befolyását a hatékonyságnak és népgazdaságunk teljesítőképességének növekedésére, törődniük kell a tudományos ismeretek, a legjobb tapasztalatok, az új technika és termelési technológia érvényesítésével. Azokra a feladatokra kell összpontosítaniuk az erőforrásokat és eszközöket, amelyek előmozdítják a magas műszaki színvonalú és a jó minőségű termékek számarányának növekedését. A döntő fontosságú feladatok közé tartozik a termelés anyag- és energiaigényességének csökkentése. Ennek érdekében törekedni kell mindenfajta nyersanyag, anyag, fűtőanyag és energia gazdaságos hasznosítására és az egy termelési egységre jutó fogyasztás csökkentésére. A gazdaságosság elveit következetesen érvényesíteni kell a termelőalapok felhasználása és a munkaerő-gazdálkodás területén, minden társadalmi eszköz ráfordítása során is. Következetesebben kell kihasználni minden tartalékot és lehetőséget, hogy gyorsabban növekedjen a hatékonyság további erőforrások bevetése nélkül. (A CSKP KB 12. ülésének az 1979. évi állami tervre és az 1980. évi terv kidolgozására vonatkozó határozatából) Drága kincs a béke Zolczer János riportja Mit csinál(j)unk vasárnap? Szigeti László írása A kakukk Nyikolaj Tyihonov elbeszélése Az örök tavasz országában Makrai Miklós vietnami riportjának befejező része lyükre. A vezető az esetleges nehézségek felmerülésekor is tudja, mit kell tennie. Segítőkészségéről már többször meggyőződhettünk. A brigád jó eredményeiért rövidesen megkapja az ezüst fokozatot. Klára mindig úgy osztja be munkáját, hogy a közéleti tevékenységre is jut ideje. Tevékeny a SZISZ, a Vöröskereszt, a CSSZBSZ szervezetekben. A műhelyben nagy a zaj. A tekercselőgépeknél dolgozó denre időm. Két kisgyermekünk van, sokat segít nevelésükben és természetesen a háztartásban is. Nem szívesen beszél önmagáról, de a szocialista munkabrigád szépen vezetett krónikája is bizonyítja a pártszervezet elnökének szavait. Soksok fénykép örökítette meg rendezvényeiket, összejöveteleiket. Klára szinte egy felvételről sem hiányzik. Vezetésével a kollektíva társadalmi munkában több mint 1000 órát dolgozott. A krónikából tudtam Szerényen, lelkesedésssel A Liptovsky Hrádok-i Tesla vállalat nagykürtösi (VeT- ky Krtís) üzemében a dolgozók nagy hányadát nők képezik. Alzbeta Czvanková, az üzemi pártszervezet elnöke elismerően szólt munkájukról. Az üzem legjobb dolgozói között említette Klára Vlado- vicovát, a tekercselőműhely brigádvezetőjét. — Nemrég kapta meg A Tesla termelési-gazdasági egység legjobb dolgozója címet — mondta róla. — Jól választottunk, mikor őt javasoltuk a kitüntetésre. Szerény, csendes, vidám természetű. Az üzem beindítása óta, 1970-től dolgozik itt. 1972-ben Az üzem legjobb dolgozója címet kapta, s a legnagyobb elismerésnek tartotta, hogy 1977-ben felvettük a párt soraiba. Az 1971-ben alakult 24 tagú Haladás munkabrigádnak 1973-től a vezetője. A kollektíva tagjai többségben családos nők, műszak után sietnek haza, hogy még az otthoni munkát is elvégezhessék. A brigádvezetőnek nem könnyű a feladata: ösz- szetartani a kollektívát, megszervezni munkájukat a műhelyben, tanácsot adni és néha biztatni is őket. Nem kis érdeme van abban, hogy a brigád a termelésben mindig az elsők között van, annak ellenére, hogy időszakonként megváltoztatják munkafeladataikat, más-más alkatrészeket készítenek. Legtöbben betanított munkások, a környező falvakból utaznak munkahenők többsége fülvédőt visel, mely nélkül nehéz elképzelni ezen a részlegen a munkát. Alig értünk szót, ezért Klára Vladovicová a szomszédos helyiségbe hív, ahol nem hallani annyira a gépek zúgását. Arról kérdezem, mi a titka az elért sikereinek. — Úgy érzem — mondta szerényen —, nemcsak az én érdemem, amit eddig elértem. Férjem szintén az üzemben dolgozik. Megértése és segítsége nélkül aligha jutna minmeg, hogy a stranskei gyermekotthonnal is kapcsolatot tartanak. A brigádvezető mindig a látogatók között van, s örömmel adja át a kisebb-na- gyobb ajándékokat a szere- tetre vágyó gyermekeknek. Sorolhatnám tovább, mi mindent tett a jobb termelési eredmények eléréséért, azt is nehéz volna összeszámolni, hány órát, napot szentelt a közösség javára. Példamutató munkájáért és lelkes közéleti tevékenységéért megérdemelten kapta a kitüntetéseket. DEÁK TEREZ
