Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-14 / 2. szám
-í ft ■» TUDOMAIT Ta LJ vtfVVV ff Ili ... g TECHNIKA Intenzív fatermesztési módszerek az erdőgazdaságban Az elmúlt esztendők energia- válsága, valamint a fa felhasználásának bővülő lehetőségei tovább fokozták a faanyag iránti keresletet. A FÄO felmérése szerint a világ évi fanyers- anyag-szükséglete évezredünk végére eléri a 4,5 milliárd köbmétert. Európa szükséglete ezen belül a jelenlegi 415 millió köbméterről csaknem 780 millió köbméterre emelkedik. A legnagyobb növekedés a fa vegyi feldolgozása területén várható. Ennek oka a farost, a cellulóz és a papíripari termékek iránti kereslet állandó növekedése. Ezek a termékek ugyanis a modern társadalom gazdag és kulturális é'etének csaknem valamennyi területén szinte teljesen nélkülözhetetlenek. Ugyanakkor azonban az értékesebb választékok, például a lemezipari rönk iránti kereslet is megnövekszik. A szakemberek egybehangzó véleménye szerint az állandóan emelkedő szükségletet csak a tudományosan megalapozott, korszerű erdőművelési technológiák bevezetésével, valamint az erdészeti növénynemesítés és a gépesítés eredményeinek gyakorlati alkalmazásával lehet a legcélszerübhen biztosítani. Az őshonos, hagyományos módszerekkel tenyésztett fafajok mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a külföldről behozott, illetve a hazai viszonyaink között nemesített gyorsan növő fajták. Ezek ugyanis mind a fatermelés, mind pedig ipari felhasználhatóság tekintetében jelentősen felülmúlják az őshonos, hazai fafajokat. Hazánk és általában a mérsékelt éghajlatú országok természeti és gazdasági feltételei között a nemes nyárak jelentősége a legnagyobb. Ezek alkalmazása ugyanis lehetővé teszi a szükséges választékok gyors és rövid vágásforduló mellett történő termesztését. A nemes nyárak rendkívül fényigényesek, kedvelik a szabad állást, s a tág hálózatban történő telepítést rendkívül nagy növekedési eréllyel hálálják meg. Ugyanakkor azonban nagy alkalmazkodó képességük következtében, főképp fiatal korban, bizonyos fokú oldalár- nyalást- is elviselnek. AZ említett biológiai tulajdonságok lehetővé teszik, hogy a nemes nyárakat gazdasági érdekeinknek megfelelően' célállományokban termesszük. Ha ugyanis- gazdasági céljaink vékonyabb választékok, például farost-, cellulóz- és papírgyártáshoz szükséges faanyagot igényelnek, abban az esetben nyá- rasainkat sűrűbb hálózatban neveljük. Ha azonban fűrészrönk vagy lemezipari rönk termesztése a célunk, ritkább hálózatot kell alkalmaznunk. Azonban közepes hálózat mellett is dönthetünk, amikor a nevelő vágások során kitermelt faanyagból vékonyabb választékokat nyerünk, míg a vég- használati törzsek értékesebb, vastagabb választékot adnak. Hazai viszonyaink között általában a 4x4 méteres, vagy ennél sűrűbb hálózatban telepített nyársakat keskeny, míg a 6x6 méteres, vagy ennél ritkábbakat tág hálózatúaknak tekintjük. A külföldi és a hazai tapasztalatok azt is bizonyítják, hogy a nyárak rendkívül igényes, úgynevezett kultúrfajok, s elsősorban a tápanyagokban gazdag, jó vízellátású és kellően szellőzött, laza talajokon fejlődnek a legjobban. Intenzív erdőművelési módszerek alkalmazásával fahozamukat jelentősen növelhetjük, illetve a vágásfordulőt lerövidíthetjük. Az intenzív, ültetvényszerű nyárfatermesztés főbb alapelveit a következőkben foglalhatjuk össze: Az ültetvény létesítése előtt szükséges a teljes gépi talajelőkészítés elvégzése, melynek alapját a mélyszántás képezi. Az ültetéshez csakis fejlett, 2—3-éves, egészséges, magashozamú nemes nyár fajták, illetve kiónok használata engedhető meg. Ilyenek például az 1—214, továbá a Robusta, valamint a Grandis, Brabantica és a P-274 elnevezésű kiónok, melyek mind hazai, mind pedig külföldi viszonylatban beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. A csemetéket szabályos, lehetőleg négyzetes hálózatban szükséges kiültetni, hogy az elkövetkező években, a vegetációs időszak alatt 2—3 alkalommal teljes gépi talajápolást végezhessünk az ültetvényben. A talajápolás, melyet tárcsázás segítségével valósíthatunk meg a legcélszerűbben, javítja a talaj szellőzöttségét és vízháztartását, s így elősegíti a magassági és vastagsági növekedés meggyorsulását. Ugyancsak elengedhetetlen az egyedi törzsnevelés -koronaalakítás és a nyesés, valamint, ha ez szükségesnek mutatkozik, az aktív növényvédelem is. Amennyiben ez szükséges, sor kerülhet a talajerő mesterséges utánpótlására trágyázással, esetleg a talaj öntözésére is. A nyárültetvények jellege így lényegesen eltér a természetszerű erdőgazdálkodástól, amely a természet törvényszerűségeinek megismerésén, s ezek felhasználásán és alkalmazásán alapszik. Termesztési technológiájukat tekintve a nyárültetvények tehát nagymértékben hasonlítanak a mezőgazdasághoz, illetve a mezőgazdasági kultúrákhoz. Az ültetvényszerű nyárfatermesztésnek legrégibb hagyományai Olaszországban vannak. Itt dolgozták ki először a nyárültetvények telepítéséhez, és ápolásához szükséges agro- és biotechnikai eljárásokat is, a Pó folyó mentén elterülő síkságon. Ezeket a módszereket a helyi viszonyoknak megfelelően sikeresen alkalmazták más országokban is, mint például Franciaországban, Hollandiában, az utóbbi időben pedig Jugoszláviában és Magyarországon is. A gyakorlati eredmények kézzelfoghatóan bizonyítják a módszer helyességét. Olaszországban például a nyárültetvények már 10 éves korban elérik a 35 centiméteres átlagos vastagságot, a 20 méteres átlagos magasságot, s az 1 hektárra eső 343 m3 élőfakészletet. Jugoszláviában 10—15 éves vágásforduló mellett hektáronként 20—30 m3 átlagnövedé- ket adnak. Más fafajok ebben a korban sem külföldön, sem pedig hazánkban iparilag hasznosítható faanyagot gyakorlatilag egyáltalán nem szolgáltatnak, s átlagnövedékük 80—120 éves vágásforduló mellett is mindössze 3—4 m3 hektáronként. Bár nagyobb terjedelmű nemes nyárültetvények telepítésére Szlovákia területén csak az 1965—70-es években került sor, s így vágásérett ültetvényeink még nincsenek, az eddig elért eredmények rendkívül biztatóak. Nagyon szépen fejlődnek például a Vág folyó mentén, a védett oldalon fekvő nyárültetvények, ahol például a Szelőce—Báb elnevezésű 1-214 klánnal telepített ültetvény 17 éves korban, 8x4 méteres hálózat mellett elérte a 28,4 m átlagmagasságot, a 40,7 cm átlagvastagságot, s az 1 hektárra eső 372 m3 összes fatömeget. A Duna hullámterében, optimális termőhelyen már 9 éves korban 24,1 m átlagmagasságot, 31,9 cm átlagvastagságot s 246 m3 hektáronkénti osszfa- tömeget mutat ki az ugyancsak 1-214 klón. De nem maradnak le növekedés tekintetében a kelet-szlovákiai síkság területén létesített ültetvények sem. Az Uhg folyó mentén 11 éves korban elérik például a 21,7 m átlagmagasságot, a 31 cm átlagvastagságot, s a 2Q5 m3 hektáronkénti fatömeget, míg a Latorca mentén 10 éves korban 20,1 m átlagmagasságot, 34,5 cm átlagvastagságot és 164 m3 hektáronkénti fatömeget adnak. Ezen túlmenően a nyárak egészségi állapota, valamint fájuk minősége rendkívül kedvezőnek mondható. Ismételten leszögezzük, hogy más, hagyományos módszerrel termesztett fafajok ebben a korban iparilag hasznosítható, fatömeggel még egyáltalán nem rendelkeznek, míg a nyárültetvények nem csak vékony, de már vastagabb választékokat is nyújtanak. Nem lebecsülendő továbbá az a tény sem, hogy az egyéb fafajok esetében alkalmazott 80—100 éves vágásfordulót az ültetvényszerű nyárfatermesztésnél 15—25 évesre csökkenthetjük le. Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy az intenzív nyárfatermesztés módszereivel továbbra is érdemes és szükséges foglalkozni. Az eredmények végső értékelése lehetővé teszi számunkra, hogy további nyárültetvényeket létesítsünk Szlovákia területén. Így jelentősen növelhetjük erdőgazdaságunk jövedelmezőségét, valamint népgazdaságunk fa-nyersanyaggal való folyamatos ellátáeáf i c KOHAN ISTVÁN Az Oravsky Podzámok-i Erdőgazdasági tizem dolgozói egy hektárnyi területen évente 1,6 millió tűlevelű facsemetét termelnek, ezek kétharmadát fóliasátrakban állítják elő. A facsemeték tápkockás szaporítási módja lényegesen növeli a faiskola teljesítményét, s kedvezőn hat a kiiiltejett növények fejlődésére is. A felvételen Mária Kubuvková, Zuzana Michalíková és Helena Litnióanová a lucfenyőcsemetéket gondozzák (A CSTK felvétele) A „Kék Terv” Azúrkék víz, napsütés, strand, üdülés, kenyeret adó halászat... A Földközi-tenger valamikor ezekkel a „békés“ fogalmakkal párosult. Ma ugyanezt a tengert olajszállító tankhajók szelik keresztül, a strandok kátrányosak Genovától Triesztig és Costa Bravatól Tel-Avivig. A víz nehéz fémekkel szennyezett, a tonhal higanyt is tartalmaz. A kagylók néha fertőző májgyulladást okozhatnak, és vannak olyan helyek, ahol a fürdőzőket és szivacshalászokat vírusfertőzések fenyegetik. Lehet, hogy az ókori civilizációk bölcsője, a „nagy kék tenger“ mérgeket gőzölgő emésztőgödörré válik?! A szakemberek talán idejében felismerték a fenyegető veszélyt, az ENSZ környezetvédelmi programja pedig megfelelő keretet biztosított a „Kék Tervnek", amely igyekszik a kutatásokat olyan irányba terelni, hogy a Mediterraneum állapota ne romoljon tovább. A 3 000 000 km2 alapterületű tengert, három kontinens 18 országa határolja. A tenger befogadja a fejlett és fejlődő országok ipari és kommunális szennyvizeit, a felesleges növényvédő szereket és műtrágyákat. Az idejutó olajszennyezés egyrészt a tartályhajókból, másrészt az olaj- finomítókból származik. Mivel a Földközi-tenger melegégövi beltenger, gyakorlatilag az árapály sem háborgatja, érthető, hogy az élénk kikötői élet, a turisták áradata fokozza a szennyeződést különösen az északnyugati partok mentén. Az észak-afrikai partokon, ahol a közelmúltban még semmilyen szennyezést nem észleltek, ugyanolyan kátránytól fekete homokfövényt és sziklákat lehet találni, mint az európti partok strandjain. A spanyol Costa Dórádénál van a Földközi-tenger eddig egyetlen atomerőműve. A tengerbe eresztett nagy mennyiségű forróvíz, mely a hőmérsékletet a kritikus 30 C° fölé emeli, kipusztította a körzet tengeri faunáját és flóráját. Míg a spanyol partokon a hőszennyezés pusztítja az élővilágot, az Adrián egy új zöld alga faj jelent meg az autrofizáció következtében, mely a tenger halaira káros és a halászat jövőjét is megkérdőjelezi. A Földközi-tenger mentén a különböző társadalmi és politikai rendszerű országok, melyek között nem ritka a politikai ellentét, tengerük jövőjének ügyében példás összefogást tanúsítottak. Az összefogás eredményeként kutatőállomások létesültek az egész térségben. Ezekben a laboratóriumokban analizálják a vízmintát, az eredményeket pedig összehasonlítják. Osztályozták a folyók által szállított szennyezéseket. Így kerültek „fekete listára“ a kenőolaj, a kőolaj származékok, a radioaktív fémek, a higany és a kadmium szennyezések. A réz, a króm, az arzén és más vegyületek csak „szürke listán“ vannak. Ezeket a szennyezéseket fokozott megfigyelés alatt tartják és mennyiségük csökkentésére törekednek. A „Kék Terv“-nek különösen nagy jelentősége van a mezőgazdaságban. Itt két teljesen ellentétes irányú követelményt kell optimalizálni. A termelés növelése megkívánja a növényvédő szer és műtrágya használatát, ugyanakkor a természetbe juttatott szerves és szervetlen vegyületek károsan befolyásolhatják az ökoszisztémát. A „Kék Terv“-re az első két évben 1,5 millió dollárt költöttek. Ez még csak kezdete és egy része a mediterrán országok közötti összefogásnak. A FAO Központi Halászati Bizottsága értékelte a több mint. 50 kutatóállomásról beérkezett eredményeket. A négy ''másik tervből egy a higany, a kadmium, a DDT, a PCB és más klórozott szén- hidrogének szennyező hatásával foglalkozik. A kutatások még nem befejezettek, a higanyt tartalmazó tonhalakra azonban már ezek a vizsgálatok hívták fel a figyelmet. TERMÉSZET VILÁGA Északi-tengeri mélyfúrások Furcsának hangzik, de igaz, hogy a mai északi-tengeri olaj- és földgázkutató járások 1946-ban egy hollandiai répajöldön kezdődtek. 13 év alatt 200 meddő fúrás után fedezték fel csak Groningenben az első érdemleges előfordulást 3000 m mélységben, melyről csakhamar kiderült, hogy rendkívül becses értékű. Nemcsak azért, mert 2000 milliárd m3 földgázmennyiségével Földünk egyik legnagyobb gázmezőié, hanem egy oly hatalmas szénhidrogén-előfordulás D-i pereme, mely az Északi-tenger felé folytatódik. Azóta több ezer furat, s ma is dolgozó 30 fúrósziget alaposan felkutatta, és tisztázta az egész környező terület földtani felépítését. Dr. Günter Rüdiger, az ESSO geológusa megállapította, hogy az Északi-tenger üledékes kőzetekkel kitöltött olyan medence, mely kapcsolatban van az északnyugati német medencével, s K-en Fannoskandia kristályos, Ny-on a skóciai Ö-Kalendóniai és a Brabanti masszívum hegyei határolják. E nagy területen belül földtörténeti kor, s kifejlődés alapján 3 szénhidrogénmezőt különböztetett meg. A groningeni kutatás a terület D-i, permkori medencéjében kezdődött, s ez felel meg az északi-tengeri D-i és Ny-i medence felépítésének. Az anya- kőzet itt karbonkori széntelep, melyen perm vörös-homokkő települ, ahol csak földgáz volt várható, s valóban csak gázmezőket találtak. Készlete 900 milliárd m3 földgáz. A Nagy-Britannia és Norvégia közötti középső terület, a központi északi-tengeri árok több ezer m-es fiatalabb, és jó tárolókőzeteket tartalmaz, harmadkori kifejlődése a Perzsa öböl felépítéséhez hasonlít. Itt a földgáz mellett már a kőolaj is jelentkezik igen jelentős mennyiségben. E legjobban megkutatott területről 4000 millió tonna kőolaj és 450 millió m3 jöldgáz termelhető ki. Kiterjedésében 700 km hosszú, és 2000 km széles. Az északi rész, a Viking árok jurakori üledékes tárolókőzetekből épül, melyek vastagabbak, s kiterjedtebbek, mint az észak-németországi előfordulások, itt mindenütt kőolajat tárolnak, s a fejlesztés iránya is észak, minden nehézségével s költségnövelésével. A geológusok nehéz munkakörülmények között dolgoznak, esőben, hóviharban, tűző, forró napon, vagy orkán kísérte eme letnyi tengerhullámok mellett végzik kutató s energiatermelő munkájukat. A napi munka 2 héten át napi 2 X 12 órás, igen magas kalóriájú ellátással, ahol tilos az alkohol, még a kedvelt sör is. Dohányozni is csak kijelölt helyeken lehet, munka közben nem. A 2 kemény hét után 2 hét szabadságra v*szi a helikopter a dolgozókat a szárazföldön élő családtagjaikhoz. A fizetés kétszerese a szárazföldinek. A személyzet javarésze holland, kevés angol, még kevesebb német. Nem tévednek sokat, akik Klondike aranyásóival hasonlítják össze őket. 1979. I. 14. ie ÚJ szú
