Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-05-20 / 20. szám
az nagyon hosszú idő. — A fiú ott. Hosszú idő — ismételte üreganyó. lyen alku ez, fiatalember? Te adsz nnégv órát, hogy megint tizennyolc lehessek, és én adok neked az én időmből tlzmilliárd évet. Az én időmről se feledkezz meg — ta a fiú. — Sohasem megyek el Velem hálsz? Akarok. Ö! Milyen ismerős a hangod! Nézz meg hát. ta, amint felnyílik a kulcslyuk, és egasszony szeme ránéz. Rámosoly- a napraforgókra, a mezei és égi tforgóra. Vak vagyak, félig vak vagyok már! iáltotta öreganyó. — Lehet, hogy 3 Winchester van ott? iú nem válaszolt. De Willie, éppen huszonegy évesnézel ki, egy nappal se többnek, hetven évvel ezelőtt! ,'iú letette az üveget a küszöbre, és asétált a gyomok közé. Tudnál-e — dadogta öreganyó — iná változtatni, amilyen te vagy? !iú bólintott. Ö Willie, Willie, valóban te vagy r rt.^eresztülbámulva a nyári leve- A fiú kényelmesen állt, fiatalon és igán, a nap csillogott a haján és az í. Eltelt egy perc. Nos? — kérdezte a fiatalember. Várj! — kiáltotta. — Engedj gon- )dni. a fiú hallotta, amint öreganyó apergeti az emlékeket, ahogyan a nk átfut a homokórán, és ismét por belőle. Hallotta az emlékek égető légét, mint hullanak le, és gyűlnek > magasabbra, mint a homokdomb, egész olyan, mint egy sivatag, gon- a fiú, és sehol egy oázis, öregasszony megremegett erre a olatra. Nos? — szólalt meg ismét a Halber. Furcsa — mormogott az öregasszony, uszonnégy óra, egy nap, cserébe tíz- árd évért, jónak, méltányosnak és 3snek tűnik. Az is, Clarinda — mondta a fiú. resztvasak lehulltak, csattant a zár, jtó megroppant. Egy kéz jelent meg, agadta az üveget, aztán eltűnt is- Egy perc telt el. Aztán mintha pisz- sütőttek volna el, a hallban lépé- hallatszottaik. A hátsó ajtó íelpat- Fent nyíltak az ablakok, a redőny toppanva hullottak a fűre. Apró- váltak, ahogyan lerepültek az ab- iL^A falak port leheltek. Végül az szélesre tárult, s az üres üveg kilt és porrá tört egy sziklán. A lány jelent meg a küszöbön, olyan hir- i, mint egy madár. Fény esett rá, ha a sötétségből hirtelen egy kivi- ott színpadra került volna. Aztán •t karokkal leszaladt a lépcsőn, és t a fiú ujjaiba fűzte. \ ;y kisfiú ment el az úton, rábámult, a tágra nyílt szemekkel hátrálni lett. Miért bámult rám? — kérdezte. — i vagyok? Gyönyörű vagy. Egy tükör kellene. Nem, nincsen rá szükség. Mindenki szépnek lát majd a vá- an, vagy csak én gondolom magam ik? Szépség az, ami te vagy. Akkor hát szép vagyok, annak is m magam. Táncolnak majd velem, ersengenek majd értem? Mindenki veled akar majd táncolni, nt az ösvényen, ahol méhek zúgtak ívelek susogtak, hirtelen megállt, és i arcába tekintett. fiú mélyen a szemébe nézett és uj- tl megérintette az arcát. Ö, Willie, amikor aztán minden vé- ér, és visszajövünk ide, igazán ked- leszel hozzám? Jgen — mondta lágyan —, kedves ek hozzád. Hiszek neked — mondta a lány. — Willie, hiszek. stán leszaladtak az ösvényen, a felka- port otthagyva a levegőben. Tárva- va maradtak az ajtók és az ablakok, itött rajtuk a napsugár, madarak Jk, hogy fészket rakjanak és fiókákat iljenek, ragyogó nyári virágokból író nyílott végig a hosszú előszó- keresztül az üresen várakozó ágyig, yári szellő elvarázsolta a ház leve- t, amely úgy illatozott, akár a Dol- Kezdetekor, vagy az első órában ezdet után, amikor még fiatal volt iiág, és úgy látszott, hogy semmi változik és semmi sem öregszik soha. ilahol az erdő mélyén nyulak szőlek, mint óriási dobogó szívek. A Tá- an vonat fütyült, és zakatolt mind •sabban, gyorsabban és gyorsabban tros felé. TÁBORI LÁSZLÓ fordítása O dakünn illatoztak a rügybe borult fák. A levegő teli volt a tavasz illatos leheletével, mely elárasztotta az egész várost. Kurta szoknyás kislánykák mutogatták lábukat a napnak, és kisfiúk golyócskáztak _ a sekély lyukak körül. A házak ablakai kitárultak, akár a szeretők karjai, beszíva a tavasz leheletét, mint az asszony! test bódító illatát. A hölgyek és az urak hangosan kifújták az orrukat, hogy egész pompájában élvezhessék az illatözönt. A tavasz zöld üstöké annál kócosabb lett, minél magasabbra hágott a megifjodott nap a zenit felé. Csak egyetlen épület zárkózott el e zöld tavaszi örömhullám elől. A törvényszék épületének ablakai egész nap zárva voltak. A bírák szürke hangulata és szürke agya nem tűrte az illatos izgatószert, mely ugyanolyan könnyen eltünteti a komor gondolatokat, mint a szomorú hófoszlányokat a kertben vagy kint a mezőn a vízmosásokban. Már késő délután volt Matykó ott állt a tárgyalóteremben, sápadtan a vérveszteségtől és a kihalt kórházban való hosszú fekvéstől. Folyton meg-megrebbent a szeme, s ajkai suttogtak: hát most aztán vége lesz. Vége mindennek. Most mindörökre elbúcsúzom az élettől. Csak ne legyen sok huzavona. Örökkévalóságnak tetszett, amíg fölolvas- ták a vádiratot. Matykó semmit 9em értett belőle. Tudta, hogy ott gyilkosságról van^ szó, s őt gyilkosnak nevezik. Mit törődött ő a világgal? Közömbösen hallgatta a hosz- szú litániát... A védőügyvéd beszéde után, amely megindította a tárgyalás közönségét (Matykó oda sem hallgatott), felkeltek az esküdtbíróság tagjai, hogy végre döntsenek Matykó sorsa felől. És Matykó halálosan fáradt volt, szívesebben vette volna már, ha most mindjárt belekiabálnak a fülébe. „Halált kapsz, kötelet a nyakadba, gazfickó. Életet életért!“ Szeméből közöny sugárzott, noha ott állt a tekintetek kereszttüzében, amelyek úgy végigtapogatták, mint kíváncsi kezek. A hölgyek kedvtelve nézegették a jóvágású legényt és sehogy sem tudták megérteni, miként lehet olyan kegyetlen szíve. A férfiak azonban, akik megszokták, hogy mindent üzleti szemmel és számszerűleg fogjanak fel, egy csöpp rokonszenvet sem éreztek a vádlott iránt. Mert csak természetes, hogy a rend megőrzése érdekében a jó erkölcs és az emberiség ellen elkövetett minden bűntettet szigorúan meg kell torolni. Az ő gondolataikban Matykó már ott lógott a kötélen vagy életfogytig börtönben ült. Ez volt szerintük a legenyhébb ítélet. A .tárgyalóterem melletti helyiségben, ahol az eskudtbíróság szavazni készült, meleg volt, akár a kemencében. Aranyos por táncolt a levegőben. Egy fehér hajú esküdt odalépett az ablakhoz. A nap az üvegen * * A GYŐZELMES BUKÁS, című regény fönti részletével a nagy szlovák író halálának 30. évfordulójára emlékezünk. keresztül is megcsiklandozta az orrát, úgyhogy nagyot tüsszentett. A csudába, hogy süt ez a nap ma! Kinyitotta az ablakot, és ekkor beköszöntött a tavasz illatos lehelete, körülölelte az egész esküdtbíróságot, mire mindjárt egészen más hangulat lett úrrá a komor falak között. A sok halott papírtól borzalomba dermedt gondolatok fölengedtek. A bíróság valamennyi tagja összekeverte a tavaszi nap hatását azzal a hatással, mely rájuk vár. De meg ez a tavasz is, mely a szívükbe lopakodott, valami egészen hasonló volt Matykőhoz, ehhez a magas, kék szemű legényhez, és igaza volt a védőnek, amikor azt mondta, hogy miként a tavasz mindenféle változásokat és erjePeter Jilemnicky* dést hoz, a fiatalságnak s ki kell forrnia s önnön hibáiból tanulnia. Talán ez a legény tudta, mit jelent a szerelem tavasszal, mit jelent az: szeretni. Szeretni úgy, hogy az ember képes legyen öilni is. Meg az a kényszer otthon, a csalódás és minden együttvéve, kisiklott az egész élet a kezei közül, és hát mit várhatott még, minek kínlódott voina? Hiszen nem ölt garázda módon, ő maga is meg akart halni, tálán azért, mert másként képzelte az életet, mint ahogy leélhető. Most már bizonyosan tudná, hogyan kezdje újra. Tanult. Megjavul. A gyönyörű nap még ott szaladgált a teremben, illatos virágcsokorral a gomblyukában. És odasúgta az esküdteknek: Ha megmentik és visszaadják az életbe vetett hitét, újra megfogja a legény az eke szarvát és magot vet, mely konkoly nélkül fog nőni a mosolygós ég felé. Oj kunyhót épít magának (mert már erről a szerencsétlenségről is tudnak) és asszonyt hoz a házhoz, aki hű lesz hozzá és gyermekeknek ad életet. És ez meggyógyítja. A szavazásnál kiderült, hogy az örömteli nap valóban jő hatással volt az esküdtek szívére. Az első kérdésre nemmel feleltek. Matykót nagy szótöbbséggel kéthavi fegyházra ítélték. De a rabkórházban töltött időt beszámították a büntetésébe. És Matykó éppen két és fél hónapig feküdt. Még mindig sápadtan és közönyösen állt, amikor az esküdtbíróság visszatért a tárgyalóterembe. A közönséget elfogta az izgalom. Nem sokáig tartott "az egész tárgyalás, és mégis mindnyájan, akik szórakozni jöttek a nem közönséges eset tárgyalására, úgy számlálták a várakozás perceit, akár a sebesült, akihez későn érkezik az orvosi segítség. Mindenki felállt. Csak Matykó ült volna le a legszívesebben. Szemében a nagy tömeg ember tükröződik, árnyékok és fény, közöny és rettegés. Sötét és fürgén vibráló körök — s lába megroggyan, jézusom, atyám, csak gyorsan, gyorsan, mert összerogy... És megint hosszú felolvasás, megint paragrafusok, számok, a törvények és rendeletek tárának évfolyamai... miért kerülgetik a dolgot annyit, amikor régen megfonták a kötelet a nyakára? — gondolja Matykó. Végre: — ...ítéljük... —(... bütetésébe beszámíttatik... Hideg zuhanyként hatottak a szavak mindenkire, aki halálos ítéletet kívánt hallani, akik szerették volna az összeroskadt elítélt fölött kimondani a szentenciát: „Igazságos büntetés!“ „Hová jutnánk, ha nem ítélnénk el a gyilkosokat?!“ és hasonló erkölcsi igazságokat. Matykó azonban nem adott nekik alkalmat, hogy belenézzenek az arcába. Mert abban a pillanatban, amint 'meghallotta a hihetetlen ítéletet, megingott körülötte a világ, és ő végigzuhant a földön. Fehéren, mint a fal. És zúg a feje — így süvít a Kicsera fölött a Lengyelország felől fúvó jeges szél... Ki terítette földre? A szemek... az 'erkölcs- csősz csordának azok a szörnyű szemei, az idegen vértől elöntött, tompa nézésű szemeik? Vagy talán ... És aztán ... legjobban fáj a jövendő! Fájdalmasan hasít a szemébe éles sugarával a nap is, mely o.tt izzik a harangként fölébe boruló égen, miiként a csók a szerető keblén. * * * A vonat fölverte dübörgésével az éjszakai táj csendjét. A Vág ezüst szalagja felfogta a zöld hold 'hideg mosolyát. A közeli kunyhók felől kutyaugatás hallatszott a vasúti kocsiba. És aztán itt volt még néhány ember. Ziliina megvillantotta szemét, akár a kacér eladó lány. Ki kellett szállni a fagyos levegőre. Helyet keresni a batyuk között, melyek ott himbálóztak a jajgató asszonyok hátán. Olykor-olykor riadtan megszólalt a piros sapkás forgalmi tisztet hívó csengő a forgalmi iroda ajtaja felett. A 'toronyóra számlapján egyre születtek a negyedórák, fájdalom nélkül és monoton szabályossággal. A dermedt reggelben, mely a Vág sűrű ködében mosakodott, dühösen prüszkölve befutott egy vonat. Míg Cadcára ért, Matykó már egészen megbékélt a dolgok állásával. Szeme alá fekete karikák telepedtek. De bennük a rózsás napkelte kacagott. TARR JÁNOS fordítása BÁLLÁ D. KAROLY PETŐFI Hidd el: mint az óra járásút a kvarc, rezgésed léptemet úgy irányítja. A tudás ajtaját vágyam rád nyitja, huszonhat éved még fáj - szívembe marsz, l és feldúlt agyamban zászlót bont a harc: még elzárva sorvad sok titok nyitja, minden Góliátra még nincs parittya, sok még a gond-ráncos huszonéves arc. I Még ma sem egyszínű a világtérkép! Fészkelnek még békénk fáján karvalyoki Én: vers- s kődobáló - ellenük vagyok. Kibontani kopjás eszméidet végképp máig nem volt elég öt emberöltő. Kezükbe adj erőt te: barát s költői KÁRPÁT-UKRAJNAI FIATAL KÖLTÖK Két esztendővel ezelőtt az ungvári Kárpáti Kiadó antológiát jelentetett meg Szivárvány színben címmel. A József Attila Stúdióba tömörült legfiatalabb, a Szovjetunióban élő magyar írónemzedék szólalt meg benne: tizenhat költő, tucatnyi novellista és három riporter. Az alig százhúsz oldalas kis könyv többek számára a bemutatkozás, másoknak az ismételt bizonyítás lehetőségét adta, de sem terjedelme, sem pedig szerkesztésének elvei nem tették lehetővé, hogy a felsorakozók bármelyike is teljes arcát megmutathassa. Az azóta eltelt két év során azonban több fiatal számára nyílt alkalom, hogy önálló kötetben bizonyíthassa tehetségét. Füzesi Magda kötetét — Gyöngyvirágok — már Í977-ben megjelentette a Kárpáti Kiadó; ezt követte idén Balogh Balázs Csillagzene című kötete, s éppen a napokban látott napvilágot Bállá Ti v*roly gyűjteménye is. Álmodj zenét címmel, Gortvay Erzsébet irodalomtörténész előszavával. Ezek a kötetek — mint költőik is — még magukon viselik az útkeresés, a kibontakozás nehézségeinek a nyomát, de mindhármuk költészetére jellemző a mai valóságból táplálkozó életszemlélet, a közéleti problémák iránti fogékonyság és a nagy elődöktől átvett örökség továbbfolytatásának a szándéka. Ahogy Balia D. Károly írja: „Ott élek, ahol a Kárpátok redőzete és a huszadik század utolsó negyede kereszteződik.“ Egyéni jellemvonásaik is jól kivehetők: Füzesi Magdát a könnyed dalszerűség vonzza: Balogh Balázs lírájában a filozofikus hajlam, a tiszta logika rajzolódik ki; míg a természettudományos műveltségű Balia D. Károly verseit a gondolati gazdagság egyéníti. PETROVÄCZ ISTVÁN FÜZESI MAGDA VIRÁGZÁS Kamasz derekú nyírfa ága kapaszkodik a Nap hajóba. Munkadaltól zengnek a kertek: fészek épül a szerelemnek. Szemed szememmel fogőcskázik, tetszhalott kedvem kivirágzik. Száraz kóró, tavalyi bánat tűzben táncol: áldoz a mának. Zöld mezőkön karcsú szél nyargal, fűszál szabdalja élet korddal. Kosaram, kertem tele örömmel, tavaszt siratok örömkönnyel. CSIKÖTÁNC Az életem napfényt terem, holdas csikó a szerelem, a szívemre jár legelni, csali nótát énekelni. A bánatom már nem bánom . Ha keresem, megtalálom, megtalálom, ami nincsen: aranyalmát rézkilincsen. KÉP Hetente egyszer az éjféli himnusszal ér véget munkanapom. Fáradságomat táskámba gyűröm s hazaindulok. A váltótársak tovább őrzik kemencék méhében a holnapok szintézisét.
