Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-04-22 / 16. szám
ÚJ szú 19 79. IV. 22. ■ y emberi történelem számos példát ismer arra nL vonatkozóan, hogy az igaz ügyért folytatott harc hősiességre ösztönzött egyéneket, sőt milliókat. A haza fogalma, a hazaszeretet, a hazafiság érzete a volt kizsákmányoló osztályok kezében arra volt jő, hogy e jelszavak jegyében rablóháborúba kergessék a munkások, parasztok, a nincstelenek ezreit, millióit, hogy a kapitalisták és földbirtokosok érdekeiért vérezzenek el a harcmezőn. A szocialista haza A hazaszeretet fogalma a szocializmusban új, igazi és mélyebb értelmet kapott. A szocialista haza nem a kizsákmányólók, a kapitalisták hazája. A szocialista haza a munkás, a paraszt és a dolgozó értelmiség hazája. Ezért a hazáért szállt síkra Klemen! Gottwald és a kommunisták. így jelenthette ki Klement Gottwald a burzsoá parlament egyik ülésén, hogy „mi, kommunisták harcolni fogunk az A haza nemcsak földrajzi és nyelvi fogalom, hanem a szociális és gazdasági Viszonyok kifejezése is, mely az osztályok, nemzetek, nemzetiségek között létezik. Ennek alapján vonta le Marx azt a következtetést, hogy a proletariátusnak az antagonisz.ikus társadalomban nincs hazája. Ebből egy további következtetés adódik, hogy a szocializmus győzelmével egy új haza születik — a dolgozók hazája, amely magával hozza az új társadalmi formációhoz való új kapcsolatokat, érzelmeket, hazafiasságot. A szocialista hazafiasság tehát nem elvont érzelem, nem valami ünnepi hazafiság, hanem a dolgozó nép, a szocialista társadalom érdekében kifejtett mindennapi tettek sokasága. E hazafiság egyik legfőbb vonása, belső tartalma a haza érdekeiért való áldozatosság, a haza érdekeivel és sorsával való mindennapos azonosulás. Az áldozatkészség olyan önök köztársasága ellen a munkások és a dolgozók köztársaságáért". Az új, igazságosabb szocialista társadalmat építő emberek egyik legnemesebb erkölcsi érzelme a szocialista hazafiság. Ez olyan meghatározott társadalmi és erkölcsi alapelv, amely a szocialista hazával kapcsolatos legáltalánosabb követelményeket foglalja magába. A szocialista hazafiság mint erkölcsi alapelv a szocialista társadalom polgárainak az ország építésére és a szocialista hazában élő népek közötti baráti kapcsolatokra vonatkozó tevékenységének általánosan érvényes irányvonala. Ennek a mélyen érzelmi erkölcsi alapelvnek az alapján jönnek létre azok a konkrét magatartási normák, amelyek meghatározzák az emberek viszonyát, magatartását az egy hazában élő nemzetekhez, nemzetiségekhez és a többi szocialista ország dolgozóihoz. A szocialista hazafiság erkölcsi alapelvének kifejezője, megnyilvánulása a szocialista hazaszeretet. Ez olyan érzelmi összetevőket foglal magába, amelyek az ember meggyőződésével együtt az egyén erkölcsi állásfoglalását jellemzik és ösztönző és szabályozó szerepet töltenek be élete folyamán. A haza- szeretet a hazával kapcsolatos nézetek, eszmék formájában jut kifejezésre az ember tudatában, az emberi pszichikumban pedig a hazához fűződő pszichikai érzelmek, hangulatok, élmények formájában nyilvánul meg. A hazafiság tartalmánál fogva mindig osztály- jellegű volt. Mi is valóságban a haza? Az a darab föld, ahol az ember született, ahol éltek és dolgoztak szülei, ősei? Az az ország, amely a többi világtól határkővel van elválasztva? Az a hely, ahol az ember a boldogság, űröm, bánat és a reménység pillanatait érzi át? Minden bizonnyal igen, de ez túl kevés a haza fogalmának meghatározásához. A hazához tartozik mindaz, ami a hazai rögből igazi emberi otthont teremt meg, azt a helyet, ahol a társadalom többi tagjaival együtt egyenlő életfeltételt teremt meg számomra a fejlődéshez, az ember személyének kibontakozásához, az a hely, ahol nem uralkodik a kapitalizmus embertelen dzsugeltörvé- nye, ahol a megváltozott termelési viszonyok következtében mindenki egyaránt részesül a társadalmi javakból. Ez pedig nem más mint a — szocialista Csehszlovákia —, ahol egymásért dolgozunk, és mindenki megkapja saját részét e közös munkából. Pártunk XV. kongresszusa egyik fő feladatként a szocialista hazafiságra való nevelést jelölte meg. Gustáv Husák elvtárs kongresszusi beszámolójában a következőket mondta erről: „Az ideológiai munka elsőrendű feladata a szocialista hazafiságra való rendszeres nevelés marad. E téren állampolgárainkban ápolnunk kell az elért eredményeinkre, a szocialista építés korszakában alkotott nagyszerű műre, hazánkra, a szocialista közösséghez tartozásunkra ... váló jog'os büszkeség érzetét." jelentős erkölcsi tulajdonság, amely magába foglalja az önfeláldozást. Ez olyan mindennapi, illetve nem mindennapi cselekedetekben nyilvánul meg, amelyekben az egyén gyakran feláldozza saját érdekeit, szükség esetén saját életét is odaadja a közösségért, a hazáért. A Szovjetunió történelme és a szovjet állam polgárainak nevelése nyújt legjobb példát arra, mit jelent a szocialista hazafiság. A múl.t haladó hagyományával, a szocialista forradalom hősi példáival olyan új, szocialista nemzedéket neveltek föl, amely a szocialista haza, az emberi haladás érdekében bármikor kész lemondani egyéni érdekeiről. A haza szeretető, a hazafiasság nemcsak rendkívüli körülmények között jut kifejezésre. Kifejezésre jut ez a dolgos hétköznapokban is. Megnyilvánul mindennapi cselekedeteinkben, a szocialista társadalomért végzett áldozatos munkáiban. E nélkül a szocialista társadalom sikeres építése elképzelhetetlen volna. Mi az, ha nem a hazaszeretet, a hazafiasság mindennapos megnyilvánulása a munkában felmutatott csúcsteljesítmények, a szocialista brigádok teljesítményei. Szocialista hazaszeretetünk tehát nem üres hazafias szólamokban, hanem a szocialista hazához való alkotó viszonyban, a szocialista haza tudatos felvirágoztatásáért kifejtett cselekedetben nyilvánul meg. A szocialista hazafiságot azonban nem leszűkítve — csak mint saját hazánkhoz fűződő kapcsolatot — értelmezzük, hanem mint a szocialista világközösséghez fűződő kapcsolatot, amelynek egysége, szilárdsága szociálisra köztársaságunk sikereinek záloga. E közösségen belül a legnagyobb szerepet a Szovjetunió tölti he, amely az elmúlt fél évszázad alatt hatalmas áldozatokat hozott és napjainkban is a Szovjetunió nemzetei vállalják a legnagyobb áldozatokat a haladásért, békéért és a szocializmusért. Épp ezért a szovjet polgárok hősi kiállása, szocialista hazafisága mindenkor élő példa számunkra. Hazánk dolgozóinak szocialista hazafiságra való nevelésében fontos feladat hárul ránk abban, hogy tiszteletet és megbecsülést ébresztünk Csehszlovákia Kommunista Pártja iránt. Forradalmi munkásmozgalmunk, kommunista pártunk történetében a kommunisták hazaszeretetének számos példájával találkozhatunk. A szocialista hazafiság szerves részét képezi az egyén saját nemzetéhez, nemzetiségéhez való viszony, a nemzeti büszkeség, a nemzet múltjához és a haladó nemzeti hagyományokhoz való viszony. A nemzeti momentum nagy figyelmet igényel a szocialista hazafiságra való nevelésben. Nem szabad megengedni, hogy e területen lecsússzunk a nemzethez való burzsoá viszony talajára, vagyis a burzsoá nacionalizmus és kozmopolitizmus ellenséges ideológiájának talajára. A nemzetek, nemzetiségek kölcsönös viszonya kérdéseiben emlékeznünk kell arra, hogy a kapitálista rend sok nacionalista előítéletet hagyott hátra az emberek tudatában, amelyek ellen ugyanúgy, mint a szocialista társadalommal szembenálló ideológiai irányzatok ellen, rendszeres és hathatós harcot kell vívni. A nemzethez, a nemzeti büszkeséghez, a nemzet múltjához helyesen csakis marxista-leninista pozíciókból lehet közeledni és csakis ebben a szellemben leket e kérdéseket helyesen megoldani. A szocialista építés kedvező feltételei között formálódik nemzeti öntudatunk mint a csehszlovák szocialista hazafiság szerves tényezője. E tudat most először mentes a burzsoá nacionalizmustól és a koz- mopolft izmustól. Lenin elméleti síkon igazolta, hogy a nemzeti öntudat létezhet nacionalizmus és sovinizmus nélkül is, hogy a nacionalizmus valójában nem más, mint a nemzeti öntudat beteges megnyilvánulása. Lenin a „Nagy oroszok nemzeti büszkesége" c. munkájában írja, hogy az orosz öntudatos munkásságnak nem idegen n nemzeti büszkeség érzelme, a nyelvhez, a hazához való szeretet. A nemzeti öntudat, nemzeti büszkeség, amelyről Lenin beszél, a szocialista forradalom után fokozatosan a szocialista hazafiság alapjául szolgál, vagyis a szocialista fejlesztéshez, a szocialista hazához, a munkásosztályhoz, annak történelmi feladatához, a haladó és forradalmi hagyományokhoz, a nemzet történelméhez, kultúrájához és nyelvéhez való pozitív viszony. Az ilyen nemzeti öntudat, hazafiság kizárja a csak egy nemzethez való szoros kapcsolatot, tartozást, átlépi a nemzeti határokat és kapcsolatot teremt más nemzetek forradalmi küzdelmével a közös érdekazonosság jegyében. Így leomlik a nemzeti öntudat nacionalista jellege és eltávolodik negatív arculata, a szocialista hazafiság eggyé lesz a proletár és szocialista internacionalizmussal. Az internacionalista tudat az, amely meggátolja, hogy a nemzeti öntudat nacionalizmussá fajuljon. E tudatnak alapja, hogy a nemzeti érdekek csakis más nemzetek közős érdekeivel együtt érhetők el. Egy olyan több nemzetiségű szocialista országban, mint például Csehszlovákia, a nemzeti öntudatnak át kell lépnie a szűk nemzeti'kereteket és szélesebb értelmet kell kapnia, hogy a benne élő nemzetek, nemzetiségek sikereinek öröme a szocialista haza által elért eredményekben és e fölött való közös örömben fejeződjék ki. A nemzeti öntudat pozitív irányú fejlesztése nem választható el hazánk, a szocialista Csehszlovákia magyar nemzetiségű polgáraitól sem. Haladó és forradalmi hagyományaink egyenrangú értéket képviselnek a többi nemzetek és nemzetiségek haladó hagyományával. Eltérő nyelvünk, szokásaink, haladó nemzeti múltunk ápolása és a nemzeti—nemzetiségi büszkeség egy pillanatra sem foszthat meg bennünket attól, hogy szeressük szocialista hazánkat, hogy a csehszlovák szocialista haza, szülőföld szeretetére neveljük nemzetiségünk minden egyes tagját. Nemzeteink és nemzetiségeink múltjában sok olyan közös momentum 'található, melyek kiemelése, kidomborítása nagy szerepet játszhat a szocialista nemzeti öntudat kialakításában. A magyar proletárhoz, paraszthoz mindenkor közelebb állt a szlovák, a cseh és más nemzetiségű munkás vagy paraszt, mint' a magyar grófok, földbirtokosok. nuigyur gi uiutt., iuiuuii luivubun. Nemzetiségünk az elmúlt fél évszázad alatt önálló csehszlovákiai magyar nemzetiséggé alakult át, ami minőségi változásokat hozott a magyar nemzet és a csehszlovákiai magyar nemzetiség közt. E változások a köztársaság nemzetei és nemzetiségei kölcsönös hálása következtében mentek végbe. Megváltoztak szokásaink, gondolkodásunk, szellemi életünk. Nemzetiségünk sajátos kultúrája már nem azonos a magyar nemzet kultúrájával. Űj, sajátos nemzetiségi kultúra, irodalom van kialakulóban, amely magába foglalja mind a magyar, mind a szlovák és a cseh kultúra legjavát és ebből teremt egy sajátosat, újat. Ugyanez vonatkozik a nemzeti öntudatunkra Is — amely bár magyar, de átitatódott a csehszlovák államisággal, a csehszlovák szocialista hazafisággal. Egy hazánk Van és az nem más, mint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság. „A közös együttélés — mint ahogy Gustáv Husák elvtárs mondotta a CSKP XV. kongresszusán —, a szocialista -hazafiság és az internacionalizmus kölcsönösen feltételezik egymást. Történelmi tapasztalatunk igazolja, hogy tudatos internacionalizmus nélkül nem lehetséges igazi hazafiság." PÉK VENDEL, a CSKP KB munkatársa „A jobboldali és szocialistaellenes erők 1968 augusztusa után a gazdaság minden terén folytatták bomlasztó tevékenységüket. Ennek következtében egyre jobban elmélyültek a gazdasági nehézségek... Annak érdekében, hogy a fejlődésben döntő fordulatot érjünk el, elsősorban meg kellett oldani a CSKP vezetőségének helyzetét, itt kellett megkezdeni a radikális változásokat... Gustáv Husáknak a CSKP Központi Bizottsága első titkárává való megválasztásával új szakasz nyílt meg, melyben a párton belüli erőviszo. \ (RÉSZLET A CSKP XIII. KONGRESSZUSA UTÁN A PÁRTBAN ÉS A TÁRSADALOMBAN KIALAKULT VÁLSÁG TANULSÁGAI CÍMŰ DOKUMENTUMBÓL.) 3 i«
