Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-03-11 / 10. szám
VASÁRNAP Í979. március 11. A NAP kel — Nyugat-Szlovákia: 6.14, nyugszik 17.49 Közép-Szlovákia: 6.06, nyugszik 17.41 Kelet-Szlovákia: 5.58, nyugszik 17.33 órakor A HOLD kel — 15.28, nyugszik 4.55 órakor NÉVNAPJUKON SZERETETTEL KOSZONTJUK SZILÁRD és ANGELA nevű kedves olvasóinkat 1544-ben született Torquato TASSO olasz költő ( + 1595) • 1834-ben született Karel PURKYNÉ cseh restőmü- vész (t 1868) • 1959-ben halt meg jan LAUDA szobrász, nemzeti művész (szül. 1898). AZ ÜJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Leonyid lljics Brezsnyev: Szűzföld, 17., befejező rész Dunáról fúj a szél Mészáros László riportja A cél: egészséges új nemzedék Kardos Márta interjúja A hangszerkészítő Szigeti László írása Vidám Park Jésús Diaz elbeszélése Angliai körkép Gárdos Miklós cikkének második része Ez a tény mindig március első hetében jut eszünkbe. Ugyanis ilyenkor készülődünk lázasan az ünnepeltetésünkre. Ha egész éven át nem is, de nőnapra mindegyikünk rendbe hozatja a frizuráját... Persze az izgalom jóval hamarabb kezdődik: nemcsak a frizura a fontos, hanem a virág, a szerény ajándék, a meg- vendégelés is. Mert ez szintén a mi gondunk. Meghányjuk-vetjük, hogy az idén vajon törülközővel vagy fél tucat zsebkendővel lepjük-e meg magunkat. A figyelmességet meg kell vásárolni, ízlésesen becsomagolni, idejében megrendelni Ivagy elkészíteni) a szendvicseket, esetleg finom süteménnyel lephetjük meg kollégáinkat, megrendelni a virágot, megteríteni az ünnepi asztalt s dolgunk végeztével boldogan várjuk a felköszöntést, meghallgatjuk az elismerő szavakat a társadalomban ás a családban végzett odaadó munkánkról. Feljebbvalónk átadja az ajándékot, átnyújtja a szál virágot, koccintunk, kollégáink égő arccal éltetik a nőnapot és a nőMégiscsak nők vagyunk két, s miután minden elfogyott, ugyanezt teszik valamelyik kávéházban — késő éjszakáig. Mi nők sajnos nem tarthatunk velük, mert le kell szednünk az asztalt, eltüntetnünk az ünneplés nyomait... Nem akar ez ünneprontás lenni, csak enyhe figyelmeztetés. Sokszor eltűnődöm, vajon mi lenne, ha a férfiak másképp fognák fel az egyenjogúságot. A zajos ünneplések idején eszembe jut két történet. Bevásárló kőrútomból mentem haza egy alkalommal, mindkét kezemben súlyos szatyrok, s bizony Egy pofon-sgy simogatás Mindkettőt — át vitt értelemben — félóra leforgása alatt kaptam. Hol? Két bratislavai üzletben. — Hároméves kislánynak szeretnék valamilyen játékot venni — szólítottam meg néhány perces tanácstalan nézelődés után a pultnál támaszkodó, társnőjével tereferélő fiatal elárusítónőt az egyik belvárosi játéküzletben. — Láthatja mi van kitéve, más nincs — jött a félvállról odavetett felelet. — Nem tudna valamit ajánlani? A válasz ugyanaz volt, mint először. Mivel ezek után elment a kedvem a választástól, üres kézzel fordultam ki az üzletből. A „pofon" tulajdonképpen már az ajtóban ért: — Talán fizessem is ki helyette? Hogy mikor unják már meg az emberek a vásárlást? ... A mondat még akkor is a fülemben csengett, amikor pár száz méterrel arrább beléptem a nyakkendőboltba. Itt nem volt időm nézelődni, mert — bár ketten is válogattak a pultra rakott áru között — az elárusítónő máris hozzám fordult. — Barna öltönyhöz kérnék nyakkendőt. — Idősebb vagy fiatal férfinak lesz, mert a választásnál az is számít ám — magyarázta az ötven felé járó elárusító- nő. — Idősebbnek. Akkor ezt ajánlanám, de ez is mutatós, ez talán még szebb — tett elém legalább tízet, mindegyikhez fűzve egy-egy megjegyzést. — Nagyon szép zsebkendőt vagy zoknit is tudok adni hozzá, jól kiegészíti, ha ajándéknak veszi a nyakkendőt meg-megálltam pihenni. Egy ismeretlen fess férfiú haladt el mellettem, rám mosolygott — kárör- vendően — és odaszólt: — Kellett maguknak egyenjogúság? — A másik történet még elgon- dolkoztatóbb. Az egyik gyárban járva láttam, hogy nők kifejezetten nem női munkát végeztek, egész nap nehéz csöveket emelgettek. Megkérdeztem a kísérőmet, mennyit keresnek ezek az asszonyok. A válasz így hangzott: — Ahhoz képest, hogy nők, eleget! — Talán felesleges mondanom, hogy kísérőm férfi volt. S attól tartok, nem ö az egyedüli, aki hasonlóképpen gondolkodik. Nem akarom azt javasolni, hogy egyenjogúsít- suk a férfiakat — bár némelyikük megérdemelné! —, mindössze annyit jegyeznék meg: az év többi napján sem sértődünk meg a figyelmességért, az udvariasságért, egy — még ha ügyetlen is — bókért, hiszen mégiscsak nők vagyunk! — gyözögetett, amíg válogattam. Nem akartam hinni a fülemnek. A dühöm egyszeriben elpárolgott, s a magamban a kereskedelemre szórt szitkaimat is kezdtem megbánni. Egyet mindenesetre — sajnos nem az első alkalommal — megállapítottam: az elárusítói szakmát tanuló fiataloknak nemcsak az elárusítást, hanem a kereskedést is tanítani kellene. Mert nekik sem mindegy, miből mennyit adnak el, s a vásárlóknak sem, hogy a mennyit hogyan kapják. Nem is szólva arról, hogy egy-egy fent említett „pofon" mennyit csorbít a szakma hírnevén. Nyomát egy azt követő „simogatás" sem tünteti el teljesen. IDŐSZERŰ GONDOLATOK A Vietnami Szocialista Köztársaság megtámadása az államok közötti kapcsolatok alapelveinek és az ENSZ alapokmányának durva megsértése, súlyosan veszélyezteti a békét és a stabilitást Délkelet-Azsiában és az egész világon. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a CSSZSZK kormánya az egész csehszlovák nép nevében határozottan tiltakozik a kínai csapatoknak a Vietnami Szocialista Köztársaság területe ellen intézett támadása miatt, határozottan követeli a Vietnam elleni agresszió beszüntetését, a kínai csapatok azonnali, feltétel nélküli kivonását Vietnam területéről. Teljes mértékben szolidárisak vagyunk a testvéri vietnami néppel, támogatjuk igazságos harcát a kínai betolakodók ellen. Meggyőződésünk, hogy a világ békeszerető erői, amelyek a múltban támogatták a vietnami népnek a szabadságért és függetlenségért folytatott hősi harcát, most is határozottan támogatni fogják az agresszor elleni harcát és a világbéke védelmét. (A CSKP KB és a csehszlovák kormány nyilatkozatából) A jelenlegi pekingi vezetők példátlanul arcátlan rablótámadásukkal, a nem nagy szomszédos ország — a szocialista Vietnam — ellen véglegesen leleplezték az egész világ előtt nagyhatalmi politikájuk alattomos, agresszív lényegét. A szovjet nép az egész világ békeszerető népeivel együtt követeli a Vietnam elleni kínai agresszió azonnali beszüntetését, valamennyi intervenciós csapat teljes kivonását Vietnam területéről. A testvéri Vietnamhoz fűződő barátságunk kiállta a próbát az évek hosszú során át folytatott együttműködésben. Ma pedig ebben a vietnami nép számára oly súlyos pillanatban teljesen és feltétel nélkül a vietnami nép oldalán állunk. Senki sem kételkedhet abban, hogy a Szovjetunió tiszteletben tartja az országainkat egybefűzö barátsági és együttműködési szerződést. A Vietnami Szocialista Köztársaság igazságos és nemes harcot vív, mellette áll a világ valamennyi becsületes és békeszerető embere. Vietnam ügye ezért legyőzhetetlen, és az agresszor szándékai kudarca vannak ítélve. Ebben a helyzetben, elvtársak, pártunk Központi Bizottsága és a szovjet kormány a legnagyobb erőfeszítéssel arra törekszik, hogy a béke, a szabadság és a haladás erőivel együttműködve meghiúsítsa az agresszív körök szándékait, megvédelmezze és elmélyítse a nemzetközi enyhülést, « a szovjet népnek, valamint szövetségeseinknek és barátainknak megbízhatóan biztosítsa azt, hogy békében élhessenek és dolgozhassanak. (Leonyid Brezsnyev moszkvai választási beszédéből) — Kiváló dolgozókat keresnek? — kérdezett vissza Major László, a Trenőíni Ruhagyár tornaijai (Safárikovo) üzemének őkonómusa. — Nem lesz nehéz, mert nagyon sok jó dolgozó, lány és asz- szony van az üzemben. — Mégis ki legyen az? — erősködtem tovább, mert ugye ötven sorban egy emberről is keveset lehet írni, nem még sokról. Ez így már nehezebb, csak a helyszínen lehet eldönteni... A helyszín a varrócsarnok zakósműhelye, ahol zakatoló varrógépek között — szinte karnyújtásnyira egymástól — ülnek a lányok asszonyok, miközben síorgalmasan dolgoznak. — Talán Stulajter Magdát emelném ki a sok közül... — barangol Jánosdeák Béla művezető tekintete a gépek között. Mikor a törékeny termetű varrónő gépéhez érek, az az érzésem támad, mintha már láttam volna valahol, pedig csak először jártam az üzemben, így ez nem valószínű. — Talán a képemet láthatáTULAJTER MAGDA nyakkörbevarrása az ő feladata. — Van olyan nap, amikor bizony 400 darab zakót is továbbadok a kolléganőimnek, akik a további műveleteket végzik rajtuk. Bizony, amikor a műszak végén felállunk a géptől, gyakran érzünk fáradtságot. Csak látszólag könnyű ez a munka, de én szeretem! így aztán a fáradtság is jóleső fáradtság. — Amikor az üzemben bevezették a szaratovi munkamódszert, az ő neve is a kiemelt munkásnők névsorában Tíz év a varrógép melleit ta a városban... — magyarázza Stulajter Magda, ugyanis két évvel ezelőtt az üzem legjobb dolgozója címet kaptam, így kerültem az üzem, no meg a város legjobb dolgozóinak „arcképcsarnokába“ ____ Eg yébként már tiz éve dolgozik az üemben és szinte az ország minden második férifiára jutna egy zakó azokból, amelyek az ő kezén is átmentek, és ezeknek szerepelt. Féléven át figyelték szigorúbban munkáját a többiekével együtt, és azt követően a hibátlan munkavégzésért ő is megkapta a „működési engedélyt“, ami az elismerésen túl decembertől havi 110—120 korona plussz- jövedelmet jelent számára. Persze, a szaratovi módszer bevezetésének nemcsak ebben látja az értelmét. — Igaz, jobban oda kell figyelni és nemcsak arra, hogy én ne adjak tovább hibás munkadarabot, de másokat is figyelmeztetni kell, s ha ész- reveszem, hogy előttem valaki hibázott, visszaadom és kijavítja. így egyre növekszik azok száma, akik jól dolgoznak. Ha van szabad ideje, akkor kikapcsolódásképpen varro- gat. Természetsen csak magának, aztán olvas, s a hét végén utazik szüleihez a 13 kilométerre levő Barcára. Rövid ideig beszélgettünk, de addig is, miközben a válaszokon gondolkodott, fel-fel- zúgott a varrógép ... — Nincs időnk egymással sem nagyon beszélgetni; aki lemarad, nemcsak önmagát, hanem társait is késlelteti! Majd ha véget ér a műszak! Az üzemnek évek óta nincsenek tervteljesítési gondjai, általában december közepén már jelenthetik az üzemvezetők az évi terv teljesítésének tényét. Mindezt a hozzá hasonló munkásnők szorgos munkája nyomán... mészáros jänos
