Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-04-15 / 15. szám
VASÁRNAP 1979. április 15. A NAP kel — Nyugat-Szlovákia: 6.02, nyugszik 18.42 Közép-Szlovákia: 5:54, nyugszik 18.34 Kelet-Szlovákia: 5.46, nyugszik 18.26 órakor A HOLD kel — 21.41, nyugszik 7.49 órakor H 0 SVÉT 1809-ben szfiletett Hermann GRASSMANN német matematikus és nyelvész, a röla elnevezett törvény megalkotásával hozzájárult az elektromágneses jelenségek térelméletének diadalához ( + 1877). AZ ÜJ SZŐ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL „...tanulás, építés most a cél...” Hajdú András írása A puszták fiai Bállá József riportja Szükségük van rá a lakosoknak Ismerős a mondat, ugye? Hát persze, mind- nyálunk szájában volt már, nem is egyszer. Hogy ki hogy van vele, nem, tudom, de engem földühít, akárhányszor hallom. Éspedig azért, mert a legtöbb esetben úgy van, ahogy állítja. Vagyis: a rendezvény valóban nem kezdődik meg a megadott időpontban. Késhetünk nyugodtan, útközben még egy féldecire is beugorhatunk a vendéglőbe, hisz biztosak vagyunk, abban, régi tapasztalatunk, hogy úgyse kezdik pontosan. És miért nem? Hol ezért, hol azért, kifogás mindig van, néha elfogadható, de — ha megfigyelték — általában azért, mert a közönség még nincs együtt, „még nincs itt mindenki“. És miért nincs itt mindenki? Mert mindenki azt gondolja, ahhoz tartja magát, hogy úgyse kezdik pontosan. Bezzeg, ha..., de hadd ne soroljak példákat, amikor tuOGYSE PONTOSAN dunk mi nagyon is pontosak lenni. Ha úgy tetszik, fegyelmezettek. Azt nem értem, hogy miért lopjuk egymás idejét, miért „tolunk ki“ egymással, amikor mindannyian időhiányban szenvedünk, legalábbis: gyakran panaszkodunk, hogy nincs időnk erre, nincs időnk arra, arra például, hogy kezünkbe vegyünk egy könyvet, hogy legalább egy szűk órácskát töltsünk együtt gyermekeinkkel, és így tovább. Milyen jó lenne, ha egyszer azt mondhatnánk: igyekezzünk, mert pontosan kezdődik a műsor, nehogy lekéssünk, nehogy megzavarjuk. Igen, nehogy megzavarjuk, a műsort — és a közönséget, amely örül, hogy végre lát valamit! Mert végső soron rólunk van szó. Hányszor zavartuk már egymást — fölöslegesen — azzal, hogy késve érkeztünk egy-egy rendezvényre. Ha csak egy icipicivel fegyelmezettebbek lennénk, ha csak egy icipicivel nagyobb tekintettel lennénk egymásra — akkor talán egy icipicivel korábban érkeznénk, ami dehogy lenne baj. Mert úgyis pontosan kezdik. KEZDIK A minap kaptam egy értesítést, amelyben tudtomra adták az illetékesek, hogy fiamat, kinek a Zsiflt név adatott, helyszűke miatt nem vehetik fel az óvodába. Az értesítés — mondanom sem kell — fölöttébb meglepett, hiszen elsőszülött „trónörökösöm“ fölött is eljárt az idő, és időközben már negyedikes lett — az iskolában. Hirtelen azt hittem, tévedés. Jobban megnéztem, hogy a név is jó, a cím is jó. Nem fér hozzá kétség, hogy a szóban forgó információ valóban engem illet. Ekkor megkérdeztem a fiamat, hogy nem ő kérte-e magát valami furcsa megfontolásból ismét e kétségtelenül vonzó tanintézménybe. — Hülyeség — mondta bölcsekhez illően bár nem ártana még egykét év gondtalan gyerekkor ... — fejezte be némi nosztalgiával. Ezt követően töredelmes önvizsgálatot tartottam azt kiderítendő, hogy netán valami rejtélyes OBYINIÍZES „oldalági“ családgyarapodás esete nem forog-e fenn? Ennek az önvizsgálódásnak az eredményeként megállapítottam, hogy az imént felmerült föltételezés létjogosultsága merőben kizárt a kérdéses időpontban, ezért aztán kezdtem újra nem érteni, miért ért e „megtiszteltetés“ s egyszersmind csodáltam az illetékes hivatalt, milyen módon őrzött meg hat éven át egy sima kérvényt?! Bizonyára kellően ecsetelt akkori problémáim és nemkülönben szívbe markoló stílusom hatotta meg így az illetékeseket, akik nem sajnálva drága idejüket, újfent megvitatták immár elaggott sirámom, és — bár vérző szívvel — ezúttal is elutasították. Mindenesetre jólesett a gondoskodás eme megnyilvánulása, csak egyet nem értek: hogyan változhatott a születési dátumban huszonharmadika huszonhetedikére, július júniusra, 1969 pedig 1975-re... A többi egyébként stimmel. IDŐSZERŰ GONDOLATOK Meggyőződésünk, hogy tevékenységűkben továbbra is érvényesítik a párt vezető szerepét, és magyar nemzetiségű dolgozóink körében tovább mélyítik és erősítik a szocialista hazaszeretetet, a testvéri Szovjetunió nemzeteihez, valamint a többi szocialista országhoz fűződő kapcsolatainkat, s munkájukban gyümölcsözően egyesítik a nemzeti és az internacionalista eszméket. Lakosságunkat a csehszlovák szocialista hazafiság szellemében neveljük, s ez megköveteli a határozott és következetes harcot a nacionalista előítéletek minden maradványa ellen. Tapasztalataink azt igazolják, hogy a nacionalista előítéleteket — bármilyen oldalról és akármilyen formában jelentkezik — csupán hosszan tartó céltudatos nevelőmunkával számolhatjuk föl. Ez a harc azért is nagyon fontos, mert a külföldi imperialista elemek és eszmei diverzánsok ezeket a nacionalista előítéleteket igyekeznek felszítani és sötét céljaik szolgálatába állítani. Lakosságunk internacionalista nevelésében elsősorban jelenünkre, a reális szocializmus előnyeire és vívmányaira, továbbá közös forradalmi hagyományainkra támaszkodunk. Nem érthetünk egyet azokkal, akik a múltból kiszakítanak bizonyos eseményeket és ezeket úgy magyarázzák, hogy közben megfeledkeznek a munkástömegek közös sorsáról a feudális és a kapitalista kizsákmányoló rendszerben, s nincsenek tekintettel a közös forradalmi hagyományokra, harcra sem, amelyet elődeink az elnyomás és a kizsákmányolás ellen vívtak. A legfőbb, ami minden dolgozónkat nemzeti és nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül egyesít, a szocialista társadalmi rendszer, amely a múlt közös forradalmi harcainak vívmánya és a legnagyobb társadalmi érték. Még a legjobb családban is időről időre fölmerülnek bizonyos problémák. Ugyanez érvényes olyan érzékeny területre is, mint a nemzetek és nemzetiségek együttélése. Minden ilyen jellegű gondot, nehézséget elvszerűen, de egymást kölcsönösen tisztelve, a szocialista együttélés normái, valamint az érvényes törvények alapján maximális megértéssel kell megoldanunk. Például fontosnak tartjuk, hogy társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszában a nemzetiségileg vegyes járásokban következetesen betartsák a kétnyelvűség elvét. Mindenfajta türelmetlenség, avagy bürokratikus nemtörődömség nagy károkat okoz, sérti a nemzeti büszkeséget, önérzetet. Hazánk valamennyi dolgozója előtt nagy távlatok nyílnak. Fejlett szocialista társadalmunk páratlan feltételeket teremt minden osztály és réteg, valamint az egyén önmegvalósításához. Minden kommunista és más dolgozó becsületbeli kötelessége, hogy a lehetőségeket mielőbb valósággá változtassa. (Eudovít Pezlár elvtársnak a CSE- MADOK megalakulása 30. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi ülésen elhangzott beszédéből) Zolczer János riportja Jójuk van a gondtalan, boldog gyermekkorra Kardos Márta írása Nyelvművelésünk formái és eredményei Dr. Jakab István írása A matematika: kulcsfontosságú tantárgy Kerekasztalbeszélgetés ÉLllMM Huszonhét évvel ezelőtt került az üzletbe. Szerette a rendet, a pontos munkát. Három hónap múlva már az üzletvezető helyettese lett. Anna Matejková egész életre eljegyezte magát ezzel a hivatással. — Felnőtt fejjel végeztem el az iparitanuló-iskolát, s Prágában szereztem meg az üzletvezetői képesítést — vallja magáról — Ma már nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy jól választottam, megtaláltam életem célját. Férje hivatásos katona volt, s így többször kellett költözködniük. így kerültek Ganamkálnára (Kálna nad Hrono-m), ahol hét évig volt az élelmiszerüzlet vezetője. Ezt követően Lévára (Levi- ce) helyezték, ahol a járás legnagyobb élelmiszerüzletében kapott munkát. Két évig üzletvezető-helyettesként dolgozott, majd a bolt vezetésével bízták meg. Az első időben félt ettől a beósztás- tól, de amint az elmúlj évek igazolják, nem volt miért. Mindig megbirkózott a feladatokkal. — Huszonkét tagú a kőiéinek, mint egy nagy család. Ebben az üzletvezetőnek nagy érdeme van. Együtt örülnek a munkában elért eredményeknek, az egyéni sikereknek, amelyeket a brigádkrónikában is megörökítenek. Ha reá esik az ügyeletes szolgálat, reggel 4-kor már az üzletben van. Átveszi a tejet, kenyeret, a péksüteményt, majd kiadja 29 családnak a megrendelt árut, amelyet házhoz szállítanak. SZERETI A PONTOS MUNKÁT lektívánk. Mivel köztük csak három a férfi, mondanom sem kell, hogy a munkaidő beosztása nem kis gondot okoz. A kismamák úgy dolgoznak, hogy gyermekeiket bölcsődébe, óvodába el tudják vinni — folytatja. — jól megértjük egymást. Elvégre ezüst fokozatú szocialista munkabrigád vagyunk. Ebben az üzletben ma már mindenki magától értetődő dolognak veszi a fegyelem megtartását, azt, hogy műszak végén mindenki megmutatja táskáját, még a helyetteseik is. Mégis úgy Amíg a kifutó visszatér, előkészíti a hét óvodai, bölcsődei és iskolai étterem számára a szükséges áruféléket. Mire ezzel végez, már nyitni kell. Napközben aztán egymás után jönnek a szállítmányok, amelyeket át kell vennie, el kell helyeznie. — Aki jó munkát akar végezni, s aki azt akarja, hogy elégedetten távozzanak a vásárlók, annak nem szabad az óráját néznie — mondja. — Két helyettesemben feltétlenül megbízok, mégis gyakran csak késő este érek haza. A zárás még nem jelenti, a munkanap végét. El kell készíteni a pénztárzárlaPot, postára adni a napi bevételt. Igen jól jön, hogy a házimunka nagy részét elvégzi a férjem. így szabad időmben horgolhatok, kézimunkázhatok, vagy éppen az unokámmal szórakozhatok. Naponta csaknem négyezer vásárló fordul meg az üzletben. A panaszkönyvbe tavaly mégiscsak háromszor írtak, ebből is csak egy volt bírálat. Az üzletvezető tudja és azt tartja, hogy minden félreértést meg lehet beszélni, csak meg kell találni a megfelelő hangot. Anna Matejková mindent megtesz ennek érdekében, s azért a vásáriak elégedettségéért az üzemi pártbizottság gyűlésein is gyakran szót emel. Munkája, igyekezete és szorgalma elismeréseként kapta meg az üzem, majd a vállalat legjobb dolgozója címet. Tavaly az SZSZK belkereskedelmi miniszterétől vette át a Kereskedelem példás dolgozója kitüntetést. NÉMETH JÁNOS 1979. IV. 15. f ÚJ SZÓ
