Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-03-25 / 12. szám
* Kameraközeibe • A szovjet televízió megfilmesítette Hemingway Szigetek az áramlatban című regényét. 0 A lausanne-i Aranykarika sportfilmfesztivál első díját az osztrák televízió Niki Laudáról készített filmje, illetve a szovjet televíziónak a szovjet nói tomászválo- gatottről készített műsora nyerte. „Ezüstkarikát“ a Himalája megmászásáról szóló japán film, illetve az Atlanti-óceán léggömb-átrepflléséról készült amerikai film kapott 0 A nemrég indult dél-afrikai televízió vételi lehetőségeit Johannesburg belterületére korlátozták, arra hivatkozva, hogy „a külvárosokban lakó színesek otthonában úgy sincs áram, és egyébként Is minek nekik a televízió“? 0 Az új szovjet alkotmánynak szentelt tévéjátékok (iltetve televíziós színdarab-adaptációk) versenyén a belorusz televízió A csend szárnya című alkotása bizonyult a legjobbnak. 0 „1Zongorák zongo* rtstát keresnek* — ez volt a címe az osztrák televízió egyik sorozatának, amelyben azokat a tévénézőket, akik zongorájukat nem használják, felkérték, hogy fiataloknak ajánlják fel gyakorlásra. A felhívásra 70 néző jelentkezett. (De csak 15 hangszer volt játékra alkalmas állapotban.) 0 Solohov-portréfil- met forgatott a szovjet televízió. 0 Az osztrák-svájci —NSZK koprodukcióban készülő Egy októberi vasárnap című film a háború utolsó időszakának budapesti eseményeivel is foglalkozik. 0 Az utóbbi két évben mindössze két játékfilm és egy dokumentumfilm készült Chilében. Ugyanakkor a népi egység kormánya idejében, három év alatt, tizennyolc játék- és dokumentumfil- met, valamint hetvenhá- rom rövidfilmet forgattak. A fasiszta puccs után külföldre menekült a művészek nagy része, és ma főként Kubában, Mexikóban, Svédországban, a Szovjetunióban, az NDK-ban, Romániában és Kanadában dolgoznak. A chilei film- és televíziós alkotók eddig mintegy ötven filmet készítettek külföldön, elsősorban a szocialista országokban. Jankó Kral’ 1647. Jankó Král, a szlovák költészet nyughatatlan lelkű egyénisége lázadásra buzdítja az elnyomott parasztokat. Azokat az embereket, akik verseinek egyetlen sorát sem értették, mert a költő — bár elsősorban nekik szánta a verseket — nem az ő „nyelvükön“ írta. Lángoló, szenvedélyes magatartását és heves érzésekkel telt verseit leginkább azok tudták megérteni, akik ismerték Byron, Shelley, Puskin, Lermontov vagy Heine költői világát. Mivel nyerte el végül is a felkelők bizalmát? És hogyan tudta béklyóba kötni fékezhetetlen természetét? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Eduard GreCner Jankó Král című tévéfilmje, amelynek főszerepét Juraj Kukura alakítja. — Jómagam is elcsodálkoztam, amikor rám esett a rendező választása — nyilatkozta Juraj Kukura. — Néhány hónappal ezelőtt ugyanis Ludovít Stúrt kellett életre keltenem, aki életszemléletével és magatartásával Král ellentéte. Érdekesnek, ugyanakkor bonyolultnak tűnt a jeladat, ezért a felvételek előtt úgy döntöttem, újra felvázolom magam előtt Stúr világát, amelyben már Jankó Král alakja is feltűnik. így tudtam csak megközelíteni a költőt, aki annak a népnek a szabadságáért harcolt, amelyik először fellázadt ellene és haragjával messze űzte, majd megkedvelte és bízott benne. Ewa Wisnievska és Kozák András a Bolondok kvártélyában A felvételek E. Hríbiková és Kiss Júlia készítette Bolondok kvártélya Leonóra (Ewa Wisnievska): — Ugye, megbocsátod, hogy gyermekkoromban elfelejtettem kellő műveltséget szerezni, nem tudok veled se franciául, se angolul beszélgetni? De tudok álmokat megfejteni és értek a kártyavetéshez ... Van azonkívül annyi természetes eszem, mint egy lókupecnek. Nem engedlek meacsal- ni se jó baráttól, se ellenségtől. Es az életemet akármikor odaadnám érted. Mert te vagy a csillagom, minden asszonyi hiúságom felolvad a te hírnevedben, minden szomorúságomért megvigasztal az, hogy te a világon vagy. Józsiás (Kozák András): — Mindig ki- siklasz a kezemből, mint egy aranyhal. Mindig megbocsátok neked, miután megszégyenítettél. Gyönge, boldogtalan, rongyos férfi vagyok. Megérdemlőm, hogy a homlokomra tegyed a cipősarkodat, mert hiszen az is bodoggá tesz. A hölgy meglehetősen romantikus érzelmű. Első férjétől csupán azért vált el. mert az egy fejjel alacsonyabb volt nála, a második tönkrement és „beleszeretniesedett" a cselédjébe, a harmadik szigorú borkereskedő. Józsiás, az író a szerelemnek él. De csak látszólag szoknyabolond, valójában az „igazi“ utáni vágy hajtja egyik kalandjából a másikba. Írni pusztán irigységből ír. Vetélytársait irigyli. A házat, ahol lakik, Hét Bagolynak nevezik. Szegény diákok, kisebb fizetésű hivatalnokok, újságírók és költők kvártélya a földszintes épület. Krúdy-hősöké, akik beszéd- és gondolkodásmódjukban közel állnak egymáshoz. A társadalmi osztályok körvonalai elhalványulnak közöttük, Leonóra, Józsiás, Szomjas Guszti. (Novák István), — aki halogatja az írást, holott ötven esztendeje készül rá — ugyanazon a nyelven beszél, mint Habfe- héri Jolán (Kiss Mari), — aki csak csókolózás után tudott írni, de akkor aztán úgy ült az íróasztal mellett, mint huszár a nyeregben — és a Horváth Z. Gergely rendezte tévéfilm többi hőse. Krúdy élet- és emberszeretetét kapták örökségül, s talán ezért is tudtak annyit a megadásról és a halálról, a bűnről és a szerelemről. (g. szabó) F orradalomban könnyű. Forradalomban nehéz. A formális logika szabályai ^szerint az egyik tétel igazsága kizárja a másik tétel igazságát. A forradalomnak azonban külön logikája van. Ez a kis filozófiai gondolatjáték talán másnak is eszébe jutott, amikor Chru- dinák Alajos forgatócsoportjának iráni riportjait néztem nemrégiben. Hogy forradalomban milyen nehéz filmet forgatni, arról Chrudinák — gondolom — izgalmas különbeszámolót tudna tartani. Ez ugyanis pontosan az a helyzet, amikor semmiféle papír sem jó és semmiféle engedély sem érvényes ha éppen az egyik hatalmi övezetből a másikba mennek át egy forgatóstáb tagjai. A forradalomban minden papír és minden engedély érvényes — ha a dolgukat végző tudósítóknak van elég lélekjelenlétük, talpraesettségük, s ha nem idegenként, hanem messzemenő felkészültséggel jár- nak-kelnek az események közepette. Egy operatőrnek meglehetősen nehéz, ha kirángatják kezéből a felvevőgépet és kiveszik belőle a filmet, amint ez — hírek szerint — az iráni olajvidék megközelítésekor a társasággal előfordult. Egy operatőrnek meglehetősen könnyű, ha csupán felemeli kameráját, s máris olyan utcai, temetői és börtönjelenetekbe ütközik a szeme, mint amilyeneket manapság Iránban lehet látni. Nincs az a rendező, aki megrendezné azoknak a hangosan gyászoló, síró, átkozódó, félelmetesen emelkedő szenvedélyhullámokban úszó embereknek a kitöréseit, akiket a temetőjelenetben láttunk, vagy visszaadná a föld alatti kazamata SAVAK-börtön hihetetlen környezetének hangulatát — a mindent megrendező valóságon kívül. Minden egyes szín, minden egyes jelenet — így a vallási-forradalmi bíróság elnöke és sejk félelmetesen nyugodt fanatizmusát, aki FOR FŐRENDEZŐ a Korán szuráiból olvassa ki kiszabandó ítéleteit a sah korrupt és hírhedten kegyetlen rendőri és katonai vezetőire — egy irreálisnak látszó valóság kereteiben érvényes. A fedajinok főhadiszállása valamilyen elhagyott palotaszeré teremben, avantgardista ihletésű plakátjaik, a féluniformisban járó emberek, aztán az egyik, iszlámmozgalmi ajatollah szőnyegen ülő munkatársaival, majd az olajvidéki munkások bizottságának öntudatos és céltudatos tárgyalóstílusa, amely- lyel követeléseiket megfogalmazzák — önmagukban is szemléltetik, hogy a mai iráni eseményeknek milyen tág politikai határaik vannak. Azonban ami a forgatócsoport munkáját magasan az átlagriportok fölé emeli, éppen az, hogy — legalábbis kamerával — elsőnek kísérlik megmutatni e gomolvgásban még talán nehezen elkülöníthető, de a jövő esélyei és lehetőségei szempontjából végtelenül fontos politikai irányzatok formálódását és mozgását. Chrudinák nem azért kérdez, hogy beszélgessen. Azért, hogy megtudjon valami lényegeset, világossá vagy világosabbá tegyen valamit. És mert tudja, mit akar világosabbá tenni, kérdése is olyan, mint a szögre mért biztos kalapácsütés. A nemzeti demokratikus forradalom óriási, keleti színekkel tarkított palástja csak úgy és csak addig egyesíthette egyetlen erőként a sahdiktatúra elleni erőket, amíg a fő feladatukat betöltötték: ahogy és amilyen mértékben megvalósult ez. úgy realizálódnak és materializálódnak az ország társadalmi viszonyaiból következő valóságos erővonalak, hogv megállítsák“' vagy továbblendítsék a társadalmi és politikai átalakulások folyamatait. A jó riporternek ilyenkor kell történelmi érzék a pillanat felfogásához. És ilyenkor kell kellő koncepció, intellektuális fegyelem, hogy a to- lakodóan érdekes és borzongatóan izgalmas epizódok tömege se térítse ki igazi politikai krónikás útjából, de ne is hagyja veszendőbe e képeket. Forradalomban könnyű. Forradalomban nehéz. Chrudinákék mindkét nehézséggel dacoltak. Ezért alkottak megint fontosat és érdekeset. RÚZSA LÄSZLÖ 1879. III. 25. ÚJ SZÚ Inraj Kukura a Jankó Kráf címszerepében
