Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-02-25 / 8. szám
AKWRŰL SHUT BESZfiNEK TÚLTELJESÍTETTE EGYÉNI TERVÉT Ahol a szovjet női sífutók — Szme- tanyina, Amoszova, Baldicseva, Kulakova — megjelennek, ott bizony másnak nem terem babér. Az elmúlt években csupán a finn Helena Takalo tudott méltó ellenfelük lenni, sőt a ta valyi világbajnokságon Amoszova és ő volt a legeredményesebb. Mindketten két-két aranyérmet nyertek. Az új idényben, bár az első versenyen hiányoztak, a Világ Kupa pontversenyeit a szovjet lányok vezetik. Sokan irigylik Viktor Ivanovot, a szovjet női válogatott edzőjét, akinek — amióta a legjobbak felkészülését irányítja (már tíz esztendeje) — bizony a legnagyobb gondja, hogy kit hagyjon ki a csapatból. Persze ott, ahol az elnyűhetetlen Galina Kulakova jelenti a mércét, csak úgy lehet versenyben maradni, ha a teljesítmények állandóan kimagaslóak. Amoszova mindezt jól tudja, s ezért a sikeres világbajnokság után sem pihent babérain, hanem ott folytatta, ahol abbahagyta — ami természetesen visszatükröződik idei eredményein is. — Zinaida vidám természetű, kiegyensúlyozott egyéniség — mondja edzője, Viktor Ivanov —, tudja, mit akar. Hozzáállása példamutató, az edzéseken nem ismer határt, fáradtságot és leginkább azt szeretné, ha egy-egy munkanap húsz órán át tartana. Ilyen lel kesedés ráférne néha fiatal versenyzőinkre is. — Huszonkét éves korában került a válogatottba, de nekem már két esztendővel korábban feltűnt. Akkor azonban még nem jöhetett szóba, mert férjhez ment, Kazahsztánból Novoszibirszk- be költözött, és kapcsolataink egy időre megszakadtak. Vlagyimir Amoszov — egy éven át a szovjet biatlonválogatott tagja — szerencsére pozitív hatással volt feleségére. Zinaida egy időn át gyakran betegeskedett és így gond volt a lemaradást behozni. Vlagyimir egy éven át irányította felkészülését, versenyen azonban nem engedte indulni. Az 1972-es olimpiai esztendőben azután ismét megjelent a versenyeken és jó eredményekkel örvendeztette meg nemcsak férjét, hanem a szakembereket is. Ezután következtek a sikerekben gazdag évek. Az idei évad nemzetközi vetélkedésein bár mindig ott volt az élmezőnyben, még nem érte el csúcsformáját. — Nyáron egy időn át — mondotta — nem tudtam edzéseket tartani, s így jelenleg az előző világbajnokságra történő felkészülésem tartalékaiból „élek“. De a kimagasló forma is meg? jön, azt nagyon érzem. Szverdlovszk- ban élünk, ahol férjem edzősködik. Érdekes, hogy 1967-ben éppen itt vettem rész első sífutóversenyemen. Addig ugyanis az atlétikának hódoltam. Kedvenc számom a középtávfutás és az ötpróba volt. Sokáig nem tudtam elhatáZinaida Amoszova a szovjet sisport egyik kimagasló egyénisége. Felvételünkön táv közben, láthatóan nagy akarással küzd a minél jobb eredmény eléréséért rozni, mit tegyek. Alacsony termetem miatt az atlétikában vagy a gyorskorcsolyában sok jóval nem kecsegtettek. Ügy éreztem, a sífutásban kamatoztathatom a spőrt iránt tanúsított vonzalmamat. Alevtyina Kolcsína, a szovjet női sífutás eevik kiemelkedő alakia volt Déldaképe, és az ő nyomdokaiban akart járni. Csodálta könnyed futását, kimagasló eredményeit. Edzője nem dobta rögtön a mélyvízbe, fokozatosan készítette fel a reá váró feladatokra és az elején csak kevés* versenyen indította. Elképzelése helyesnek bizonyult: Amoszova olyan alapokat kapott, amelyekre még ma is építhet. Nemzetközi bemutatkozása nem járt kirobbanó sikerrel. 1973-ban a faluni világbajnokság főpróbáján 5 kilométe ren tizedik, egy évvel később Lahtiban 10 kilométeren a második helyen végzett. 1977-ben azonban már a világ legjobb sífutónője. Lahtiban a VB-fő- próbán 5 és 20 km-en végez az első helyen, de több rendezvényen ott van- az első három között. — Egyszerre úgy éreztem, hogy az öt éven át végzett lelkiismeretes munka gyümölcse kezd beérni. Gyakran foglalkoztam azzal a gondolattal: Lahtiban a világbajnokság valamelyik számában megszerzem az elsőséget. Nem is egyet, hanem két aranyérmet nyert, tehát jócskán túlteljesítette egyéni tervét. Az idei Világ Kupa-versenyeken és Lake Placidben — a nyári edzéskihagyás ellenére — figyelemre méltón szerepelt. Jövőre „csak“ harmincéves lesz és az olimpián nem akar másodrendű szerepet játszani. Azt azonban már most bejelentette, hogy utána szünet következik, mivel Amoszováék szeretnék szaporítani a sífutók nagy családját. Utána számíthatnak visszatértére. Miért ne, hiszen Galina Kulakova már 38. évét is betöltötte és még mindig eredményes tagja a szovjet A SPORT JELENTETTE A LEGTÖBBET SZÁMÁRA Nincs könnyű dolguk a biatlonistáknak, amikor néhány kilométeres megerőltető futás után pontosan a célba kell találni Az NDK biatlonistáinak 1975. évi olimpiai főpróbáján Klaus Siebert 20 esztendős junior hatalmas meglepetésre az egész felnőtt mezőnyt maga mögé utasította. Mindenki várta a folytatást, ez azonban elmaradt. A lövészetben romlottak eredményei, ami ugyan a fiataloknál gyakran elő szokott fordulni, de ez nem lehetett mentség, a válogatók nem is vették figyelembe és Siebert kimaradt az Innsbruckba induló csapatból. Nehéz napok következtek, de a zinnwaldi biatlon szakosztály tagjai egy emberként biztatták, mindenben a segítségére siettek, s így a visszaesés időszakát sikerült hamarosan átvészelnie. Eredményei fokozatosan javultak, bekerült a felnőtt válogatottba * és 1978-ban, valamint 1979-ben három világbajnoki aranyérmet szerzett. Klaus Siebert évek múltával nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lett, s már nem nevezhető különcnek, mert leszokott furcsaságairól. Évekkel ezelőtt edzőinek, tanítóinak sok gondot okozott szertelenségégel. Viszont mindenki azon csodálkozott: honnan veszi a hihetetlen energiamennyiséget, amellyel minden problémát egyénileg és kellő érzékkel meg tud oldani. A ma 23 esztendős háromszoros világbajnoknak, egykor Helmut Recknagel síugró és Gerhard Grimmer sífutó volt az eszményképe, most már őt állítják példaképül. Bár egyelőre nem érzi magát erre alkalmasnak, mégis tudatosítja, hogy az eredmények felelősséggel is járnak, hiszen a fiatalok tőlük, világbajnokoktól, olimpiai érmesektől akarnak tanulni. Sie- berttől lehet is, mert nemcsak rendkívüli szorgalommal végzi edzéseit és készül a nagy eseményekre, hanem azokon tudása legjavát nyújtja. Kitűnő a küzdőszelleme és nagy akarással igyekszik minél jobb eredményt felmutatni. Az 1975. évi meglepő siker után csak a felnőttek mezőnyében nem tudott bizonyítani, a junioroknál továbbra is az élen maradt. Az 1976. évi junior világbajnokságon 10 kilométeren aranyat nyert és az NDK váltójának győzelméből is jócskán kivette részét. 1975 óta minden évben nyert országos felnőtt bajnokságot, 1978- ban hármat is: 10 és 20 kilométeren, valamint a váltóban. Amikor fiatalkori csínytevései felől faggatják, beismeri, hogy gyakran nem fért a bőrébe, nagyon szerette a mozgást. Az iskolát nem kerülte, de nem is kedvelte. Szívesebben hancú- rozctt kint a szabadban. A sport jelentette a legtöbbet számára. Először labdarúgásnak, majd az alpesi sízésnek hódolt. Végül a biatlonnál kö tött ki, mert a céllövés nagyon vonzotta. Nem bánta meg, hiszen most már két esztendeje a világ élvonalába tartozik, s amennyire az NDK élsportolóit ismerjük, sokáig lesz még a legjobbak méltó ellenfele. Jövőre Lake Placidben bizonyára igyekszik pótolni azt, amit 1976-ban elmulasztott. A leglátványosabb az ugrás Nem is olyan régen megszállottaknak tartották a síakrobácia szerelmeseit. Az utóbbi időben egyes országok sí szövetségeiben külön bizottság irányítja e „vad“ sportág életét. Ez egészséges lépésnek tűnik, mert így meg lehet zabolázni az indulatokat. A külön bizottság — már ahol ilyen működik — törődik az edzőképzéssel, megállapítja a verseny- szabályokat, biztonsági intézkedéseket foganatosít, egyszóval igyekszik a síakrobaták képzésére és versenyzésre megfelelő feltételeket biztosítani. Mert bármennyire is bolondságnak tűnik a síakrobácia propellereivel, szaltőival, priuettjeivel és más egyebekkel együtt, olyan síszám, amely elsajátítható. A leglátványosabb az ugrás. Itt a versenyzőket három osztályba sorolják. A kezdők a C-osztályba tartoznak. Innen különösebb formaságok nélkül a B-osztályba kerülhet az, aki teljesítményén javítani tud. Az A-osztályba csak azok jutnak, akik egy technikai bizottság előtt „leérettségiznek“. A kötelező gyakorlatokat előírásos sáncon kell bemutatniuk. A síakrobácia mint versenysport még gyermekcipőben jár és viszonylag kisebb csoport sportolót mozgósít. A legújabb hírek szerint azonban már jövőre jócskán megszaporodik számuk, mivel sok helyütt rendeznek tanfolyamokat, amelyeken a sízés új válfaját szép számú válalkozó kedvű fiatal igyekszik elsajátítani. Svájcban például az év elejétől már három ilyen tanfolyam működik. Az oktatók volt Európa- és Világ Kupa-győztesek, valamint világbajnoki helyezettek. Akiknek kedve kerekedik, egy hét alatt megismerkedhet a síakrobácia titkaival, s ha valaki ügyes, egyet s mást el is sajátíthat a legújabb sportág sajátosságaiból. Néhány esztendővel ezelőtt a Magas-Tátrában mi is meggyőződhettünk a síakrobaták képességeiről. Elismeréssel nyugtáztuk, amikor nyaktörőnek tűnő dupla szaltóik után simán huppannak a hóba és élveztük a hegyoldalon rövid síjeiken bemutatott táncaikat. A síakrobácia három válfaja a következő: balett — aránylag enyhén lejtős területen lépéskombinációk, különböző figurák, tánclépések alkotta — a műkorcsolyázáshoz hasonlóan kűr. A Hot Dog — erősen hullámos pályát gyorsan, bukás nélkül teljesíteni. Alkalmazhatók — a szaltókon kívül — a terpeszugrások, helikopterek, felugrások. Az ugrószám — nem feltétlenül az artisták, akrobaták privilégiuma. Az első ugrásokat — beleértve az egyszerű szállót — vízisáncon lehet a legkönnyebben és veszélytelenül megtanulni. Hogy azután a síakrobácia kis ábc-jét mennyire sikerül havon alkalmazni, az az egyén rátermettrégétől, adottságaitól függ. A tanfolyamon résztvevőknél mindez hozzájárulhat ahhoz, hogy a hagyományos sípályákon az illető mozgékonyabb, magabiztosabb lesz, hiszen közben megtanulhatta, hogyan kell esni, ha nem akarja megütni magát. Persze, amit a síakrobaták a nagyszabású nemzetközi viadalokon produkálnak, az egyáltalán nem lebecsülendő. Az oldalt összeállította: KOLLÁR JÓZSEF Ketten egy pár silécen. Ilyen bemutatókkal is szórakoztatják a síakrobaták a közönséget (CSTK felvételek) 6 ÍJ SZÓ Index: 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő. Dr. Rabay Zoltán CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István és- Csető János. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava. Gorkého 10. Telefon: 309, 312-52, főszerkesztő. 532-20. titkárság: 550 18. sportrovat: 505<29. gazdasági ügyek: 506 39. Távíró: 092308, Pravda — Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, oz SZLK P nyomdavállalat — Pravda, 02-es Nyomdaüzeme, Bratislava. PRÓBANYOMÁS. Hirdető- iroda: Vajanského nábrezie 15. El. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Az Új Szó előfizetési díja havonta — a vasárnapi számmal együtt — 14,70 korona. Az Új Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13,— korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat. Előfizetéseket eifogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ústredná expedíció tlaöc, Gottwaldovo nämestie 48/VII. A SUTI regisztrációs száma: 5,2.
