Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-05-13 / 19. szám

Spanyol szurkoló — a kari­katurista szemével régi ott maradt a futballpálya előtt. A szurkolók fölgyújtot- táik... Botrány a Práterben világ- bajnoki selejtezőn ... Elszaba­dultak az indulatok spanyol bajnoki találkozón ... A játék­vezető mentőautón szökött meg a feldühödött tömeg elől Me­xikóban... Nőnek álcázta ma­gát ... Helikopteren mene­kült ... Sörösüveg találta fe­jen, kórházba szállították... Reccsen az esernyő A szélső remeik csellel leráz­za őrzőjét, szökteti magát. A söprögető keresztez, rossz ütemben érkezik, a csatár el­húz mellette. Illetve elhúzna: összekocoannak a bokái. A já­tékvezető sípol, a játékos a földbe fúrja a fejét, fetreng, a combját tapogatja, a melléhez kap, a vállát ifájllalja. A közön­ség fütyül, pfujol. — Gyilkos! Kiállítani — sivít egy kopasz úr fejhangon. — Hullát a pályáról! — har­sogja túl egy behemót. — Nem szégyelli magát? Vá­góhídra menjen, ha vért akar látni! — kezdeményez a ko­pasz. — Pofa be, hapsikám! — zárkózik el a társalgás elől behemót. A fején nagyot recs- csen az esernyő. A kopasz né­hány sorral lejjebb landol. He­lyette más csatárpártiak Indul­nak támadásba a behemót el­len. .. A rendőrök rohamlépés- ben közelednek a lelátó felé ... A színhely tetszőleges... — Ilyen bunkót nem volna szabad pályára engedni! Egy egyenest nem tud a labdába rúgni! Hát ez nem igaz! Ilyen helyzetet a béna nagynénikém nem hagyna ki! Tedd már to­vább azt a rohadt bogyót! Nem látsz, te hülye? — Most már elég a szöveg­ből! Kihűl a gyomrom, annyit dumál. — Nem magához szóltam. — Én meg magához. — Törődj a magad dolgával! Aztán reccsen az esernyő .. . vesznek részt. És ami a lényeg: a stadionokban felhívják a rendfenntartó erőik figyelmét a rendbontókra, verekedőkre. A szurkolók szövetsége már lét­rehozta saját bíróságát is. Egy szurkolót 50 márka pénzbünte­tésre ítéltek, mert elégetett egy „ellenséges“ zászlót, s meg kellett térítenie az 'öt különbö­ző városból összegyűlt „szövet­ségi bírók“ útiköltségét is. A britek haditettei A nyugatnémet focirajongók duhajkodása szelíd mókázás a brit szurkolók haditetteihez ké­kizárta a Manchester Unitedet a KEK-ből, mert szurkolói bot­rányt okoztak St. Etienne-ben. Francia újságírók kémkedni mentek Manchesterbe, látni akarták, milyen formát mutat­nak a „vörös ördögök“. Végül azzal tértek haza, hogy az epo­szi jelzőt sokkal inkább a har­mincnyolcezer tizenéves MU- rajongő érdemli meg, mintsem az St. Etienne ellenfele. A ri­porterek rengeteg adatot kutat­tak fél a manchesteri szurkoló­sereg rémtetteirőil (miszlikre szedett vonatok, metrószerelvé­nyek, szilánkokra aprított tri­bünülések síb.) és magukkal vitték a MU-szurkolókért fele­lős vezetőjének- vérfagylalóan megnyugtató üzenetét: „ötven különbuszt indítunk, és egy órával a mérkőzés kezdete előtt leszünk ott. A hármas síp­szó után nyomban indulunk ha­zafelé. Ha egy kis szerencsénk van, rendben lesznek a dolgok. Probléma lehet viszont a nem szervezett drukkerekkel, azok­kal, akik saját erejükből utaz­nak St. Etienné-be. Ha nem jut­nak beugróhoz, előfordulhat, hogy mindent ripityára tör­nek ...“ pest. Alig kezdődött meg az angol bajnokság, máris négy­száz 'torokkal szegényebb lett az össznemzeti kórus: négyszáz fiatalt tartóztattak le tombolás, törés-zúzás, garázdaság, egy­szóval randalírozás miatt. A labdarúgó-szövetség és a ható­ságok a legkülönbözőbb eszkö­zökkel próbálnak védekezni a vandalizmus ellen. Hatni sze­retnének a szurkolók értelmé­re, de úgy tűnik, egyre kisebb sikerrel. Felemelték a fiatalok belépti díját. A Manchester United, a Liverpool, az Everton és a Chelsea tankokat is meg­állító drótkerítéssel vette körül a játékteret. Mindennapossá vált a rendőrség, különösen a lovas rendőrök bevetése az őr­jöngő „rowdyk“ ellen. A szö­vetség néhány vezető klubot arra kötelezett, hogy jóval ke­vesebb jegyet bocsásson ki egy- egy mérkőzésre, mint ahány hely van a stadionban. A leg­nagyobb büntetéssel annak ide­jén a walesi 'kupát megnyerő, másodosztályú Cardiff Cityt sújtották: jóllehet a stadionjá­ban 47 ezer néző fér el, a bé­csi Austria elleni kupatalálko­zóra csak 14 ezer jegyet adha­tott el a klub. Hogy a drákói szigor meny­nyire nem érte el célját, arra bizonyítók: az UEFA kis htján És D. Smith vezető jóslata bevált. A „szervezetlenek“ be­nyomultak a kapukon, majd a jegyszedőket félresöpörve be­fészkelték magukat az egyik állóhelyes szektorba, és ott egyesültek „reguláris egysé­geikkel“. A francia szurkolókra ügyet se vetettek, egyszerűen nekinyomták őket a kerítésnek. A „bennszülöttek“ zokon vették a partízánakciót, annál is in­kább, mivel a vendégek már előzőleg megsértették hazafiúi érzelmeiket. A buszon érkezett britek ugyanis efféle szövegű lobogóikkal tüntettek: „Most felfaljuk a békazabálókat!“ A franciák először csak szóban és „könnyűfegyverekkel“ (pa­pírpohár, kenyér, apróbb hulla­dék) válaszoltak a provoká­ciókra, de aztán ölre mentek. Közben — szokásuktól eltérő­en — még a rendőröket is se­gítségül hívták. Borda- és láb- törések, zúzódások, ficamok. Letartóztatások. Odahaza újságírók, szurkoló- társak 'faggatták a kontinensre átrándult manchesterieket: mi­lyen volt St. Etienne-ben? Hát, nagyokat ittunk — hangzott a válasz —, volt egy kis vereke­dés, a francia rendőrök semmi­vel sem jobbak a mieinknél; végül is pompás kirándulás volt. \ Fociról szó sem esett. Pedig a pályán a manchesteri csapat remekül játszott, döntetlent ért el. Szinte észrevétlenül, a lelá­tókon zajló ricsajos „tömeg­sport“ árnyékában ... Hát ilyen szomorú jelenségek is kísérik korunk labdarúgá­sát... (T. V.) ságosabb oldalára. A két „hőst“ hatalmas üdvrivalgás köszönti. A rend őreit viszont szavalő- kőrusban gúnyolják: „Hü-lye zsa ru, hü-lye zsa ru!“ Bemutatják a hazai csapat játékosait. A lelátó szinte a le­vegőbe emelkedik, minden név­re diadalüvö'ltés a válasz. És ez még halk suttogás ahhoz ké­pest, ami győzelem után kitelik a torkuktól. Ordítva-bömbölve vonulnak végig a város utcáin, üres sörösüvegeket hajigáinak, belekötnek a járókelőkbe, örö­mükben megverik őket. A „Schalke Pártoló Klub“ mint­egy hetven tagot számlál. 14—20 évesek, és legtöbbjük­nek nincs munkája — amint azt a nyugatnémet Stern ma­gazin híradásából megtudhat­juk. „A vasárnap a hét leg­szebb napja, mert a Sohalke játszik“ — foglalják össze tö­mör és gazdag életfilozófiáju­kat. A pártoló klub tagjai meg­határozott összegű havi tagdí­jat fizetnek, ebből fedezik a trikók és más városokba törté­nő utazás költségeit. 'Az ellenfelek oroszlán-bar­langjában minden emberre szükség van. A 17 éves Nor- berg meséli: „Amikor a Sohal­ke 7:0-ra verte Münchenben a Biayernt, az egyik kanyarban kétezer bajor bukkant fel. Mi vagy ötszázan voltunk. Piszok nagy verekedés volt. 'Nem mon­dom, mi is kaptunk á pofánk­ra ...“ Elképzelhető, mi vár az ellenszurkolókra a Sohalke ott­honában. Aki szidni meri a csa­patot, számolhatja a 'fogait. Az ötös szektor kék-fehér, aki más színt próbál odacsempészni, an­nak a monoklija lesz kék. Fritz Stemme psziohológuspro- fesszor így magyarázza a sajá­tos szurkolói lélektan 'okait: „Az emberek élete egyre unal­masabb, szürkébb, nyomasztóbb. A labdarúgás ma már olyan ká­bítószerre emlékeztet, amelyet milliók élveznek, mindenekelőtt a fiatalok.“ A szurkolók azono­sulnak csapatukkal, a maguké­nak érzik sikereit — a sikert, amely az életben legtöbbször elkerüli őket. S a jelenlétükkel biztosított anyagi támogatásra bármikor számítani lehet, eső­ben, szélben, hóban, függetle­nül attól, hogy a bajnok vagy a sereghajtó-e az ellenfél. A pártoló klubok úgy meg­erősödtek az NSZK-ban, hogy az elmúlt nyáron .'létrehozták a közös „csúcsszervüket“ is. Már az első hetekben száz klub több mint tízezer tagja lépett be a szövetségbe. Fő céljuk, hogy „rend és tisztaság legyen a pályákon, s a különböző csa­patok szurkolói sportszerűen viselkedjenek egymással. A szövetséghez tartozó szur­kolók minden bajnoki találkozó előtt megrendezik a maguk fo­cimeccsét, sőt, 1977-ben a szur­kolók bajnokságát is megszer­vezték. Közös skátversenyek-en és „sportszerű“ borkóstolókon Tizenévesek örülnek csapatuk győzelmének (Archív felvételek) V ilágszerte őrjöngenek a szurkolók. Elsősorban a futballmérkőzéseken. Ürügy mindig akad. Játékvezető, sza­bálytalanság, rossz játék és maga a — foci. Hová is fajult a szurkolótéboly? Másodosztályú labdarúgó- mérkőzés Argentínában. A já­tékvezető tizenegyest ítél a vendégcsapat javára. Egy má­sodperc múlva kőzápor veri' a gyepszőnyeget. A bíró és a partjelzők rendőrök védőgyűrű­jében rohannak az öltözőbe. Odakinn revolverek dörrennek, a nézőtér egyetlen üvöltés, a szurkolók rohamra indulnak a feketemezesek ellen. A játék „őrangyala“ parlamentereket küld az ostromló sereghez: gondolkozott az eseten, tényleg nem volt buktatás, visszavonja a büntetőt... A játék félórás „pihenő“ után folytatódik. A bíró másnap elsétál a biztosító­hoz, új autóért folyamodik; a A hét legszebb napja A szurkolótéboly nem ismer határokat. Az NSZK-beli Gel­senkirchen Parkstadionjábun a kapu mögötti állóhelyeken ez­rek ricsajoznak. Szirénák vij­jognak, fanfárok recsegnek, he­venyészel dobok lüktetik a rit­must, koiompok idegeskednek. Minden vibrál, még a sör is ki-kilöttyen a papírpoharakból. A szenvedélyes szurkolók lepe- dőnyi zászlókat lengetnek, pa­pírkígyókat eregetnek — vécé­papírból. Ugrálnak mint a bo­hócok, és úgy is vannak öltöz­ve: rekkenő nyári hőségben gyapjúsapka, sál és vastag pu­lóver. Mindez természetesen a klub színeitől rikít. Két srác átmászik a három méter magas, szögesdróttal dú­sított kerítésen. A rendőrök rá­juk eresztik a farkaskutyákat. A legények az utolsó pillana­tig kivárnak, aztán hoppsz, zutty: vissza a kerítés bizton­A RICSAJOS „TÖMEGSPORT“ ÁRNYÉKA ÓÚJ szó Index: 48 097 ^i Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Szerkeszti a szerkesztő bizottság Főszerkesztő Dr. Rabay Zoltán. CSc Helyettes főszerkesztők: Szarka István és Csetö János Szerkesztőség 893 38 Bratislava. Gorkého 10. Telefon: 309, 331-252, 332-301, főszerkesztő: 532-20, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29. gazdasági ügyek. 506-39. Távíró. 092308 Pravda - Kiadóvállalat Bratislava. Volgogradská 8 Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállalata - Pravda. 02-es Nyomdaüzeme. Bratislava. PRÓBANYOMÁS Magánszemélyek a kővetkező címen adhatják fel hirdetéseiket 893 39 Bratislava. Jiráskova 5.. telefon: 577-10, 532-64 A szocialista közületek a hirdetéseket erre a címre küldjék: 893 39 Bratislava. Vajanského na rezie 15/11., telefon. 551-83, 544-51 Az Üj Szó előfizetési díja - a vasárnapi számmal együtt - 14.70 korona. Az Új Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13 korona, rerieszt' a Postai Hirlapszolgálat Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS - Ústregná expedicia a dovoz tlaőe. 884 19 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6. A SUTI regisztrációs száma 5/2. így ünnepelték Buenos Airesben Argentína világbaj­noki címét

Next

/
Oldalképek
Tartalom