Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-04-22 / 16. szám

ß$mmm tanulás, spites most a cel ^1 99 Dallal, tánccal, ünnepi műsorral köszöntik a fogadalmat tett pionírokat a mozgalom legkisebbjei, a szikrák. Képün­kön: a vágsellyei (Sala) pionírcsapat szikráinak táncos je­lenete Kedves, szép ünnep a Pionír- szervezet születésnapjának ün­nepe. A már évtizedek óta ha­gyományos pionírhét egyik Nálunk már akkor, a nyilat­kozat elfogadásakor természe­tes volt, hogy a gyermek joga a boldog gyermekkorhoz olyan jog, melyet minden ember a születésével szerez meg. És most, amikor az ENSZ a nyilatkozatra emlékeztetve hir­dette meg az 1979-es évet a nemzetközi gyermekévnek, és a Demokratikus Ifjúsági Világszö­vetség gyermekszervezete, a CIMEA is ünnepre készül, mi büszkén, a Pionírszervezet ün­neplésével csatlakozunk azok­hoz, akik a szavak és a tettek egysége, azonossága értelmé­ben nemcsak szólamokat han­goztatnak, de ha kell, cseleked­nek is a nyilatkozat érvényre- jutásáért. mekkort —, és éppen ezért kell mindenkinek, elsősorban ne­künk, kommunistáknak, a jö­vőért érzett felelősség tudatá­ban előre tekintenünk. Többet, még többet kell ten­nünk annak érdekében, hogy a Pionírszervezet a jövő felada­tainak, követelményeinek meg­forradalmiságot jelképeznek, mint amilyen forradalmiság lángolt, lobogott a harcos elő­dök szívében, amilyenért mi is kész vagyunk munkára, harcra. Látjuk, hogy a vörös nyakken­dő éppoly buzdító színű, mint amikor az elődök harci zászla­jaként lobogott, mint amikor a (Folytatás az 1. oldalról) — Ahány pionírcsapat Szlo­vákiában, annyi forradalmi ha­gyományokat őrző emlékszoba vagy emléksarak anyaga jelzi a Pionírsziervezet eddigi életút­ját. Azzal a tudattal, elképze­léssel gyűjtötték össze az em­lékeket, az emléktárgyakat pio­nírjaink, hogy az emlékszobák és az emléksarkok létesítésé­vel, mint születésnapi ajándék­kal köszöntik a szervezet meg­alakulásának harmincadik év­fordulóját. Kedves, értékes ajándék. Kincset ér minden emlék, a tettek időben leszűrt párlata, mert benne él a tegnapi, teg­napelőtti pionírok akarata és élteti megűjhodó életerejével a ma már nagy létszámú, erős közösség tagjainak összefogá­sát. Húsz évvel ezelőtt, 1959-ben, vagyis abban az esztendőben, amikor csehszlovák békedíjat kapott a Pionírszervezet, ami­kor a podbrezovái vasgyárban első ízben tartottak pionírmű­szakot és öntöttek vasat a pio­nírok gyűjtötte hulladékvasból, amikor a Tálé völgyében 4500 résztvevővel első alkalommal rendezték meg az díjú turisták országos találkozóját, amikor az „Irány Prága!“ jelmondatú akcióval úgy ünnepelték ha­zánk felszabadításának évfor­dulóját a pionírok, hogy a szervezet majdnem millió tagja közül 548 871 megszerezte az „Ifjú építő “jelvényt, fogadta el az ENSZ a Gyermeki Jogok Nyilatkozatát. Sokszor felzúgott a taps a fényes nagy teremben. Hazánk és a szocialista államok képvi­selői a pionírokra gondolva jo­gos büszkeséggel tapsoltak. A tanácskozók tíz pontban foglalták össze a gyermeki jo­gokat. Szigorú pontok ezek, de mi szívünkben, agyunkban is célt, értelmet adott az életnek, a küzdelemnek, ha fényes, vi­lágító színe elénk pompázott. Bátorságunk, tetteink példa fiaink és unokáink szemében. Magasba emeltük a forradalom vörös zászlaját, szervezett gyeirmeksereg lépett nyomunk­ba, visszhangozzák dalainkat. Oj életet teremtettünk az eltelt harminc évben, mert oly sok küzdelem után végre elértük, hogy ebben az országban a dol­gozóké a munka és a munka haszna. Szemünk láttára és ne­künk szökkent magasba, fává nőve az elvetett mag, a har­minc évvel ezelőtt megalapí­tott Pionírszervezet. Mi ne tudnánk, hogy mit kell tenni, milyen finom művű mun­kával, művészi tapintású irá­nyítással kell ennek a nagysze­rű szervezetnek a jövőjét kije­lölni? Énekszót szövöget a szél: ........tanulás, építés most a cél...“ Pionírok dalolnak. Har­sogó jókedvvel, vidáman. Daluk üteme, szava jövőt ébreszt, ra­gyogót, mely felé a Pionínszer- vezet halad, mely felé ők, a szervezet tagjai, a vörös nyak- kendős pionírok tartanak. Üdvözlünk Jövendő! Miénk vagy. HAJDÜ ANDRÄS értelműk mélyen emberi. Joga van minden gyermeknek jóllak­ni, nevetni, boldognak /lenni, ta­nulni, játszani, sportolni, mű­velődni. És szólni, ha elégedet­len valamiért. Pionírjaink, hazánk gyerme­kei már akkor természetesnek tartották ezeket a jogokat, és éltek velük. Máshol, talán ép­pen ott, ahol esetenként oly szívesen hangoztatnak ügyes szólamokat az ilyenféle jogok­ról, csak írott melaszt a Gyer­meki Jogok Nyilatkozatának majd mindegyik szava. Igen, mert a világ gyermekeinek har­minc százaléka rendszeresen éhezik, s nem ritka jelenség köztük az éhbalál. Hatvan szá­zalékuk még nem ívott tejet. Jog a tanuláshoz? Igen, de is­kola, tanító sok helyen még nincs. A Föld tizenöt évnél idő­sebb lakóinak kétötöde — csak­nem hétszázmillió ember — még most is analfabéta. felelően olyan szervezet legyen, mely gyermekeink felnőtté vá­lásának útján életcélt ad, fel­készíti őket arra, hogy a forra­dalmi hagyományok éltetői-, folytatóiként tettre és küzde­lemre készen vállalják az épí­tés, az alkotás munkáját. Amikor a fogadalomtételre felsorakozott gyermekek mellé­re tűzzük a pionírjelvényt, nya­kukba kötjük az elkötelezett­ségre figyelmeztető vörös nyak kendőt, látjuk, hogy a jelvé­nyen látható lángocskák olyan Szfvvel-lélekkel magukénak vallják pionírjaink Makszim Gorkij tanítását: „Minden, ami jó van bennem, a könyvek­nek köszönhetem.“ Képünkön: pionírok a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) népkönyvtárban A pionírmozgalom el se képzelhető jól szervezett szemlél­tető agitáció nélkül. Képünkön: a felsőkirályi (Horné Krá- fová) pionírcsapat faliújságának szerkesztői munka közben A pionírok szívesen és odaadóan dolgoznak, ha iskolájuk környékét szépíteni, rendezni kell. Képünkön: munka köz­ben a nagyölvedi (Vefké Ludince) pionírok egy kis cso­portja A sport szerves része a pionírok tevékenységének. Képün­kön az Eperjesen (Preíov) megrendezett pionírolimpia egyik jelenete, Milan Pocanoviö 568 cm-es távolugrása lát­ható legszebb napja. Ezen a héten már igazán szép a /tavasz, élet­től duzzad a természet. Önkén­telenül is bizonyos párhuza­mosságot érzünk ilyenkor a ta­vaszi természet és a gyermek­kor (között, s őket, a pioníro­kat féltve tekintünk előre, ínért tudjuk, hosszú az idő és az út, ameddig a rügyfakadás- ból gyümölcsöt érlel a termé­szet, ameddig felnőtt, munka­társ, küzdőtárs lesz a gyermek­ből. Bionírszervezetünk tagjai, gyermekeink szépek, egészsé­gesek, ezernyi tervet szőnek. A jelen gondjait szinte alig észlelve valamennyien a jövő­ről álmodoznak, az ígéretes, biztató jövőről. A szülői ház, az iskola, a csapatközösség vé­dőszárnyai, társadalmunk min­denre kiterjedő gondoskodása biztosítják számukra a szép — mondhatni gondtalan — gyer­Az ünnepi felvonulások élén rendszerint pionírjaink mene­telnek. Képünkön: a zselízi (Zeliezuvce) pionírok felvonu­lása (A szerző és Zolczer László felvételei) 1979. IV. 22 1 c

Next

/
Oldalképek
Tartalom