Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-14 / 2. szám
T VASÁRNAP 1979. január 14. A NAP kel — Nyugat-Szlovákia: 7.39, nyugszik 16.21 Közép-Szlovákia: 7.31, nyugszik 16.13 Kelet-Szlovákia: 7,23, nyugszik 16.05 órakor A HOLD kel — 17.45, nyugszik 7.45 órakor NÉVNAPJUKON SZERETETTE!. KÜSZÜNTJtlK BÓDOG — RADOVAN nevű kedves olvasóinkat 1824-ben született Vlagyimir Vasziljevics SZTA- SZOV orosz Író, művészeti és zenekrittkus (t 1906) ® 1944-ben ezen a napon kezdődött a szovjet hadsereg leningrádi ellentámadása. AZ ÜJ SZŐ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Leonyid lljics Brezsnyev: Szüzföld, 9. rész Űj életet hozott a felszínre Zolczer János riportja Igények, tervek, lehetőségek 1979-ben Pavol Hovorka cikke En lennék a legboldogabb ember, ha mindaz megvalósulna, amivel barátaim, ismerőseim újévi jókívánságaikban elhalmoztak. Ez bátorított jel arra, hogy — bár január közepén járunk — szintén kívánjak valami jót, hasznosat. Tehát kívánom: az 1979-es esztendő minden napján járjunk nyitott szemmel! Miért éppen ezt? Hadd mondjam el, amit egy gyűlésen hallottam: Korszerű és közhasznú létesítmény üzembe helyezéséről volt szó, bonyolult műszaki problémák merültek fel. Nem volt idő évekig várni a hazai kutatások eredményeire, s nem is fizetődön volna ki. Nosza, vásároljunk licencet. Utaztak a szakemberek, hetedhét országot bejártak. Itt túl drága volt, ott még drágább. A megoldás pedig: elég lett volna átruccanni az egyik szomszédos szocialista országba. Végül is ezt tették ... Mennyi . fáradságot, időt és pénzt lehetett volna megtakarítani, ha az illetékes reszort illetékes dolgozói kötelességükből eredően mindjárt az elején tudják a legGazdag kincsestár egyszerűbb megoldást! Pártunk központi bizottsága is megállapította, hogy a meglevő fogyatékosságok, hibák nagy része szubjektív okokra vezethető vissza, tehát kiküszöbölhető — felelősségtudattal. Rengeteget fordítunk kutatásra, műszaki fejlesztésre. E célból sok licencet is vásárolunk. A felmérések kimutatták azt is, hogy nem használják ki őket mindenütt kellőképpen, késik bevezetésük, mivel nem teremtették meg a műszaki feltételeket. S még valamit: nem ésszerű, s nem is gazdaságos, ha például a Szovjetunió és Csehszlovákia ugyanazt a licencet vásárolja meg. Gazdaságosabb, ha valamiből egy ország gyárt sokat, s ráfizetés lenne, ha a mi kis országunk mindenből gyártana egy keveset. Ez a KGST-országok összehangolt terv- gazdálkodásának a lényege. Valamelyik statisztikában olvastam, hogy a szocialista országokban évente 60-ezer találmányt jegyeztek fel. Ezekből sokkal többet lehetne kölcsönösen meríteni. Gazdag, nagyon gazdag kincsestár ez, minden szocialista ország jobb boldogulásának forrása lehetne. Ehhez természe tesen nyitott szemmel kell járni. Mindnyájunknak, de elsősorban azoknak, akiknek a kötelességük, akik ezért kapják a fizetésüket. Ki kapja a pofonokat Ha eddig nem feledtem, sohase felejtem ... Szállt a beadás átlósan a kapu felé a focipályává előléptetett tolcsvai iskolaudvaron. En megnéztem a kaput, és rádőltem. Túlzás nélkül állíthatom, hogy unokabátyám, az ellenfél kapusa utána se „szagolt“, úgy vágódott a labda — a háló helyett az iskolaablakba .., A szegény embert még az ág is húzza — jutott az eszembe később —, ugyanis Jóska bácsi, a pedellus, éppen arra jött, és még visszhangzott gólkiáltásom, amikor hátulról elmarkolta egy szál gúnyámat, mondván: „Mit csináltál, te kölyök?! ... és kapáslövés ide, kapáslövés oda, egyet jobbról, egyet balról — nyilván a szimmetria kedvéért —- le kevert. Majd újra az ablakra nézett: „Most látom, hogy a belső is kitört, azért is kapsz kettőt...“ — számolt Jóska bácsi gondos pincér gyanánt, én meg „fizettem“. „Egyébként szép lövés volt..." — tette még hozzá, és ha emlékeim nem csalnak, még mosolygott is. Történt mindez idestova húsz évvel ezelőtt. S hogy mégis miért mondtam el e személyes történetet?! Elmondom azt is: A minap jártam egy most épülő, vadonatúj lakótelepen. Éppen egy hétemeletes épület előtt nézelődtem, amikor egyszer csak tekintetem az ablakokra tévedt. Pontosabban a törött ablakokra. Majd elkezdtem számolni. Az épület felém néző oldalán éppen 10 ablak volt egy szinten. Ez összesen nyolcvan ablak, köztük ötvenhat töröttet számoltam össze — ez ugyebár 70 százalék. /Jóska bácsinál meg kétszázhu- szonnégy pofon lenne ... — jutott az eszembe az iménti történet.) Ekkor kezdtem újra nem érteni, hogy miért jó az, ha a panelekbe üvegezett ablakokat Öntenek, amikor a síküveg éppen a nagyszámú építkezés miatt egyre inkább hiánycikknek számít. Öntés, szállítás, raktározás — az utóbbiak többször is ismétlődnek, amíg végül is a (törtablakos) házgyári épületelemek a helyére kerülnek. Ezután pedig újra jöhetnek az üvegesek! Az világos, hogy a faipari kombinátban, zárt helyen az ablakokat üvegezni jobb, gyorsabb és kényelmesebb, mint már az épületen, de az is világos, hogy ez így fölöttébb gazdaságtalan, hisz jelentős részét újra kell üvegezni. Bizarr ötletem támadt: pályázat, amely eldőntené, hogy e bonyolult építőipari szövevényben kit is Illetnének valójában Jóska bácsi po- fonai... No, de ki hallott már pályázatról, amelyen tört ablak a pályamű?! Pofon tehát nem lesz, de az az érzésem, hogy valójában valahol mégiscsak elcsattan egy J koronákban ) mérhető „pofon“ is. Aki kapja: mi mindannyian. En is. IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az elért sikerek ellenére sem hunyunk szemet a nehézségek és a fogyatékosságok előtt. Nyíltan beszélünk róluk, s leküzdésükre következetesen és energikusan törekszünk. Társadalmunk növekvő szükségletei és annak szükségessége, hogy leküzdjük a bonyolult külső hatásokat, főként a tőkés világ válságjelenségeinek hatását, sürgetően megkövetelik tőlünk, hogy még jobban dolgozzunk, javítsuk a termékek minőségét, és az elért eredményeket nagyobb igényességgel értékeljük. Társadalmunkban ez az egyszerű elv érvényes: ha jobban akarunk élni, jobban, felelősebben, ötletesebben kell dolgoznunk, hatékonyabban kell termelnünk. Ezt ismét nagy nyomatékkai hangsúlyozta pártunk Központi Bizottsága a múlt év márciusában és decemberében megtartott ülésén. Az élet nagy súllyal megköveteli tőlünk, hogy minden munkahelyen fokozottan törekedjünk a terv teljesítésére, törődjünk a gazdálkodás javításával, megköveteljük a teljes felelősséget, támogassuk a jó munkát és határozottan felszámoljuk a fogyatékosságokat. Népgazdaságunk minden láncszemének az idén fokoznia kell hozzájárulását a feladatok teljesítéséhez, a tartalékok feltárásához, minden ágazatban tökéletesíteni kell a termelés szervezését, gyorsabban kell érvényesíteni a tudomány és a technika vívmányait. Társadalmunk számára minden szükséges feltétel adott ahhoz, hogy ezekkel az igényes feladatokkal megbirkózzunk, biztosítsa a népgazdaság fejlesztését és az élet- színvonal emelését. Nagyobb mértékben és hatékonyabban kell azonban kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyeket fejlett gazdasági életünk, szocialista társadalmi rendszerünk biztosít számunkra. (Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének újévi beszédéből) A mezőgazdaságban törekedni kell a termelés intenzívebbé és hatékonyabbá tételére a befektetések hatékonyabb kihasználása, a hektárhozamok és az állathasz- noSság növelése, a termelési veszteségek csökkentése, a takarmánygazdálkodás javítása útján azzal a céllal, hogy fokozzuk az önellátást és tovább emeljük az élelmiszer-ellátás színvonalát. Fontos politikai feladat, hogy biztosítsuk a hazai piac folyamatos és jó minőségű áruellátását. Ez megköveteli, hogy a termelővállalatok és a szövetkezetek következetesen teljesítsék a hazai piacra irányuló szállítások tervét, hogy tovább javítsák az áruszerkezetet, az áruk minőségét, emeljék az árucikkek műszaki színvonalát, hogy a kereskedelmi szervezetek hatékonyabban befolyásolják a fogyasztási cikkek termelését, gyorsabban javítsák a lakossági szolgáltatások minőségét. (A CSKP KB 12. ülésének az 1979. évi állami tervre és az 1980. évi terv kidolgozására vonatkozó határozatából) Acél: a fogyasztó elégedettsége Kardos Márta írása Hol van a könyv? Dr. Szeberényi Judit tanulmánya Az örök tavasz országában Makrai Miklós vietnami riportsorozatának 6. része A protekció Grigorij Gorin elbeszélése Az 54 éves Kocsis István a traktorosok között: mindenki Pista bácsija. A busa szemöldökű, élénk tekintetű, pirospozsgás arcú traktorost a javítóműhely udvarán találom, á szokásos reggeli ellenőrzést végzi a gépén. Vezetői mondják rója: addig nem indul el a munkába, amíg meg nem győződött, hogy minden rendben van-e a motorral. Hangosan kívánok jó reggelt. S amikor kezet fogok vele, magamon érzem társainak is az ismeretlen embernek kijáró kíváncsi tekintetét. Mindez csak néhány másodpercig tart, aztán megy mindenki a dolga után. Felberregnek a motorok, s egymás után indulnak a traktorok a kijárat felé. Kocsis István traktoros is indulásra készen áll. Nézem az inkább közepes, mint magas termetű traktorost, ahogy elégedett mosollyal az arcán felül a traktorra. Indulás előtt — Mi lesz ma a munka? — kérdezem. — Kukoricahordás. — Hova? — A központi raktárba. Kocsis István, a nagykaposi (Veiké Kapusany) Béke Efsz legjobb traktorosa az a típusú, gondolkodó és cselekvő ember, aki meggyőződésből fegyelmezetten, felelősséggel igyekszik tudásának és erejének legjavát adni a munkájában. Galgóczy Tibor, az efsz elnöke mondta róla: — Pista jellemével, becsületével nem Egy kissé megilletődve mondja: — Az apámtól _ hallottam sokszor: Fiam, a hamar munka sose volt jó. A munka csak akkor ér valamit, ha azt szívvel és pontosan végezzük el. Elhallgat. Tekintete messze réved. — Én így dolgoztam régen a sajátomban, így dolgozom a közösben is. Tehát ha az ember jókedvvel, hozzáértéssel és felelősséggel végzi munkáját, akkor a munka minősége is kifogástalan. S ezt semmilyen anyagi ösztönzés nem helyettesítheti. Ebből az is következik, hogy az ilyen szocialista típusú, szocialista módon élő, gondolkodó és cselekvő embert kell ma egyre jobban megbecsülnünk. Kocsis István ezt is megkapta. Erről vall a számtalan elismerő oklevél, s köztük: A mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetés is. — Jólesik, hogy a munkámat mások is értékelik. Mert tudja, nem minden a pénz,' bár az ember abból él. A társadalmi megbecsülés az ember jó hangulatát, munkakedvét még jobban fokozza — mondja csendesen, aztán körülpillantva elindítja a trak tort. En leszállók és azon tűnődöm: kire nézzek nagyobb megilletődéssel, a távolodó nagy gépóriásra vagy a vezetőfülkéből még egyszer felém mosolygó Kocsis Istvánra, a kiváló traktorosra? ... TORÜK ELEMÉR egyeztethető össze a hanyagság és a rossz munka. Ha netalán akaratán kívül követ el valamilyen hibát, azt is igyekszik mielőbb helyrehozni. Nem a szakértő hozzáértésével, csak a gondolkodó ember töprengésével teszem fel neki az újabb kérdést: — Hogyan lesz valaki jó
