Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-02-18 / 7. szám
A szombat esti fáz A kisember mindig csodára vár. S ha a csoda elmarad, teremt magának egy álomvilágot, ahová elmenekülhet a hétköznapokból. Tony Manero hétköznap egy brooklyni festékbolt készséges és alázatos eladója — csavar a gépezetben. Tony Manero szombat esténként király, a brooklyni 2001. Odyssey Disco Klub koronázatlan királya, öttagú bandájának vezetője, a lányok kedvence, a legjobb táncos, aki előtt Vörös-tengerként nyílik szét a tömeg a disco táncparkettjén. Erről szól a Saturday Night Feyer — Szombat esti láz, a most nagy sikerrel futó amerikai film. Milyen is tulajdonképpen? Legfőbb erénye a realista ábrázolásmód és ez sikerének egyik titka. Amerika városainak minden utcasarkán ott lődörög Tony és generációja. Nincs életcéljuk, sem erejük, sem lehetőségük kitörni lélekölő egyhangú életükből, de ha eljön végre a szombat este, ők is VALAKIK lesznek. Felveszik virágos ingüket, magas talpú cipőjüket és belemerülnek a disco szemkápráztató fényeibe. Törzsi szertartásra emlékeztet az egész, egy új generáció alapította minivilág zárt és rituális áldozati táncára, amely minden hétvégén megismétlődik. A siker másik összetevője a főszereplő, John Travolta tánctudása. Tony alakítója nem nagy színészegyéniség, de Fred Astaire óta a legjobb táncos az amerikai színpadon. Olyan élményt nyújt, hogy szívesen mellőznénk a vérszegény történetet és helyette inkább John Travoltát, a táncost figyelnénk. A film története elég primitív. Tony a disco-klubban jelenlegi szerelmével, Anette-tel az újabb táncversenyre gyakorol, amikor a majdnem üres próbaterem sarkában megpillantja Stephanie-t, aki balettfigurákat próbál. A lány elutasító magatartásába nem nyugszik bele, megismerkednek és kiderül, hogy Stephanie, aki maga is brooklyni, már félig kitört ebből a körből. Öltözködése kifinomult, igyekszik leszokni brooklyni akcentusáról — hiszen ő már Manhattanban dolgozik. (Míg Brooklyn az alsó középosztály lakta külváros, ahol szürkén, jellegtelenül telnek a napok, addig az izgalmas és bűbájos Manhattan sziget a gazdagok és sikeresek világa. Alig 20 percre van New Yorknak ez a két városrésze egymástól, de a távolság fényévnyi. Tony maga építette világa, a disco-ki- rályság és bandavezérség egy szempillantás alatt összeomlik és új célja: kitörni, feljutni a csúcsra. A kulcs ehhez a csillogó manhattani világhoz: Stephanie. Tony szakít Anette- tel és Stephanie-val készül a disco-klub új táncversenyére, amelyet a film végén természetesen ők nyernek meg. A kisember mindig csodákra vár. S ha ez elmarad, teremtenek neki egy álomvilágot, vagy rendeznek számára egy filmet. Aminek a címe akár Szombat esti láz is lehet. G. A. Illllllllllllllllllllllllllll Minden szerdán „Azt tudod, hogy minden szerdán, amikor jöttél, én nagyon vártalak,' fiam .. Furcsa, nem mindennapi kapcsolatról szól Gyarmathy Lívia legújabb filmje, a Minden szerdán. Egy kilencven- két éves öregember és egy tizenhét éves kamasz fiú különös vonzalmáról. A fiúnak korán kisiklott az élete! Nevelőintézetből került ki. Már hiába csábítják régi cimborái: „...Te hülye! Egy frászt fognak elkapni... Kis reszkír, és már zsebben a pénz." ö konokul kitart az elkesnő világsztár volt. Világsztár, aki sosem feledkezett meg arról, hogy hová tartozik, de még arról sem, hogy a hírnév nem ronthat emberi magatartásán. Jifí Krejéík érdemes művész Emmy Destinn című alkotása nem életrajzi film lesz. A rendezőt és Zdenék Mahler forgatókönyvírót a világhírű cseh operaénekesnő életének csak az a fejezete érdekelte, amely döntő befolyással volt további pályafutására. 1921-ben játszódik a film cselekménye, amikor Emmy Destinn végleg elbúcsúzik New York, Chicago, Boston és Washington színpadaitól. Úgy dönt: hazatér CsehorEmmy Destinn rül neki, Emmy Destinn lemond a szökésről. Amerika helyett Libusa szerepe mellett dönt, s Viktort önkéntelenül is a halálba sodorja. — Már a forgatókönyv elolvasása után világosan láttam, hogy olyan valakit, kell életre keltenem, akit az egész világ ismert és csodált — nyilatkozta Bozidara Turzonovo- vá, a film címszereplője. — Emmy Destinn fantasztikus egyéniség volt. Bármennyire akarnám, nem tudnám kellőképpen jellemezni őt. Lehet, éppen ezért érzem olyan nagy, de kedves tehernek a szerepet. A film további szerepeit fu- raj Kukura, Milos Kopecky, Cestmír Randa és Josef Somr alakítják. lg. szabó) ö volt az első bayreuthi Senta, az első berlini Salome, az első londoni Pillangó- kisasszony; ő volt A Nyugat lánya Minnie-je az 1910-es New York-i ősbemutatón. Emmy Destinn cseh operaéneJelenet a készülő magyar filmből; középen Gyarmathy Lívia rendező, jobbra Jifí Menzel cseh rendzzőszinész AZ ÖREGEMBER, A KAMASZ FIŰ ÉS A VILÁGSZTÁR határozása mellett. „En oda soha többé nem fogok visszakerülni, még ha a fene fenét eszi is." Egy takarítóvállalatnál keres munkát. így találkozik az öregúrral, a Papával, aki megkedveli őt, s megmutatja neki a tiszta, becsületes hétköznapokba vezető utat. Nem könnyű megváltoztatni a fiút, az öregnek mégis sikerül. A szerdai napot mindketten egyformán várják. A fiú számára váratlan menedéket jelent a tapasztalt, bölcs öregember, az pedig meg nem született unokáját látja benne. A két ember belső egyedülléte, furcsa magánya fokozatosan megszűnik, s megpróbálnak törődni egymással. A fiút Bán János, az öregembert Markovits Miklós alakítja; egy jelentős epizódszerepben pedig Jifí Menzelt, a világhírű, Oscar-díjas cseh filmrendezőt láthatjuk. szágba, az akkori Osztrák- Magyar Monarchia területére. A határon azonban letartóztatják és hosszú ideig megfigyelés alatt tartják. A józan gondolkodású Viktor, akit szoros érzelmi szálak fűznek Emmy Destinnhez, mindent megtesz, hogy a látszólag ok nélkül bajba keveredett nőt kiszabadíthassa a rendőrség hálójából. Amikor végre sikeGOGOL, GORKIJ - FILMEN A szovjet filmművészetben már hagyomány a klasszikus irodalmi művek gyakori megfilmesítése. Most két újabb filmadaptációról érkezett hír. A múlt század kiemelkedő orosz írója, Gogol kitűnően értett ahhoz, hogy egy önmagában jelentéktelen, komikus helyzetből kora valóságát hűen bemutató erkölcsrajzot formáljon. Leánynéző című egyfelvonásosá- ban is így fest képet a pétervári hivatalnok- és kereskedői réteg életéről. Podkoljoszin titkos tanácsos, a már őszülő agglegény a házasságtól való félelmében esküvőjéről az ablakon át elmenekül — ez a „teljesen hihetetlen esemény" a váza a darab alapján készített új szovjet filmnek is. V. Melnyikov rendező Gogol művészetének említett sajátosságát tartotta szem előtt: filmje nem egyszerűen szatíra, nem pusztán az emberi hibák és gyengeségek fölényes elemzése, hanem a történet lényegéből eredő tragikomédia, amely az emberi értékek fölöslegessége láttán a szomorúság és részvét érzését kelti a nézőben. „A történet paradoxonjait a nézők már jól ismerik. Most lehetőségük nyílik arra, hogy Gogollal együtt elgondolkodjanak az emberi természet paradoxonjain is“ — mondta a rendező egyik nyilatkozatában. A filmben különös jelentőséget kap a tárgyi világ pontos, életiképszerű ábrázolása, a főváros mindennapi életének hangulatos rajza. Nem egy hatalmas birodalom fővárosát, nem a klasszikus és empire Pétervárt látjuk, hanem egy havas, sápatag kisvárost ócska lebujokkal, gőzt eregető mosodákkal, óljaikban röfögő disznókkal — egyszóval az életet a maga mindennapi állapotában. A rendező egyszerű kisemberek világába nyújt betekintést, a felvevőgép hosszan időz egy-egy arcon, és a lassú ritmusú vágás mintegy arra kényszeríti a nézőt, hogy jól megnézze az elmúlt idők letűnt árnyait. A múlt árnyait idézi egy másik szovjet alkotás, Rogyion Nahapetov Ellenségek című filmje is, melyet Gorkij azonos című drámájából készített. A film első képei nyugodt, elégikus hangulatba, Turgenyev és Csehov műveiből ismert nemesi kúriák világába vezetik el a nézőt, ahol az érlelődő konfliktusokat eltakarja a „nemesi fészkek" és kivágásra ítélt „cseresznyéskertek“ hervadó szépsége. A továbbiakban azonban észre kell vennünk, hogy a szerzők véleménye, szimpátiájuk és ellenszenvük sokkal határozottabban nyilvánul meg, mint azt például a csehovi drámákban tapasztaljuk. Ez nem is meglepő, hiszen Gorkijnak e műve — bár felszívta magába az elődök hagyományait — korszakhatárt jelöl az orosz drámairodalomban. Szkrobatov és Bargyin, a munkásait lenéző és a liberálisabb nézeteket valló két gyáros viszálya pontos véget ér: kiderül, hogy a lényeget illetően nem sokban különböznek egymástól, Bargyin „humanizmusa" pedig puszta szerepjátszás. Innokentyij Szmoktu- novszkij rendkívüli intellektualitással, pszichológiailag árnyaltan formálja meg Bargyin ellentmondásos alakját, a másik gyáros szerepében Oleg Jef- remov inkább a szociális szempontokat, az élősdi tőkés jellemvonásait hangsúlyozza. A két főszereplő mellett még jó néhány kiemelkedő színészi alakítást láthatunk, ami valószínűleg a rendező színészi múltjának is köszönhető. „A dráma cselekménye a munkások vereségével zárul — mondja Nahapg- tov —. lényegében azonban az Oroszországban végbement mély társadalmi változásokat ábrázolja. A forrada- dalom forrásait akartam megkeresni; újraalkotni a viharos kort, az uralkodóosztály széthullásának és a munkások egyesülésének folyamatát “ VADAS KÖBÉRT 1979. II. 18. o N C/3 Boiidara Turzonovová az lávák színésznő a cseh film címszereplője
