Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-04-22 / 16. szám
ß$mmm tanulás, spites most a cel ^1 99 Dallal, tánccal, ünnepi műsorral köszöntik a fogadalmat tett pionírokat a mozgalom legkisebbjei, a szikrák. Képünkön: a vágsellyei (Sala) pionírcsapat szikráinak táncos jelenete Kedves, szép ünnep a Pionír- szervezet születésnapjának ünnepe. A már évtizedek óta hagyományos pionírhét egyik Nálunk már akkor, a nyilatkozat elfogadásakor természetes volt, hogy a gyermek joga a boldog gyermekkorhoz olyan jog, melyet minden ember a születésével szerez meg. És most, amikor az ENSZ a nyilatkozatra emlékeztetve hirdette meg az 1979-es évet a nemzetközi gyermekévnek, és a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség gyermekszervezete, a CIMEA is ünnepre készül, mi büszkén, a Pionírszervezet ünneplésével csatlakozunk azokhoz, akik a szavak és a tettek egysége, azonossága értelmében nemcsak szólamokat hangoztatnak, de ha kell, cselekednek is a nyilatkozat érvényre- jutásáért. mekkort —, és éppen ezért kell mindenkinek, elsősorban nekünk, kommunistáknak, a jövőért érzett felelősség tudatában előre tekintenünk. Többet, még többet kell tennünk annak érdekében, hogy a Pionírszervezet a jövő feladatainak, követelményeinek megforradalmiságot jelképeznek, mint amilyen forradalmiság lángolt, lobogott a harcos elődök szívében, amilyenért mi is kész vagyunk munkára, harcra. Látjuk, hogy a vörös nyakkendő éppoly buzdító színű, mint amikor az elődök harci zászlajaként lobogott, mint amikor a (Folytatás az 1. oldalról) — Ahány pionírcsapat Szlovákiában, annyi forradalmi hagyományokat őrző emlékszoba vagy emléksarak anyaga jelzi a Pionírsziervezet eddigi életútját. Azzal a tudattal, elképzeléssel gyűjtötték össze az emlékeket, az emléktárgyakat pionírjaink, hogy az emlékszobák és az emléksarkok létesítésével, mint születésnapi ajándékkal köszöntik a szervezet megalakulásának harmincadik évfordulóját. Kedves, értékes ajándék. Kincset ér minden emlék, a tettek időben leszűrt párlata, mert benne él a tegnapi, tegnapelőtti pionírok akarata és élteti megűjhodó életerejével a ma már nagy létszámú, erős közösség tagjainak összefogását. Húsz évvel ezelőtt, 1959-ben, vagyis abban az esztendőben, amikor csehszlovák békedíjat kapott a Pionírszervezet, amikor a podbrezovái vasgyárban első ízben tartottak pionírműszakot és öntöttek vasat a pionírok gyűjtötte hulladékvasból, amikor a Tálé völgyében 4500 résztvevővel első alkalommal rendezték meg az díjú turisták országos találkozóját, amikor az „Irány Prága!“ jelmondatú akcióval úgy ünnepelték hazánk felszabadításának évfordulóját a pionírok, hogy a szervezet majdnem millió tagja közül 548 871 megszerezte az „Ifjú építő “jelvényt, fogadta el az ENSZ a Gyermeki Jogok Nyilatkozatát. Sokszor felzúgott a taps a fényes nagy teremben. Hazánk és a szocialista államok képviselői a pionírokra gondolva jogos büszkeséggel tapsoltak. A tanácskozók tíz pontban foglalták össze a gyermeki jogokat. Szigorú pontok ezek, de mi szívünkben, agyunkban is célt, értelmet adott az életnek, a küzdelemnek, ha fényes, világító színe elénk pompázott. Bátorságunk, tetteink példa fiaink és unokáink szemében. Magasba emeltük a forradalom vörös zászlaját, szervezett gyeirmeksereg lépett nyomunkba, visszhangozzák dalainkat. Oj életet teremtettünk az eltelt harminc évben, mert oly sok küzdelem után végre elértük, hogy ebben az országban a dolgozóké a munka és a munka haszna. Szemünk láttára és nekünk szökkent magasba, fává nőve az elvetett mag, a harminc évvel ezelőtt megalapított Pionírszervezet. Mi ne tudnánk, hogy mit kell tenni, milyen finom művű munkával, művészi tapintású irányítással kell ennek a nagyszerű szervezetnek a jövőjét kijelölni? Énekszót szövöget a szél: ........tanulás, építés most a cél...“ Pionírok dalolnak. Harsogó jókedvvel, vidáman. Daluk üteme, szava jövőt ébreszt, ragyogót, mely felé a Pionínszer- vezet halad, mely felé ők, a szervezet tagjai, a vörös nyak- kendős pionírok tartanak. Üdvözlünk Jövendő! Miénk vagy. HAJDÜ ANDRÄS értelműk mélyen emberi. Joga van minden gyermeknek jóllakni, nevetni, boldognak /lenni, tanulni, játszani, sportolni, művelődni. És szólni, ha elégedetlen valamiért. Pionírjaink, hazánk gyermekei már akkor természetesnek tartották ezeket a jogokat, és éltek velük. Máshol, talán éppen ott, ahol esetenként oly szívesen hangoztatnak ügyes szólamokat az ilyenféle jogokról, csak írott melaszt a Gyermeki Jogok Nyilatkozatának majd mindegyik szava. Igen, mert a világ gyermekeinek harminc százaléka rendszeresen éhezik, s nem ritka jelenség köztük az éhbalál. Hatvan százalékuk még nem ívott tejet. Jog a tanuláshoz? Igen, de iskola, tanító sok helyen még nincs. A Föld tizenöt évnél idősebb lakóinak kétötöde — csaknem hétszázmillió ember — még most is analfabéta. felelően olyan szervezet legyen, mely gyermekeink felnőtté válásának útján életcélt ad, felkészíti őket arra, hogy a forradalmi hagyományok éltetői-, folytatóiként tettre és küzdelemre készen vállalják az építés, az alkotás munkáját. Amikor a fogadalomtételre felsorakozott gyermekek mellére tűzzük a pionírjelvényt, nyakukba kötjük az elkötelezettségre figyelmeztető vörös nyak kendőt, látjuk, hogy a jelvényen látható lángocskák olyan Szfvvel-lélekkel magukénak vallják pionírjaink Makszim Gorkij tanítását: „Minden, ami jó van bennem, a könyveknek köszönhetem.“ Képünkön: pionírok a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) népkönyvtárban A pionírmozgalom el se képzelhető jól szervezett szemléltető agitáció nélkül. Képünkön: a felsőkirályi (Horné Krá- fová) pionírcsapat faliújságának szerkesztői munka közben A pionírok szívesen és odaadóan dolgoznak, ha iskolájuk környékét szépíteni, rendezni kell. Képünkön: munka közben a nagyölvedi (Vefké Ludince) pionírok egy kis csoportja A sport szerves része a pionírok tevékenységének. Képünkön az Eperjesen (Preíov) megrendezett pionírolimpia egyik jelenete, Milan Pocanoviö 568 cm-es távolugrása látható legszebb napja. Ezen a héten már igazán szép a /tavasz, élettől duzzad a természet. Önkéntelenül is bizonyos párhuzamosságot érzünk ilyenkor a tavaszi természet és a gyermekkor (között, s őket, a pionírokat féltve tekintünk előre, ínért tudjuk, hosszú az idő és az út, ameddig a rügyfakadás- ból gyümölcsöt érlel a természet, ameddig felnőtt, munkatárs, küzdőtárs lesz a gyermekből. Bionírszervezetünk tagjai, gyermekeink szépek, egészségesek, ezernyi tervet szőnek. A jelen gondjait szinte alig észlelve valamennyien a jövőről álmodoznak, az ígéretes, biztató jövőről. A szülői ház, az iskola, a csapatközösség védőszárnyai, társadalmunk mindenre kiterjedő gondoskodása biztosítják számukra a szép — mondhatni gondtalan — gyerAz ünnepi felvonulások élén rendszerint pionírjaink menetelnek. Képünkön: a zselízi (Zeliezuvce) pionírok felvonulása (A szerző és Zolczer László felvételei) 1979. IV. 22 1 c
