Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-05-27 / 21. szám
1979. y. 27. Rend, tisztaság honol a csallóközi kis falucska utcáin, terein. A kisebb- nagyobb parkokban és a házak előtt nyíló virágok bizonyítják, hogy szépet szerető emberek laknak a Duna szomszédságában. Az átalakított, régi kastély homlokzatán ékes betűk hirdetik, hogy ez a Munkaérdemrenddel kitüntetett Nagylúcsi (Lúc na Ostrove) Efsz irodája. Körülötte, a rendbe hozott parkban rózsafák pompáznak, virágba borult fák illatoznak. A fehér nyírfák közül — óriási felkiáltójelként — gémes kút magasodik az ég felé. A bejárat melletti fészer alatt néhány régi, könnyű lovas kocsi és vetögép emlékeztet a múltra. Munkából hazaigyekvő szövetkezeti tagok magyarázzák, hogy társadalmi munkával hozták létre a parkot. Szabad idejükben szívesen megpihennek benne. Bartal Ferenc, a szövetkezet Munkaérdemrenddel kitüntetett elnöke hív az emeletre. Kulcscsomó csörren, és kitárul a forradalmi hagyományok szobájának ajtaja. Mennyezetéről petróleumlámpák csüngenek alá. Minden tárgy a régmúlt időkre emlékeztet. Az egyik kiállítási rész előtt hosszan időzünk. Kopott kasza, sarló, fából készült gereblye, lópata-fa- ragó, ökörpatkoló tanúskodik arról, hogy három évtizeddel ezelőtt milyen eszközökkel dolgoztak a földet művelő parasztok. — Örök emlékeztetőül hagyjuk a jövő nemzedékre — mondja az elnök. — Lássák utódaink, milyen szerszámokkal, mennyi verejtékkel keresték kenyerüket elődeik. Szemle után, meghitt légkörben a szomszédos helyiségben vezetők, veteránok idézik az alakulással járó nehézségeket, a kibontakozás első éveit. Három részre osztják a fejlődést. Az első szakasz volt a legnehezebb, amikor állatokat, gépeket kellett vásárolni a gazdálkodás megkezdéséhez, a termelés növeléséhez. Az alapok lerakása nem volt könnyű feladat. Munkájukban sok volt az ösz- tönösség. Gyakran követtek el hibákat. Három elnököt is leváltottak, mégsem boldogultak. Vékonyan jött a pénz a közös kasszába. 1954 decemberében már nem tudtak fizetni a tagoknak. Az elégedetlenkedő, zúgolódó tagok két napig tartó évzáró taggyűlésen keresték a hibák okait. Végül megállapították, hogy a hiba az irányító és szervező munkában van. A falusi pártszervezet javaslatára ezért új vezetőséget választottak. Bartal Ferencet — aki korábban agronómus volt — az elnöki teendőkkel bízta meg. — Ez volt életem legnehezebb napja — emlékezik vissza az elnök. — Az amúgy is elégedetlen tagoknak be kellett jelentenem, hogy csak úgy fogadom el a tisztséget, ha még jobban meghúzzuk a nadrágszíjat és nagyobb pénzösszegeket szánunk a termelés felújítására, korszerűsítésére. A tagság zúgolódott, de mégis jóváhagyta a javaslatot. Csak az aratás kezdetén, Péter-Pál napján kapták meg az első előleget. Később pedig kifizették a munkaegységekre járó, korábban visszatartott összeget is, sőt az év végén még minden munkaegységre három korona jutott. — Lassan jóra fordult a sorsunk — idézi a nehéz napokat Mórocz Elek bácsi, a szövetkezet alapító tagja. — Ügy emlékszem, hogy 1956-ban már minden munkaegységre huszonnégy koronát kaptunk. Bizony sokan közülünk el sem hitték, hogy azt a tömérdek pénzt hazavihetik. Nagy volt az öröm. Akkor még nem is sejthettük, hogy mi vár még ránk. A szövetkezet ellenségei feljelentették a vezetőséget, hogy indokolatlanul sok pénzt osztott szét a tagságnak. A kivizsgálás hosszú ideig tartott, de végül megállapították, hogy pontos a könyvelés, az alapokat is jól feltöltötték, és a tagok ugyancsak megdolgoztak fizetésükért. Egy ideig nyugodtan dolgozhattak, és ha— Rendet teremtettünk a szövetkezetben — mondja Bartal. Ferenc, az efsz elnöke marosan az elsők közé küzdötték fel magukat a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban. Ekkor a járáson úgy vélték, hogy az elnök nélkül is boldogul a tagság, ezért áthelyezték a szomszédos Nádasdi (Trstená na Ostrove) Efsz-be. Rövid idő alatt rendbe hozta ezt a szövetkezetét is. Falujában viszont távolléte alatt újra gyengén gazdálkodott a szövetkezet. Tékozolták á közös vagyont, a munkákat csak immel-ámmal, megkésve végezték el. Mórocz Elek bácsi, a szö— Majdnem ebek harmincadjára jutott a szövetkezet — emlékezik vissza Mórocz Elek alapító tag vetkezet alapító tagja az akkori állapotról így vélekedik: — Az elnök áthelyezésének mi ittuk meg a levét. Volt itt dáridó, aki bírta-marta, aki tehette, vitte a közös vagyonát. Hová jutottunk? ... A répa a határban fagyott meg, a kukoricát a hó lepte be. Annyira megcsappant az állatállomány, hogy a vezetőség a nagysői istállót bérbe adta a felvásárló szerveknek. Szövetkezetünk majdnem ebek harmincadjára jutott. — A jövő évben már ötezer liter tejet fejünk minden tehéntől —, állítja Rabay Ferenc fejő és felesége, valamint Rabay Eduárd segédzootechni- kus a munkából való bazaindulása előtt (Felvételek: Veréb (1) + szerző) Két vándorzászló dicséri munkájukat Rabay Ferenc, a szövetkezet legjobb fejője is hasonlóan nyilatkozik: — Kevés volt a takarmányunk. Az istállókban éhségtől bőgtek a tehenek. Alig fejtünk naponta darabonként két litert. Rabay Eduárd, a kislúcsi tejtermelő gazdaság zootechnikusa már a megoldást említi. — Visszakértük elnökünket, aki szerencsénkre újra vállalta velünk a közös sorsot, munkát, küzdelmet. Az elnök érzi, hogy most újra neki kell beszélnie. Szabadkozik, hogy nem kell már annyit emlegetni a múltat. Mondják, írják mások a krónikát. Mégis úgy dönt, elmondja, ami szívén fekszik. — Visszajöttem és rendet teremtettem. Az ingyenélők hadának kijelentettem: le is út, fel is út. Nem lesz többé ingyen hízó disznó, sem más ajándék. Becsülettel dolgozunk, nem tartozunk senkinek. Ezután következett a szövetkezet történetének második szakasza, amikor még mindent termeltek és a termelési eredmények sem voltak a legjobbak. Gabonából hektáronként csak tizenöt-tizennyolc mázsát termeltek, cukorrépából százhúsz mázsát. A tehenek évi tejhozama kétezer liter volt. A hízó szarvasmarhák naponta csak harmincnyolc dekagrammal, a hízó sertések huszonkilenc dekagrammal gyarapodtak darabonként, Kocánként évente csak nyolc malacot választottak el. Többször is felteszem a kérdést; hogyan sikerült mégis megjavítani a gazdálkodást? — Megszilárdítottuk a munkafegyelmet — mondja az elnök. — Vezetőtől, beosztottól egyaránt pontos, jó munkát követeltünk. Nem volt egyszerű. Sokszor keményen meg kellett mondani a véleményünket azoknak, akik hanyagul végezték munkájukat. Nem tehettünk mást, mert a tapasztalatok megtanítottak arra, ha munkáról van szó, nincs idő az alkudozásra. Újra a forradalmi hagyományok szobájában tartózkodunk. Szemlélge- tem az ötödik ötéves terv vándorzászlaját, amelyet 1973. május elsején kaptak. Az elnök megemlíti, hogy hamarosan melléje kerül a hatodik ötéves terv vándorzászlaja is, amelyet idén május elseje előestéjén kaptak. E két zászló már a harmadik szakaszt idézi, amikor kialakult a termelés irányzata, megvalósult a szakosítás. A felemelkedés szakaszának is nevezhetjük ezeket az éveket. Ezt bizonyítja, hogy a múlt évben a gabona hektárhozama hatvanhárom, a cukorrépáé négyszáznegyvenhat, a silókukoricáé ötszáztizenöt, a lucernáé pedig százhét mázsa volt. A hízó szarvasmarhák darabonként naponta több mint egy kilogrammot, a hízó sertések hatvan dekagrammot gyarapodtak. A tehenek átlagos évi tejhozama négyezerhétszáz literre növekedett. Amikor már a jelenről beszélünk, Zsillnszki István üzemgazdász megemlíti, hogy minden hektár földterületre huszonhatezer korona értékű termelés jut. Gyorsan fokozódik a munkatermelékenység üteme. Egy szövetkezeti tag évente már száz- nyolcvanezer korona értékű terméket állít elő. Annyira kifizetődő a termelés, hogy tavaly már hétmillió korona volt a tiszta haszon. Közben az elnök szavai jutnak eszembe. A vándorzászló átvételekor ugyanis bejelentette, hogy a tagság elégedetlen az eddigi eredményekkel, még többet akar termelni, ezért a nagyüzemi mezőgazdaság 30 éve, és a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulója tiszteletére egymillió korona értékű vállalást tesz. Tovább növelik a gabona és más növények hektárhozamát. Az állattenyésztésben el akarják érni, hogy az 1980-as évben már minden tehéntől ötezer liter tejet fejhessenek. Azt akarják, hogy a két vándorzászló tovább dicsérje munkájukat. BÁLLÁ JÓZSEF * SlOCIMISn HEIŰGAIDASACITIAN
