Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-07 / 1. szám
ÚJ szú _ r 19 79. 1. 7. 11 A rosztovi terület XX. Pártkongresszus* Kolhozában termelési értekezletet hívtak össze, hogy fontos napirendi pontot vitassanak meg: küzdelem a termelés önköltségének csökkentéséért. Beszámoló helyett a művelődési otthon agitációs brigádja lépett fel esztrádműsorral, melynek keretében dalok, sziporkázó csasztuskák hangzottak el, illetve álarcos, átöltözéses jeleneteket láthattak a nézők. A műsor a kolhoztermelés nagyon konkrét és komoly kérdéseit vitte színpadra. Szó volt a jó és rossz szántásról, az idejében végzendő növényápolásról. A színpadon néven nevezik azokat, akik küzdenek a munkatermelékenység fokozásáért, és megnevezik azokat is, akik szemveszteséget okoznak. A nézők lelkesen reagálnak a látottakra és hallottakra. A műsor után vita kezdődik. Ennek a műkedvelő együttesnek a tevékenységében hagyomány lett a közvetlen részvétel a kolhoz életében. A kolhoz pártszervezete és vezetősége, a mezőgazdasági szakemberek segítségére vannak Georgij Var- zselnek, az agitációs brigád vezetőjének a műsoros estek előkészítésében. Ők határozzák el, melyik kérdést kell azonnal megvitatni, mi a termelő közösségek sikereinek forrása és mi kudarcaik oka, minél több bizonyító tényt halmoznak fel. Ha ez megvan, a műsor szerzőjére vár az a feladat, hogy az egész anyagot közérthető és érzelmi hatású színes színpadi formába öltöztesse. Az agitációs brigádok, vagy ahogyan gyakran nevezik őket — a harcos műfaj együttesei, — nem azonosíthatók a hivatásos művészet ápolóival. Csakis az amatőr művészet egyik válfajával jelentkeznek. Népszerűsítik az élenjárók tapasztalatait, a legjobbakat, bírálják a fogyatékosságokat, konkrét, nagyon is mai, mindennapi anyagból merítik műsoruk tárgyát, melyet drámai, zenei, koreográfiái köntösbe bújtatnak. A szerzők és rendezők szabadon, bátran és néha egészen váratlanul alkalmazzák az ági-* táció különféle formáit, a legkülönfélébb műfajokat... E harcias műfaj műkedvelő kollektíváinak előhírnökei a fiatal szovjetország életének első éveiben tűntek fel a színen. A húszas években a színpadról elsöprődön minden, ami a forradalom előtt virágzott és reménytelenül elavult. Valami újat kellett alkotni. Kellett, hogy az esztrád az új rendszerért való harci agitáció fóruma legyen. így született meg az agitációs színházak rendszere. Az elsők egyikéről ezt a kékblúzosok mozgalmának nevezték, ugyanis akkoriban az európai proletariátus hagyományos kísérlete volt a kék overall. A kék blúzosok színpadjait általában a komszomolisták hozták létre. Elterjedtek Németországban, Franciaországban és Csehszlovákiában is. Az agitációs brigádok egész lényükkel összeforrtak a szovjet állammal, vele együtt fejlődtek, osztoztak problémáiban és gondjaiban. xxx Az SZKP Központi Bizottsága nemrégen határozatot hozott a dolgozók amatőr művészeti tevékenységének kibontakoztatására teendő intézkedésekről. A határozat kidomborítja, hogy erősíteni kell a műkedvelő együttesek kapcsolatát a munkaközösségek tevékenységével, széles körűen felhasználva a műkedvelő művészetet az eszmei-politikai, munka- és erkölcsi nevelésben, az emberek tudatában élő csökevényeik leküzdésében. Ezeket a feladatokat elsősorban az agitációs brigádok teljesítik. Nem véletlenül nevezik őket a párt első segítőtársainak az agitációban és propagandában. A pártszervezetek minduntalan irányítják az agitációs brigádok munkáját, kijelölik műsoraik fő témáit, megszervezik a kollektívák kiutazásait a termelési részlegekre. Aligha jut valakinek az eszébe, hogy egy kulturális együttes, az agitációs brigád munkáját anyagi, pontosan mérhető eredményeken mérje fel. Pedig hatásukat így mérik: lép- ten-nyomon hallja az ember, hogy egy egy előadás után utakat hoztak rendbe, rendet teremtettek a mun- kásinternátusban, raktári anyagmozgatókat kaptak stb. P éldául a brjanszki területen a Vetyerok (Szellő) agitációs brigád minden egyes szereplése előtt papírlapokat osztogat a néző- közönségnek, hogy jegyezzék fel, milyen témákról szeretnének hallani a következő programban. Ha az agitációs brigád valahol feltár valamilyen fogyatékosságokat, ír az illetékes intézményeknek, választ várva, milyen intézkedéseket foganatosítanak. A kö4 HARCOS MŰFAJ immsu Beszámoló helyett — dalok és csasztuskák zösség dossziéjában hivatalos válaszok tekintélyes halmaza gyűlt össze. A szigorú dokumentalitás manapság mindinkább kivívja magának a színházi létjogot. Az agitációs brigádokban „zöld útja“ van a dokumentumoknak. A szovjet állam dicső jubileumára készülve, az együttes tagjai a neves helységek, városok, üzemek történelméhez fordultak, régi újságokban lapozgattak, átnézték a múzeumok kiállítási tárgyait, levéltárakban kutatgattak. Ami pedig a legfőbb, a Nagy Honvédő Háború, az első ötéves tervek építkezései résztvevőinek tucatjaival találkoztak. A már említett XX. Pártkongresz- szus Kolhoz agitációs brigádjainak műsorában szerepel a „A falum fényszemei“ című összeállítás. Az agitációs brigád résztvevői éjszaka bejárták a falukat és felfigyeltek rá, hol világos az ablak. Miért nem alszanak az emberek? Nem alszik például a kolhozelnök. A mezei munkák menetéről szóló jelentést tanulmányozza. Nem alszik a szabadságos katona, aki levelet ír falubelieknek arról, hogy nem látott szülőfalujukban. Az agitációs brigád tagjai halkan bezsélgetnek a világos ablakoknál: az elnökről, aki örökre a kolhozhoz fűzte sorsát, arról, hogy a katona nemsokára örökre visszatér a faluba, gépesítő vagy növénytermesztő lesz, esetleg kimegy valamelyik farmra. Elvégre a fiatal munkáskezekre mindenütt szükség van ... A szaratovi területen a krasznoar- mejszki kerületi művelődési otthon agitációs brigádja „vásárokat“ rendez. A vásár a munkaeredmények összegezése, áruk kaleidoszkópja, a vásár — a népjólét jelképe. Itt megbecsülik az élenjárókat, maró gúnnyal illetik a lemaradókat, itt vigadoznak, táncolnak, énekelnek. Az előadás népi hagyományokra épül, népi játékok vegyülnek bele. Az agitációs brigádok rengeteg ötletet halmoztak fel, ezeken belül könnyen variálható a konkrét anyag. Ez amolyan fogyatékosságokat eltüntető „vegytisztító üzem“, az iszákosokat, selejtcsinálókat, naplopókat, kigyógyító „poliklinika“, „televíziós készülékek, „távcsövek“, melyek premier plánban mutatják be a pozitív és negatív eseményeket és arcokat. Az agitációs brigádok úgy adják közre szemléjüket, mint ismert regényhősök, népi figurák, akik bebarangolják a várost és a látottakat természetüknek megfelelően adják vissza. Például a három testőr kardot ránt a fogyatékosságok ellen. Sherlock Holmes nyomozást folytat és keresi a jó ügyek és minden baj előidézőit, Osztap Bender társakat keres valamelyik soron következő botrányos ügyéhez... Az agitációs brigád programjának hőse különleges valaki, élő, konkrét, a nézők által jól ismert személy, aki néha jelen van a teremben. A harcos műfajt ápoló közösség vagy bemutatja az illető könnyen felismerhető profilját, vagy a hála meleg szavaival illeti becsületességét, esetleg baráti karikatúrát készít róla. Ez nagyon bonyolult nevelési feladat, s hogy a kollektíva megbirkózzék vele, legyen kifinomult pedagógus és pszichológus. Legyen erkölcsi joga emberek és események értékelésére, a közvélemény formálására körülöttük. Ezért csakúgy, mint más közösséget, az agitációs brigádot sem lehet részvevői személyétől, elsősorban honpolgári akitivitásuktól elszakítva vizsgálni. E harcos műfajt művelő legjobb kollektívák életrajza azt bizonyítja, hogy résztvevőiknek megvan erre az erkölcsi joguk. L ássuk a vlagyimiri terület Október XVI. Évfordulója Kolhozának agitációs brigádját. Színpadi jeleneteket mutat be arról, hogyan folyik a legjobb gépesítő csoportok versenye. Kocsetkov és Korotkov csoportvezetők az első helyért vetekednek. Kocsetkov csoportvezető szerepét maga Kocsetkov, egyébként az agitációs brigád tagja játssza. Nagyon szemléltető az ország egyik legjobb agitációs színházának, a Nyizsnij Tagil-i Uráli Vagongyár Fáklya agitációs színpadának életrajza. Annak folytán, hogy előadásain számos problémát élesen felvetett, konkrét intézkedések történtek ezek megoldására. Az üzemben például egyszeriben feltűnt a „Munkadicsőség tere“, az egyik részlegben meggyorsult az új gépsor beindítása, kidolgozták a ki- és berakást tervet, komszomolista védnökséget vállaltak az iskolák fölött, különleges munkaruhaüzlet nyílt stb. A kollektíva fellépésének konkrétságát és célba találását az- adja meg, hogy jól ismeri az anyagokat és valóban foglalkoztatják az üzem ügyei. A Fáklya szemléiben mindig sok a címre szóló szatíra ... A Fáklya résztvevőinek elsőadásában különös súlya van az agitáció- nak. A kommunista /e/im Nyiszen- baum alkotó, állandó szerző és rendező, a kommunista munka élharcosa, sok értékes alkotása lelkes létrehozója az üzemben. A védnökségük alatt álló falusi agitációs brigádok állandó tanácsadója, levelező hallgatóként elvégezte a főiskolát és technológus mérnök lett. A Fáklya résztvevői is fejlődtek. N. Belmovszkij a részleg- vezető irodájának főnöke lett, G. Namjatov az osztályvezető konsruktőr- je, V. Szoloscsanszkij, B. Kulikov géplakatosok elvégezték a technikumot. Most sokan tanulnak esti iskolákon. Nem véletlen, hogy e harcos kollektíva tagjait minduntalan megválasztják komszomolista vezetőnek. Az agitációs brigádok ezrei lépnek naponta színre. Ez a színpad lehet teherautó raktere mezei sátorban, farm, részleg, építkezési terep. Az agitációs brigádok tagjait méltán nevezik „az amatőr színpad publicistáid nak“. Az Űj Szónak írta: IRINA GORBATOVA, a Kulturális Népművelő Munka című szovjet folyóirat rovatvezetője A Fáklya agitációs színpad előadásain számos időszerű problémát vetnek föl Dokumentumműsor szovjet hősökről a Vetyerok Színpad előadásában (A szerző felvételei)
