Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-04-22 / 16. szám
VASÁRNAP 1979. április 22. A NAP kel — Nyugat-Szlovákia: 5.48, nyugszik 19.52 Közép-Szlovákia: 5.40, nyugszik 19.44 Kelet-Sziovákia: 5.32, nyugszik 19.36 órakor A HOLD kel — 3.43, nyugszik 14.48 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük poll I A és SLAVOMÍR nevű kedves olvasóinkat 1724-ben született Immanuel KANT, a klasszikus német filoxőtia első kiemelkedő képviselője, idealista fllozörus (t 1804) • 1889-ben született Ludwig RENN német kommunista regényíró • 1904-ben született Robert OPPENHEIMER amerikai fizikus, a molekulafizika és a magfizika egyik üttőrője ( + 1967) • 1909-ben született Vlagyimir Mihajlovics KO- ZSEVNYIKOV szovjet regényíró. AZ ÚJ SZŐ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Érzem, hogy megbecsülnek Kulik Gellért riportja Őrzik a múltat — gazdagítják a jelent Deák Teréz írása Népkonyhák Egon Erwin Kisch elbeszélése A muzsikáló kerület Vera Szeverjanova írása Ferenczy Anna: Néhány egészséges búzaszem, avagy a színésznő és portréja A panaszkodó miniszterelnök Önody György iráni riportjának második része Csak ámultam és bá múltam: megjött a szerelő az első telefonhívásra. Házhoz jött, diplomata- táskával, divatos zakóban, s azonnal munkához látott. Félszóból megértette a panaszt. Elővette műszereit a célszerűen átalakított diplomatatáskából, kinyitotta a műszerfal ajtaját, és úgy nézett bele a szerkezetbe, mint az ifjú és remény- teljes csillagász a min- denségre irányított elektronteleszkópba. Munka közben igazán fegyelmezett volt. Mindent helyretett és újra elővett. Kimért, pontos mozdulatokkal dolgozott. Ügyelt a tisztaságra és az áttekinthető munkára. Nem koszolta össze sem a csempét, sem a bútorokat. Sőt, a dróthulladékot is összegyűjtötte, papírdarabkára egy kupacba rakta, majd apró csomagocskaként beledobta a szeméttarlóba. Ha kérdezősködtem, szívesen válaszolt. Nem mondott válaszként nyugtalanítóan zavaros és megfejthetetlen bűvsza- vakat. Inkább magyarázott. Tanulságosan. Húsz perc helyett Nem fogadta el a kínált itókát. És beszélgetés közben félreérthetetlenül tudtomra adta: rendkívüli pénzjutalomra, úgynevezett borravalóra sem tart igényt. Mielőtt műszereit visz- szarakta volna a diplomatatáska rekeszeibe, mindegyiket olyan féltő gonddal nézte meg, mint az órás. Némelyiket meg is tapintotta, mint a sebészorvos a műtőkést. Azután elővette munkanaplóját, megigazította az indigót, hozzálátott a munkalap kitöltéséhez. A fontosabb adatokat persze tőlem, a megrendelőtől kérdezte. Olyan hűvös tárgyilagossággal, ahogyan a közbiztonsági szervek tisztviselői kérdezik a személyemre vonatkozó adatokat. Aláírást kért. Készségesen alá is írtam a munkalapot. Még egyszer megpróbáltam itókával kínálni. Határozottan visszautasította. Amikor pénztárcám felé nyúltam egy mozdulattal megelőzött, s kezembe nyomta a munkalap másolatát. Azután vidáman elköszönt. Ránéztem a faliórára: alig húsz percig tartott az egész. Tíz óra negyvenkor érkezett, még nincs tizenegy óra, és már távozott. Megnéztem a munkalapot. Csak ámultam és bámultam: húsz perc helyett öt munkaórát írt rá. 'dt[ „LEG MÁSODIK" Csaknem hétéves rádiós múltam féltve őrzött emlékei között nem egy idős falusi ember „vallomása“ is megtalálható. Nemrég belehallgattam az egyikbe és ízlelgettem az öreg keresetlen szaváit, eredeti mondatfűzését, amire manapság az ifjabb generáció szinte nem is képes. Olyannyira, hogy hivatalos megnyilvánulásokon gyakran a mondat első felének hallatán bárki be tudná fejezni a gondolatot. Egyszóval: kifejezésmódunk hovatovább szegényesedik. Ez különösen olyankor szembeötlő, amikor egy bizonyos kérdéshez szólnak hozzá az emberek, akár a legkülönbözőbb foglalkozásúak. A nyilatkozatokat néha föl is lehetne cserélni, annyi bennük a divatos közhely, különböző divatos szókapcsolat. A szomorú az egészben az, hogy ehhez a kétségtelenül kedvezőtlen helyzethez a sajtó, rádió és a televízió is jócskán hozzáteszi a magáét, akár azt is mondhatnám, hogy: „minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében ...“. Sajnos! A másik egészen szembeötlő kedvezőtlen jelenség, hogy az imént elmondottakat a felső- és túlzófok indokolatlan használata fémjelzi. Ebben is jelentős a szerepük a tömegkommunikációs eszközöknek. Nem a „legmenőbb“ dolog, ha nem a legnagyobb üzem legjobb brigádjának legkiválóbb dolgozójával beszélget a riporter. Ellenkező esetben lemaradnánk arról, hogy megtudjuk, miként került a legjobb eredményeket elérő brigád a jelenleg legmagasabb szintet képviselők közé.... A tévében, rádióban is kialakult egy séma, mármint hogy a helyszínről jelentkező riporter nagyjából így kezdi mondandóját: A Naaybükkfalvi Kerékgyártó Üzem a hat- házfai járás legnagyobb ipari üzemei közé tartozik ..., stb., stb ... Nyilván e kifejezetten együgyű séma hatása alatt mondta nemrégiben az egyik riporter: „Az X-be- li egységes földműves- szövetkezet az Y-i járás második legnagyobb szövetkezetei közé tartozik.“ Vagyis legmásodik — akarom mondani: leg- másodikabb... Csak biztos, hogy a mondat így nem a leg- csinosabb! IDŐSZERŰ GONDOLATOK Következetesen meg kell valósítani a hatodik ötéves tervben az öntözés és a le- csapolás terén kitűzött programot. 1979-ben és 1980-ban arra kell törekedni, hogy nagyobb területen építsék ki az öntözőrendszert, hogy megteremtsük a folyamatos áttérés feltételeit a 7. ötéves tervidőszak öntözőberendezés- és építési programjának valóra váltására. Szükséges, hogy fokozzák a föld nem beruházási jellegű termékeny- nyé tételének és meszezésének programját, főképpen a rétek és a legelők rekultivá- lását s a jóváhagyott programmal összhangban új szántóterületek szerzését, beleértve a program megvalósításának anyagi és pénzügyi biztosítását is. Minél gyorsabban gondoskodni kell a növénytermesztés e fontos intezifikációs tényezőinek lehető legjobb kihasználásáról. A szarvasmarha-tenyésztés intenzívebbé tétele terén az a cél, hogy 1985-ben a törzsállomány száz tehéntől 97—100 borjút nyrrjenek, szlovákiai átlagban a hízómarhák vágósúlyát 495—515 kilóra növeljék, a hízómarhák átlagos napi súlygyarapodását legalább 89 grammra, az átlagos tejhozamot pedig évi 3300 literre növeljék. Elsődleges feladatnak tekintsék a borjú'stál- lók építését, mint az újratermelés fő láncszemét. Szükséges, hogy minden járásban javítsák a törzstenyésztés genetikai állományát a kidolgozott program szerint. A szarvasmarha-állomány nem kielégítő sűrűsége problémájának megoldása végett főképpen azokban a szövetkezetekben — kiváltképpen a hegyvidéki körzetekben —, ahol ennek következtében nem használják ki a tömegtakarmányok potenciális forrásait, a tenyésztésben céltudatosan és tervszerűen kell megszervezni a kooperációt, s az állatállomány átcsoportosítását a járások és a kerületek között. Az élelmiszeriparban a fogyasztás növekedése céljaihoz kapcsolódva gyorsabb ütemben kell bővíteni a tej-, a hús-, a baromfi-, a gyümölcs- és a zöldségkészítmények választékát, a félkészáruk, a készételek és a gyermektápszerek előállítását, s javítani kell ezek minőségét. A tudományos és a technikai előrehaladás meggyorsítására a CSKP KB által kitűzött feladatok teljesítése során az SZLKP KB kiváltképpen fontosnak tartja, hogy a figyelmet a tudományos-kutatási ismeretek minőségének javítására és jobb alkalmazására összpontosítsák. A kísérleti munkahelyek és az alkalmazási részlegek az eddiginél felkészültebben tegyenek a gyakorlati alkalmazás céljából komplex javaslatokat és konkrét instrukciós indítványokat Szlovákia termelési körzeteinek megfelelő differenciált skálában az agrotechnikai, a zootechnikai és más innovációk kihasználására. (Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága ülésének határozatából) Sidó Zoltánt, az Érsekújvári (Nővé Zámky-i) Köz- gazdasági Középiskola igazgatóhelyettesét nemcsak a járás határán belül, hanem azon kívül is sokan ismerik. Ismerik és tisztelettel, elismeréssel szólnak róla. Személyéről és szerteágazó tevékenységéről. Miután 1963-ban a Nyitrai Pedagógiai Karon megszerezte a magyar—szlovák — rajz szakos tanári diplomát, öt éven át az Udvardi (Dvory nad Zitavoü) Általános Iskolában tanított. Ezt követően az 1967—68-as tanévben megnyílt magyar és szlovák tagozatú említett középiskolába került, ahol 1972 óta azonfelül, hogy szlovák nyelvet tanít, az igazgatóhelyettesi teendőket is ellátja. Hozzáértéssel, nagy áldozatkészséggel végzi munkáját; mind Róbert Lévai igazgató, mind pedig kollégái megbecsülik. Alapos szakmai (pedagógiai és pszichológiai) felkészültség és rátermettség nélkül elképzelhetetlen is volna egy olyan iskola mindennapi életét irányítani, melyet több mint 760 tanuló látogat és 52 tanár lát el. Március 28-a van — a pedagógusok napja. Sidó Zoltán dolgozószobájába egymás után kopogtatnak be az osztályok „küldöttei“, s hol magyarul, hol szlovákul köszöntik öt egy-egy szál szegfűvel. Egy nagy váza már megtelt virággal. Kedves figyelmesség. — Látom, kedvelnek a diákjaid. — Ez illem kérdése. Hogy egy tanítót mennyire kedvelnek a diákok, s mennyire bíznak meg benne, az másképpen mutatkozik meg. kola anyagi-műszaki feltételeit is biztosítani kell. Nem utolsósorban fontos a tanító egyénisége, azaz: hogy már az első tanítási órán bizalmába férkőzzék diákjainak, és megszerettesse velük a tantárgyat. Sidó Zoltán pedagógusi munkáján kívül számos más közhasznú tevékenységet is folytat. 1969 óta az iskolai pártalapszer vezet elnöke, nyolc éve filozófiát ad elő a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemén. Ráadásul kulturális téren is serényen munkálkodik. Tíz éve a CSEMADOK újvári helyi szervezetének elnöke, azonkívül a CSEMADOK járási bizottságának elnöki tisztjét is ő látja el, 1977-től pedig tagja a CSEMADOK Központi Bizottságának. Az 1185 taglétszámú CSEMADOK helyi szervezet munkájának irányítása nem csekély erőfeszítést igényel. És — szívet, belső lángolást. Mindez megvan Sidó Zoltánban. Bízvást elmondható, hogy 1979. március 4-én megérdemelten vette át Miroslav Válek kulturális miniszter kezéből A kultúra példás dolgozója kitüntetést. KÖVESDI JÁNOS 1979. IV. 22. ÚJ SZÓ BE LSŐ LOBOGÁSSAL tartom, hogy a kollégák tudatában legyenek: anyagilag is megbecsülik őket, és em- mit sem titkolnak el előttük. Ez a nyíltság, úgy vélem, szintén egyik biztosítéka a jó munkahelyi légkörnek s a munkatársak közötti igazi kollegiális viszonynak. — Meggyőződésed szerint mi fontos ahhoz, hogy az iskola eredményesen működhessen? — Bonyolult kérdés, sok- dimenziás. Röviden: Nem elég hozzá csak az oktatók tudása és tekintélye, az is— Hogyan? — Sokféleképpen ... Például úgy is, ha valamilyen személyes gonddal, problémával fordulnak hozzá. Kisiet. Nemsokára egy nagy papírlappal tér vissza. A tanári kar jutaléklistája. Áttanulmányozom. Három fontos adata van: név, ösz- szeg, ki miért kapta a jutalmat. — A lista ,kint függ a tanáriban — jegyzi meg elmosolyodva. — Mindenki megtekintheti. Lényegesnek
