Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-02-18 / 7. szám
Csolog Zsolt v J Roberto Fernandez Retamar A toMk (1959. január 1.) Mi, akik életben maradtunk, kiknek tartozunk a túlélésért? Ki halt meg helyettem a cellában, kinek a szivét fúrta át a golyó, amit nekem szántak? Melyik halott helyett élek? Őrzöm a csontját csontjaimban, szemeit kiszúrták; szemembe költözött a tekintete, és ez a kéz, mely nem övé, és ez a kéz, mely az enyém sem, tört szavakat vet a papírra. Hogyne élne tovább a holt? — Hegyes. — Ez minden? — Igen... és a keresztneve meg a két vezetékneve. — De maga még nem beszélt a szeméről. — Hát igen; homályos ... persze, homályos kell legyen... az évek megtörték a fényét. — Nem, nem ismeri őt — mondta az asz- szony. — Minden, amit mondott rendben van, a szeme kivételével. A tekintetében nem látszanak az évek. Az, akit maga keres nem Franciska. És a halál megint útnak indult. Haragosan gyalogolt, nem is nagyon figyelt oda a kezére, meg a varkocsára, amely félig kibújt a kalap alól. Ment, csak ment. Gonzalezék házában azt mondták neki, hogy ott látták Franciskát egy kőhajitásnyira tőlük; pangolát vágott az unokák tehenének. De a halál már csak a frissen vágott pangolát találta, Franciskának hűlt helye volt. És akkor a halál, akinek összesározott fűzős cipőjében megdagadt a lába, és fekete inge merő izzadság volt, elővette óráját, és megnézte az időt: — Te jő isteni Fél- öt van! Ez képtelenség! Elmegy a vonatoml És a halál átkozódva megindult visszafelé. Eközben pedig, onnan két kilométerre, Franciska az Iskola kiskertjét gyomlálta. Egy ismerős öregember lovagolt arra, és mosolyogva kiáltotta oda neki a maga módján kedveskedő köszöntést: — Franciska, mikor halsz má’ meg? Az anyóka felegyenesedett, törzse kiemelkedett a rózsák közül és viszonozta az öreg vidám köszöntését. — Soha —/felelte —, mindig van valami dolgom. PÁL FERENC fordítása mmrm, NMbmrns Pincikém? Te vagy az, kicsi szivem? Jól van, kicsi szívem. Pincikém, drágám, csak azért hívtalak, angyalkám, hogy ha nézitek — biztosan nézitek, ugye, Pincikém? — Jól van, kicsi angyal. Szóval, ha nézitek, csak kormozott üveggel nézzétek áml Érted, Pincikém? — Nem hallom jól, fújj bele, szivecskéml — Ogy van, jól van, cseppeml Jól van, kicsi Pincikéml Kicsi Pincikém, az vagy nekem, ugye, az vagy? — Jól van, aranyom, nagyon jól van. Katonás. Csak azért mondom, tudod, mert emlékszel rá, Pincikém, amikor tavalyelőtt — hallod, amit mondok? Halló! Fújjál jól bele! — Katonás! Szóval, tavalyelőtt vagy mikor, amikor utoljára volt ilyen, tudod, akkor a Zoltánék nézték, persze, és kormozott üveg nélkül nézték aranyom, és a Lili tisztára megvakult tőle. De szabályosan megvakult ám, hetekre! Hát csak azért mondom, kicsi szívem. A szemorvos jól lehülyézte őket, igaza is volt szerintem, Pincikém, nem volt igaza? Mondjad, Pincikém, igaza volt vagy nem volt igaza? He? — Na ugye, kis cukrom. Jól van, nagyon jól van. No, különben, mi újság van, csöppeni? — Igen? Csakugyan? Jól van, angyalka. Derék. Katonás. Jól tetted, kicsi szívem, igazad volt. Közönséges gyertyával, peeersze. Nagyon jól van. Kis bogaram, te. Kis kulipintyóm, az vagy te énnekem, kis kulipintyóm. Az vagy ugye, Pincikém, mondjad? Az vagy, vagy nem vagy az? — Nem hallom jól, kiabálj, angyalkám! — Az vagy, na, jól van akkor, drága szivem. Jól van. Hát nyolckor akkor várlak, jól van? — Nem, nincsen semmi. Semmi. Nyolckor, kicsim. Jó. Várni foglak, Pinculi. Szervusz, angyalkám! Csókollak, kicsim! — Halló! Anyuka, te vagy? Én vagyok az. Ide figyelj csak! — Tessék? — Ide figyelj csakl A Mézes Ladáknál vagyunk, jót játszunk, és kaptunk uzsonnát is, vajas kenyeret szardellapasztával, és játszunk a Mézes Laciék konyhájában, csak most lejöttem, és vettem tantuszt, hogy... — Tessék? A Mézes Laci anyukája adott egy forintot. — Felérem, mert itt van olyan létra, arra felálltam. Olyan lépcső. Idei figyelj csak! Maradhatok még? A Mézes Laci anyukája azt mondta ... — Igen. Vigyázok. Vigyázok. Labdázni nem szabad a konyhájukban, mert betörik az ablak. Tessék? — Alig van lecke, még mindig a tyúkot tanuljuk! Tessék? — De tudod, hogy a tyúkot tudom jól! — Igen. Jó. De képzeld csak, anyuka, van centrifugájuk is a Mézes Laciéknak a konyhában, a Mézes Laci anyukája meg is mutatta, hogy milyen gyorsan forog! — Jó. Pontosan. Igen. Anyuka! Ide figyelj csak. Még valamit akarok mondani. Olyan sötét van. Tessék? — Tudom', a tanító néni mondta. — Nem, nem félek. — Jó. Ne pienjek mégis haza? — Tudom, nem félek, Jó, igen. Vigyázunk. Tessék? — Nem, itt van ő is velem, fog, hogy le ne essek a létráról. Erről a lépcsőről. — Jó. — Igen. — Pontosan. Szia! — Halló, hibabejelentő? Kérném szépen, a 466-521 nem működik. Kérném megnézni. Hogyan, kérem? — Hogy mi? Hát foglaltat jelez, állandóan foglaltat jelez. Pedig nem lehet foglalt. — Mióta? Már vagy negyedórája. — Kérem? — Na de, kérném szépen, ha egyszer tudom, hogy nem foglalt, és mégis mondja, hogy pá- pá-pá-pá ... — De uram! Nem. Egyáltalán nem vagyok ingerült, ön ingerült, uraml Kérném tisztelettel, elmagyarázom, készséggel elmagyarázom, és nem veszünk össze, jó? Szóval, kérném. A menyasszonyomról van szó. Márminthogy övé a telefon, a négy- hatvanhat-öthuszonegy. Na már most, ő várja, hogy én felhívjam. Tetszik érteni, kérem, ő várja. Én meg gyanútlanul veszem le a ikagylót, hívom őt — és tessék. Foglaltat jelez, mert rossz a készülék. Azt hiszem, világos, nem? Pá-pá-pá-pá-pá-pá, holott ő ott ül a készüléknél, és várja, hogy én hívjam. Engem ez úgy ért, mint egy pofon, olyan váratlanul. Mint egy hirtelen napfogyatkozás, pontosan, egyszerre csak — nincs nap. Tudniillik, nem olvastam az újságban, nem tudtam előre, és egyszer csak azt veszem észre, -hogy a nap — Volt — nincs. Hajszálra ugyanez. Hogy tetszik mondani? — No de, kérném? Nem vitatkozni akarok, hanem csak azt akarom, de ehhez viszont ragaszkodom, hogy... — Na de, elvtársi Ezt elutasítom. Ezt kereken elutasítom! Végül is önnek az a dolga, hogy ha valami panasz érkezik be, azonnal... — Várjon, nem fejeztem be! És végül is nem játékról van szó, ez egy rendkívüli eset, a hölgy a menyasszonyom, és... — Halló! — Letette!!! — Halló, István? — Persze. — A Kálvin térről, fülkéből. Persze. Na, ide figyelj cscaik picit! Nem tudnák előbb eljönni ma? Vásárolhatnánk együtt. No? Most odamennék és megvárnálak a portán. Halló? — Mit mondasz? —. Semmiképpen nem lehetne, a Kutasival nem tudod valahogy ...? — No jól van, hát... Kár. No, mindegy. Mit mondasz? — Igen, persze. Csak teljesen sötét van, te, olyan sötét van, hogy... — Hát látni azért, persze, de — ronda. — Mondom: RON-DA! István. Figyelj még egy picit. Nem sietsz? — Jó. Szóval. Felvettem a fizetést, de én elfelejtettem, hogy a bérletet ki kell fizetni. — Micsoda? — Hát a színházbérletet, könyörgöm, hát megbeszéltük, hát... — No. Jó. Szóval. Kifizettem a szakszervezetet is, úgyhogy hatszáztíz van nálam. Na most azt akarom kérdezni, hogy te hogyan leszel, hétfőn te mennyit tudsz leadni... — Na jó, István, kérlek szépen, most ne veszekedjünk, most ne, ha lehet, jó? Csak kérdeztem, na. Csak azt szerettem volna, hogy rendes születésnap legyen, azt firtatom, hogy ki- vehetem-e a száz zsebpénzemet, tudod, hogy a múlt havit se vettem ki. Na mindegy szerettem volna neked ... — Mindegy hát. Szerettem volna neked egy cigarettatárcát venni, olyan műbőrt. Néztem, irtó szépek,vannak. Hogy ne mindig azt az agyongyűrt Kossuth-zacskőt húzd ki a zsebedből. No. Mindegy. Hagyjuk István. Kérdezhetek még valamit? — Ne nevess ki. Nem lesz háború? — Jó, jó, olvastam. Micsoda? — Az Élet és Tudományban. Azt mondja, hogy tudományosan nincs semmi kapcsolat. Hogy a háború kiküszöbölhető, de a napfogyatkozás nem. Vagyis egyelőre nem. Hát én nem tudom. Tessék? — Ha te megígérnéd nekem, akkor ... Ha te ígéred meg. Külön, nekem. Megígéred? Micsoda? — Jól van, ha tényleg akkora liba vagyok, akkor minek vettél feleségül? — Jó. Hagyjuk abba. Várnak már a fülkére. Különben is elválunk. Holnap ilyenkor már harmincéves elmúltál, hát elegem van belőled. Az én fiatalságom, temelletted, ezt meg kell értened, drágám, nemde? Tstván, figyelj csak még egy picit! — Meg kopaszodói isi Na, figyelj, nem ezt akarom mondani, hanem — ilyen bolgár bort kapni, milyen ez, jó? — Micsoda? — Azt hiszem, literes, vagy hétdecis? Nem tudom. — Egyet csak, persze hogy egyet. Nehogy hívjál valakit, érted? Na, igazán, hagyjuk ezt abba, várnak a fülkére. Tedd le, hallod?— Nem, előbb te tedd le. Olyan szamár vagy. Tedd le szépen. Vettem különben rendesebb cigiket estére, szeretném, ha áttérnél. Nem merem előtted szidni a Kossuthodat, de... — Na, jól van, jól van, mit bánom én, hát majd elszívják akkor valami vendégek egyszer, fulladj meg a Kos- suthodtól! Viszont képzelt csakl Piros fejű gyufát adtak — vagy nem örülsz neki? — Fúvódj fel. Igen. Mondom: FÚVÖDJ FEL! — Igen, tudom, liba, nem azt akartad? De most igazán tegyük le. Na. István. Nem hallod? — Nem mondom meg. Majd este megmondom. Ha megittuk a bolgár bort, akkor megmondom, jó? — Malac vagy! Nem szégyened magad? — Nem teszem le, azért is tedd le előbb. — Ló vagy érted? — Jó. ötkor. A portánál. Nem teszed le, mondjad? István- kám, gyönyörűségem, kisangyal vagy, meg amit akarsz, csináltatok is neked glóriát a jövő havi zsebpénzemből, vagy majd a harmincegyedik születésnapodra, de — hárman várnak a telefonra! Én leteszem. Hallod? — Jó. Jő. Jó. Mondd csak ... Meddig fog még tartani? — Hogyhogy micsoda, hát a sötétl — Akkor még több mint negyed óra. Majdnem húsz perc. István, és ha — így marad? Hallod? — Na, jól van, ne gorombáskodj, légy szívesl Olyan utálatos tudsz lenni, igazán! Tedd le inkább, hallod? — Jó. Tedd le. Jó. Jó — Halló. Letetted?! ... — Legyen szíves, Molnár Szilviáról szeretnék érdeklődni, vagy hogyha lehetne vele beszélni esetleg ... — Kérem? — Tegnap. Tegnap, úgy tudom délután, vagy úgy estefelé. — Biztos, igen, és a tegnap is biztos. A délután, mondjuk, nem egészen biztos. — Jaj, bocsánatot kérek, nézze Gerébné néven! Geréb Józsefné. Ne haragudjon, hirtelenjében... — Igen? Jó, nagyon szépen köszönöm! — Jó napot kívánok, kérem szépen, Geréb Józsefnéről szeretnék érdeklődni. — Igen. Igen. Értem. Legyen akkor olyan kedves, át tud kapcsolni oda? Vagy esetleg vissza a portára? Nagyon köszönöm! Különben miért... — Halló! Elnézést, megint én vagyok. Az első emelet száznégyben van Gerébné. Tudná adni az első emeletet. — Nem tévedett, csakhogy az este... — Jó, igen nagyon köszönöm. — Jó napot kívánok, kérem szépen, Geréb Józsefnéről szeretnék érdeklődni. Vagy ha lehetne esetleg ... — Nem, nem csak — ismerőse. — Jő, Igen, várok... — Halló? Jó napot kívánok, Geréb... — Bocsánat, nem hallom jól — ja, nem, nem, hanem — ismerőse vagyok... — Meghalt? Halló! Halló... — Igen... — Igen ... Halló, legyen szíves — biztos ez? Halló... — Nem, csak azt kérdeztem, hogy biztos-e, de ... — Igen. Igen. — Igen ... — Halló, csillagvizsgáló? Az igazgatót kérném! — Kellemetlen! Akkor a helyettesét! — Az sincsen. Gyönyörű. Akkor talán ön meg tudja nekem mondani, hogy ez a napfogyatkozás ... szóval... Hogy mi a csuda ez végül is? Kérem, nekem egészen más programom volt mára, nem lehetett volna ez legalább munkaidőben, ha már egyszer muszáj volt mindenképpen ... —
