Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-04-01 / 13. szám
írta: Jozef Lenárt/ Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének tagja, Szlovákia Kommunista Pártja KB első titkára 1879. IV. 1. N C/3 1 A reális szocializmus társadalmi- ‘őriénRlmi gyakorlata meggyőzően tanúsítja, hogy a szocializmus törvénye a társadalmi és gazdasági előfeltételek megteremtésed ahhoz, hogy az ember egyre teljesebben és szabadabban fejlődhessék, kibontakoztathassa alkotó erőit, képességeit, tehetségét, s a tö megek egyre nagyobb mértékben és egyre tudatosabban vehessenek részt a köz ügyek irányításában. Ez bizonyítja a kommunista eszmény nagy életerejét és tudományos megalapozottságát, amely eszmény magába szívta a haladó humanista és demokratikus gondolat legjobb hagyományait, bizonyítja a szocializmus fölényét a kapitalizmussal szemben azokon a területeken, amelyek bizonyos értelemben a legfontosabbak, mert közvetlenül „emberi töltésük“ van. Természetesen helytelen lenne azt gondolni, hogy a szocializmusban már ma teljes mértékben biztosítva van a személyiség mindenoldalú fejlődése, megoldódtak e fejlődés társadalmi és gazdasági előfeltételei megteremtésének összes problémái. A szocialista demokrácia nem születik meg abszolút tökéletesnek. Lenin óva intett az olyan megalapozatlan elképzelésektől, hogy a szocialista demokrácia azonnal és teljes mértékben megvalósulhat, s ezt írta: „csak a szocializmussal kezdődik majd a gyors, igazi, valódon tömegeket átfogó, a lakosság többségének, ezután p%dig az egész lakosságnak a részvételével végbemenő haladás a társadalmi és az egyéni élet minden területén" (Lenin összes Művei, 33. kötet, Kossuth Könyvkiadó 1965, 91. old.). Különösen mélyrehatóvá és nagyszabásúvá válik ez a folyamat a fejlett szocializmus építésének szakaszában. Ebben a cikkben a szocialista építés csehszlovákiai tapasztalatai alapján szeretnék foglalkozni a gazdaság és a demokrácia összefüggésének néhány vonatkozásával. Miért van szükség a szocialista demokráciára? A müncheni szerződés előtti Csehszlovákiát a polgári demokrácia egyik legfejlettebb formája jellemezte, ami a munkásosztály, valamint a dolgozó parasztság, a kézművesek, a kisvállalkozók és a haladó értelmiség állhatatos harcának az eredménye, az országban akkor kialakult osztály-erőviszonyok tükröződése vdlt. De a fő és döntő körülmény az volt, hogy az országban a francia, az angol és a német tőke politikai, gazdasági és pénzügyi köreinek alárendelt nagyburzsoázia uralkodott. A versengés az angol—francia tőkére orientálódó „prágai szárny" és a német tőkével partnerségre törekvő fináncburzsoá körök között, amelyeket az agrárpárt képviselt, mit sem változtatott azon, hogy ezek mögött a nagy- moriopóliumok húzódtak meg, amelyek a polgári demokráciát a dolgozók kizsákmányolására, saját tulajdonuk megvédésére használták fel. Az ő politikájuk vezetett aztán annak idején Münchenhez, a fasiszta megszálláshoz, a nemzeti önállóság elvesztéséhez, sodorta a cseheket és a szlovákokat a fizikai megsemmisülés veszélyébe. A burzsoá ideológusok sokszor úgy tüntetik fel a szocializmus politikai rendszerét, különösen az általa létrehozott demokráciát, mint olyasvalamit, amelynek nincsenek gyökerei az emberi történelemben, amely szemben áll minden előző tapasztalattal, a „nyugati demokrácia" (amin ők a polgári demokráciát értik) minden szokásával és hagyományával, a szocialista demokrácia létrejöttét pedig úgy ábrázolják, mint az összes előző demokratikus intézmények teljes és határozott tagadását, szétzúzását. Csakhogy közismert tény, és ezt jól példázza a többi között a mi politikai történelmünk is, hogy a kommunisták soha nem mondtak le a polgári demokratikus intézmények alkalmazásáról csupán azért, mert a burzsoázia osztályuralmának fenntartására használta fel ezeket. A marxisták—leninisták mindig úgy vélekedtek, hogy a polgári demokrácia, a parlamentáris rendszer nagy lépés a történelmi fejlődésben az ember politikai és egyéb jogainak biztosítása szempontjából, a haladó, szocialista átalakításokért vívott harc feltételeinek a megteremtése szempontjából. Mint ismeretes, pártunk stratégiája a munkásosztály hatalmának megteremtéséért folyó döntő harc időszakában, amely az 1948-as Februári Győzelemmel zárult le, azon alapult, hogy az erőteljes népi megmozdulásokat összekapcsoltuk a demokratikus intézmények, a többi között a parlament felhasználásával. Azután is, hogy a munkásosztály, szövetségben a dolgozó parasztsággal és a népi értelmiséggel, megragadta a hatalmat, a szocializmus politikai rendszerének megteremtése során tovább fejlesztettük a demokrácia olyan attribútumait, mint az általános választójog, a képviseleti szervek intézménye, a végrehajtó szervek beszámolást kötelezettsége a választott hatalmi szerveknek, az elnöki intézmény stb. A szocialista demokrácia tartalmazza a polgári demokrácia keretei között elért haladó vívmányokat, de ebből véleményünk szerint nem következik, hogy mindössze javított változata az utóbbinak, vagy az kell hogy legyen. A haladó társadalmi rendszerért vívott harc egész története arra a következtetésre késztet, hogy valóban népi hatalom nem hozható létre a társadalmi termelési módnak, a tulajdonviszonyok és a nemzeti jövedelem elosztásának gyökeres megváltoztatása nélkül. A termelési eszközökhöz való nem azonos viszony, a vagyoni egyenlőtlenség oda vezet, hogy a hatalom azoknak a kezében összpontosul, akiknek nagy magántulajdona van. Ezt a valóságos hatalmat fejezi ki és védelmezi végső soron a polgári demokrácia. így a München előtti Csehszlovákiában a finánctőkések, az ipari vállalkozók, a kereskedők és más tulajdonosok osztálya gondosan óvta a demokratikus intézmények, pontosabban a bennük képviselt haladó erők minden néven nevezendő támadásától a maga osztatlan uralmát a termelési viszonyok szférájában, vagyis a gazdasági életben, a társadalmi termék elosztásának és a vele való rendelkezésnek a rendszerében. A parlament ezt a szférát egész története folyamán csupán néhány esetben merte érinteni, és csak olyan reformokkal, amelyek nem fenyegették a burzsoázia parlamenten kívüli osztályhatalmának rendszerét, a tőkés termelési viszonyok területén. A csehszlovák dolgozók saját tapasztalatukból győződtek meg arról, hogy „a demokratikus állam is, amíg vannak kizsákmányolök, akik a kizsákmányolt többségen uralkodnak, szükségképpen a kizsákmányolók számára lesz demokrácia" (Lenin összes Művei, 37. köt., Kossuth Könyvkiadó 1973, 246. old.). A hitleri fasizmus szétzúzása után országunkban olyan osztályerőviszonyok alakultak ki, hogy a dolgozóknak sikerült jelentősen meggyengíteniük a burzsoázia pozícióit. Olyan helyzet alakult ki, amelyben, Klement Gott- wald találó jellemzése szerint, a munkásosztály még nem tudott egymagában, az burzsoázia nélkül kormányozni, az utóbbi pedig nem tudott a munkás- osztály nélkül kormányozni. A Csehszlovákia Kommunista Pártja vezette dolgozó tömegek olyan határhoz érkeztek, hogy további előnyomulásuk csak egyet jelenthetett: a burzsoázia valóságos hatalmának, vagyis elsősorban gazdasági uralmának felszámolását. A burzsoázia, elvesztett pozícióinak visszaszerzése céljából, kísérletet tett egy ellenforradalmi puccs megszervezésére. Ez a munkásosztály vezette nagy dolgozó tömegek erélyes ellenállásába ütközött. A nép akaratának megfelelően az Alkotmányozó Nemzet- gyűlés (amelyben a kommunisták nem voltak számszerű többségben) jóváhagyta a Klement Gottwald által előterjesztett kormányprogramot. Ezzel az ország a szocialista fejlődés útjára lépett. A szocializmusban az ember sokkal teljesebben élhet politikai és állampolgári jogaival, maga is hozzájárul a társadalom fejlődéséhez, mindenekelőtt azért, mert valóban a gyakorlatban van biztosítva az egyén gazdasági, társadalmi és kulturális jogainak egész komplexuma — a munkához, a művelődéshez, a pihenéshez, a társadalom- biztosításhoz való jog, a. tömegeknek az a joga, hogy közvetlenül részt vehessenek a termelés irányításában. A burzsoá demokrácia e létfontosságú jogok közül sokat nem képes biztosítani a lakosság jelentékeny részének, nem képes megakadályozni olyan folyamatokat, amelyek lényegében elássák, ennek a demokráciának az alapjait. Bizonyság erre a gazdaság válságos fejlődése, a munkanélküliség (1978 ele'én a fejlett tőkésországokban 17 millió munkanélküli volt), a növekvő társadalmi egyenlőtlenség (az Egyesült Államokban például a lakosság 20 százalékát alkotó leggazdagabb családok az ország nemzeti jövedelmének 41 százalékával rendelkeznek, a 20 százaléknyi legszegényebb családoknak viszont a nemzeti jövedelemnek csupán 5,4 százaléka jut), a politikai élet »moralitása, a szavazástól való távol- maradás stb. Véleményünk szerint a jelenlegi körülmények között is fontos probléma annak a határozatnak a megállapítása, amelyen túl a szocializmusért való harc már nem evolúciós, hanem forradalmi átalakításokat követel. Sőt, bizonyos értelemben ez a kérdés még időszerűbbé vált. Először, történelmünk tapasztalatai, valamint az utóbbi években egész sor országban ilezajlotf események világosan mutatják, hogy válsághelyzetekben a burzsoázia nem képes az eseményeket neki kedvező mederbe terelni és a demokrácia korlátozására vagy nyílt eltiprására tör, profasiszta vagy nyíltan fasiszta rezsimet hoz létre. Mihelyt a munkásosztály és szövetségesei a demokratikus intézményekre támaszkodva fenyegetni kezdik a monopóliumoknak, a tőkés társadalom uralkodó köreinek létérdekeit, ezek minden eszközt megragadnak — gazdasági, politikai, ideológiai eszközöket —, hogy megakadályozzák a haladó erők győzelmét. Másodszor, sok tőkésországban a demokráciáért és a szocializmusért küzdő haladó erők pozícióinak megszilárdulását, a politikai szférákban elért eredményeik bizonyos kibővülését a monopoltőke antidemokratikus megnyilvánulásainak fokozódása kíséri. A többi között tapasztalható a végrehajtó hatalom bizonyos elkülönülésének, a választott hatalmi szervektől való függetlenedésének tendenciája, ami azt jelenti, hogy szorosabban és közvetlenebbül együttműködik a monopoltőkés burzsoáziával és a technokrata bürokráciával. Harmadszor, új mozzanatok tanúi vagyunk a vezető tőkésországok monopoltőkés burzsoáziájának taktikájában: ez a burzsoázia olyan új igazgatási mechanizmus létrehozására törekszik, amelyben képviselői nemzetközi találkozóikon összehangolt ajánlásokat dolgoznak ki, majd ezeket az ajánlásokat bizonyos befolyási csatornákon át igyekeznek országuk nemzeti hatalmi szervei tevékenységének alapjává tenni. Nekünk, csehszlovák kommunistáknak, meggyőződésünk, hogy reformpolitikára szorítkozva a polgári demokrácia keretei között nem lehet megteremteni a nép hatalmát, mert ez a demokrácia merev határok közé szorítja a dolgozók részvételét általában a társadalom irányításában, és különösen a gazdasági szférában. Saját tapasztalatunk, a szocialista úton haladó más testvérnépek tapasztalata arról tanúskodik, hogy a feladat egy új típusú demokrácia kifejlesztése, amely a termelési eszközök társadalmi tulajdonán alapul és biztosítja a nagy tömegek részvételét a tudatos történelmi alkotásban, megnyitja az utat a társadalom és az egyén fejlődése előtt. A szocialista állam és a Országunkban a szocialista forradalom véghezvitelének pillanatától mind a mai napig a szocialista állam az új társadalom felépítésének fő eszköze. Ez az állam, amelyet a tömegek hoztak létre, a szocialista termelés tervszerű irányítását, a munka és a fogyasztás mértékének meghatározását és ellenőrzését szolgálja, kulturális és nevelő funkciókat tölt be, védelmezi országunk nemzeti érdekeit és a szocialista közösség közös érdekeit a nemzetközi porondon, megbízhatóan oltalmazza országunk szuverenitását és függetlenségét, a csehszlovák dolgozók szocialista vívmányait. Mindezeket a funkciókat szocialista államunk a termelési eszközök kollektív tulajdonosának, a munkásosztálynak, valamennyi dolgozónak a nevében, megbízásából és érdekében teljesíti, mert a szocializmus megteremti valamennyi osztály és társadalmi réteg alapvető érdekeinek egységét, fokozatosan megszünteti a tömegek és az állam közti elidegenedést. Országunk népeinek története megmutatta: az igazi demokrácia egyik ismérve az, hogy meg tudja-e oldani a nemzeti kérdést. Miféle egyenjogúságról, miféle tényleges szabadságról, az egyén milyen reális jogairól és szabadságairól lehetett szó a burzsoá Csehszlovákiában, amikor uralkodó körei tagadták a szlovák nép nemzeti sajátszerűségét, megpróbálták konzerválni a szlovák terület gazdasági elmaradottságát, viszályt szítottak a különböző nemzetiségű dolgozók között? A nemzetiségi kérdést országunkban csak a szocializmus oldotta meg. Csehszlovákia Kommunista Pártja, a csehszlovák állanr e területen folytatott politikájában az SZKP és a Szovjetunió tapasztalataiból, abból a lenini tételből indult és indul ki, hogy a nemzeti viszonyok területén az igazi demokratizmus a nemzetek politikai és gazdasági egyenjogúságának szoros összekapcsolásában fejeződik ki. E politika életveralóságának nagyszerű bizonyítéka a . mai Szlovákia, gyorsan fejlődő ipara és mezőgazdasága, magas kulturális és oktatási színvonala, a nép növekvő anyagi jóléte. A háború előtti időszakhoz képest Szlovákia ipari termelése 40-szeresére nőtt, mezőgazdasági termelése megkétszereződött. 1945 óta több mint egy- harmaddai meghosszabbodott a szlovákok átlagos életkora. A köztársaság lakosságának mintegy kétharmada él az utóbbi 30 esztendőben épült komfortos lakásokban. A tudományos kutató- és tervezőintézetekben, amelyek Szlovákiában a forradalom előtt szinte egyáltalán nem voltak, most 45 000 tudós és szakember dolgozik. Csehszlovákia népei egységének erő södését elősegíti államunk 10 évvel ezelőtt megteremtett föderatív rendszere. Ez biztosítja a csehek, a szlovákok és a többi nemzetiség nemzeti érdekeinek harmonikus összeegyeztetését a Csehszlovák Szocialista Köztársaság érdekeivel. Ma teljes joggal elmondhatjuk, hogy a csehek, a szlovákok és országunk más nemzetiségei közötti kapcsolatok az igazi testvéri barátság és a legszorosabb együttműködés kapcsolatai, amelyek szilárdabbak, mint valaha. A marxista-leninista tanításnak megfelelően Csehszlovákia Kommunista Pártja olyan politikát folytat, amely elősegíti a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népeinek felvirágzását, egymáshoz való fokozatos közeledését, a többi testvérország népeivel való egyre szorosabb barátságot és együttműködést a szocialista internacionalizmus elvei alapján. /A tanulmány befejező részét az Oj Szó következő vasárnapi számában közöljük.)