Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-05-06 / 18. szám

TUDOMÁNY Íjj;W 'll es TECHNIKA atommagok hasadása­kor keletkező neutro­nok mennyisége nem­csak a hasadóanyag fajtájától függ, hanem attól Is, hogy mi­lyen neutron idézi elő a hasa­dást, gyors-e, vagy pedig lassú. Az urán—235 magja például termikus neutron hatására csak 2,07 új neutront bocsát ki, a gyorsneutron hatására azonban 2,31 új neutron keletkezik. A plutónium—239 esetében ezek az értékek 2,09 és 2,7, az urán —233 hasadásánál pedig ter­mikus neutron hatására 2,28, gyorsneutron hatására 2,45 új neutron keletkezik. A neutro­nok mennyisége szempontjából tehát a termikus reaktorok szá­mára jobb tüzelőanyag az urán —233, a gyorsreaktorok számá­ra viszont a plutónium 239. Az utóbbinál egyébként azonos feltételek mellett 15—20 száza­lékkal több neutron keletkezik, mint az urán—233 esetében. Mivel a gyorsreaktoroknál egyáltalán nem alkalmaznak moderátort, lassító közeget, a neutronok egy része ebben nem nyelődik el. A gyorsneutronok egyébként is nehezebben nye­lődnek el, ami kedvezően hat a neutrongazdálkodásra. És ez még nem minden. Az urán—238, amely a termikus reaktorok­ban egyáltalán nem hasad, a gyorsreaktorokban szintén nö­veli a tüzelőanyag hatásfokát. Az elméleti számítások sze­rint egy közepes gyorsreaktor­ban a sokszorozódási tényező értéke megközelítheti a 2,5-öt. Ez azt jelenti, hogy 1 kg plu­tónium elégetésével a reaktor nemcsak teljes mértékben pó­tolja az elhasznált tüzelőanya­got, hanem további 1,5 kg új tüzelőanyagot is termel. A Szov­jetunióban a gyorsreaktorok üzemeltetésére irányuló kutatá­sok A. I. Lejpunszkij akadémi­kus vezetése alatt már 1949-ben elkezdődtek, s 1955-ben el is készült az első ilyen kísérleti reaktor, a BR—1. E reaktor ak­tív zónájában mintegy 12 kilo- grammnyi plutóniumrudacskát helyeztek el, rozsdamentes acéltokokban. Ez a kis méretű kísérleti reaktor rendkívül ér­tékes információt nyújtott, be­bizonyította, hogy a szaporítási tényező a plutónium—239 és az urán—238 keverékében el­érheti a 2,5-ös értéket. Ez az eredmény alapozta meg az energetikai gyorsreaktorok ter­vezését, amelyeknél ugyan a szaporítási tényező 1,3—a,5 ér­tékűre csökkent, viszont más műszaki és gazdasági előnyök érvényesültek. A termikus reaktorokban hű­tőközegként leggyakrabban kö­zönséges vagy nehézvizet hasz­nálnak, ez azonban a gyors­reaktorok számára nem alkal­mas. Ezért olyan hűtőközeget kerestek, amely nem lassítja, és nem nyeli el a neutronokat. Számításba jöhetett a hélium, a lítium, a nátrium, a higany, vagy bizonyos ötvözetek, mint például az ólombizmut, vagya nátrium és a kálium ötvözete. Szerkezeti anyagnak az ausz- tenitikus, nem rozsdásodó acélt választották. A kísérletek ered­ményeként 1959-ben üzembe he­lyezték a Szovjetunióban . a BR—5-ös reaktort, a világ első plutóniumdioxiddal fűtött és nátriummal hűtött gyorsreakto­rát, amely 5 MW teljesítményű volt. E reaktor többéves műkö­dése alatt igazolta a gyors- reaktorok építésére vonatkozó feltevések és tervek helyessé­gét, s megalapozta a soron kö­vetkező, lényegesen nagyobb és korszerű berendezések műszaki tervezését. A BOR—60 kísérleti gyors­reaktor, amely 60 MW termikus teHttUflláayű és 12 MW áram­fejlesztési teljesítményű volt, 1969-ben kezdett üzemelni Di- mitrovgrádban. Négy évvel ké­sőbb helyezték üzembe a Kasz- pi-tenger partján, Sevcsenko város mellett a BN 350-es gyorsreaktort, melynek áram- fejlesztő teljesítménye 350 MW. Azonban csak három, egyen­ként 50 MW teljesítményű tur­bógenerátort üzemeltetnek ve­le, teljesítményének nagyobbik részét a tengervíz sótalanításá- ra fordítják, amivel naponta 120 000 tonna édesvizet nyer­nek. A tervek szerint az idén helyezik üzembe az .Uraiban a Belojarszki I. V. Kurcsatov Atomerőmű harmadik blokkját, a BN 600 jelzésű, gyorsneutro­nokkal működő reaktort. A BN 600 gyorsreaktor 205 cm átmérőjű és 75 cm magas - aktív zónájában 370 fűtőelem- köteget helyeztek el, ezek mindegyike 127 darab, 6,9 mm átmérőjű fűtőelemet tartalmaz. Az urán—235 tüzelőanyag tel­jes mennyisége 1260 kg. Ezt az aktív zónát ún. szaporítőkö- pennyel vették körül. A szapo­rítóköpenyt alul és felül ter­mészetes uránnal töltött téglák­ból építették ki, oldalt viszont a köpeny ugyanolyan fűtőelem- kötegekből áll, mint az aktív zóna, a fűtőelemek azonban csaik természetes, nem dúsított uránt, illetve dúsítási hulladé­kot tartalmaznak. Az aktív zónát folyékony nátriummal töltött reaktortar­tályban helyezték el. A tartá­lyon belül, az aktív zóna mel­lett van még a primer kör há­rom szivattyúja, valamint hat hőcserélő berendezés. A szi­vattyúk a nátriumot a tartály aljában fekvő nyomókamrába préselik, itt a nátrium elosztó­dik az aktív zóna és a szaporí­tóköpeny fűtőelem-kötegei kö­zött, s felfelé haladva 377 C°- ról 550 C°-ra melegszik fel. In­nen a primer kör nátriuma a hat csőrendszerű hőcserélőn halad át, ahol a felvett hőt le­adja a szekunder körben cir- kuláló nátriumnak. A primer kör lehűtött nátriumát az emlí­tett három szivattyú tovább nyomja a nyomókamrába. A szekunder kör hűtőközege, amely szintén folyékony nát­rium, 322 C°-ról 520 C°-ra me­HOGYAN MŰKÖDNEK A GYORS SZAPORÍTÓ REAKTOROK? (FOLYTATÁS) legszlk fel, ez egy 72 szekcióból álló gőzgenerátoron halad át, ahol 140 atmoszféra nyomású és 510 C° hőmérsékletű gőzt fejleszt. A szekunder kör szi­vattyúja a lehűlt nátriumot visszanyomja a reaktorba, ahol az a hőcserélőben újból felme legszik, s folytatódik az egész körforgás. A keletkezett gőzzel három 200 MW-os hagyományos turbógépcsoportot működtetnek. Miközben a BN 600 reaktor építése a befejezéséhez közele­dik, a műszaki tervezők már az ennél is nagyobb teljesítményű gyorsreaktorok kifejlesztésén dolgoznak. A BN 1600 reaktor teljesítménye például 1600 MW lesz. A Szovjetunióban kifejlesztett gyorsreaktorokat a hasonló jellegű külföldi berendezések hez hasonlítva megállapítható, hogy a szovjet reaktorok sza­porítási tényezője nagyobb. Ez annak köszönhető, hogy a szov­jet reaktorok aktív zónájában nagyobb a tüzelőanyag dúsítási foka — a BN 350 és a BN 600 reaktorok esetében 0,465 és 0,444, míg az angliai, a japán, az amerikai, az NSZK-beli és a francia gyorsreaktoroknál csak 0,35—0,36 értéket ár el. A szovjet reaktorokban a sza­porítóköpeny fala is vastagabb, 40 centiméteres, míg az említett külföldi reaktorok szaporítókö­penye csak 20—30 cm vastag. Ezeket a különbségeket az a körülmény okozza, hogy a kül­földi cégek elsősorban azt tart­ják szemük előtt, hogy minél olcsóbb legyen a villamos ener­gia termelése, a szovjet kuta­tók pedig a maximálisan gaz­daságos neutronfelhasználásra törekednek. Ez azzal jár, hogy a tüzelőanyag megkétszerezésé­hez szükséges idő a külföldi országokban sokkal nagyobb. A gyorsreaktorok további műszaki tökéletesítése, az előnyösebb hűtőközegek, valamint a haté­konyabban szaporító tüzelő­anyagok alkalmazása a jövőben bizonyára lehetővé teszi, hogy a Földön található urán—238 és tórium—232 készletek jelen­tős szerepet vállalhassanak az energiaellátás problémáinak közeli megoldásában. GERMAN SZMIRNOV ÖNELLÁTÓ ERŐMŰVEK A jelenleg üzemeltetett és épülő termikus reaktortípusok jövedelmezőségüket egyedül az U 235-izotópnak köszönhetik. Meglepő, hogy egyáltalán be­szélhetünk jövedelmezőségről, hiszen a fáradságosan kiter­melt természetes uránnak 1 százaléka sem hasadóképes. A maradék 99 .százalék szinte megemészthetetlen, az első nemzedékhez tartozó reakto­rok nem tudnak vele mit kez­deni. Ennek ellenére bebizo­nyosodott, hogy az atomerőmű­vek olcsóbban termelnek ener­giát, mint a széntüzelésűek. Va­lójában azonban uránpazarlók. Milyen óriási haladást jelente­ne, ha sikerülne az urán-238-at is felhasználni. Ekkor egyedül az uránkészletek egy csapásra 50—100-szorosra növekednének. Noha ma még sehol sincsen uránhiány, az atomi tüzelőa­nyag-ellátás a következő né­hány évszázadra még az ener­giaszükséglet korlátlan növe­kedése mellett is biztosítva vol­na. A problémát elméletileg már régen megoldották. Az el­járás azon alapszik, hogy az urán-238 bizonyos körülmények között hasadóképes Pu 239-cé alakul át. Ez részben már a közönséges reaktorokban is végbemegy. A képződött plutó­niummennyiség és a felhasz­nált hasadóanyag-mennyiség arányát K átalakulási tényező­nek nevezik. A termikus reak­torokban a K értéke 0,5 és 0,8 között van, vagyis mindig ke­vesebb Pu 239 keletkezik, mint amennyi U 235 elhasználódik. Ha azonban több plutónium ke­letkezik, mint az elhasznált U 235 mennyisége, vagyis a K 1- nél nagyobb, akkor szaporítás­ról beszélünk, és a K tényezőt szaporítási tényezőnek nevez­zük. A szaporításnak két módja lehetséges. Az egyik lehetőség az alapfolyamat neutronmérle­gének a javítása. Minden mag­hasadásnál átlagosan 2,45 neutron szabadul fel. Minden hat neutron közül azonban csak öt okoz hasadást, egy ha­szontalanul elnyelődik és eh vész. Az effektiv hasadási neutronszám tehát nem 2,45, hanem csak 2,1. Ez az effektiv hasadási neutronszám nagy­mértékben nő, ha a reaktort nem lassított, hanem gyors- neutronokkal működtetjük. Ér­téke ebben az esetben U 235-re 2,23, plutóniumra pedig 2,7 lesz. Az átalakulási tényező növe­lésének másik módja: lehető­leg minél több neutront belőni az urán-238-ba anélkül, hogy ez a láncreakció további lefo­lyását veszélyeztetné. Minthogy az U 238 a gyors neutronokat igen erősen elnyeli, a moderá­tor is elmaradhat, amely min­dig a neutronveszteség forrá­sa. Az ilyen reaktorokat gyors szaporító reaktoroknak nevez­zük. Velük megszületett az atomerőművek második nemze­déke. Ezeket a reaktorokat nemcsak az jellemzi, hogy sza­porítanak, vagyis több hasa­dóanyagot termelnek, mint amennyit elhasználnak, hanem az időtartam is, amely alatt meghatározott mennyiségű ha­sadóanyagot előállítanak. Ez utóbbi adatot a kétszerezési idővel fejezik ki. Ez alatt a reaktor nemcsak saját hasadó­anyagfogyasztását pótolja (ez K = 1 szaporítási tényezőnek fe­lelne meg), hanem azt meg is kétszerezi. A fölösleg újonnan létesített reaktorban használha­tó fel. A korszerű szaporító reaktorok kétszerezési ideje három-öt esztendő, de kísérle­teznek az időtartam lerövidíté­sével. A gyors szaporító reaktorok első nemzedékbeli öreg társai­kat is el tudják látni tüzelő­anyaggal. A képződött Pu 239-et azonban ki kell vonni a kié­gett fűtőelemekből. Mivel az urán és a plutónium két külön­böző kémiai elem, szétválasztá­suk kémiai eszközökkel az izo­tópszétválasztáshoz viszonyítva könnyen megvalósítható. A gyors szaporító reaktorok különleges felépítésűek. Mivel nincs moderátor, a neutronok könnyen megszökhetnének. En­nek megakadályozására a sza­porítóanyagot, ahogy ebben az esetben az átalakítandó U 238- at hívják, vastag köpenyként a reaktormag köré építik. A szaporítás a köpenyben és a reaktor aktív zónájában egya­ránt végbemegy. Minthogy a termikus reaktoroknál meglevő reflektor is hiányzik, a mag megmaradó neutronárama olyan gyenge volna, hogy a láncreakció azonnal leállna. Ezért az üzemanyagot sokkal jobban kell hasadóanyaggal dú­sítani, mint egyébként szoká­sos. Ennek következtében a fű­tőelemek kiégési szintje és hő­igénybevétele sokkal nagyobb, mint a termikus reaktorok­nál. A reakcióhőt tehát nagyon gyorsan el kell vezetni. Ez az oka annak is, hogy miért tar­tott a gyors szaporító reakto­rok fejlesztése olyan sokáig. A fémuránból készült fűtőele­mekben a hasadási termékek és a szerkezeti változások olyan nagy károsodásokat okoztak, hogy csak a kerá­miai üzemanyagok kifejleszté­se után léphettek előbbre. Mindez kifejezően megnyilvá­nul a gyors szaporító reakto­rok igen nagy teljesítménysű­rűségében, amely a legjobb nyomottvizes reaktorokét is tíz­szeresen felülmúlja. A nagy teljesítménysűrűség miatt azonban rendkívül jó hő­vezető képességű, szokatlan hű­tőközegekre is szükség van. Jól bevált a fémnátrium, amely 97 C° hőmérsékleten cseppfolyóso­dig Magas forráspontja követ­keztében a nátrium gőznyomá sa igen kicsiny, a BN 350 jelű szovjet reaktorban például a 1979. nátrium hőmérséklete 500 C°, v 6 és az ehhez tartozó telítési gőznyomás mindössze 10 at. Ez műszaki szempontból igen elő­nyös. Kedvezőtlen tény viszont, hogy a nátrium a neutronok bombázásának hatására köny- nyen radioaktívvá válik. Ezért a primer körben keringő nátrium hőjét egy második, nem radioaktív nátriumkörre viszik át. Ezzel hevítik a tur- bogenerátorok meghajtására szolgáló gőzfejlesztő berende­zést. HELMUT LINDER ozsrn * * t i* A gyors szaporító reaktor felépíté­sé nek vázlata: 1 — maghasadási zóna, 2 — szaporí­tó zóna, 3 — szabályozórudak, 4 — primer nátrium-körfolyamat (radio­aktív), 5 — szekunder nátrium-kör­folyamat, — 6 hőcserélő, 7 — gőz- fejlesztő, 8 — a turbinához, 9 — re­aktortartály, 10 — sugárvédelem N O * 5 n i ez- m

Next

/
Oldalképek
Tartalom