Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-05-27 / 21. szám

KEZDJE MINDENKI SAJÁT MAGÁN A CSKP KB legutóbbi. 13. ülése, valamint az egy­séges földművesszövetkezetek legutóbbi országos kongresszusa elgondolkodásra késztet minden tiszt­ségviselőt — mezőgazdasági dolgozót. Azok, akik lemaradnak, azon gondolkodnak, mit tegyenek, hogy mielőbb a jó mezőgazdasági üzemek közé kerüljenek és azok, akik jók, azt veszik fontolóra, hogyan kerüljenek a kiváló eredményeket elérő szövetkezetek közé. ELÉRHETŐ TÁVOLSÁGBAN A TARTALÉKOK Arról, hogyan lehetne a lehető leghamarabb ki­használni a tartalékokat, beszélgettek ezekben a na­pokban az egyesült Sőregi (Surice) Egységes Föld­művesszövetkezet losonci (Lucenec) járás kommu­nistái is. Pölhös Károly mérnök, szövetkezeti elnök a szövetkezet legutóbbi üzemi bizottsági ülésén nyíl­tan, szépítés nélkül megmondta: „A tartalékokról nem lehet a végtelenségig csak beszélni és számon tartani őket, hanem mindenkinek kötelessége mindent megtenni kihasználásuk érdekében. És úgy gondo­lom, hogy a tartalékok 20 százaléka az irányításban, a munkaidő jobb kihasználásában, a fegyelemben és az embereknek a feladatok teljesítéséhez való hozzá­állásában van.“ Nyílt, ösztönző szavak ezek. Szükséges azonban, hogy maguk a kommunisták is mélyebben elgondol­kozzanak saját munkájukon és megvizsgálják, vajon mindegyikük mégtett-e mindent, amit meg kellett tennie. — így van ez? — Kérdeztük Kiss Józseftől, a szövetkezet föagronómusától, a pártalapszervezet elnökétől. Mi a véleménye a tartalékok felhasználá­sáról? Vannak ilyenek a pártmunkában is? S ha igen, hol, mely munkaterületeken? — Tartalékok elsősorban a kiadott feladatok kö­vetkezetes ellenőrzése terén mutatkoznak. Eddig elég gyakran előfordult, hogy a konkrét feladatok teljesí­tésének ellenőrzésekor megállapítottuk, hogy ez vagy az az elvtárs nem teljesítette a kapott feladatokat. Nyilvántartási lapjára ilyenkor rendszeresen azt ír­ták: „A feladatot nem teljesítette, a határidőt meg­hosszabbítjuk ...“ Csakhogy mélyebben már nem vizs­gálták annak okait, miért nem teljesítette az illető a határidőre kitűzött feladatot. A pártalapszervezet bizottságában is hiányzott a következetesség. Nem vizsgáltuk mélyebben, mit hozott ez vagy az az akció, és hogy ez vagy az az elvtárs tudatosította-e, milyen fontos a rábízott feladat elvégzése a szövetkezet, il­letve az egész társadalom számára. Mostantól fogva következetesebbek leszünk, mivel a tartalékok ki­használása gyakran a kezünk ügyében van. És ha magunk következetesebbek lennénk, jobbak lehetné­nek a szövetkezet eredményei. VÉGET KELL VETNI A FORMÁLIS MEGOLDÁSOKNAK A formalitás talán a legnagyobb negatívum az irányító munkában. Hányszor vettek jegyzőkönyvbe a szövetkezet vezetőségi ülésén ilyen megállapítást: „Utasítjuk az agronómust és a géptechnikust, hogy ellenőrizzék következetesen a mezőn a traktorosok munkáját, és vonják felelősségre őket a hanyagsá­gért.“ Csakhogy milyen volt az ellenőrzés? Felületes. Csak akkor jöttek rá, hogy a traktorosok rossz mi­nőségben végezték el a szántást, amikor már vetni kellett. Csak akkor állapították meg, hogy nem szán­tották fel és nem boronálták meg a táblák szélén, a fordulókban a földet, az agronómus vagy a cso­portvezető ennek ellenére aláírta a traktoros kimu­tatását, s a traktoros a minőségileg rosszul elvég­zett munkáért olyan díjazást kapott, amely tulaj­donképpen nem illette meg. Vagy az elnöknél meg­tartott értekezleten határozat született, hogy nem szabad tavasszal a legelőket a juhokkal lelegeltetni. Csakhogy a pásztorok ezt nem tartották tisztelet­ben, és már április végén kihajtották a nyájat a té­tekre. S az eredmény? Lényegesen kisebb szénaho­zamok a rétekről. A fegyelmezetlen juhászt azonban nem vonták felelősségre. Pedig az agronómus ugyan­csak szégyellte magát a kerületi aktívaértekezleten, mivel hektáronként az előirányzott hat tonna helyett csak négy és fél tonna szénát takarítottak be a ré­tekről. Úgy látszik, hogy Söregen véglegesen szakítanak a formális megoldásokkal. Nemrég tanúja voltam, amikor az agronómus szemére vetette a traktoros­nak, hogy nem végezte el jó minőségben a munkáját: „Hogy van az, hogy nem szántottad fel a fordulókat, ahol tegnap dolgoztál? Menj csak vissza oda, vé­gezd el ott is a szántást, meg a boronálást, majd akkor aláírom a munkakimutatásodat. Ilyesmi elő ne forduljon többet!“ — E szemrehányás után • a trak­toros szó nélkül felült a gépre és ismét visszament a mezőre. — Traktorosaink többsége lelkiismeretesen dol­gozik — mondja Pölhös Károly szövetkezeti elnök. — Csakhogy vannak olyanok is, akiket mindig fi­gyelmeztetnünk kell a felelősségükre. Űrülök neki, hogy egyre kevesebb az ilyen szemrehányás, párt- alupszervezetünk tagjai egyre inkább tudatosítják, hogy fel kell számolnunk a formális megoldásokat. Ml A LEGKÖZELEBBI TEENDŐ? A tartalékok felhasználására Söregen konkrét és gyorsan végrehajtható terveket dolgoztak ki. Kiss József főagronómus, a pártalapszervezet elnöke: — Elsősorban jobban akarjuk hasznosítani a föl­deket. Már az idén hozzákezdünk a kevésbé jó tala­jok termőképességének növeléséhez. Ugyanis dira- bes-dombos a terep nálunk, és így az árkok, víz­mosások eléggé nagy területeket foglalnak el. Talaj- gyalukkal elegyengetjük a terepet, és ily módon több mint 40 hektár szántóföldhöz jutunk. Ugyancsak még az idén megkezdjük a savanyú talajok lecsapolását, amivel további 150 hektár jó minőségű szántóföldhöz jutunk. A szövetkezet összesen 1500 hektáron gazdál­kodik, de ebből csak 800 hektár a szántó, ami meg­lehetősen kevés. Mag István üzemgazdász: — Mivel jelenleg évente mintegy 5 millió koronát fordítunk abrak- és szálastakarmány vásárlására, mi­nél előbb el akarjuk érni, hogy önállók legyünk tö­megtakarmányokban. Az idén rendesen megtrágyáz­tuk a réteket és legelőket, s így a legjobb legelő­kön, 53 hektáron rétgazdálkodást akarunk folytatni, s a rétekről évente három termést betakarítani. Emel­lett a szarvasmarha- és a juhállománynak elegendő legelő áll majd a rendelkezésére, mivel most ta­vasszal a 400 hektárból 320-at nitrogén tartalmú mű­trágyával javítottunk fel. A fennmaradó legelőkön, ahol a jövőben szintén rétgazdálkodást akarunk foly­tatni, jó minőségű lucernaherefű-keveréket fogunk termeszteni. Jobb talajelőkészítéssel és trágyázással a szemes- és silókukorica-hozamokat is növeljük, és így megjavítjuk a takarmányalapot. A sőregi szövetkezet kommunistái arról is nyíltan beszéltek, hogy nem lehet tovább elnézni azokat a különbségeket, amelyek a tejhozamok és a súlynö­vekedés terén mutatkoznak, mert az egyik istállóban az etetők napi 1 kilós súlynövekedést is elérnek, de a szomszédos istállóban — ugyanazokkal a takar­mányadagokkal — alig 80 dekagrammosat. És eze­ket a különbségeket nem akarják tovább tűrni a kommunisták. HASZON BERUHÁZÁSOK NÉLKÜL IS Nem véletlenül hangsúlyozta a CSKP KB 13. ülése és ugyanígy az egységes földművesszövetkezetek IX. országos kongresszusa is, hogy jobban kell gazdálkod­ni, mindenütt csökkenteni kell az előállítási költ­ségeket. Ezért Söregen is úgy gazdálkodnak, hogy közben mindig a kezükben van a ceruza. Kiszámítot­ták. hogy évente 500 malacot lehetne felnevelni — éspedig a K 988 típusú istállók padlásán. Ezek az istállók — valaha gabonaraktárnak épül­tek — igen masszívak, és a ketrecszerű helyek léte­sítése valóban csekély költséget igényel. A szövet­kezet elnöke ugyanis megtudta, hogy a Slusovícei Efsz-ben (gottwaldoví járás) sikeresen nevelnek malacokat ezekben az istállókban. De hogyan? Hány darabot és - mitől kell óvakodni, miről nem szabad megfeledkezni? Tanácsot kértek Slusovicéból, az állattenyésztési kísérleti központtól. Marie Kristková agrármérnök postafordultával küldte a választ: an­nak leírását, hogyan kell a padláson elhelyezett ket­recekben malacot nevelni. Az Agrostav vállalat lo­sonci üzeme a sluSoviceí „recept“ alapján már ké­szíti a tervrajzokat, s így Söregen is nemsokára megkezdődhet a malacnevelés — a padláson. A sőregi határban, a meredekebb domboldalakon szőlőt és gyümölcsöst telepítettek, összesen 300 hek­táron. Mivel nincsenek megfelelő tapasztalataik a gyümölcstermesztés terén, NDK-beli barátaiktól, a Kindelbrückí Mezőgazdasági Termelőszövetkezettől kértek tanácsokat. Ott ugyanis korszerű, intenzív módszerekkel 1500 hektáron termesztenek gyümöl­csöt. Sikeresen. A sőregi szövetkezet két tagja néhány hetes tapasztalatszerzésre utazik oda, hogy elsajátít­sák főként a kártevők elleni sikeres küzdelem mód­szereit. Amint látjuk, a sőregíek nemcsak elgondolkoztak a CSKP KB 13. ülésének és az egységes földmüves- "zövetkezetek IX. országos kongresszusának hatá- hozatain, hanem konkrét intézkedéseket is fogana­tosítanak ezek mielőbbi megvalósítására. Minden kommunista konkrét és ellenőrizhető feladatokat kap ezekben a napokban, s mindegyiknek kötelessége elgondolkozni azon, mit és hogyan lehetne javítani a munkahelyén, hogyan lehetne jobban gazdálkodni, növelni a termelést. — Igen, így van ez nálunk. Úgy gondoljuk azon­ban, hogy nemcsak nekünk, szövetkezeti dolgozók­nak, munkásoknak és vezetőknek, traktorosoknak és gépjavítóknak kötelességünk elgondolkozni azon, hogyan lehet növelni a mezőgazdasági termelést, ha­nem a vegy- és a gépipar dolgozóinak, a tervezést végzőknek s azoknak is, akik központilag irányítják a mezőgazdasági termelést. Mindegyiküknek saját magán kellene kezdenie, megkérdezni önnönmagától, a lelkiismeretétöl, teljesítette-e kötelességét velünk, mezőgazdasági dolgozókkal szemben — mondja Pöl­hös Károly szövetkezeti elnök. És igazat kell adnunk neki. BATORI JANOS Behozzák a lemaradást A plzeni Skoda Művek turbinagyártó üzemének dolgozói is a téli kedvezőtlen időjárás következtében előállt termeléskiesés bepót- lásán szorgoskodnak. Jelenleg a romániai doicesti erőmű számára készítik a 200 MW turbina alkatrészeit, valamint a Jaslovské Bo- hunice-i V-2 atomerőmű 220 MW turbinája számára. Képűnkön balról Zdenék Melichar és Jirí Kopecky, Milan Denka szocialista munkabrigádjának tagjai, a Románia számára készített turbina rotorján dolgozik (Felvétel: CSTK — J. Vlach) Közös erőfeszítéssel A SZÉNTERMELÉS KÖVETELMÉNYEINEK MEGOLDÁSÁÉRT # SEGÍT AZ ÜZEMI PÁRTBIZOTTSÁG # BŐVÍTIK A TAGLÉTSZÁMOT A z észak-csehországi szén­medence bányászai az év kezdete óta nehéz körülmények közepette, folyamatos üzeme­lésben dolgoznak, pótolják a le­maradást, amely az elmúlt év­ben a jó minőségű bányaipari berendezések szállításában ke­letkezett. Ezt a munkát rend­kívüli műszakokban végzik. Legnagyobb köszénmeden- cénkben, az ostrava-karvináí szénmedencében a kedvezőtlen időjárás nem érinti annyira a bányászokat. A szénszállítás akadályozását aránylag gyor­san leküzdötték, és az alapvető anyagokkal való ellátás sem volt ellentétben a szükségletek­kel. E szénmedence bányászai azonban jól ismerik az észak- csehországi szénmedence szi­lárd tüzelőanyaggal való ellátá­sának helyzetét. Minden erejük­kel segítenek tehát nekik. Az ostrava-karvinái szénme­dence minden bányájában sza­bad szombatokon is jöveszte- nek, és az év kezdete óta min­den bánya havonta legalább egy vasárnapon üzemel, a bányá­szok a többi vasárnapon pedig a gépek karbantartásával foglal­koznak, hogy a folyosóvájó és szénfejtö csoportok hétfőn már az előkészített munkahelyekre menjenek. A stonavai CSISZ Bányában, amely köztársaságunk harma­dik legnagyobb bányaipari vál­lalata, s ahol évente 2,7 millió tonna szenet jövesztenek, kivá­lóan, példásan dolgoznak a szo­cialista munkabrigádok. Ezek közé tartozik a firí Czespiva ve­zette fejtökollektíva; ö volt A hatodik ötéves tervidőszakban mindenki valamivel többet ad­jon mozgalom kezdeményezője. Az idei feladatok rendkívül igényesek, teljesítésük az év kezdetétől a bányászok áldozat- készségének köszönhető. A szénmedence kollektívája érté­kes szocialista felajánlásokat tett, ezek megteremtették an­nak feltételéi, hogy a köztár­saságban elegendő szenet ter­meljünk. Ezekről és még sok más kér­désről tanácskozott a közelmúlt­ban a pártalapszervezet taggyű­lése. A jelentés és a vitafelszó­lalások igazolták, mennyire fon­tos, hogy a párt, a szakszervezet és az ifjúsági szervezet funk­cionáriusai, valamint a gazda­sági dolgozók az és folyamán állandóan szoros kapcsolatban álljanak a munkakollektívákkal. Az 1978. évi eredmények, ami­kor is a CSISZ Bánya becsület­tel teljesítette valamennyi fela­datát a termelésben és a beru­házásfejlesztésben egyaránt, azt bizonyítják, hogy ez az eljárás helyes volt. Az egységes tervhez igazodott, melynek alkotórésze a munkakezdeményezés fejlesz­tésére irányuló rendszeres tö­megpolitikai munka. Az utóbbi időben a CSISZ Bá­nyában jelentősen fejlődtek az üzemi pártbizottság és az alap­szervezet realizáló képességei. Ezt az elért eredmények is bizo­nyítják. A kommunisták a gyű­léseken nem csupán a pozitív dolgokról szóltak, hanem rámu­tattak a szervezet munkájában és az egyes vezető gazdasági dolgozók és funkcionáriusok irá­nyító tevékenységében rejlő fo­gyatékosságokra is. Kezdemé­nyezésük jelt adott a hibák el­távolítására. A bírálat meghoz­ta gyümölcsét; fölösleges papír- háború nélkül is javulás érhető el. Ugyancsak javult az alap­szervezet és a bizottság tagjai­nak kapcsolata, és bővült tag­sági alap. A CSISZ Bánya pártszerveze­tének munkájában kedvezően nyilvánult meg a* járási pártbi­zottság irányító tevékenysége. A következetesebb ellenőrző tevé­kenység hatására javult a bá­nyában a szakszervezet mun­kája is. A felsorakoztatott tényeket leszögezték az alapszer­vezetek értékelő jelentésében, s belefoglalták azt is, hogy az idén 100 000 tonnával több szenet tér melnek, mint tavaly. Azt is hangsúlyozták, hogy a munka­társakra gyakorolt politikai ha­tás a pártalapszervezet vala­mennyi tagja mindennapi mun­kájának elválaszthatatlan alko­tórészét képezi a bányában. MIROSLAV MANCAR, a stonavai CSISZ Bánya pártalapszervezete gazdasági bizottságának tagja 1879. V- 27-

Next

/
Oldalképek
Tartalom