Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-04-08 / 14. szám
A lábszárfekély az esetek legtöbbjében az alsó végtagok visszérbetegségének szövődménye. Igen fontos, hogy a visszeres emberek éppen e szövődmény megelőzése érdekében állapotuknak megfelelő foglalkozást keressenek. A visszértágulás és a kórosan kitágult gyűjtőerek csomós kidu- dorodása sok problémát okoz. A betegek általában későn fordulnak orvoshoz. A visszértágulatos végtagon már kisebbfokú sérülés vagy bőrelváltozás alapja lehet a lábszárfekély kifejlődésének. Ennek gyógykezelése azután igen hosszadalmas, és rendkívüli hozzáértést igényel az orvos, fegyelmet és türelmet pedig a beteg részéről. Orvosaink sokat foglalkoznak e betegséggel, vitatkoznak, tapasztalatokat cserélnek és kísérleteznek, hogy rátaláljanak a leghatékonyabb gyógymódra. A nemegyszer eredménytelen kezelés nem kedvetlenítheti el az orvost és a nővért. Előfordul azonban, hogy a hónapokig vagy évekig tartó hatástalan gyógyítás a betegnek veszt el a kedvét és a bizalmát. Hogy Is állunk hát a gyógyításával? Az egyik csehországi egyetem orvosi híradójában olvastuk nemrég: „A legeredményesebb Lu2a módszere.“ Megtudtuk, hogy az új módszert egy trnavai származású orvos, dr. Elő Lula CSc., egyetemi tanársegéd dolgozta ikü. Családjával ma Prága mellett, Rozokytoan él. Onnan jár be naponta a fővárosi J. sebészeti klinikára. A Cseh Egészségügyi Minisztérium 1976-ban 002 sz. alatt jegyezte be és hitelesítette módszerét, amelyet egészségügyi és népgazdasági jelentősége miatt az elmúlt esztendőben egységes gyógymódként vezettek be a közép-csehországi kerület valameny- nyi járásában. Csütörtök — ezt a napot Lu£a docens a kerületi kórház Kliment utcai rendelőintézetében tölti, ahol néhány évvel ezelőtt az alsó végtagok sebészeti jellegű betegségeinek gyógyítása céljából létesített szakrendelőt. A folyosóin a hosszú pádon'nők és férfiak várakoznak. Amikor kijött a rendelőből, hogy újabb beteget hívjon be, kissé ijedten kérdezte tőlem: — Talán nem kívánja, hogy a pontos időre berendelt embereket megvárassam? Tudja mit, kísérje figyelemmel a kezelést, beszélgessen a pá ciensekkel, majd pedig meghívom a klinikára, ahol nyugodtan megbeszéljük a megfigyeléseit. A rendelőben nyomban nekifogott a munkának. A beteg felült a vizsgáló- asztalra, hogy orvosával együtt ellenőrizze, gyógyul-e a lába. — Szépen haladunk — szólt a tanársegéd és a benesovi járásból érkezett könyvelőnő hálásan bólintott. A fekély, mint ebben az esetben is, legtöbbször a lábszár alsó felén képződik, ahol legmagasabb a hidrosztatikus nyomás. Nem ritkán azonban a belső bokarész felett vagy más helyeken, visszér- csomók felett is előfordul. De lám, már neki is kezdett az ellátásának: A kiterjedt fekélyt és a környező bőrfelületet hidragénoldattal öblíti le. Óvatosan távolítja el az előző kezelés nyomán visszamaradt kenőcsöt, pörköket. A kezelt részt köny- nyed mozdulatokkal, steril gézzel szárítja fel, majd parafinolajjal mossa le. Ezután vastag gézréteget ken be egy „Luia-kenőcs" feliratú tégelyből, s ráhelyezi a sebfelületre. Azt vártuk, hogy a műveletet a nővérke fejezi be. Nem — az orvos ezt nem bízza másra. Maga ítéli meg a legjobban, melyik részen milyen szorosra kell fogni a kötést, és figyelmesen kötözi át rugalmas pólya két rétegével a végtag térd alatti részét. Az orvos és a beteg párbeszédének tartalmából és hangneméből is kí- éreztük. Itt nem csak a beteg végtaggal, de az egész emberrel foglalkoznak, aki így válik a gyógyítás folyamatának tevékeny részesévé. Arról, hogy ezt az orvost és utasításait legtöbb betege komolyan veszi, a váróteremben győződtünk meg. A betegek beszélgetésére odafigyelve érdekességeket is megtudtunk a Lu- 2a-módszerről. Pl. azt, hogy a gyógykezelés nem feltételez munkaképtelenséget. Luza docens bizonyos esetekben ideiglenes jelleggel más munkabeosztást javasol, csupán kivételesen, ha a betegnek fájdalmai vannak, rövid tartamú betegállományt. LuZa elvtárs nehezen talált naptárában üres félórái számunkra. Aztán abban egyeztünk meg, hogy egyik délután az orvostanhallgatókkal végzendő betegvizit és a pártgyűlés közt látogatjuk meg a klinikán. Volt miről beszélgetnünk. — A visszerek betegségei, különösen pedig a lábszárfekély, sok nehézséget okoznak, ha helytelen gyógykezelés folytán idült állapotba kerülnek — mondja LuZa docens. — A betegek nemcsak testileg, hanem lelkileg is szenvednek. Főleg a nők. Néha azt hiszik, betegségük jellegénél fog- vis visszataszítóan hatnak környezetükre, ezért kerülik a társaságot. Amíg betegek, nem fürödhetnek a szabadban, s más szórakozásban is alig van részük. Bizonyos mértékig a családi életben is korlátozottak, foglalkozásbeli kötelességeikről nem is szólva. Mindennek ellenére nincs rá ok,- hogy kisebbrendűnek érezzék magukat. Szokatlan, hogy éppen egy sebész szenteli rendszeresen munkaideje-és szabad órái nagy részét az érbetegségek konzervatív gyógyításának. Nemcsak azt tudtuk meg, hogy a LuZa- módszer eleve szükségtelenné teszi a műtéti beavatkozást, hanem azt is, hogy a szakrendelésen jelentkezett valamennyi lábszárfekélyes beteg kezelése eredménnyel járt. A tanársegéd hozzátette: — Ennek a gyógymódnak népgazdasági jelentőségéről is beszélhetnénk. Azáltal, hogy a páciens csak járóbeteg, sok kórházi ágyat és költséget takarítunk meg. Nem fogadhatnánk kétségek nélkül az oly magabiztos és derűlátó szavakat, ha nem veszünk részt a szakrendelésen, nem beszélgetünk a betegekkel, és nem nézzük át a kimutatásokat, amelyek meggyőzően igazolják, amit vendéglátónk mondott. Ámde, ha kezelési eljárása valóban oly eredményes, miért tették kötelezővé csupán egyetlen kerületben? Hiszen azoknak az embereknek a száma, akiknél már előfordult a visszérere- detfl lábszárfekély, akiknél újra kifejlődött vagy akiknél tartósan nyitott a fekélyes bőrfelület, hazánkban becslés szerint meghaladja az egymilliót. — Az alsó végtagok visszeres betegségeinek szűrővizsgálatát és a rendszeres beteggondozást országosan még nem szervezték meg — magyarázta Lu2a docens. — Célravezető megelőző intézkedéseket sem hoztak még. Ezen a területen el kell mélyíteni a tudományos kutatómunkát. De már az edd’gi elméleti ismeretek és gyakorlati tapasztalatok alapján is ki lehetne építeni a szükséges szervezési és módszertani bázist, hogy fokozatosan mindenütt eredményesen gyógyíthassák és megelőzhessék ezeket a betegségeket is, beleértve a lábszárfekélyt, amelynek mondjuk egy fél évtized múlva már nem is kellene előfordulnia. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY A 7EK INT ti V „ FEDEZETE ján Plicbta tizedes, a Nővé Mesto nad Váhom-i Katonaiskola SZISZ-funkcionáriusa nagy tekintélynek örvend. 'Ezt az is tanúsítja, hogy miképpen vélekednek róla társai. „Az általa vezetett ifjúsági kollektíva átgondolt munkát fejt ki, s ez a jő vezetés bizonyítéka“ — mondja az iskola politikai dolgozója. Az egység parancsnoka így értékelte: „Nagyon jó szervező, a többi SZISZ-taggal együtt kiváló segítőtársunk.“ Nem érdektelen osztálytársának, Jirí Kempny őrvezetőnek a véleménye sem: „Sokszor előfordul, hogy a funkció megváltoztatja az embert. Jánt kollektívánk megalakulása óta ismerem. Érdeklődéssel figyeltem, megváltozik-e, miután elnökké választották. Ma ugyanolyan közvetlen, mint azelőtt. Figyelmes az alapszervezet összes tagjával szemben. Igényes másokkal, de még igényesebb önmagával. Talán felvetődik a kérdés, hogy valóban nem változott-e meg? De bizonyára igen. Csakhogy pozitívan változott, fejlődött. Pontosabban kommunista, egy aktív fiatalember példaképe lett. Ebben az elnöki funkció betöltése is segítette Valamennyien belé helyeztük bizalmunkat, és az idő azt mutatja, hogy jogosan.“ Ján Plicbta ugyanolyan 'fiatalember, mint néphadseregünk többi tagja. Apja, az Árvái Vasöntöde kommunista dolgozója még ismerte a felszabadulás előtti nyomort, nélkülözéseket. Nemegyszer mesélt fiának a régi időkről. És 'ez, amint Ján Plichta mondja, nagy befolyással volt jelleme formálására. — Ma már Árvában is megváltoztak az idők. A régi kis faházak mellett olyan lakóházak épültek, amelyek semmiben sem különböznek a városiaktól. Én magam jó alapokat kapJán Plichta (középen) társaival a forradalmi hagyományok emlékszobájában (A szerző felvétele) tam szüleimtől és az Istebnéi Gépipari Szakközépiskolában. A megváltozott élet, szüleim példája — mindez megszilárdította bennem azt az elhatározást, hogy harcolni fogok a szocializmus gondolataiért, kommunista pártunk politikájának érvényesítéséért a tényleges katonai szolgálat ideje alatt is. Magam nem sokra mennék, törekvésemben értékes segítséget kaptam a SZISZ-alapszervezet bizottságától. Egységünk parancsnokaival, politikai dolgozóival és kommunistáival együtt arra törekszünk, hogy minden SZISZ-tagot megnyerjünk: tudásukat, képességeiket a harci és politikai felkészülés feladatainak teljesítésére fordítsák. Alapszervezetünkben előtérben áll az a törekvés, hogy figyelembe vegyük minden ember személyiségét, adottságait, tudását. Ez időigényes módszer, de kifizetődik. Mindenkinek meg kell értenie, hogy ami ma elegendő, az holnapra már nem lesz elég. Megkérdeztem Ján Pliohta tizedest, mit tart a legfontosabbnak az alapszervezet munkájában, így válaszolt: — Elsősorban azt, hogy figyelmünket az alapvető problémákra összpontosítsuk. Kerülni kell a felületességet, a feladatok teljesítését úgy kell ellenőrzini és értékelni, hogy tudjuk, ki mit csinált és mit kell tenni azért, hogy az elvárásoknak hiánytalanul eleget tegyünk. Ebben az alapszervezetben a vezetők hatékony irányító és szervező munkát fejtenek ki. Ez tette lehetővé, hogy a szervezet tagjai jelentős mértékben hozzájáruljanak az egység kiváló eredményeihez. — Ne gondolja senki — mondta befejezésül Ján Plichta, — hogy a mi SZÍSZ-alapszervezetünk- ben nincsenek problémák és fogyatékosságok. Nem tagadjuk, hogy vannak. Tagjaink bírálóan rámutatnak a problémákra. Ez is azt bizonyítja, hogy nem közömbösek az iránt, milyen munkát fejtünk ki. A kollektíva nagyon jól ismeri az alapszervezet elnökét. Az elnök viszont jól ismeri a szervezet valamennyi tagját. Ez is egyik bizonyítéka annak, hogy a hibákat közösen sikerül elhárítaniuk úgy, amint ezt eddig is tették. IMRICH MODROCKY 1171. IV. 8. Dr. Elő Lvfa (ALEXANDER TRAKOVSKÍ felvétele) Harc a lábszárfekély ellen
