Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-03-11 / 10. szám
* * Pr TUDOMÁNY TECHNIKA NÉGY HÓNAPJA KERING A MAGION Jelentős lépésre került sor a csehszlovák űrkutatásban 1978 november 14-én: a Magion nevű első csehszlovák műhold elkezdte keringését önálló Föld körüli pályáján. Nevéből kitűnik, hogy a földi magnetoszfé- ra és az ionoszféra kutatására szolgál. Az első csehszlovák műhold alkotói, a Csehszlovák Tudományos Akadémia Geofizi- kális Intézetének és a Tesla A. S. Popov Híradástechnikai Kutatóintézetének dolgozói a Magion kifejlesztésében szorosan együttműködtek a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Űrkutatási Intézetével, valamint a 'Földmagnetizmus és a Rádióhullámok Terjedésének Kutatóintézetével. Habár aránylag kis méretű űrobjektumról van szó, mérete 30x30x15 centiméter, súlya pedig mindössze 15 kilogramm, a Magion ennek ellenére korszerűen megszerkesztett műholdnak számít, amely teljesíteni tudja feladatait. Fő feladata az, hogy együttműködjön az űrben az Interkozmosz 18 műholddal, amely vele egyidő- ben került keringési pályára. Az utóbbi az Interkozmosz műholdak második nemzedékéhez tartozik, ez egy nagy automatikus laboratórium, melynek feladata az atmoszféra legfelsőbb rétegeinek és az itt leadott rádiójelzés terjedésének tanulmányozása. Megállapítható, hogy a Magion műhold geofizikusaink törekvéseinek kicsúcsosodását képviseli, akik az Interkozmosz program keretében a műholdak és a magassági rakéták fedélzeti műszereinek segítségével már nagyon sok mérési feladatot teljesítettek. Az eddig elért eredmények alapozták meg a jelenlegi kísérletet, amelyet egy nagyobb méretű anyaműhold és egy vele együttműködő kisebb műhold segítségével valósítanak meg. Az egymástól különböző távolságokban keringő műholdak közötti mérésektől sok új tapasztalatot várnak, amelyek pontosíthatják a rádiójelzés terjedésével kapcsolatos ismereteket az atmoszféra legmagasabb rétegeiben. A szerzett új ismeretek felhasználhatók a távolsági rádióösszeköttetés minden szakaszán. A Magion műhold megalkotása tehát tudományos dolgozóink nagy sikere, mert eredeti módon segíti elő egy alapvető jelentőségű probléma megoldását. Az első csehszlovák műhold megszerkesztése egyúttal műszaki sikernek is számít, hiszen nem hermetikusan elzárt műholdról van szó, ami azt jelenti, hogy minden része ki van téve a kozmikus hatásoknak, ami az űrtechnika fejlesztésében újszerű megoldás. Az egyes felhasznált szerkezeti elemek, például az adattároló szintén újdonságnak számítanak. A műholdat csak passzív magnetikus tájékozódási rendszerrel látták el. A kísérlethez ugyanis nincs szükség olyan pontos tájékozódásra, mint a csillagászati műholdak esetében. Ez a Magion megszerkesztésénél nagy előnyt jelentett, mert nem volt szükség az olyan fedélzeti műszerek nagy mennyiségére, amelyek nélkülözhetetlenek a pontos orientálódáshoz. A Magion tehát kizárólag geofizikális kutatásokra szolgáló műhold. Csehszlovák szempontból azonban az a legfontosabb tény, hogy az egész kísérlet irányításának feladatát a Csehszlovák Tudományos Akadémia Geofizikai Intézetének a Dubé melletti Panská Ves-i állomása látja el. Innen adnak utasításokat az egyes műveletek megkezdésére, s itt fogadják a fedélzetről érkező jeleket is. Az Interkozmosz program keretében ez is újabb haladásnak számít, mert a résztvevők eddig többnyire csak a szovjet vevőközpontokban készített adat- jegyzésekre voltak utalva. Az Interkozmosz 17 és 18 műholdak egységes telemetrikus rendszere speciális állomásokról fogadja a jeleket. A Magion megalkotói szintén kifejlesztették a műhold saját telemetrikus információs rendszerét, amely teljes mértékben bevált. Az 1978-as év tehát igen gazdag volt a Csehszlovák űrkutatás fejlődése szempontjából. Március elején startolt az űrbe Vladimír Remek, az első csehszlovák űrhajós, az Interkozmosz programban részt vevő országok első képviselője a világűrt meghódító szovjet űrhajósok hosszú sora után. Az elmúlt év őszén került sor az Interkozmosz 18 műhold, s vele a Magion, az első csehszlovák műhold felbocsátására. Azonos időben startolt a szovjet nemzeti űrkutatási program keretében a Prognoz-7 műhold is, amelyet csehszlovák röntgenfotométerrel szereltek fel. Az elmúlt esztendőt tehát intenzív űrhajózási évnek tekinthetjük a mi szempontunkból is. A csehszlovák űrkutatás nagy sikereket ért el az elmúlt évben. Ez év októberében lesz tíz éve annak a jelentős eseménynek, amikor fellőtték az Interkozmosz 1 műholdat, amely első alkalommal vitt magával cseti- szlovák űrkutatási műszereket. Tíz évvel ezelőtt még úgy tűnt, hogy a csehszlovák űrkutatás reménytelenül lemaradt. Ma viszont azt tapasztalhatjuk, hogy a csehszlovák űrkutatás nemcsak behozta ezt a lemaradást, hanem világviszonylatban is jó hírnevet szerzett magának az űrkutatás egyes irányaiban. •Világos, hogy csupán saját erőnkből aligha érhettük volna el ezeket az eredményeket. Döntő szerepe volt ebben az Interkozmosz szervezetnek, amely a Szovjetunió fejlett űrkutatási technikája alapján számunkra is lehetővé tette az összpontosított tudományos kutatást. Nem kellett rakéták és műholdak fejlesztésével foglalkoznunk, ezeket a Szovjetunió készen bocsátotta az Interkozmosz szervezet rendelkezésére. Mi csak az egyes tudományos műszerek elkészítésével, valamint az adatok feldolgozásával törődtünk. Ojabban már csehszlovák műhold is kering a Föld körül. Megszerkesztése nem volt öncélú, hiszen az Interkozmosz kutatási programjának fontos tartozéka, amely a világűr békés célú kihasználására irányul. BORIS VALNlCEK A Főid kőről keringő Magion mfihold vezérlésének és ellenőrzésének műszerfala A lbert Einstein hányatott, forulatokkal gazdag életének és jelentős felfedezéseinek köszönhetően az életrajzírók és a tudományos ismeretterjesztők kedvelt alanya. Felfedezéseit ő maga 309 szakcikkben és tanulmányban közölte, ami — tudományos beszámolókról lévén szó — elképesztően nagy mennyiség. Születésének századik évfordulóján érdemes felidézni az életéből néhány történetet, érdekességet. Albert Einstein 1879. március 14-én született a Németországi Ulmban, kereskedő családból. Gyermekkorára nem voltak jellemzők olyan különleges képességek, amelyekből következtetni lehetett volna a későbbi nagy tudósra. Meglehetősen rossz volt például a nyelvérzéke, s felnőtt korában, az Amerikában Töltött évtizedek alatt sem tanult meg tökéletesen angolul. A korabeli német iskolák porosz szelleme idegen volt számára, emiatt nemcsak hogy nem tartozott a jő tanulók közé, de tanárai meglehetősen fegyelmezettlennek is találták. „Az elemi iskolai tanítók őrmestereknek, a gimnáziumi tanárok hadnagyoknak tűntek a szememben“ — vallotta később. Tanárai sem voltak túl jó véleménynyel róla. Egyikük gyakran hangoztatta: „Einstein, Einstein, maga semmire sem fogja vinni az életben“. A zürichi műszaki főiskolán azonban nagyszerű tanárai voltak, köztük Hermann Minkowski, aki jelentős szerepet játszott a relativitáselmélet megalkotásában. Einstein ritkán látogatta az előadásokat, ideje nagy részét a laboratóriumban töltötte. A diplomaszerzést követően a berni Szövetségi Szabadalmi Hivatalban helyezkedett el, ahol a benyújtott találmányok elbírálása volt a feladata. Az Annalen der Physik folyóiratban 1905- ben megjelentetett négy tanulmányt, amelyek egy évtized múltán a modern fizika sarkköveit jelentették. Két évvel később megpályázta a Berni Egyetem egyik tanári állását. Székfoglaló értekezésként benyújtotta a mozgó testek elektrodinamikájáról szóló dolgozatát. A kísérleti fizika professzora azonban elutasította a munkát, s a sértődött Einstein csak barátai rábeszélésére volt hajtandó újra jelentkezni, ezúttal már sikerrel. Az első világháború kitörése idején Berlinben tartózkodott. Bár ebben az időben egyre szélesebb körökben kezdték elismerni Einstein munkásságát, a háború kardcsörtető híveinek szemében nagy szálka volt a pacifista tudós, aki határozottan szembeszállt a militarista porosz megnyilvánulásokkal és nem rejtette véka alá gúnyos véleményét. A militaristák ezért hazafiatlansággal vádolták. A hajsza tovább fokozódott ellene a háború elvesztése után, egyre tűrhetetlenebbé vált a helyzete Németországban. Einstein munkásságának úttörő jellegére jellemző, hogy még a kor legnagyobb fizikusai is kétkedve fogadták. Max Planck például, aki 1900-ban felfedezte, hogy a fény nem folytonosan, hanem „csomagokban“, kiszkrét adagokban sugárzódik ki, nem hitt Einstein foton hipotézisében, amely feltételezi, hogy a fény részecskékből — Einstein elnevezése szerint fotonokból áll. Pedig Einstein semmi mást nem csinált, csak AZ EMBER értelmezte Planck elméletét és elkészítette hozzá a maga levezetését. A Nobel-díj bizottság azonban nem volt ennyire konzervatív, s ezért az elméletéért ítélte neki az 1921-es fizikai Nobel- díjat. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy az 1905-ös speciális és. az 1915-ös általános fizikaelméletét nem merték ezzel a jelentős díjjal jutalmazni. A relativitáselmélet merész következtetései: a fénysebesség állandósága (és határsebességként való definiálása), a tömeg-energia egyenértékűség, a relativitás elve, a görbült téridő elmélete megemészthetetlennek tűnt a régi fizika hívei számára. A húszas években már olyan csetepaté dúlt az elmélet körül,' amit Max von Laue találóan így jellemzett: „A relativitáselméletnek ma sok rajongója és sok gyalázója van. A leghangosabbaknak mindkét oldalon van egy közös vonásuk: vajmi keveset értenek belőle.“ A relativitáselmélet kísérleti igazolása után egycsapásra világhírűvé vált, népszerűsége a filmszínészekével vetekedett. Egy alkalommal Los Angelesben nagy ünneplésben részesítették, amikor végighaladt nyitott autóban a város utcáin, oldalán a felejthetetlen komikussal, Charlie Chaplinnel. A színész az ünneplés láttán ezt mondta a fizikusnak: „Látja, nekem azért tapsolnak, mert mindenki megért, önnek meg azért, mert senki sem érti meg". Közben komor fellegek gyülekeztek Németország egén: az ország fasizálódásával napról napra bizonytalanabbá vált a zsidó származású tudósok, köztük Einstein helyzete is. A náci hatalomátvétel után a relativitáselmélet indexre került. Szerencsére a fasiszta hatalomátvétel idején Einstein Kaliforniában tartózkodott. Visszatért ugyan még Európába, Svájcba, de hamarosan amerikai emigrációba vonult. Az Egyesült Államokat elárasztották akkor a menekültek tízezrei. Einstein úgy igyekezett segíteni a sorsukon, hogy hegedűkoncerteket adott — közismert volt kitűnő hallásáról és hegedűjátékáról — ennek bevételét a menekültek megsegítésére fordította. Egészen komolyan gondolt a fasizmus elől menekülő tudósok elhelyezési gondjainak megoldására, hogy adjanak a fizikusoknak toronyőri állást a világítótornyokban, így legalább .egyedül lehetnek a gondolataikkal. Amikor a Németországban dolgozó Otto Hahn és Lise Meitner nyilvánosságra hozták a maghasadás jelenségéről szóló kutatásaik eredményét, a kor nagy fizikusai elborzadtak attól a lehetőségtől, hogy esetleg Németország előállíthatja az atombombát. Szilárd Leó unszolására Einstein levelet írt F. D. Rooswelt amerikai elnöknek, amelyben az atombomba előállítását szorgalmazta. Később a Manhattan tervben való részvételét nagyon megbánta. Haláláig ádáz ellenfele volt ennek a szörnyű fegyvernek, a kórházban élete utolsó fogalmazványában is az általános leszerelést sürgette, az atombomba ellen agitált. Habár 1945-ben hivatalosan nyugdíjba vonult, egyetlen percig sem tudott pihenni: életét kitöltötte a fizikai kutatás és az emberiség jövőjéért vállalt békeharc. Általános térelméletét 1949-ben hozta nyilvánosságra, de nem aratott vele különösebb sikert, mert a fizikusok figyelme ekkor már a részecskekutatásra összpontosult. „A fizikusok bolondnak tartanak én azonban bizonyos vagyok benne, hogy a fizika további fejlődése más, a mostanitól eltérő irányban fog haladni“ — közölte barátjával, Infelddel. 1955 tavaszán súlyosan megbetegedett, kórházba került, de itt sem tudott pihenni. Papírt és ceruzát kért, megszakítás nélkül dolgozott. Az elhasználódott, hetvenhat éves szervezet azonban nem bírta a túlzott megterhelést, 1955 április 18-án az artéria átszakadt. OZOGÄNY ERNŐ 117«. III. 11.
