Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-03-04 / 9. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1979. MÁRCIUS 4. VASÁRNAP BRATISLAVA XII. ÉVFOLYAM 9. SZÁM Ara I KORONA A CSEMADOK 30 Evére Mintha megkönnyebbülne az égbolt, amikor a szelek, hullámzó légtömegek fölkapják és magukkal viszik, vagy szétoszlatják a nehéz és sötét fellegeket. Mintha megkönnyebülne a természet is; az ember kilép a napfényre és átszól szomszédjának — dolgozhatunk végre! összeszedi magát az élet, fölegyenesedik újra és elindul. És már szólítja is egybe a dologtevőket, akik boldogan engednek a hívó szónak, mert olyan a természetük, hogy nem szeretnek egyedül lenni a világban, talán attól rettegvén, hogy elbolyonganak, elvesznek. Igazán csak együtt tudnak jelent, jövőt, közösséget, országot, és mindezen kívül, saját életet építeni. A nép győzelme után harmincegy esztendővel írom e sorokat — a CSEMADOK harminc évére. Ezrekről szólok, akiknek a nevét nem jegyzi külön-külön a történelem, legföljebb krőnikáskönyvek, sárguló újságlapok őrzik meg. Együtt azonban — a CSEMADOK név alatt — jelen vannak és jelen lesznek a jövőben, megismeri őket az elkövetkező idők embere is, ha a békeszerető erők, a cselekvő humánum végre el tud vonni a fegyverektől minden gonosz erőt, ha tehát nem szakad meg végképp a földi lét. Ezrekről szólok, akik harminc évvel ezelőtt, annyi jégverés után, ismét szabadnak érezhették magukat, nemcsak az országépítő munkában, hanem a csehszlovákiai magyar nemzetiséget újjáépítőben is. Mennyi terv, mennyi feladat tartotta ébren és hajtotta őket. Sokuknak több szerepben kellett helytállni, lévén családos emberek, dolgozók, népművelők, szervezők egy személyben. Helytálltak. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének a megalakításával tömegeket fogtak egybe, hogy a nemzetiségi közösség a szlovák és a cseh néppel együtt indulhasson a kulturális fölemelkedés útján. Édes anyanyelvén. Az elmúlt három évtizedben ezrek, tízezrek szóltak, énekeltek ezen a nyelven, adták önmagukat, sok-sok színpadon, a Csallóköztől a Bodrogközig. Aligha van valaki is a világnak e néhány száz kilométernyi darabján, akinek így vagy úgy ne lenne köze a CSEMADOK-hoz, amelynek a története részben nemzetiségünk története is, és elválaszthatatlan gazdasági és szellemi fejlődésünktől. Hányán CSEMADOK-tagként ismerték meg a közösségi élet fogalmát és váltak alkotó emberré, értékes művekkel gyarapították, érdemes munkával fejlesztették szocialista kultúránkat. A harmincadik születésnapon bizonyára sokakban fölmerül a kérdés, mint a harmincéves fiatalemberekben, mit lehetett volna jobban, másképpen csinálni. Ha készül számvetés, kiderülhet belőle: sok mindent. A születésnapon visszatérünk a múltba, hogy teljesebben lehessünk jelen a mában és a holnapban. Sorjáznak az emlékek is, szinte tolakszanak, hogy megelevenedjenek a jubileum óráiban. Legyenek velünk, vidítsanak, vagy gondolkoztassanak meg. Nem válhatunk meg tőlük, ne is váljunk, már csak azért sem, mert akadhat közöttük jobb cselekvésre ösztönző, jövő felé segítő, felhőtlen jövő felé — öreget és fiatalt, kétkezit és értelmiségit, alkotó szövetségben. bodnár gyula Gyökeres György fotomontázsa
