Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-02-25 / 8. szám

AKWRŰL SHUT BESZfiNEK TÚLTELJESÍTETTE EGYÉNI TERVÉT Ahol a szovjet női sífutók — Szme- tanyina, Amoszova, Baldicseva, Kula­kova — megjelennek, ott bizony más­nak nem terem babér. Az elmúlt évek­ben csupán a finn Helena Takalo tu­dott méltó ellenfelük lenni, sőt a ta valyi világbajnokságon Amoszova és ő volt a legeredményesebb. Mindketten két-két aranyérmet nyertek. Az új idényben, bár az első verse­nyen hiányoztak, a Világ Kupa pont­versenyeit a szovjet lányok vezetik. Sokan irigylik Viktor Ivanovot, a szov­jet női válogatott edzőjét, akinek — amióta a legjobbak felkészülését irá­nyítja (már tíz esztendeje) — bizony a legnagyobb gondja, hogy kit hagy­jon ki a csapatból. Persze ott, ahol az elnyűhetetlen Galina Kulakova jelenti a mércét, csak úgy lehet versenyben maradni, ha a teljesítmények állan­dóan kimagaslóak. Amoszova mindezt jól tudja, s ezért a sikeres világbajnok­ság után sem pihent babérain, hanem ott folytatta, ahol abbahagyta — ami természetesen visszatükröződik idei eredményein is. — Zinaida vidám természetű, ki­egyensúlyozott egyéniség — mondja ed­zője, Viktor Ivanov —, tudja, mit akar. Hozzáállása példamutató, az edzéseken nem ismer határt, fáradtságot és leg­inkább azt szeretné, ha egy-egy mun­kanap húsz órán át tartana. Ilyen lel kesedés ráférne néha fiatal verseny­zőinkre is. — Huszonkét éves korában került a válogatottba, de nekem már két eszten­dővel korábban feltűnt. Akkor azon­ban még nem jöhetett szóba, mert férj­hez ment, Kazahsztánból Novoszibirszk- be költözött, és kapcsolataink egy idő­re megszakadtak. Vlagyimir Amoszov — egy éven át a szovjet biatlonváloga­tott tagja — szerencsére pozitív hatás­sal volt feleségére. Zinaida egy időn át gyakran betegeskedett és így gond volt a lemaradást behozni. Vlagyimir egy éven át irányította felkészülését, versenyen azonban nem engedte in­dulni. Az 1972-es olimpiai esztendő­ben azután ismét megjelent a verse­nyeken és jó eredményekkel örvendez­tette meg nemcsak férjét, hanem a szakembereket is. Ezután következtek a sikerekben gazdag évek. Az idei évad nemzetközi vetélkedésein bár mindig ott volt az élmezőnyben, még nem érte el csúcsformáját. — Nyáron egy időn át — mondotta — nem tudtam edzéseket tartani, s így jelenleg az előző világbajnokságra tör­ténő felkészülésem tartalékaiból „élek“. De a kimagasló forma is meg? jön, azt nagyon érzem. Szverdlovszk- ban élünk, ahol férjem edzősködik. Ér­dekes, hogy 1967-ben éppen itt vettem rész első sífutóversenyemen. Addig ugyanis az atlétikának hódoltam. Ked­venc számom a középtávfutás és az öt­próba volt. Sokáig nem tudtam elhatá­Zinaida Amoszova a szovjet sisport egyik kimagasló egyénisége. Felvéte­lünkön táv közben, láthatóan nagy akarással küzd a minél jobb eredmény eléréséért rozni, mit tegyek. Alacsony termetem miatt az atlétikában vagy a gyorskor­csolyában sok jóval nem kecsegtettek. Ügy éreztem, a sífutásban kamatoztat­hatom a spőrt iránt tanúsított vonzal­mamat. Alevtyina Kolcsína, a szovjet női sí­futás eevik kiemelkedő alakia volt Dél­daképe, és az ő nyomdokaiban akart járni. Csodálta könnyed futását, kima­gasló eredményeit. Edzője nem dobta rögtön a mélyvízbe, fokozatosan készí­tette fel a reá váró feladatokra és az elején csak kevés* versenyen indította. Elképzelése helyesnek bizonyult: Amo­szova olyan alapokat kapott, amelyek­re még ma is építhet. Nemzetközi bemutatkozása nem járt kirobbanó sikerrel. 1973-ban a faluni világbajnokság főpróbáján 5 kilométe ren tizedik, egy évvel később Lahtiban 10 kilométeren a második helyen vég­zett. 1977-ben azonban már a világ legjobb sífutónője. Lahtiban a VB-fő- próbán 5 és 20 km-en végez az első helyen, de több rendezvényen ott van- az első három között. — Egyszerre úgy éreztem, hogy az öt éven át végzett lelkiismeretes mun­ka gyümölcse kezd beérni. Gyakran foglalkoztam azzal a gondolattal: Lah­tiban a világbajnokság valamelyik szá­mában megszerzem az elsőséget. Nem is egyet, hanem két aranyérmet nyert, tehát jócskán túlteljesítette egyéni tervét. Az idei Világ Kupa-ver­senyeken és Lake Placidben — a nyári edzéskihagyás ellenére — figyelemre méltón szerepelt. Jövőre „csak“ har­mincéves lesz és az olimpián nem akar másodrendű szerepet játszani. Azt azon­ban már most bejelentette, hogy utána szünet következik, mivel Amoszováék szeretnék szaporítani a sífutók nagy családját. Utána számíthatnak vissza­tértére. Miért ne, hiszen Galina Kula­kova már 38. évét is betöltötte és még mindig eredményes tagja a szovjet A SPORT JELENTETTE A LEGTÖBBET SZÁMÁRA Nincs könnyű dolguk a biatlo­nistáknak, amikor néhány kilo­méteres megerőltető futás után pontosan a célba kell találni Az NDK biatlonistáinak 1975. évi olimpiai főpróbáján Klaus Siebert 20 esztendős junior ha­talmas meglepetésre az egész felnőtt mezőnyt maga mögé utasította. Mindenki várta a folytatást, ez azonban elmaradt. A lövészetben romlottak ered­ményei, ami ugyan a fiatalok­nál gyakran elő szokott fordul­ni, de ez nem lehetett ment­ség, a válogatók nem is vették figyelembe és Siebert kimaradt az Innsbruckba induló csapat­ból. Nehéz napok következtek, de a zinnwaldi biatlon szakosz­tály tagjai egy emberként biz­tatták, mindenben a segítségé­re siettek, s így a visszaesés időszakát sikerült hamaro­san átvészelnie. Eredményei fokozatosan javultak, beke­rült a felnőtt válogatott­ba * és 1978-ban, valamint 1979-ben három világbajnoki aranyérmet szerzett. Klaus Siebert évek múltával nyugodtabb, kiegyensúlyozot­tabb lett, s már nem nevezhető különcnek, mert leszokott fur­csaságairól. Évekkel ezelőtt ed­zőinek, tanítóinak sok gondot okozott szertelenségégel. Vi­szont mindenki azon csodálko­zott: honnan veszi a hihetetlen energiamennyiséget, amellyel minden problémát egyénileg és kellő érzékkel meg tud oldani. A ma 23 esztendős háromszo­ros világbajnoknak, egykor Hel­mut Recknagel síugró és Ger­hard Grimmer sífutó volt az eszményképe, most már őt állít­ják példaképül. Bár egyelőre nem érzi magát erre alkalmas­nak, mégis tudatosítja, hogy az eredmények felelősséggel is járnak, hiszen a fiatalok tőlük, világbajnokoktól, olimpiai ér­mesektől akarnak tanulni. Sie- berttől lehet is, mert nemcsak rendkívüli szorgalommal végzi edzéseit és készül a nagy ese­ményekre, hanem azokon tudása legjavát nyújtja. Kitűnő a küz­dőszelleme és nagy akarással igyekszik minél jobb eredményt felmutatni. Az 1975. évi meglepő siker után csak a felnőttek mező­nyében nem tudott bizonyítani, a junioroknál továbbra is az élen maradt. Az 1976. évi ju­nior világbajnokságon 10 kilo­méteren aranyat nyert és az NDK váltójának győzelméből is jócskán kivette részét. 1975 óta minden évben nyert orszá­gos felnőtt bajnokságot, 1978- ban hármat is: 10 és 20 kilo­méteren, valamint a váltóban. Amikor fiatalkori csínytevé­sei felől faggatják, beismeri, hogy gyakran nem fért a bőré­be, nagyon szerette a mozgást. Az iskolát nem kerülte, de nem is kedvelte. Szívesebben hancú- rozctt kint a szabadban. A sport jelentette a legtöbbet számára. Először labdarúgás­nak, majd az alpesi sízésnek hódolt. Végül a biatlonnál kö tött ki, mert a céllövés nagyon vonzotta. Nem bánta meg, hi­szen most már két esztendeje a világ élvonalába tartozik, s amennyire az NDK élsportolóit ismerjük, sokáig lesz még a legjobbak méltó ellenfele. Jö­vőre Lake Placidben bizonyára igyekszik pótolni azt, amit 1976-ban elmulasztott. A leglátványosabb az ugrás Nem is olyan régen megszállottaknak tartották a síakrobácia szerelmeseit. Az utóbbi időben egyes országok sí szövetségeiben külön bizottság irányít­ja e „vad“ sportág életét. Ez egészséges lépésnek tű­nik, mert így meg lehet zabolázni az indulatokat. A külön bizottság — már ahol ilyen működik — törődik az edzőképzéssel, megállapítja a verseny- szabályokat, biztonsági intézkedéseket foganatosít, egyszóval igyekszik a síakrobaták képzésére és ver­senyzésre megfelelő feltételeket biztosítani. Mert bármennyire is bolondságnak tűnik a síakrobácia propellereivel, szaltőival, priuettjeivel és más egye­bekkel együtt, olyan síszám, amely elsajátítható. A leglátványosabb az ugrás. Itt a versenyzőket három osztályba sorolják. A kezdők a C-osztályba tartoznak. Innen különösebb formaságok nélkül a B-osztályba kerülhet az, aki teljesítményén javítani tud. Az A-osztályba csak azok jutnak, akik egy tech­nikai bizottság előtt „leérettségiznek“. A kötelező gyakorlatokat előírásos sáncon kell bemutatniuk. A síakrobácia mint versenysport még gyermekci­pőben jár és viszonylag kisebb csoport sportolót mozgósít. A legújabb hírek szerint azonban már jö­vőre jócskán megszaporodik számuk, mivel sok he­lyütt rendeznek tanfolyamokat, amelyeken a sízés új válfaját szép számú válalkozó kedvű fiatal igyek­szik elsajátítani. Svájcban például az év elejétől már három ilyen tanfolyam működik. Az oktatók volt Eu­rópa- és Világ Kupa-győztesek, valamint világbajnoki helyezettek. Akiknek kedve kerekedik, egy hét alatt megismerkedhet a síakrobácia titkaival, s ha valaki ügyes, egyet s mást el is sajátíthat a legújabb sport­ág sajátosságaiból. Néhány esztendővel ezelőtt a Magas-Tátrában mi is meggyőződhettünk a síakrobaták képességeiről. Elismeréssel nyugtáztuk, amikor nyaktörőnek tűnő dupla szaltóik után simán huppannak a hóba és élveztük a hegyoldalon rövid síjeiken bemutatott táncaikat. A síakrobácia három válfaja a következő: balett — aránylag enyhén lejtős területen lépéskombiná­ciók, különböző figurák, tánclépések alkotta — a műkorcsolyázáshoz hasonlóan kűr. A Hot Dog — erősen hullámos pályát gyorsan, bukás nélkül telje­síteni. Alkalmazhatók — a szaltókon kívül — a ter­peszugrások, helikopterek, felugrások. Az ugrószám — nem feltétlenül az artisták, akrobaták privilégiu­ma. Az első ugrásokat — beleértve az egyszerű szál­lót — vízisáncon lehet a legkönnyebben és veszély­telenül megtanulni. Hogy azután a síakrobácia kis ábc-jét mennyire sikerül havon alkalmazni, az az egyén rátermettré­gétől, adottságaitól függ. A tanfolyamon résztvevők­nél mindez hozzájárulhat ahhoz, hogy a hagyomá­nyos sípályákon az illető mozgékonyabb, magabiz­tosabb lesz, hiszen közben megtanulhatta, hogyan kell esni, ha nem akarja megütni magát. Persze, amit a síakrobaták a nagyszabású nemzetközi viada­lokon produkálnak, az egyáltalán nem lebecsülendő. Az oldalt összeállította: KOLLÁR JÓZSEF Ketten egy pár silécen. Ilyen bemutatókkal is szóra­koztatják a síakrobaták a közönséget (CSTK felvételek) 6 ÍJ SZÓ Index: 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő. Dr. Rabay Zoltán CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István és- Csető János. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava. Gorkého 10. Telefon: 309, 312-52, főszerkesztő. 532-20. titkárság: 550 18. sportrovat: 505<29. gazdasági ügyek: 506 39. Távíró: 092308, Pravda — Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, oz SZLK P nyomdavállalat — Pravda, 02-es Nyomdaüzeme, Bratislava. PRÓBANYOMÁS. Hirdető- iroda: Vajanského nábrezie 15. El. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Az Új Szó előfizetési díja havonta — a vasárnapi számmal együtt — 14,70 korona. Az Új Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13,— korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat. Előfizetéseket eifogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ústredná expedíció tlaöc, Gottwaldovo nämestie 48/VII. A SUTI regisztrációs száma: 5,2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom