Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-03-04 / 9. szám

L assan megtelik, a művelődési ház. Sok-sok ismerős cserzett arcú földművest látok a jelenlévők között. Találkoztam velük a múlt évben hideg szeles időben, forró nyári melegben, őszi latyakos sárban. Ezek az emberek tettekkel írták azt a beszámolót, ame­lyet most Nagy István a Nádszegi (Trstice) Efsz elnöke olvas fel. Nagy eredményekről számol be. Különösen a zöldségtermesztésben és a tejtermelés­ben értek el nagy sikereket. A galán- tai (Galanta) járásban a szövetkezet a legjobbak közé került. Dolgos tagsága megmutatta, hogy kedvezőtlen időjá­rásban is lehet termelni, ha a szaktu­dás párosul az akarattal, az igyekezet­tel. Az elnök egymás után szorított ke­zet a díszemelvényen a szocialista munkaverseny győzteseivel, még jobb munkára buzdítja őket, és néhány ke­resetlen szóval búcsúzik a nyugdíjba vonulóktól. Kéri őket, hogy erejükhöz mérten segítsenek még továbbra Is fő­leg az idénymunkák végzésében. A színvonalas zárszámadó közgyűlés után hosszan elbeszélgetünR a mátyus- földi emberekkel. Nem kell sokat kér­dezni tőlük, szívesen elmondják, mi­lyen módon érték el az eredménye­ket. A szövetkezet elnöke így véleke­dik: — Évek hosszú során hasznos ta­pasztalatokat szereztünk és ezeket mindig újakkal gazdagítjuk. Nagy erő­feszítések árán sikerült felnevelnünk egy fiatal, szakképzett gárdát. Ma már minden szakaszon hozzáértő vezető káderek irányítják a munkát, akik tu­dományos ismereteiket érvényesítik a gyakorlatban. Az egyik tapasztalt vezető Juhos De­zső főagronómus. Mindig az élre akar törni. Sokszor járt már közel a célhoz, de eddig még megelőzték. Most is ezen kejereg kissé. — Elvitték elölünk a pálmát a .zsi- gárdi növénytermesztők. — Aztán mégis felvidul az arca, és tovább foly­tatja: — Azért a második helyezés sem rossz. Búzából hatvankét, árpából pedig ötvenhat mázsás hektárhozamot értünk el. Reméli, hogy az új évben még na­gyobb lesz a gabona hektárhozama. A cukorrépát olyan parcellába vetik, ahol a lehető legjobbak lesznek az ön­tözési feltételek. Lucernából is többet akarnak termelni. Kell a takarmány az állatoknak. Az agronómus nyilatkozatának Győ­ri István mérnök, főzootechnikus örül a legjobban. Már sikerült kitenyészte­ni a nagy termelékenységű teheneket. A múlt évben a tehenek évi átlagos tejhozama négyezertizennyolc liter volt. Ezt a szintet a tejtermelésben csakis úgy tudják megtartani, ha ki­váló takarmányt kapnak a növényter­mesztéstől. Emlegeti a legjobb fejőket, Bartalos Szilvesztert, Éliás Józsefet Nagy Józsefet, Juhos Istvánt, akik na­ponta több mint tizenkét liter tejet fejtek tehenenként. Fejtegeti a tejter­melés feltételeit: — Jó termelékenységű teheneket kell tartanunk, továbbá szükséges, hogy a fejők szakértelemmel végezzék munkájukat és kiváló minőségű takar­mányt etethessenek. Elmondja, hogy az új évben a ta­valyi évhez viszonyítva nyolcvanezer literrel több tejet adnak el. Szükség lesz a még hatékonyabb munkára, mert a négyezer literes fejési átlag tartása nem kis feladat. Élénken vitázunk a zöldségtermesz­tésről. Nem csoda, hisz az időjárás országszerte kedvezőtlen volt. Ennek ellenére a nádszegi kertészet dolgozói Juhos Dezső főagronómus szerint idén kedvezőek a termelési feltételek Győri István mérnök, főzootechnikus bízik benne, hogy az új évben még több tejet fejnek mm ímk u BtMm.01 Sándor Gábor főkertész örül az első helyezésnek és úgy vélekedik, hogy szaktudással kedvezőtlen időjárás ese­tén is nagy hozamokat lehet elérni Nagy Ödön üzemgazdász figyelmesen tanulmányozza a mutatókat és bizo­nyítja, hogy a legtöbb szakaszon nye­reséges volt a termelés Hajdú felvételei csúcseredményeket értek el, és a já­rásban a versenyben az első helyre kerültek. Sándor Gábor főkertész ezzel kapcsolatban így nyilatkozik. — Nem volt könnyű a változékony időjárási viszonyok közt termelni. Azonban az előző években már sókat okultunk, és elsajátítottuk a zöldség- termesztés fortélyait. A dolgozókat a munka minősége és mennyisége sze­rint díjaztuk. A Ki termel többet és jobbat verseny lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy a negyvenhektáros területen százhet­venkét vagon zöldséget termeltek, ti­zenkét vagonnal többet a tervezettnél. A fóliasátrak alatt a paprika félmillió korona bevételt adott hektáronként. Minden hektárról ötszázharminc mázsa paprikát szedtek le. Uborkából egy hektáron kilencszázhúsz mázsa ter­mett, amit négyszázezer koronáért ér­tékesítettek. A szabadföldi és fóliás zöldségtermesztés egyaránt nagy hasz­not hozott a szövetkezetnek. A hek­táronkénti átlagos bevétel száznégy­ezer korona volt. — Sokat termeltünk, mert akartunk, bizonyítottuk, hogy a tudományos is­meretek felhasználásával meg lehet birkózni az időjárás viszontagságaival is. Summázásként hangzanak el ezek a szavak. Néhány adattal alátámasztja a főkertész állítását Nagy Ödön üzem­gazdász is. Bizonyítja, hogy Nádszegen kifizetődő a zöldségtermesztés, de más ágazat is, mert közös összefo­gással, egymás segítségével érvényesí­tik tudásukat a termelésben. BÁLLÁ JÓZSEF E zúttal nem valamelyik munkahelyen, hanem a fehér asztal mellett voltunk vendégei a kö­bölkúti (Gbelce) Győzelmes Február Egységes Föld­művesszövetkezet tagságának, amely a járási párt- bizottság és mezőgazdasági igazgatóság, valamint a helyi szervek képviselőinek jelenlétében a közel­múltban mérlegelte 1978-as évi eredményeit. A si­kerek mellett számba vette a problémákat és a hiá­nyosságokat is, hogy a kapott kép szilárd alapul szolgáljon az új feladatok teljesítésében.. Az évzáró közgyűléseknek kijáró ünnepi hangu­latban és a jól végzett munka tudatában hallgatta végig a tagság a vezetőség beszámolóját, amit Miskó József, a szövetkezet elnöke ismertetett. Az elhang­zottakkal a tagság már korábban megismerkedett az efsz-ek IX. kongresszusát megelőző munkahelyi ta­nácskozások keretében. Sőt, amint Udvardi Mihály, a pártalapszervezet elnöke elmondta, véleményének, elképzelésének is hangot adott, hiszen a vitában 24 tag szólalt fel és gondos mérlegelés után a ter­melési feladatok teljesítése érdekében 2 millió 625 ezer korona értékű vállalást tett a tagság. A jelenlevők a tények ismerete ellenére is figyel­mesen hallgatták végig a beszámolót. Egyrészt, mert így, együtt ülve még jobban esett hallani, hogy az immár évek óta a legjobb szövetkezetek sorába tar­tozó 2334 hektáros gazdaságunk ezúttal is hű maradt a hagyományokhoz, és akaraterejükön, igyekezetükön még a tavalyi év különösen szeszélyes időjárása sem volt képes túltenni. Például több mint 7,5 millió ko­ronával lépték túl 54 millió 245 ezer koronás bruttó termelési tervüket. A figyelem felkeltésében nem kis része volt a felesleges számadatokat mellőző, de annál inkább elemző, utat és irányt mutató, dicsérő és bíráló beszámolónak. Ilyen volt a növénytermesztést, de főleg az állal- tenyésztést, illetve a gépesítést, gépkihasználást elemző rész. — A 3095 literes fejési átlag mögött látni kell, hogy amíg a köbölkúti telepen 3360 litert fejtek te­henenként, addig a kisújfalusin 2802 volt az átlag. Legjobb fejőink, Ciganec Imre, Szabó Katalin, Bielík Miklós és Cséplő András eredményeit mindenkinek útmutatóként kell vennie. Külön dicséretet érdemel Dobai Kálmán, a kisújfalusi telepen dolgozó fejőnk, aki 1952-től van jelenlegi beosztásában és ma egy­millió 52 ezer liter kifejt tejjel föTdművesszövetke- zetünk fejői közül elsőként köszönthetjük a millio­mosok táborában. És folytatódott a felsorolás. A malacelválasztási átlag jó volt, de amíg a köbölkúti részlegen 16,06, addig a kisújfalusin 20,92 az átlag, a legjobbak, Füri Imre és Kádár Éva pedig 22,01, Illetve 21,50 malacot választott el kocánként. Hasonló példát ajánlottak a hízómarhák gondozóinak figyelmébe is, ahol dara­bonként 0,82 kilogramm volt a napi átlagos súlygya­rapodás, de Chlapcka Anna a gondjaira bízott álla­toknál ennél lényegesen többet, 0,905 kilogrammot ért el. Részletesen, kritikusan vette számba a beszámoló, hogy melyik telepen, hány állaF pusztult el, és ezzel az ott dolgozók milyen kárt okoztak az közösnek. AZ ELISMERÉS ALAPJAI Zárszámadás — hasznos tanulságokkal A gépesítők, gépkezelők számára sokatmondó össze­hasonlítás volt, hogy amíg járási méretben egy át­számított traktoregységre 397 hektár megmunkálása jut, addig a szövetkezeti átlag 282,2 hektár. A példákat és összehasonlításokat minden esetben a feladatok megjelölése követte, az általánosan le­vont tanulság pedig mindennél többet mondott. — Az idei feladatok a tavalyinál is igényeseb­bek, az 1978-as valóságnál mintegy 4 millió koro­nával nagyobbak. A terv teljesítése nehéz, de nem lehetetlen. Szükséges viszont, hogy senki, és még csak rövid ideig se kezelje hanyagul a feladatok rá eső részét. Ilyen szinten, jól és olcsón termelni csak nagy körültekintéssel lehet. E gondolatokat folytatta a vitában felszólaló Ta­kács Gyula, az ellenőrző bizottság elnöke. ' — A szövetkezet sikereivel már kivívta az elisme­rést, és nem engedhetjük meg, hogy egy-két egyén helytelen magatartásával lerontsa több száz tagunk becsületes munkájának eredményeit. Tavaly bünte­tésképpen 12 esetben csökkentettük az' egyhavi alapbért, 12 a munkáját rosszul végző dolgozót ki­sebb jövedelmű beosztásba helyeztünk át, és 29 ál­latgondozót róttunk, büntettünk meg az állatok nem kellő tisztántartásáért. Az idén még szigorúbban fo­gunk eljárni, s párhuzamosan az egyes munkasza­kaszok vezetői részéről is következetesebb munkát igénylünk majd. A bérek megállapításában és a fel­adatok pontos elvégzésének igényeidében a nagyvo­nalúságnak nincs helye. Ugyanis nemcsak az a fon­tos, hogy elvégezzünk egy munkát, hanem az is, hogy áz mennyibe került. A mindennél jobban előtérbe kerülő gazdaságosság és hatékonyság kérdéseit fejtegette Vas Tibor, a járási mezőgazdasági igazgatóság dolgozója is. Számokkal példázta, hogy mennyit jelent, ha egy szövetkezet­ben például a búza mázsájaként mindössze tíz koro­nával csökkentik a ráfordítási költséget,, illetve ha csak I. osztályú tejet adnak el. Érdemes, szükséges számolgatni, s mindig meg kell tálálni a feladatok teljesítésének módját. A közgyűlést követően módokról kérdeztük az egyes ágazatok vezetőit. A válaszokból talán kettő is elég annak bizonyítására, hogy a szövetkezetben keresik, sőt az egyes ágazatokban már látják, hogy milyen tartalékok hasznosításával teljesíthetik az idei feladatokat. — Nem lesz könnyű dolgunk, az bizonyos. A tej­nél új tartalékot jelent, hogy a tervezett tehénlét­számot már elértük, így többet selejtezhetünk, tehát javul az állományunk. Gondot okoz a kisújfalusi telepen levő vízhiány, ennek megoldása is további előrepélést eredményezne. A takarmányalap javításá­ban a kukoricakóró következetesebb hasznosítása jelent tartalékot. A hízósertéseknél a több húst jobb súlygyarapodás, ezt viszont a férőhelyhiány megol­dása feltételezi. Beruházási lehetőségek hiányában sajnos csak a rekonstrukció útját választhattuk. Szük- ségmegoldáskent tavaly három tyúkólat alakítottunk át sertéshizlalás céljaira, az idén további kettő van soron — mondta Czuczor Zoltán mérnök, főzootech­nikus, s hasonló, konkrét elképzelésekről beszélt kollégája, Kocsis Rudolf mérnök is, a szőlő- és gyü­mölcskertészet agronómusa. — Termő gyümölcsösünk 83, a szőlő pedig 167 hektár. E területről 15 millió 138 ezer korona értékű árut kell eladni. Óriási feladat, különösen ha figye­lembe vesszük, hogy a tél máris nyomot hagyott egyes szőlőfajtákon, és a tavaszi fagykárokat csak ritkán sikerül megúsznunk. Kétségbe persze nem esünk, inkább nagyon vigyázunk, hogy minden érté­ket megmentsünk. Például a fagykárt szenvedett szőlőfajtákat utolsóként fogjuk metszeni, hogy a termő rügyeket, véletlenül se vágjuk le. Ahol jő ter­més mutatkozik majd, ott maximális mennyiségű trá­gyaadagot juttatunk a talajba. Minden lehetőségre felkészülve már most bekészítettük a vegyszereket, és a nyári szárazságra is gondolunk, amikor az ön­tözőberendezés hiányát hektáronként 1800—2000 li­teres vízmennyiségben oldott lombtrágya többszöri applikálásával ellensúlyozzuk. EGRI FERENC 1979. III. 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom