Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-04-22 / 16. szám
Nekünk is el kell hagynunk a kitaposott ösvényeket, amelyeken az alkotó dolgozó égető problémákba nem ütközik. Előtérbe kerül az a feladat, hogy kiemeljük — nem habozom ezt kimondani — az alkotó munka kultuszát és eredményeit. Ezért azokat támogatjuk, akik alkotó módon dolgoznak és eredményekkel bizonyítják alkotó szellemű keresésüket, találékonyságukat. (Részlet Jozef Lenártnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, az SZLKP KB első titkárának a Nővé slovo szerkesztőségének 1979. február 22-én adott interjújából.) OLÁH GYÖRGY: A matematikai olimpiai mozgalom fontosságát a Szlovák Oktatási Minisztérium üs felismerte és 1975. november 7-i módszertani levelében rámutat az 1975 előtti hibáikra. A levél nyíltan kimondja, hogy a matematikai olimpiák eredményei korántsem olyan jók, mint amilyenek lelhetnének. Azt is hangsúlyozza, hogy rendszeresen kell foglalkozni azokkal a tehetséges tanulókkal, akik megkülönböztetett érdeklődést mutatnak a matematika iránt. A matematika oktatásának korszerűsítésével együtt fokozni kell a matematika iránti érdeklődést és keresni a tehetséges tanulókkal való foglalkozások leghatásosabb formáit. Az alapiskolák és a gimnáziumok tanulói között szép számmal vannak olyanok, akik fokozott érdeklődést tanúsítanak a matematika iránt. Ezekkel a tanulókkal nem elégséges csak az órán foglalkozni, ahol a tanárt köti a tanterv, tankönyv stb. A különleges matematikai képességet mutató tanulók külön foglalkoztatása szükségessé teszi a matematikai szakkör, egyéni foglalkozások, matematikai versenyek és olimpiák szervezését. A körlevél megjelenése óta sem történt olyan fokú javulás, amelynek alapján elmondhatnánk, hogy az iskolákban a matematikai olimpiák eredményei jó'k lennének. Tanulóink érdekében fel kell tárnunk azokat a hibákat, amelyek gátolják munkánk eredményességét. A matematika fontosságát szem előtt tartva, az olimpiát nem csupán hobbinak, vagy a pedagógus egyéni érdekének kell tekinteni, ahogy azt esetenként egy-egy iskolaigazgató értelmezi. STIFTER LAJOSNE: Modern társadalmunkban központi helyet kapott a matematika. Ilyen feltételek közepette aktivizálnunk kell mindazokat, akik a tárgy iránt vonzalmat éreznek. Ahhoz, hogy egy tanuló rájöjjön a matematika ízére, megszeresse azt, meg kell vele kóstoltatnunk, fel kell keltenünk az érdeklődését és törekednünk arra, hogy sikerélményben legyen része. Erre jók a különböző versenyek, amelyek a matematikai olimpiában csúcsosodnak ki. OLÁH IMRE: A tehetségek kibontakoztatásában véleményem szerint is nagy a szerepük a különböző versenyeknek. Nekem nehézségeim vannak e rendezvényekbe való bekapcsolódással. Sajnos, nincsenek olyan tehetséges tanulóim, akik önállóan tudnák megoldani ezeket a feladatokat. Bizony sok esetben nekem is nehéz egy-egy feladat megoldása. A közvetlen cél: minél több tanulót felemelni olyan szintre, hogy legalább a negyedik év végére megbirkózzon a feladatokkal. Utána már nyugodtan elengedhetjük főiskolára, egyetemre, mert nem lesz gond a helytállással. Ami az iskolánkat illeti: vannak olyan osztályaink, amelyekből például 31 tanulóból 28-an jelentkeztek főleg műszaki főiskolára és a negyedik év végén még 27-en ott is vannak. A cél eléréséhez szükséges tényezőket figyelembe véve nagyon fontosnak tartom az oktatási nyelvet, amelyen a tanuló a kívánatos tudásszintet eléri. Ide tartozik a tanár szakmai tudása, elhivatottsága és megszállottsága is. Nekem például egy szakkör levezetéséhez legalább hárem órát kell 'készülnöm, ha a jó tanútoknak adni akarok valamit. A sok tényező közül szeretném kiemelni az anyanyelvi oktatás óriási jelentőségét, Deme László szavait idézve: Mi az anyamyelv? Miért olyan fontosak az anyanyelvek a szocializmust építő társadalmak számára? Hogy a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Magyarországon és más államokban miért tartunk fenn nemzetiségi iskolákat és milliós költségvetéssel nemzetiségi sajtót és kultúrát? Az anyanyelv nem valamiféle érzelgős és romantikus dolog, hanem nagyon is reális és prózai fogalom. Az anyanyelv minden ember számára reflexnyelv, a gondolkodás közvetlen eszköze. Az anyanyelv az, amelyen nem keressük a szavakat, hanem reílexszerűen kimondjuk őket, amelyen a szó közvetítés nélkül kapcsolódik a valóság tényéthez. Ismereteket elsajátítani idegen nyelven is lehet, de gondolkodni anyanyelven szoktunk. Az iskola feladata eljuttatni a tanulót az alkotó gondolkodáshoz. Ezt legtöbben, ha elérik, anyanyelvükön érik el, mivel az adja az egyént gondolkodás alapját, tehát az segíti az önálló gondolatok továbhfűzését a legtermészetesebben. A fogalomrendszert leghatékonyabban kialakítani csak egy nyelven, az anyanyelven lehet. A dolgok logikájába behatolni még inkább csak ezen lehet. Márpedig minden ember kötelessége, hogy megismerje, megértse a valóságnak, természetnek és társadalomnak nemcsak a tényeit, hanem törvényeit, szerkezetét, összefüggéseit, mozgását is és nem az a lényeges kérdés, hogy milyen nyelven, hanem milyen fokon, milyen mélységben. Még az idegen nyelvet is jobban használja és az idegen nyelven szerzett anyagot is jobban tudja felhasználni és mozgósítani az az egyén, akinek gondolkodása az általa legismertebb nyelven, az anyanyelvén már kifinomult, fegyelmezetté és logikussá csiszolódott. HECHT TAMÁS: Engedjenek meg két provokatív megjegyzést. Az első: Sokszor kifogásolják, hogy a matematikai olimpia nehéz, legalábbis más versenyekhez viszonyítva. Továbbá, hogy a kisebb iskolák hátrányos helyzetben vannak a nagyobbakkal szemben, ezért nem érnek el komolyabb eredményt. A tanároknak csupán elenyésző százaléka foglalkozik az órán kívül a tanulókkal. A tehetséges gyerekek nem élnek területileg egy helyen, mégis mindig ugyanazokból az iskolákból kerülnek ki a sikeres megoldók. A második: A matematikai olimpia nem tömegverseny. Ha egy kerületben ugyanabban a kategóriában lenne harminc sikeres megoldó, akkor nagyon meg lehetnénk elégedve. Egy statisztikai adat: a nyugat-szlovákiai kerületnek kb. egymillió lakosa van. Tavaly az A kategóriában két, a B kategóriában 11 és a C kategóriában egy sikeres megoldó volt. Itt valami nincs rendjén. MÉSZÁROS JÖZSEf: Vannak, akik azt mondják, hogy a tehetség nem lesz, hanem születik. Vannak, akik viszont a szorgalomra esküsznek. Eddigi pályafutásom alatt csupán három tanulóra tudok visszaemlékezni. Név szierint: Tóth Attilára, Mészáros Attilára és Kocsis Menyhértre. Ők tényleg született tehetségek voltak és utólag sajnálom, hogy a pályám kezdetén találkoztam velük. Most is vannak tehetséges tanulóim, de nem tudom rávenni őket a komolyabb munkára. Nekik is nagyon nehéz a matematikai olimpia. Csatlakozom Oláh Imréhez: én is azok közé sorolom magam, akik nagyon megdolgoznak azért, hogy bizonyos feladatokat rutinosan oldjanak meg. Kezdetben 10—12 órát is készülök egy kétórás szakkörre, csak ezután sikerül a már átszámolt pé'dát megfelelően elemeznem. Jól működik például egy esztrádcsoport, szlovákiai hírnévre tesz szert, versenyekre jár. A velük foglalkozó pedagógus kimutathatja, hogy egy pénteki napon kettőtől este tízig volt a szereplőkkel. Azt mondhatja, ennyi meg ennyi többletmunkát végzett. Én hogyan mutathatom ki, ha este nyolckor odaülök egy matematikapélda mellé és egy óraikor azon veszem észre magam, hogy még semmit sem csináltam, csak sejtek valamit. Míg az adott problémával tisztába jövök, gyakran eigy egész témakört kell áttanulmányoznom. A matematikai tehetségekkel való foglalkozás társadalmi jelentősége vitathatatlan. Nem kell párhuzamba hozni semmivel, mert ez éppen olyan, mintha arról vitatkoznánk, hogy a kéziszámolőgép jobb-e vagy az elektronikus. A tehetség olyat is tud, amit sosem tanult. A tanulókat nagyon nehéz a kemény — majdnem elvont — munkára bírni. Van, akinek ízlik a kemény munka, de legtöbbje a köny- nyű sikert szereti. Példaként említhetném Kocsis Menyhértet. Kiváló képességeiről tanúskodik, hogy most másodéves főiskolai hallgatóként Angliába és Franciaországba küldték őt tanulmányútra. Laser technikával foglalkozik. A matematikai versenyek alól azonban mindig kisiklott. A kémia volt számára a könnyebben járható út... Az egyszerűbb, szórakoztató matematikai feladatokat csaléteknek szoktam bedobni. Foglalkoztam niim-játékkal, azaz gyufaszál-hú- zással vagy boráíöntögeiős feladatokkal, így tértem rá a diofantikus egyenletekre; mikorra a tanulók feleszmélitek, már a nehezebb feladatokat oldották ... addig azonban rengeteget kellett dolgozni. STIFTER LAJOSNE: Nagy segítséget jelentene a tanárnak, ha azokat a feladatokat, amelyeket a tanulók megoldanak, minden forduló után visszakapnánk. Ezzel csak segítenék az illetékesek a tanulókat és a tanárt abban, hogy a következő években egy-egy gyakori hiba ne ismétlődhessék meg. Tanítványunk, Földes András esetében fölvetettem ezt, tavaly aztán meg is kaptuk a dolgozatát, a három megoldott példából viszont csak egyet. Nem tudom, hogy ez véletlen volt-e vagy elkallódott? S azt sem tudtuk meg, milyen hibát követett el, hány pontot szerzett. Ez a gyerek fizikusnak készül, a matematika számára csak eszköz, de mivel tehetséges, indul mindkét olimpián. KOVÁCS LÁSZLÓ: Vannak tanulóink, akik mind városi, mind kerületi viszonylatban megállják a helyüket. Kimutatható, hqgy kassal viszonylatban a 46 alapóskoia 22 matematikai irányzatú iskolájából egy sem, csupán a mi iskolánk egy tanulója ért el pontot az olimpián. Nagy Attila lett a fizikai olimpia városi győztese, matematikából a kerület harmadik helyezettje. Országos rendezvény volt és a tanuló oklevelet sem kapott, ami ha a tűbbin'ek nem is, de az első három helyezettnek jár. Nem szabad megengedni, hogy ilyen mulasztások törjék meg a tanulók akaraterejét. Nem szabad megfosztani egy gyereket a sikerélménytől. OLÁH GYÖRGY: Sőt, arra is ügyelni kell, hogy az oklevelet az egész tanulóközösség előtt adják át. Ösztönzőleg hathat ez a többi tanulóra és kedvező eredményeket hozhat. Sajnálom, hogy nem alakult ki egészséges mozgalom a Középiskolai Matematikai Lapokban (KöMaL) kitűzött feladatok megoldásával. Nem tudom, mennyire ismerik a kartársak a KöMaL nagy szerepét és azt, hogy a magyar matematikusok jelentős része a lapban közölt feladatok megoldóiból nőtt ki. Hasonló funkoiót tölt be a Rozhledy matematicko-jyzikální című folyóirat is. Sajnos, ez sem mert való népszerűéi abban, h< egész. A be lehetős kát is. Vo. az fakóié meg térít jü dunk jutte HECHT most veze a társadéi loőensko-p kapnak be bizonyos nlük ingye feladatok javulás vá OLÁH G ismerés é mellett s mozgalom többen be be, ha a karolná a: gatókat is lődne meg akinek szí ges volt i Mit érnek sok? Mind nyit ér, a lő le. Eg Valóban n mattal ol leszteni. / tömegbázis olimpiák mes lenne tanulás sz Megfelelő lista Neve! lene bősz A MATEMATIKA A tudományos-technikai forradalom té: feladatok elé állítja: a tanulóifjúságot a mai úgy kell oktatní-nevelní, hogy holnap is a jövő igényeinek és követelményeinek. A k dinamikus általános műveltség és fejlődőké s ezzel együtt az önálló gondolkodási i! a logikus következtetés fejlesztése. Ezek 'ki fontosabbá válik a matematika oktatása. A matematikának mint kulcsfontosságú tant a fiatalok pályaválasztásában is, főleg a teniu pályákra irányításában. S hogy a jövőben - irányelveknek megfelelően — növekedjen a szükséges, hogy az eddigiekhez képest többen kokra Ez a cél vezetett bennünket akkor, rendeztünk szerkesztőségünkben, lehetővé téve, vitassák meg a matematikai olimpiák és tését, a magyar tanítási nyelvű iskolák helyt. olyan .népszerű a tanulók körében, mint megérdemelné. Nyilván, hogy a bennük meghirdetett versenyekre ösztönözni kell a tanulókat, de megéri, mert kölcsönösen összefüggnek, kiegészítik egymást, segítséget jelentenek a matematikai olimpia feladatainak megoldásában. Havonta közölnek feladatokat, s a KöMaL esetében még nyelvi nehézségeikre sem hivatkozhatunk. A pszichológusok egyre inkább arra biztatják a pedagógusokat, hogy engedjék a tanulókat egyéni módon kibontakozni. Iskoláinkban talán hiányzik ez az alkotó szabadság. Hagyjuk, hogy a szakkörben mindenki dolgozzon. Néha a rossz ötletből többet profitálhatunk, mint abból, ha valaki megold egy sablonpéldát. A sablontól eltérő gondolkodást kell támogatni. GALAMBOS LÁSZLÖNE: El kell ismerni, hogy vannak hibák és talán az egyik ok valóban az, hogy nem értékelik a tanárok ez irányú munkáját. Sokkal jobban örülnek az iskolában egy sporterediménynek vagy bármilyen más sikernek, mint a matematikai olimpián való sikeres szereplésnek. Pedig az Oktatási Minisztérium 1977-ben megjelent rendelője (a Zvesti 10. számában is megjelent) előírja, hogy az olimpián jó eredményt elért tanárokat jutalmazni kell. Ugyancsak az Oktatási Minisztérium rendelete alapján be kellene vezetni a matematikai gyakorlatokat ott, ahol mód van rá. S át kell vinni a köztudatha, hogy a matematikai olimpián való szereplés jelentős esemény. Ma már az egyetemi, főiskolai jelentkezési iveken fel kell tüntetni az olimpián elért eredményt, amelyet aztán figyelembe vesznek a felvételinél. Nagyobb propaganda szükséges, ról, hogy V1GLAS 1 zászólásokb igazgatáktó gének hoz: nincs baj. , helyzetünk gyünk. Ez ; a pedagóg raegkétszere jut a mater kólánkban kerül élőiéi matematikai szükség. A nyem szerin Csökkentésé kólát versen KALÁCSKj évben az Oil bízásából a gorasz-verse; fedik osztály vőre már a den osztályb dezendő vers hétségrk fel A mateim Mészáros József Oláh Imre Kovács László Stifter Lajosné Oláh GyBrgy
