Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-03-25 / 12. szám
> VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1979. MÁRCIUS 25. BRATISLAVA XII. ÉVFOLYAM Ara 1 KORONA GYÖKERES GYÖRGY FELVÉTELE anító akar lenni mindenáron. Nem lehet más pályára terelni sem mézes szavakkal, sem a lövőjét, egyéni érvényesülését, boldogulását érintő tárgyilagos beszéddel. Tanító akar lenni ez az érettségi előtt álló fiatalember. Vajon mi vonzza a — régen tekintélyes, ma sokak szerint lejáratott — pályára? Talán a hosszú nyári meg aztán a téli és tavaszi szünidő? Vagy az, hogy naponta csupán öt'-hat, olykor mkg kevesebb órát kell dolgozni, és ehhez képest a fizetés elég jó? Vagy az, hogy nem is dolgozni kell az iskolában, „csak“ beszélni, előadni ugyanazt az anyagot, amit tavaly, tavalyelőtt is előadtunk? Nem, nem ez vonzza a fiatalembert, sőt, önérzetét sérti, ha valaki ilyeneket kérdez tőle, és így leértékeli, nem kevés hazugsággal, a tanító szerepét, munkáját, noha ő maga is tudja, tapasztalta, valóban vannak olyan „pedagógusok“, akikben egy csöpp sincs az igati pedagógusból. Miért akar hát pedagógus lenni mindenáron, amikor számos lehetőség közül választhatna? Csak nem olyasmit gondol magáról: hogy úgy sem képes alkotó munkát végezni, hát elmegy tanítani? Mert vélekedtek már így a pedagógusokról, és — sose szégyelljük! — rólunk, újságírókról is. Nem, nem ilyen gondolatok járnak a fiatalember eszében. Kifelé csak közhelyekben tudja megfogalmazni őket: szereti a gyerekeket, szeret velük foglalkozni. Belül viszont tudja, vagy legalábbis érzi, hogy jóval többről van szó. Egyebek között arról, amit nemrégiben olvastán} egy cikkben. Érdemes idemásolni a címét is: Képzelt interjú: főleg arnyolult rendszerben helyére illeszt, alakít bizonyos tudat elemeket. Eszközei a szó, a gesztus, a példamutatás. Jól kell ismernie a munkája tárgyát, működési törvényeit; idejében, alkalmas módon és megfelelő intenzitással kell hatnia, sok zavaró tényezőt ellensúlyoznia, számos hibaforrást kell kiküszöbölnie. Jogosan örülhet tehát a sikernek, ha a »gépezet«, a gyér•- mek tudata, jól működik, s ebben neki is része van." Következésképpen: jogosan örülhet annak is a pedagógus, ha a társadalom gépezete, a társadalmi tudat jól működik. Tehát alkotóként van jelen tágabb ösz- szefüggésekben, hiszen sok-sok gyerekkel, nemzedékekkel dolgozik. Mindezt tudja, vagy legalábbis érzi fiatalemberünk, mint ahogy azt is, hogy sok — vagy akár az egy eilen, példaképül választott — pedagógus élete gazdag és vonzó élet, ha bátor és tevékeny élet, az iskolában és az iskolán kívül. Minden egyes gyermek, minden egyes mozzanat más-más színt kölcsönöz ennek az életnek, ha eléggé érzékeny, vagyis igazi pedagógusélet. Nem beszélhetik le a 'pályáról azok sem, akik azt mondják, bár én is mást választottam volna magamnak. És nem hallgat az elbizonytalanodottakra, a közömbösökre, a tétlenekre és tehetetlenekre, mert tudja, vagy legalábbis érzi, hogy ha egy tanítón nem is, de a tanítók közösségén áll vagy bukik a jövő. És ebben a közösségben egynek tudni magunkat: sorsot meghatározó. Ezt a sorsot vállalni kell, mint ahogyan eddig is vállalta sok ezer csehszlovákiai magyar pedagógus. Társul szegődni hozzájuk: méltó szándék. BODNAR gyula ról, hogy a tanár nem tantárgyat, hanem gyermekeket tanít. „Mit találsz legérdekesebbnek ebben a hivatásban?“ — hangzott az egyik kérdés. És a válasz: „Nehéz megfogalmazni. Próbálkozzunk egy hasonlattal. A játszó gyermeknek, a barkácsoló ezermesternek, a feltalálónak örömet okoz, hogy különböző alkatrészekből összeszerel egy készüléket és az jól működik. A pedagógus nem húz meg csavarokat, nem forraszt ellenállásokat, hanem egy nagyon bo-
