Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-04-22 / 16. szám

:ülök körében sem versenyek. Bízom idő kérdése az jk tevékenységébe ni az egyetemistá­nk szívesen jönnek a az útiköltséget 5, többet nem tu- k. Az egyetemeken egy új tantárgyat, caii gyakorlat fspo- prax). Beszámítőt all gat ők, de ahhoz séget kell végez- ,z említett szakköri ében ezáltal némi Nagyobb anyagi el- ialmi megbecsülés nánik az olimpiai désáre. Bizonyára dnána'k a versen y- lium is jobban fel- Igy az iskolaigaz- znék és nem ismét- mi kollégánk esete, itolsó percig kétsé- itele ezen a vitán, evetek, az ütasítá­vagy utasítás any- megvalósítunk be- Hecht kollégával, •e célszerű a mate- ömegversennyé fej- )irt alapvető, hogy »11 kiindulni. Az t a jövőben érde- ételiik és a tovább- ából is elkészíteni, hányában a Szocia- s az Oj Szóban kel­ik tapasztalataink­sokkal nehezebb az alapiskolákban, mint a gimnáziumokban. Közismert, hogy a versenyt már a nyolcadikban meg kell rendezni. A kilencedik osz­tályban maradt tanulókat pedig egyéb elfoglaltságuk miatt szinte lehetetlen bevonni a matematikai versenyekbe. Főleg a felvételikre való készülődés köti le idejüket, s az is igaz, hogy az igazán tehetséges .tanulók a nyol­cadik osztályból középiskolákba men­nek. KOHÁNY FERENC: Sok a nehézség, de ne vegyék tőlem elfogultságnak, ha azt mondom, nincsenek olyan gát­ló tényezőik, mint nekünk. Kelet- Szllovákiábán a magyar nemzetiségű szülőik és a pedagógusok a szakkö­zépiskolákat támogatják. Így gimná­ziumi tanulókat nincs kiből Válogat­nunk, mert sokszor kevesebb a jelent­kező, minit amennyit felvehetünk. Emiatt matematikából is gyengébbek a diákok, akik jobbára beérik az érettségivel. Nálunk az elsődleges lom érdeke megkívánja az alapos ma­tematikai tudással rendelkező műsza­ki értelmiséget. A közvélemény for­málásában nagy szerep hárul a saj­tóra. Jobban kellene népszerűsíteni a versenyeket, s növelni kellene az eredmények honorálását is, mert ez elősegíthetné a műszaki értelmiség számának gyarapodását. Kár, hogy eddig még nem került sor az eredmények összehasonlítására nemzetiségi szempontból. Nincs ada­tunk arról, hogy a matematikai olim­pia sikeres megoldóinak hány szá­zaléka jár magyar tanítási nyelvű is­kolába. A múlt évben volt egy, akiről tudunk. Az érsekújvári Filakovszky Péter, aki Csehszlovákia színeiben nemzetközi olimpián ért el előkelő helyezést. Hasznos lenne, ha a ma­tematikai olimpiák kerületi fordulóira meghívnák az újságírókat is. Általuk az olvasók betekinthetnének a ver­seny légkörébe. A lapok, legalábbis OlCSfONIOSSAGO TAHIMBY pedagógiát is új viszonyok között s megfeleljen iskola fő feladata közvetítése, elyes ítélőképesség, Sban viszont egyre döntő szerepe van aányos és műszaki azdaságfejlesztési értelmiség száma, ezekre a sza- al-beszélgetést részvevők közösen slyzetét, népszerüsí- eredményeit eze­ken a versenyeken, s a vita tanulságait levonva körvonalazzák a tovább­lépés lehetőségeit. A beszélgetés legfontosabb célja az volt, hogy a peda­gógusok nézeteiknek konfrontáiásával — a párthatározatok szellemében — segítsük a magyar tanítási nyelvű iskolák oktató-nevelő munkáját, hiszen ml Is tudatosítjuk a imatematika egyre növekvő szerepét a tudományos­technikai forradalom korában. A kerekasztal-beszélgetésen részt vett: Galambos Lászlóné — somorjaí (Samorín) gimnázium, Hecht Tamős — a bratislavai Komensk? Egyetem természettudományi kara. Kalácska léssel — dunamocsi (Moőaj alapiskola, Kobány Ferenc —■ nagykapor (Veiké Kapusany) gimnázium, Kovács László — kassai (KoSíce) alapiskola. Mag Pálné — rimaszombati (Rlmavská So- botaj alapiskola, Mészáros józsef — galántai gimnázium, Oláh Imre — komáromi (Komámo) gimnázium, Stifter Lajosáé — bratislavai Dunai utcai gimnázium, Viglai Tibor — zsellzi (Zelíezovce) gimnázium. A vitáf Oláh György — komáromi gépipari szakközépiskola — vezette. A kerekasztal- beszélgetésen szerkesztőségünket Szigeti László és Tölgyessy Mária kép­viselte. özikiinccsé váljanak. Mint az eddigi hoz- nderül, sok függ az z iskolák vezetésé­itől.. Nálunk ezzel apiát tekintve a mi 3. On. kisiskola va- jelent, hogy nálunk rsadalmi munkája Ezért kevesebb idő i olimpiákra is. Is- könyvi foglalkozás Miez viszont jobb nkönyvekre lenne irzsolódást vélemé- zervezés is okozza, szmos fenne az is­szélesíteni. SÉF: Az idei tan- Minisztérium meg- •omi pionírház Pita- rdet. Az idén a h3- í rendezik meg. fő­időktől kezdve min- ! az évente megren- lehetővé teszi a fe­lsál. olimpia helyzete oél: megtartani az érdeklődést a ma­tematika iránt. Sokan kedvelik, sze­retik a matematikát, foglalkoznak is vele, mert olyan pályára készülnek, amelyen szükség van rá, de a mate­matikai versenybe nem kapcsolódnak be. Mert ha általánosan foglalkoznak mindennel, s kitűnő bizonyítványt szereznek, hiszik, hogy nagyobb az esélyük a felvételre. Így gondolkod­nak a pályázók. Ez a szemlélet na­gyon gátolja elképzeléseinket. HECHT TAMÁS: Megfigyelhetjük, hogy az egyik kategóriától a másikig mennyien morzsolódnak le a verseny során. Ha az alapiskolások Z kategó­riájából egy nagyon ügyes tanuló be­jut a gimnáziumba, eredményes helyt­állása attól függ, melyik gimnázium­ba került. Van rá példa, amikor a nagyon tehetséges tanulók elkallód­nak. Ennek okát elsősorban a tanár túlterheltségében látom. A pedagó­gust elsősorban mindig az oktat ó- munlkában elért eredmények alapján kellene értékelni és csak másodla­gosan aszerint, milyen iskolán kívüli tevékenységet fejt ki. Nem enged­hetjük meg magunknak, hogy a te­hetségek elkallódjanak, ezért ügyelni kell a megfelelő szakmai szintre. A tanárok sokszor nem érdekeltek, ezért nincs kedvük a munka végzésé­hez. Lengyelországban az a tanár, akinek a diákja sikeres lett az orszá­gos versenyben, az oktatási miniszter kitüntetésében részesül. Nálunk pe­dig, amint hallottuk, nemcsak a ta­nárok, hanem a tanulók munkáját sem értékelik, jutalmazzák kellőikép­pen. A kerületi verseny első helye­zettje kétszáz koronát kap. Ez elő­írás. Más versenyeken még az iskolai győztes is többet kap, pedig a kerü­leti első hely komoly eredmény, mö­götte nagy munka rejlik. A társada­az Ifjúsági sajtó, közölhetnék az olimpiák Időpontját. A matematikai olimpiáknak kettős a funkciója: egyrészt a tehetségek felkutatása, másrészt, hogy felkeltse az érdeklődést a matematika iránt. Közismert, hegy nem nagy az érdek­lődés a műszaki főiskolák iránt. Ezenkívül Szlovákiában már régóta bizonyos averzió is van a matemati­kával szemben. Éppen ennek a meg­törésében, a helytelen szemlélet meg­változtatásában lehetne pozitív sze­repe a matematikai olimpiának. A matematikai olimpia központi bizott­sága több esetben foglalkozott a ta­nárok értékelésének kérdésével. Az ö kezdeményezésükre értekezletet hívtak össze Stiz ínben. A megbeszé­lésen a matematikai olimpia tevé­kenységét társadalmilag elkötelezett munkának jelölték meg. (Ez a ren­delet megjelent a Zvesti Ministerstva Skolstva 77/3. számában is.) E prog­resszív intézkedések nyomán javulni kellene a helyzetnek Szlovákiában. Miivel ennek ellenőrzése, illetve á megvalósításról való visszajelzés ké­sik, nem ismerjük a pillanatnyi hely­zetet. OLÁH GYÖRGY: Merem állítani, hogy a komáromi szakközépiskolában sok a tehetséges tanuló. Azt viszont már nem merem ilyen határozottan mondani, hogy kellő módon foglalko­zunk velük. A mi feladatunk bekap­csolni a tehetségeket a matematikai olimpiába és a KöMaL-ban levő fel­adatok megoldásába. A Középiskolai Matematikai Lapokat negyven diákom vásárolja, s ennél is örvende esebb, nemcsak azok veszik, akik a példá­kat megoldják és beküldik, de azok is, akik csak egy-egy cikket olvasnak el, esetleg egy-egy megoldott példát néznek át. Már eiz is formálja a köz­véleményt és ily módon könnyebben jön létre kapcsolat az osztályközös­ség és az egyéni teljesítményt fel­mutatók között. Mert kell közönség a matematikai olimpiának is, amelyet a matematikatanár szervezhet meg. Például faliújság segítségével. MAG PÁLNÉ: Az olimpia előkészí­tésében és a tehetséges tanulók fel­kutatásában a faliújság számomra is jó „segítőtárs“ volt. A verseny úgy zajlott le, hogy az érdekesebb, fur­fangosabb példákat kitettem a fali­újságra, így az iskola minden tanu­lója elolvashatta. A versenybe min­denki bekapcsolódhatott tehetsége szerint. A példáikat kijavítottam és a pontokat is a faliújságon tettem köz­zé. Minden tanuló olvashatta, ki hány pontot éirt el. Sokan lemorzsolódtak. A sikeres megoldókat jutalmaztuk. Mi nagyon nehéz körülmények kö­zött tanítunk. Pincehelyiségekben. Éppen ezért sok a fizikai dolgozók családjából származó gyerekünk. Az értelmiségi szülők a korszerűbben felszerelt szlovák iskolába íratják gyermekeiket. A körülményekhez ké­pest igyekszünk a hátrányos helyze­tű gyerekekből minél többet kihozni, így jutottak el tanulóink a kerületi döntőig. MÉSZÁROS JÖZSEF: Tagja vagyok a nyugat-szlovákiai maitematikai olim­piai bizottságnak. Szó volt arról, hogy a kerület A kategóriájában ta­valy Induló 132 versenyzőből csupán öt, a B kategóriában 11, és a C ka­tegóriában egy versenyző bizonyult eredményesnek. A bratislavai kerület­ben más volt az arány. Ez azzal ma­gyarázható, hogy a rosszabb ered­ményt elért kategóriák példáit a kö­vetkező évben könnyítették, Ily módon az eredmények változóak. Pedig az olimpiát nem szabad lekicsinyelnünk. Ne írjunk egy-két pontot „jóvá“ az eredményesség érdekében. A C kate­góriában mindenkit segíteni kell, aki csak jelentkezik. Sokan lemaradnak, de inkább szülessenek tisztességes eredmények, mintsem papireredmé- nyek. OLÁH IMRE: Miért kevés az ered­ményes versenyző? Ha a kerületben csak egy eredményes tanuló van, ott nagyon utána kell nézni, hol a haj és mi az. oka. Bizonyára a taná­rokban is hiba van, de igaz az is, hogy kevés a tehetséges tanuló. A te­hetséges tanulót azonban ne kénysze- rítsülk más szakkörbe. Mi legyen döntő a tanuló szakkör-választásá­ban? A pályaválasztás! Ha valaki mérnök akar lenni, akkor ne kény­szerítsék például a színjátszó körbe. STIFTER LAJOSNÉ: A házi verse­nyek bővítése fontos lenne. Ezek a versenyek a komáromi iskolában már jól beváltak. Mivel nek k már nincs lehetőségük arra, hogy a többi isko­lát is meghívják, tavaly fizikából mi rendeztünk versenyt, az idén pedig matematikából lesz hasonló. Persze, ehhez is nagyobb propaganda kelle­ne. hogy másokat is ösztönözzünk a verseny megrendezésére. KOHÁNY FERENC: Lapjaink na­gyon sokat tehetnének érdekükben. A mi hasznunkra formálhatnák a köz­véleményt, s ezzel a társadalmi ér­deket Is jobban segítenék. KALÁCSKA JÖZSEF: Vannak ifjú­sági folyóirataink, Tábortűz, Űj Ifjú­ság. A fiatalok matematikai érdeklő­désének felkeltésére azonban semmit sem tesznek, nem is szólva a Termé­szet és Társadalomról. A külföldi fo­lyóiratokban olvashatjuk a matemati­kai versenyek és felvételik felada­tait. Pótolnunk kellene ezt a hiányt. A televízió matematikával foglalkozó adásai sem ütik meg szokszor a kí­vánt mércét, a „Nebojte sa matema- tiky“ adására gondolok. A matematikai versenyekre való felkészítésben fontos szerepe van az iskolai szakkönyvtárnak. Jó lenne, ha minden iskolában rendszeresen elő­fizetnének a Matematika ve skole, Matematické obzory, A Matematika Tanítása és a Középiskolai Matemati kai Lapokra. A Szakköri füzetek című sorozatnak több példányban meg kel­lene lennie, hogy kölcsönözhető le­gyen. GALAMBOS LÁSZLÓNÉ: Érdemes elgondolkodni ezen. Ne csak kérjünk a pedagógusoktól, hanem adjunk is nekik. Nem elég a továbbképzés, mert Ott szóba sem kerül a matematikai olimpia. S azt se feledjük, aki nem tudja az anyanyelvét, nem tudhatja a matematikát sem, mert tárgyi tu­dásra nem telhetett szert. S még va­lami: szemináriumot, vagy nyári egyetemet kellene összehívni a mate­matikusok számára, hiszen a szakmai továbbképzés fontosságát csak hang­súlyozzuk, s alig teszünk érdekében valamit. Ha a humán szakosok ré­szére évente rendeznek találkozót, miért ne lehetne a matematikusok számára is? Hiszen nincs fórumunk, enélkül pedig magunkra vagyunk ha­gyatva, nincs hol tisztáznunk szakmai és egyéb gondjainkat. KALÄCSKA JÖZSEF: Mi például módszertani délutánra hívtuk meg a környék alapiskoláinak matematikai olimpia felelőseit és a szakos kollé­gákat. Mindenki hozott magával há­rom-négy típusfeladatot. Egymásnak átadtuk őket, így egy szép feladat- csokrunk lett, amely kapcsolódott a matematikai olimpia feladataihoz. A tehetséges tanulókkal a tanítási órán is foglalkoznunk kell. Tapasztalataink szerint a homogén csoportalkotás a legmegfelelőbb. Fontos még a házi feladat differenciált kijelölése is. Ki kellene használni az olyan le­hetőségeket, mint az Elet és Tudo­mány Gondolkodás iskolája című ro­vata, a Technicky magazinból a Rek- reaöná matematika című rovatot stb. Ezeket ki tehetne rakni a faliújságra. Az igényesebb tanulóknak pedig a Rozhledy, illetve a KöMaL és a mate­matikai olimpia maradna. A közvéle­ménnyel pedig tudatosittatni kellene, hogy a matematikai verseny a kor­szerű matematika oktatásának szer­ves része. Ezért célszerű lenne, ha a kollégák időnként beszámolnának is­kolájuk matematikai szakköri tevé­kenységéről s tapasztalataikat a saj­tó útján nyilvánosságra hoznák. Ily módon kialakulna egy termékeny vi­ta vagy tapasztalatcsere, mely ösz­tönzőleg hathatna azokra az iskolák­ra is, ahol nincsenek matematikai szakkörök vagy versenyek. Galambos Lászlóné Viglai Tibor Hecht Tamás Mag Pálné O e 0} ü 0 } U* >s C X0 JS o X M ■ 8 N 'O CD .X ■ u XC «

Next

/
Oldalképek
Tartalom