Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-04-08 / 14. szám
TUDOMÁNYI Hü TECHNIKA A SZÁMÍTÁSTECHNIKA szerepe A NAGYÜZEMI MEZŐGAZDASÁGBAN (l.rész) Mivel a számítógép jellegzetes alkalmazási területe a mezőgazdaságban a termelés irányításával összefüggő munkák gépesítése és automatizálása, először ismerkedjünk meg azzal, hogy mit értünk irányí- tás alatt. Az elméleti fejtegetések helyett vegyünk egy egyszerű példát. Tegyük fel, hogy gépkocsival kell eljutnunk az egyik városból a másikba egy ismert úton. Beülünk a kormány mögé és ha minden jól megy, egy bizonyos idő múlva megérkezünk a másik városba. Irányítás — a kibernetika szemszögéből Ha az említett tényt a kibernetika szemszögéből vizsgáljuk, a következőket állapíthatjuk meg: adva van egy kibernetikai rendszer [a gépkocsi és a vezetője), amelynek egy bizonyos célt kell elérnie (eljutni az egyik városból a másikba), miközben be kell tartania bizonyos szabályokat (a közlekedési szabályokat). A kibernetikai rendszeren belül adva van az irányítás tárgya (a gépkocsi) és az irányítás alanya (a gépkocsi vezetője), aki a rendelkezésre álló információk alapján (látja az utat és a műszerfalat) ellenőrzi, hogy az irányítás tárgya az adott szabályoknak megfelelően viselkedik-e (az út helyes oldalán 'halad-e a gépkocsi, nem lépi-e túl a megengedett sebességet stb.). Ha nem kívánatos eltéréseket észlel, beavatkozik, hogy létrehozza a megfelelő állapotot. Hasonlóan elemezhetnénk a mezőgazdasági termelés irányításával összefüggő munkákat is, figyelembe véve azonban, hogy itt egy rendkívül bonyolult kibernetikai rendszert kell elemeznünk. .A cél adva van: teljesíteni kell a termelési feladatokat. Adva vannak a különböző szabályok is, különböző előírások, keretek stb. formiájá'ian. Az irányítás' tárgya a mezőgazda- sági vállalat termelése, az irányítás alanya pedig a mezőgazdasági vállalat vezetősége. Az utóbbinak arról kell gondoskodnia, hogy a vállalat az adott Szabályok betartása mellett sikeresen teljesítse a termelési feladatokat. Ha nem kívánatos eltérések jelentkeznek, be kell avatkoznia, hogy létrejöjjön a kellő állapot. Hogyan tudja a számítógép segíteni a mező- gazdasági vállalat vezetőségét ebben az összetett és felelősségteljes munkában? A sok lehetőség közül elsősorban — a különböző tervek és tervváltozatok (variációk) kidolgozásában és a legmegfelelőbb kiválasztásában, — a terv teljesítésének az ellenőrzésében és az eltérések jelzésében, — a megfelelő beavatkozási módok kiválasztásában és alkalmazásában. A számítógép rendkívül gyorsan és pontosan elvégez minden olyan számítást, amelyet egyébként lehetetlen volna elvégezni. Ez módot ad rá, hogy a vállalat vezetősége jóval több lehetőséget mérlegeljen, mint számítógép nélkül. A számítógép megbízható és őszinte munkatárs, az óhajtott eredmények helyett a tényleges eredményeket mutatja ki, még akkor is, ha ezek kedvezőtlenek. Automatizált irányítási rendszerek 'Napjainkban már folyamatosan megvalósul a mezőgiazdasági vállalatok automatizált irányítási rendszere. Az automatizált irányítási rendszerek lényeges részei a következők: á feldolgozandó információk és az Információk feldolgozását szolgáló műszáki eszközök és tudományos módszerek. A feldolgozandó információkat általában három csoportra oszthatjuk: tájékoztató információk, utasító információk és normák. A tájékoztató információk arról értesítenek, hogy mi történik most, vagy mi történt az elmúlt időszakban. A mezőgazdasági vállalatoknál a legjobban megszervezett tájékoztató információkat a könyvelésből (egyes számlák, főkönyv stb.) kapjuk. Az utasító információk a kitűzött célt és elérésének útjait tartalmazzák. Ide sorolhatjuk az egyes terveket ('pénzügyi terv, termelési terv stb). A harmadik csoportot a normák képezik, amelyek megszabják, hogy bizonyos gazdasági eredmény eléréséhez mennyi ráfordítást használhatunk fel. A műszaki eszközök alatt nemcsak magát a számítógépet értjük, hanem a teljes automatizált adatfeldolgozást az elsődleges bemenő adatok beolvasásától a végeredmények kiírá- -sáig. Az így meghatározott automatizált irányítási rendszert saját erejükből nehezen tudnák fejleszteni és alkalmazni az egyes mezőgazdasági vállalatok. Ezért a két nemzeti köztársaság illetékes szervei szakosított intézményeket bíztak meg -e feladat megoldásával. Ezek az intézmények kőlosönösen elmélyítették az együttműködésüket, s ennek eredményéként 1979 januárjától egységes közös programrendszer szerint dolgozzák fel az egész CSSZSZK területén a mezőgazdasági vállalatok adatait a kijelölt mezőgazdasági számítóközpontban. Az eddigi fejlődést röviden így lehetne vázolni: Az első, 1966-tól 1970-ig terjedő időszakra az információs rendszer egyes részelnek az automatizálása volt a jellemző. Ebben főleg a mező- gazdasági vállalatok könyvelésére helyezték a hangsúlyt. A következő időszakot az automatizált Információs rendszerek időszakának nevezhetnénk. Az automatizált adatfeldolgozás kiterjedt a mezőgazdasági vállalat csaknem egész információs rendszerére. Ezt lényegesen elősegítette az a tény is, hogy a KGST-országok között elmélyült az együttműködés mind az elektronikus számítógépek egységes rendszere (ESZER) fejlesztésében és gyártásában, mind az automatizált információs és irányító rendszerek fejlesztésében. A hazai körülmények közül meg kell említeni a mezőgazdasági vállalatok fokozatos egyesülését és szakosítását. Ez az időszak napjainkban zárult le. Az elért eredmények jó alapot teremtettek ahhoz, hogy a következő időszakban a kutatás megoldja és_ megvalósítsa a mezőgazdaságii vállalatok automatizált irányítási rendszerét. Ehhez azonban még néhány műszaki és tudományos problémát is meg kell oldani. Eredmények és problémák A mezőgazdasági vállalat irányításának sikeres automatizálásához pontosan tudni kell, hogy a mezőgazdasági vállalatban miként valósul meg a termelés folyamata, s hogy az egyes beavatkozások milyen változásokhoz vezetnek. Figyelembe véve azt a körülményt, hogy a mezőgazdaság a szakosítás és a különböző szinteken végbemenő egyesülések irányában fejlődik, az automatizált irányítási és információs rendszerek alapszintje a járási mezőgazdasági igazgatóságok szintiével esik »eybe. Ezen be1 ül még megkülönböztethető a vállalati, az üzemi és az üzemági szint. Az így fe’épített automatizált informáoiós vagy irányítási rendszer egyszerre elégíti ki a vállalat feletti, a vállalati és a vállalaton belüli szinteket. Viszonylag könnyen kiépíthető a kerületi szinten keresztül egészen az ágazati szintig, miközben nem veszít az egységes jellegéből. Az információs rendszerben feldolgozandó információkat a mezőgazdasági vállalatok egységes bizonylatokon rögzítik, majd folyamatosan átviszik olyan adathordozóba (lyukszalag, mágneses kazetta), amelyet a számítógép képes beolvasni. Itt lényeges aláhúzni, hogy elsődleges információkról van szó, amelyeket a számítógép különböző szempontokból ellenőriz, a hibásakat a kellő utalásokkal visszaad'"», s csak a hibátlanokat dolgozza fel. A további feldolgozás egységes program szerint történik. Az egyes részterületek adataiból a számítógép nemcsak a részterület számára szükséges eredményeket számítja ki (például a bérelszámolásnál a fizetési listákat), hanem tovább is vezeti a szükséges adatokat, például a könyvelés számára. A jelenlegi adatfeldolgozás természetesen még nem ölelheti fel az összes mezőgazdasági vállalatot. A számítógépek beszerzési és telepítési költségei nem korlátlanok, ezért csak fokozatosan lehet bekapcsolni az egyes mezőgazdasági vállalatokat az adatfeldolgozásba. Egyes mező- gazdasági vállalatok távol esnek a számítóközpontoktól, ami problémákat okoz az adatok szállításánál. A korszerű adatátvitel (telefon- vonalon stb). különböző akadályok miatt még nem valósult meg. • Megoldásra vár továbbá a feldolgozási időpontok ('könyvelési zárlatok) megfelelő felosztása. Vannak időszakok, amikor nagyon sok adatot kell rövid időn belül feldolgozni, és olyan időszak Is, amikor minimálisak a követelmények. Jogos a mezőgazdasági vállalatok követelése, hogy a számítóközpontok több és olcsóbb szolgáltatást nyújtsanak a részükre. Miként az elmúlt időszak problémái megoldást nyertek, úgy a további fejlődés igényei _ is kielégíthetők a gyorsan haladó tudományos-technikai forradalom, s valamennyiünk becsületes, felelősségteljes munkája által. sArküzy Dénes (Folytatás az Gj Szó következő vasárnapi számában) AZ EFSZ-EK IX. KONGRESSZUSA PRÁGA 1979 A legolcsóbb energiaforrás A napenergia hasznosításának hazai tapasztalatai Az utóbbi évtizedekben — az állandóan növekvő energiaszükséglettel párhuzamosan — világszerte számos biztató kísérlet történt a napenergia hasznosítására. Az ezzel a kérdéssel foglalkozó tudományos kutatóintézetek már régen rámutattak a szoláris energiaforrás előnyeire. Hogy csak a két legjelentősebb tulajdonságát említsük: a napenergia állandóan felújul, tehát gyakorlatilag kimeríthetetlen. És ami szintén sokat nyom a latban, felhasználása nem szennyezi a környezetet. Érthető, hogy a legjobb eredményeket a napenergia felhasználásában azokban az országokban érték el, amelyek éghajlati adottságai a fegkedvezöbbek: a Szovjetunió és az Egyesült Államok déli vidékein, Brazíliában és Japánban. A napenergia „segítségét“ elsősorban a használati víz melegítésére vették igénybe. A Fekete-tenger partján fekvő Szimferopolban nemrég helyezték üzembe azt a napkályhát, amely a Spor- tyívnaja szálloda melegvíz- ellátását biztosítja. Amíg nyáron kizárólag a nap- kályba melegíti a vizet, a téli hónapokban egy gázfűtésű kazán is „kisegít“. A napkályha üzembe helyezése óta téli időszakban 30 százalékkal sikerült csökkenteni a gázfogyasztást az előző évekhez viszonyítva. Hazánkban sokáig eldöntetlen maradt a kérdés, érdemes-e a mi éghajlati feltételeink mellett a napenergia hasznosításának gondolatával foglalkozni. A kétel ■kedőknek azonban már az első gyakorlati kísérlet pozitív választ adott: annak ellenére, hogy nem a legkedvezőbb fekvésű déli országrészekben helyezték üzembe az első csehszlovák kísérleti napkályháf, hanem a zord időjárásáról ismert Cseh-Morva Fennsíkon, pontosabban a tfebíői járásban levő Íechtíni Egységes Földművé sszövetkezetben. Az első csehszlovák napkályha egyik „szülőatyja“ Mirap'iav RouS a Dél-mor- vaországí Energetikai Müvek osztályvezetője. Tőle kértünk felvilágosítást a Cechttni napkályháról. — Már régen foglalkoztatott minket az a gondolat — válaszolta Miroslav Rous —, hogy miként járulhatnánk hozzá mi energetikusok az . állandóan növekvő energtaszükségletbőil adódó feszültség enyhítéséhez. Nagy és ismeretlen fába vágtuk a fejszénket, amikor a napenergia hasznosítása mellett döntöttünk, hiszen Csehszlovákiában ez az út még teljesen járatlan volt. Az egész úgy kezdődött, hogy 1978 elején komplex racionalizációs brigádot alapítottunk, melybe a tfebíői Kliment Üzem dolgozóit is bevontuk. Áttanulmányoztuk az ed d'igi külföldi kísérletek tapasztalatait, s ezek alapján megépítettük az első — meglehetősen kezdetleges — napenergiát hasznosító berendezésünket. Az első kísérlet színhelye a Cechtíni Efsz-volt, amely baráti kapcsolatban van a tfebíői Kliment Üzemmel. Egy 20 négyzetméteres lemezt, úgynevezett „kollektort“ helyeztünk el az ottani tehénistálló tetején, ez fogta fel a napsugárzást, itt melegítettük a vizeit egy szivattyú- berendezés segítségével. Az egész berendezés naponta ezer liter víz felmelegítésére volt alkalmas. Röviddel az üzembe helyezés után, már márciusban és áprilisban kimutatható volt a hagyományos energiaforrás megtakarítása, júniusban és júliusban pedig az addigi napi 100 kW villanyfogyasztás 50 százalékkal csökkent. Tartós napos, meleg időben a napkályha 95 C°-ra tudta felmelegíteni a vizet. Az első tapasztalatokat leszűrve, a szövetkezetben április- tői októberig jó eredménynyel lehet hasznosítani a napkályhát, de kedvező körülmények között a téli hónapokban is elérhető bizonyos mértékű energiamegtakarítás. Jelenleg a dél- morvaországi kerületben nem kevesebb mint 25 napkályha működik. A napkályha legfontosabb alkotóeleme a kollektor, ez egy pléhből készült, hőszigetelt tartály, ebben helyezik el a szintén pléhből készített, négyzetméterenként 7—8 liter vizet tartalmazó radiátort. A berendezés rendkívül egyszerű, bármelyik karbantartó műhelyben el lehet készíteni, nincs szükség kivitelező vállalatra. Most, amikor az első gyakorlati bevezetés sikere komoly visszhangra talált a szakemberek és az érdeklődők körében, megállapodás született a bfeclavi Gumotex vállalattal a kollektorok szigetelő anyagának gyártására. — A jelenleg működő hazai napkályhák szinte kizárólag csak a mezőgazdaságban érvényesülnek, itt segítenek enyhíteni az energiaellátás gondjait — folytatta Miroslav RouS. — Mépgazdasági szempontból a hagyományos tüzelőanyagok és a villamos energia elég jelentős megtakarításáról van szó. Nagyon egyszerű számítás alapján megállapítottuk, hogy egy négyzetméternyi kollektorterülettel évente megközelítőleg 500 kg barnaszén takarítható meg. A napkályha azonban nemcsak a mezőgazdaságban, hanem például a textil- és a vegyiparban is előnyösen alkalmazható. A napkályhák segítségével országos viszonylatban évente több százezer tonna barnaszenet lehetne megtakarítani. Érdemes tehát ezzel a kérdéssel komolyabban foglalkozni, s mielőbb a lehető legnagyobb mértékben hasznosítani a természet adta lehetőségeket. A nap- kályhák különösen jól érvényesülhetnének Szlovákia déli vidékein, ahol közismerten a legintenzívebb és a legtartósabb a napsugárzás. Szívesen adunk tanácsot szlovákiai kollégáinknak, energetikusoknak, sőt még a kollektorok szállítását is biztosítani tudjuk, ürülnénk, ha a napenergia hazai kihasználása nem korlátozódna csupán a dél- morvaországi kerületre. Minél több naperőmű működik, annál számottevőbb a hagyományos energiaforrások megtakarítása — zárta tájékoztatását Miroslav RouS. Végezetül csak annyit: ma már a szkeptikusok is elismerik, hogy a napenergia hasznosítása Csehszlovákiában nem utópisztikus képzelődés, hanem reális, biztató távlatokat jelenítő energetikai feladat. Habár 15—20 évvel ezelőtt nem tartattunk lépést az első ilyen jellegű külföldi kísérletekkel, a mostani eredmények azt mutatják, hogy ez a lemaradás lényeges mértékben csökkenthető. És ez napjaink feszült energetikai helyzetében fokozott figyelmet és erőfeszítést érdemel. PROTICS JÁNOS 1171. IV. 8. ozsrn * *
