Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-03-04 / 9. szám

A kisebb közösségek, városok, falvak is adhatnak kiváló személyiségeket, akik a maguk módján forradalmárok, mert valamilyen újnak, haladónak a hírnökei, formálói, megteremtői. Emléküket tisztelettel őrzi a köztudat. Tetteik olykor szinte legendává nőnek. így él az emberek emlékezetében például Papp Sándor, a nagykaposi (Veiké Kapu- sany) földművesszövetkezet első elnöke is, aki sajnos már nincs az élők sorában. Neve annyira összeforrott a szövetkezet harmincéves történetével, hogy a kezdeti évek visszapergeté- sekor az ő érdemeiről feltétlenül szólni kell.

— Sándor nyugtalan természetű ember volt, szerette az igazságot, a becsület megszállottja, a tisztesség élő megtestesítője volt. Izig-vérig forradalmárnak ismertük. Ő is egyik alapítója a kommunista párt nagykaposi helyi szervezetének — mondja Gal- góczy Tibor, a szövetkezet jelenlegi elnöke.

öt emberrel beszélgettem a szövetkezet indulásának első éveiről, s e kérdésben egyöntetű a vélekedés.

— ö volt a lelke, motorja a földművesszövetkezet szervezésének is — szól közbe Urbán András, aki viszont elsőként írta alá a belépési nyilatkozatot. — Az ő javaslatára szerveztük meg még 1947-ben a gépszövet- kezetet. Ma is a fülemben cseng szava, mikor az egyik gazdagyülésen azt mondta: „Emberek, közeleg a mi világunk is, ne félletek, a kommunista párt győzni fog, és akkor nektek is jobb lesz. Gépekkel fogtok dolgozni, amit majd az állam ad ingyen. Addig is javaslom, alakítsuk meg a gépszö- vetkezetet. Adjuk össze közösen a pénzt, és vegyünk gépeket. Igaz, nekem csak pár hold földecském van, de tízezer koronát adok a közös alapba..Mindenki éljenezte, nagy tapsot kapott. Az összejött pénzből vettünk két cséplőgépet és egy kimustrált traktort.“ A gépek az ő udvarán álltak, ott végeztük a szükséges javításokat, és tanultuk meg a kezelésüket. 1948 nyarán már közös volt az aratás. Valahonnan szerzett egy rendrakót is. Nekünk 12 hektár földünk volt. Apám azt ordítozta, hogy nem engedi a földre ezt az ördög- masinát, tönkreteszi a szép termést. De mi megkezdtük az aratást. Közben sok bámészkodó sereglett össze, mindenkit hajtott a kíváncsiság, hiszen ilyet még nem láttak. A gép kifogástalanul vágta a terményt, gyűltek a rendek, a tarló is olyan volt, mintha leborotválták volna. Az emberek hüm- mögtek. Egyszer csak az egyik gazda elkiáltja magát: „Ez aztán igen, jobban levágja, mint a kasza.“ Kint volt Papp Sándor is, mosolygott, élvezte a dolgot. Az ötödik fordulónál megállította a traktort, felállt rá, és egy kis beszédet rögtönzött, melyben a többi között ezeket mondta: „Na, emberek, hazudtam én maguknak? Most már a saját szemükkel is láthatják, hogy mire képes a gép. Nem bánt ez, látják, senkit, hanem dolgozik szépen és gyorsan, csak érteni kell hozzá."

A vége az lett, hogy nemcsak a gépszövetkezet tagjainak a terményét arattuk le, hanem a kívülállóknak is segítettünk az aratásban. Ez igen jó propaganda volt a földművesszövetkezet későbbi megalakításához.

— Az hogyan is történt?

— Engemet és Galgóczy Tibort a járási pártbizottság elküldött Micha- lovcébe egy agronómustanfolyamra. Az akkori nagykaposi járásban mi voltunk az első agronómusok. Megtudtam, hogy előkészületek folynak a földművesszövetkezet megszervezésére. A tanfolyamon is sok szó esett a gépesített nagyüzemi gazdálkodásról. Sokat rágódtam, gondolkodtam, ezen. Tiborral is meghánytuk-vetet- tük ezt a kérdést. Végül sok töprengés után elmentem a járási pártbizottságra. Ez még 1948 őszén történt. Mondom:

„Elvtársak, adjatok egy belépési nyilatkozatot!“

„Milyen belépési nyilatkozatot?“ — néztek rám csodálkozva.

„Olyat, amellyel a földművesszövetkezetbe kell belépni.“

„Olyan nyomtatványunk nincs.

„Ha nincs, kerítsetek.“ Ekkor lépett be Papp Sándor, s ő is csak nézett rám, majd szokásához híven ösz- szeráncolta a homlokát, és azt mondta a tőle megszokott erélyes hangon:

„Ha nincs belépési nyomtatvány, csináljatok!“

„De Sándor, erre még nem kaptunk utasítást.“

„Akkor most én adok nektek erre utasítást. Régen a röpcédulákat hogyan csináltuk, tán azt is leküldték nekünk? Nem mi gépeltük le és sokszorosítottuk azokat is? Hát csináljátok most is így! De készítsetek sokat belőle, mert holnap népgyfilést hívunk össze, és megalakítjuk a föld- művesszövetkezetet.“

— És a folytatás?

— Nem volt az olyan egyszerű, ahogyan mi akkor elképzeltük. Megindult a suttogó ellenpropaganda, a reakció mindenfélével ijesztgette az embereket. Főleg a kolhozosítással meg a sajkából való közös étkezéssel rémítgették a népet. Mi tagadás, nagyon sokan hittek akkoriban ennek a mesének. Még azt is mondták, hogy közös házakban fogunk lakni. így a gazdák közül követőm nem akadt, én közben elkerültem a járásra, mezőgazdasági szakelőadónak.

Csend. Mindenki hallgat.

— Folytasd tovább, András, hiszen te voltál akkor az alapítóbizottság elnöke — biztatják a többiek. Végül hajlik a szóra:

— Innen már szinte filmszerűen peregnek az események. 1949. július

16-án népgyűlést hívtunk össze. De csak 26-an írták alá a belépési nyilatkozatot. Köztük volt két középgazda is, az egyik ő volt — mutat Esz- terhai Istvánra. — Közfelkiáltással

Papp Sándort választottuk meg elnöknek. Az úrbéri és egyéb kisajátított földekkel együtt 600 hektárnyi földje volt az induló szövetkezetnek. Megválasztottuk az első vezetőséget is, Papp Sándor, Danilló Ferenc, Majoros István, Eszterhai Bertalan, Köblös János, Urbán András, Cabala József és Albert Zsigmond személyében.

— Valami dolgom akadt a járáson — veszi át a szót Galgóczy Tibor. — Éppen ott volt Papp Sándor is. Behívott egy külön szobába, beszélgetni kezdtünk. Láttam, nagyon bántja, hogy csak ennyien írták alá a belépési nyilatkozatot. Mondott is egy

cifrát, aztán vállamra tette a kezét, és fölém hajolva így szólt:

„Te fiatalabb vagy, jobban vág az eszed, tanfolyamon is voltál, elvégezted Debrecenben a mezőgazdasági akadémiát, adj valamilyen elfogadható tanácsot. Ennyi emberrel mit kezdjek én a szövetkezetben? A gép is kevés. Csak 28 tehén és 30 sertés jött össze a közösbe. Három pár lovunk van. Persze, az induláshoz már ez is valami...“ Nekem már volt elképzelésem, hogyan kellene továbblépnünk anélkül, hogy megbántanánk az embereket. Sándor sem volt soha az erőszak híve. Inkább mindig a rábeszélést és a meggyőzést választotta. Azt tanácsoltam, hogy hívjunk össze egy újabb népgyűlést. Ez egy késő őszi szombati napon megtörtént. So- kanv összejöttek. Én is felszólaltam. Cáfoltam a kolhoz, a csajka és a közös lakás meséit. Megneveztem néhány szép, nagyablakos házat, s azt mondtam, ha olyan becsületesen fogunk dolgozni a közösben is, mint a magunkéban, akkor rövidesen mindenkinek ilyen háza lesz. Erre mintha felengedtek volna a kemény paraszti arcok, kiegyenesedtek a gondoktól görnyedt hátak, hiszen valóvan, ezt a népet már annyiszor félrevezették, becsapták. Hát csoda, ha félt, és nem hitt az újban? Szóval az eredmény az lett, hogy még aznap

49-en beléptek a szövetkezetbe. Vasárnap a templomból hazajövet hatvanad írták alá a belépési nyilatko'- zatot.

— Akkor szólalt fel egy Kanadát megjárt bácsi is, aki a gépek előnyéről beszélt — szól közbe Germán Líviusz, aki akkor a városi pártbizottság titkára volt. — Nagyon nehéz volt szép szóval megértetni az emberekkel, hc-gy mi jót akarunk nekik. Két világháború, egy elbukott forradalom, csendőrpofonok csattanásának emlékét őrizték nemcsak az idegeikben, de csontjaikban, izmaikban is. Az igaz, hogy mi valóban türelmesek voltunk. Papp Sándor meg a többi idősebb kommunista is erre intett bennünket, és nekik lett igazuk, mert már 1950-ben egy gazda kivételével mindenki belépett a szövetkezetbe. Az akkori presovi kerületben Nagy- kaposon alakult meg elsőként a földművesszövetkezet a legtöbb taggal és a legnagyobb földterületen.

— Emlékszem, 1949-ben aratás után Papp Sándor még szerzett valahon nan egy Zetor—15-ös traktort. Azt kaptam én, a másikon az apám járt. Mi voltunk az első traktorosok a szövetkezetben — mondja az 58 éves Eszterhai István, aki azóta megkapta a Mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést is.

— Traktor ugyan volt — veszi át a szót Papp Béla bácsi —, de hiányzott hozzá az eke, s már nyakunkon volt a tarlóhántás. Mondom Pistának, akasszuk utána a te egyes ekédet, én majd tartom az ekeszarvát. Így is történt. Mi egy ekével is kétszer any- nyit szántottunk, mint a lovas és az ökrös fogatok. Nagy volt az igyekezet mindenki részéről, pedig alig kerestük meg naponta a húsz koronát.

— Később se kaptunk sokkal többet, de végeztük a dolgunkat pontosan és szépen — mondja Eszterhai bácsi. — Akkor már mindenki reménykedett. Látta, hogy jó lesz ez a közös gazdálkodás, csak meg kell fogni a dolog végét. Papp Sándor is biztatott mindig. 1951-ben már két korona osztalékot is kaptunk.

— És a csajka meg a közös lakás? — kérdeztem mosolyogva.

Ezen ők is jót nevetnek.

— Ma sokkal különb házakat lát Kapóson is, mint amilyeneket Galgóczy ígért azon a nevezetes gyűlésen. Szégyelltük is aztán a naivsá- gunkat, de hát annyi rossz után, amit mi megéltünk, csoda-e, ha így gondolkoztunk — jegyzi még meg Papp Béla bácsi.

Majd az elnök egy vaskos iratcsomót vesz elő.

— Ez mind az itteni földművelés, illetve a szövetkezet múltjáról szól. Jegyzőkönyvek, kérvények, panaszok, statisztikai kimutatások őrzik az utókor számára. Itt van például egy pontos kimutatás a búza hektárhozamának növekedéséről. Az első feljegyzés 1870-ből való, akkor 7 mázsa termett egy hektáron. 1920-ban 10 mázsa, de még 1951-ben is csak annyi volt a hektárhozam. 1956-ban már 16,40 mázsa, 1959-ben 22,80 mázsa és 1973-ban ntár 42,50 mázsa termett egy hektáron.

— 1949-ben csak egy traktorunk volt, ma a kerekes traktorok száma 63, van hernyótalpas és két Kirovec traktorunk is. Akkor az évi bruttó termelés 400 ezer korona volt, ma 77 millió korona. Az egyesülés óta 5687 hektárnyi földterület 845 állandó tagnak biztosít megélhetést...

Lenne még sok feljegyzésre méltó dolog, de a jelen már önmagáért beszél. Befejezésképpen csupán egy gondolatot még. Addig jó, amíg mó-' dunkban áll visszafelé tekinteni, mert közben a jövő körvonalait is világo sabban látjuk. S a nagykaposi Béke Efsz-ben ezek a körvonalak igen sokat ígérőek.

TÚROK ELEMÉR

HflSLj W I H W i

Jl ® gitt ^

■BÍÍSkÍ' ÍÍÍM^v' - :-: 'v^. ... " gBLi |||

I n SZICIALISH MEZOCUIASAG OTIAM

mór m Mimid mmmr

Az első szövetkezeti tagok

(Felv.: arch.)