Új Szó, 1979. december (32. évfolyam, 284-308. szám)
1979-12-29 / 307. szám, szombat
M A d R Ä A B0TORGVÄRBAN „Rajtunk nem múlik... áá KÍSÉRŐJELENSÉG: ANYAGHIÁNY £ FELEMÁS EXPORTMÉRLEG # PÓTTÖMÍTÉS HÍÍJÄN — FÉLKAPACITÄS A levegőben a jellegzetes faillat festékszaggal keveredik, az egyes szalagokon szabályta lan összetételben dolgoznak erős férfiak .és törékeny lányok, asszonyod, a gépek egy hangú zajába itt-ott belesikolt a gépfűrész... Ezek voltaik nagyjából első benyomásaim amikor beléptem a Nyugat-szlovákiai Bútorgyár galántai üzemének egyiik műhelyébe, közvetlenül az ünnepeik előtti na pokban. — Ügy látszik, minden rendben van — mondom kísérőmnek, Kriho Ferencnek, az üzem k özga zdá szá nak. — Most, nagyjából, igen. Persze, ha aprólékosan utánanézünk a dolgoknak, most is találnánk olyat, amit jobban, de legalábbis másképpen Csinálnánk ... Lévén hátra alig néhány nap az idei esztendőből, fgy nemcsak a pillanatnyi helyzetről, hanem az egész év munkájáról is szó esett. — Az idei év termelési terve 177 millió korona értékű áru előállítását írta elő, amely ősz- szegből decemberre 19 millió 300 ezer korona teljesítése maradt az év eleji energia helyzet, meg a szinte már kísérteties anyaghiány következtében. Ezen a téren az utóbbi időben tapasztalható némi. javulás, így megvannak a feltételei, hogy az év végéig éves tervünket teljesíteni tudjuk. Viszont elmaradunk a tőkés országokba irányuló exporttervünk teljesítésével éppen az anyaghiányból eredően. Ennél a kérdésnél kissé elidőztünk, mivel az anyaghiány nemcsak egy bizonyos anyagra vonatkozik. Sajnos. Állandóan kevés volt példáuj a borított és nyers faforgácslemezből; gyaik ran hiányzott a szükséges va sa lások egyike-másika; nem egyszer nem volt furnírlemez, máskor fűrészáru... Előfordult az is, hogy teherkocsii kellett küldeni Krásno nad Kysuoou- ba, vagy éppen Liptovský Hrá- doikba, hogy legalább 50 tabla lemez legyen, ami ugyebár csak ideig-óráig elég, nem beszélve az üzemanyaggazdálkodás nehézségeiről. — Ez utóbbi, persze, most az év végén az egyik fő problémánk, hiszen nincs elegendő vasúti kocsi, és a raktárban felgyülemlett árut tehergépkocsikon kell szállítanunk. Jelentős megtakarítást jelentene szá inunkra, ha például kaphatnánk elegendő mennyiségű pozdor- I a lemezt Diószegről, hiszen közel van. Aznap reggel jártam Diósze- gen (Sládkovičovo) a kendergyárban, ott tudtam meg, hogy őik elsősorban Topolcanyba szállítják az imént említett terméküket Persze, az igazsághoz tartozik, hogy ez még nem húzta volna ki őket a csávából a tőkésexportot illetően, hiszen az oda irányuló termékek egyedi megrendelésre készülnek, s ezeik előírják a felhasználandó alapanyagot is. S ha már újra az exportnál tartunk, még any- nyit el kell mondanunk, hogy a galántai bútorgyár a szocialista országokba irányuló kiviteli tervet jócskán túlszárnyalja! A nehézségek sora még nem ér véget, hiszen az is gondot okoz, hogy a lemezeket túlságosan nagy méretben kapják (viszont a szállítónak ez így jobban megfelel!), így nehéz a további megmunkálás, s ezáltal tovább nő a gépeik terhelése. Ez amúgy is elég gondot oikoz, hiszen nem gyárt nagy szériákat a galántai üzem. Ilyenformán a gépek meghibásodása is elég gyakori jelenség, s ez bizony jelentős termeléskieséssel jár. Az is előfordul, hogy egy golyósé sapágy hiánya miatt hetekig áll a gép. Egyik nagy tei- je sí t mé n y ü m egm un k á 1 ógé p ü k meg egyetlen tömítés hiányában heteikig fél kapacitással dolgozol t, — A nehézségek felsorolása nem akar valamiféle bizonyít- vány-magyarázás lenni, hiszen a gondok nagy részével sikerül megbirkózniuk. A közel ezer dolgozónk: csaknem mindegyike részt vesz a szocialista munkaversenyben, s hozzáállásuk példás. Nem egyszer hangsúlyozták, hogyha az anyag megérkezik, a feladatokat, bármily nagyok is, ők teljesíteni fogják. Tehát rajtunk nem múlik, de ha nincs miből gyártani, akkor hiába a jó szándék .. Ez igy igaz. A szállítói—megrendelői kapcsolatok terén azonban nincs minden rendben, s ez a ténymegállapítás koránt: sem új keletű, emlegetése akár a falra hányt borsó. A legfőbb oka e jelenségnek, hogy nincsenek olyan rendelkezések, amelyek kellő komolyságra köteleznék a szállítót, hogy végsősoron ne azok viseljék mások hanyagságának következményeit, akik mindent elkövetnek feladataik teljesítéséért. Gyakran az is előfordul, hogy a lemaradások pótlására túlórázni, szabad szombatokon is dolgozni kelj. Mindkét eset bizonyos iparágak — elsősorban a teljes könnyűipar — szinte természetes (!) velejárója, mégpedig éppen az elégtelen anyag- ellátásból eredően. Nem csoda hát, hogy a dolgozók megértése ellenére a túlórázások idején sok helyen — Galántán is — megjegyzik, hogy mire jó ez, ha hétközben nem tudják biztosítani az anyagot, az arra illetékesek, a legtöbb esetben persze a szállítók. A megjegyzés jogos! öt szalagon készül a bútor a nagy csarnokban. Akár az építőjáték: mindenki hozzá illeszti a maga elemét, majd a végén kész bútordarab kerül le a szalagról. Kissé arrébb egy másik műhelyben asszonyok állítják össze — ragasztják a furnérlemezt. Ugyancsak másutt a nyers faforgácslemezre ragasztják a fehér furnért, s 'fcztán erre merőlegesen a mahagónit — így nem görbül a lemez. A szárítóban elegendő a faanyag, most éppen felesleges nedvességtartalmát adja le. Mindenütt szorgos munka folyik. Az udvaron frissen érkezett forgácslemezeket, fűrészárut, raknak ki... A szállítókat is „nyomja" a vészesen közelgő tervteljesítési határidő. Évközben miért nem?! mészáros jános <A KGST TAGORSZÁGOK EGYÜTTMŰKÖDÉSE AZ ÉPÍTŐIPARBA?? A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának tagállamai az építőipar területén sokrétű együttműködést fejtenek ki. Kölcsönösen dolgoznak ki tér-, veket, a szakemberek kicseré-' lik a kutatómunka eredményeit, a műszaki újdonságokat, a progresszív tapasztalatokat. A KGST-tagországok berendezéseiket, építőipari alkatrészeket, gépeket szerkezeteket és anyagokat szállítanak egymásnak;, közösen terveznek és építenek nagy iparvállalatokat és ímás objektumokat. Az együttműködés Komplex Programja meghatározza a közös teendőket az építőanyag- gyártás műszaki színvonalának emelése terén és azon a területen, hogy kielégítsék ti tagállamok szükségleteit a legfontosabb anyagokból, termékeikből és szerkezetekből, fejlesz- szék az építőipari és a szerelési kapacitásokat, új fajta építőipari eljárásokat vezessenek be, és lerövidítsék a tervezés és a kivitelezés határidőit. A KGST-tagországok ipari objektumok és járulékos beruházások létesítésében is együttműködnek. Fokozatosan növelik a berendezések, az anyagok és a tervdokumentációk szállítását egymásnak, nagy arányú tevékenységet fejtenek ki a progresszív tapasztalatok kicserélésében. Például a Magyar Népköztársaság számos vállalata terveket dolgoz ki a Német Demokratikus Köztársaság kivitelező szervetei számára, a && v '■'< : v * é*1 V '** * ’% Ü Hl . |||§! J§ •:> J§^| A prágai Pokrok szövetkezeti építőipari vállalat Prága IX. városkerületében, a Prosek lakónegyedben üzembe helyezte a szövetkezeti garázst. Ebben a nagy befogadóképességű garázsban 510 személygépkocsi fér el, az építkezési költség 20 millió korona volt. A garázs tulajdonképpen egy két részre osztott ötemeletes épület. Ajr épületben szervizszolgálat és gépkocsimosó részleg is van. Felvételünkön a nagygarázs egy része látható (Felvétel: ČSTK — J. Sýbek) Lengyel Népköztársaság építőipari és szerelő vállalatai kén- savgyártó kapacitásokat építet- teik a Német Demokratikus Köztársaságban stb. Az építőipar területén kifejtett együttműködés nemcsak az építőipari munkák kivitelezésére terjed ki, hanem tapasztalatok átadására és segítség - nyújtásra szakosított és műszakilag igényes munkáik elvégzésére is. Ezt példázza az a tá mogatás, amelyet szovjet szakemberek nyújtanak a prágai metró építéséhez. A Szovjetunió ehhez a nagy beruházásokhoz sokodalú segítséget nyújt, mégpedig oly módon is, hogy gébeket szállít és csehszlovákiai metróépítő szakembereket képez ki. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamai együttműködésének továbbfejlesztése szempontjából nagy jelentősége van az építőipar és az építőanyag-gyártás tökéletesítési programjának, amelyet a KGST illetékes szervei dolgoztak ki. Ez a program felöleli azt az elemzést, amelyet az építőiparnak és anyagi-műszaki alapjának helyzetéről készítettek a KGST minden tagországában, továbbá az anyagi és a műszaki tartalékok felhasználásának és kölcsönös szállításainak egyeztetett tervét. Az anyagok a gépeik és a berendezések szállítási terveit tervidőszakonként és távlatilag is egyeztették. Á KGST-tagországok építő- ipiari együttműködése fejlődésének és elmélyítésének köszönhető, hogy a KGST minden tagállamában és a szervezet egészében növekszik az építőipari és a szerelőmuntka terjedelme és hatékonysága, s javul e munkák minősége. IVAN MIKULA ROSSZ ÁLLVA MARADNI ft JÉGKORONG-VILÁG KERESZTIÍTJÁN Bosszúsan tettem le a minap egyik lapunkat, mert fenn akadtam egy sportkommentár első mondatán. így hangzott „Amikor a jégkorong-világbajnokságon befejeződött a küzdelem, nyilvánvaló lett, hogy a csehszlovák jégkorongspori állva maradt a jégkorong-világ keresztútján.“ Mint már sejtik is, az utolsó tagmondat értelme nem volt világos: „... a csehszlovák jégkorongsport állva maradt a jégkorong-világ keresztútján.“ A magyarban ilyen szólás: „állva marad a keresztúton“ — nincs. Maga az állva marad kifejezés is csak azt jelenti; megtartja eddigi álló helyzetét. De miért a jégkorong-világ keresztútján maradt állva a csehszlovák jégkorongsport? Szlovákból fordított szövegről lévéri szó, gondoltam az eredetiben kell keresnünk a magyarázatot. Ilyen szólást: Ostal stát na križovatke —' a szlovák nyelvészek sem ismernek tehát a kifejezés elsősorban konkrét értelemben állhat, átvitt értelemben csak alkalmi használatú lehet. Ahhoz, hogy az eredeti szövegben mit jelentett, ismernünk kell az ostal'’Stát (állva maradt) kifejezés szlovák jelentését, illetve jelentéseit, A szlovák nyelvben ugyanis több jelentése van. Jelentheti azt, amit a magyarban: megtartja állóhely- zetét. De gyakrabban fordul elő ilyen étrelemben: megállt, nem ment tovább. Ez a jelentése a magyarban ismeretien. S most vajon melyik jelentéséhez társulhat helyhatározóként a jégkorong-világ keresztútján átvitt értelmű kifejezés? Az elsőhöz csak abban az esetben, ha az állva maradt kifejezést is csak alkalmi átvitt jelentőségűnek fogjuk fel: a csehszlovák jégkorongsport úgy maradt állva,'hogy megállta a helyét. S tulajdonképpen mit jelent itt a jégkorong világ keresztútja? Erre már nehezebb válaszolni; talán magát a küzdelmet, az erőpróbát. De nézzük a másik szlovák jelentést: a csehszlovák jég korongsport megállt, megtorpant a jégkorong-világ ke- resztútján. De vajon mit jelent a keresztúton való megtorpanás? Válaszúihoz érkezett a csapat? A cím ezt sugallja, mert így hangzik: „Merre vezet az út?“ De ha a keresztül nem a válaszutat, hanem a küzdelmet jelképezi, akkor így is felfogható a keresztüli megtorpanás: nem jutott tovább a küzdelemben, a versenyben. Természetesen a kifejezéseket hiába vizsgálnánk a valóság ismerete nélkül. Alihoz, hogy helyesen értelmezzük őket, tudnunk kell, mi is történt a csehszlovák jégkorong sporttal. Az, hogy az eddigi világbajnok csapatunk nem védte meg címét a prágai versenyen, s második lett. De vajon így érthető-e már a kifejezés? Nézzük meg, hogyan értelmezik azok, akik szlovákul is tudnak, s a sportosé* mény't is ismerik! Az egyik barátom — magyar—szlovák szakos pedagógus, nagy sportbarát — így vélekedik: tulajdonképpen jól sze repelt a csapat, hiszen eljutott a második helyig, nem esett ki mindjárt a selejtezőkön, tehát megállta a helyét a küzdelemben. Szerinte az állva maradt a jégkorong-világ keresztútján kifejezés ezt jelenti. Én úgy éreztem, a cím után is ítélve, hogy a csapat, illetve jégkorongcsapatunk válaszúihoz érkezését akarta vele — nem a legszerencsésebb módon — kifejezni az eredeti szöveg szerzője. Azért nem a legszerencsésebb módon, mert a szlovákban ís jobban kifejezi ezt a rázcestie, mini a križovatka. S mit mond a fordító? Ö azt értette rajta, hogy a csapat megtorpant a küzdelemben, nem került az első helyre. Tehát a szlovák kifejezést is hárman háromféleképpen értelmeztük még a helyzet ismerete alapján is. Magyarul — sajnos — egyféleképpen sem érthető tökéletesen, Hogyan érthetnék hát meg azok, akik bár értenek a sporthoz, szlovákul nem tudnak, illetve akik szlovákul tudnak, de a sportéletben nem elég tájékozottak? Azt már meg sem me rém kérdezni: mit tegyen az olvasó, aki — ilyen is akad — a sporthoz is keveset ért, a szlovákban sem jártas any- nyira, hogy egy ilyen még a szlovákul tudóknak is fejtörést okozó kifejezést megértsen. Pedig a lapoknak őket is tájé koztatniuk kell. Tájékoztatniuk, nem pedig talányok elé állítaniuk. Erre gondolniuk kell a szerzőknek, fordítóknak, elsősorban azonban a szerkesztőknek. Dr. JAKAB ISTVÁN BÍRÁLÓAN A közéleti és a politikai nyelvhasználatnak minden nyelvben vannak olyan szavai, kifejezései, amelyeknek előfordulási arányszáma hihetetlenül magas. Az ilyenekre jellemző az elképesztő szívósság, ellenállnak még a fordításnak ís. A cseh. illetve a szlovák nyelvben többek közt ilyen a „kriticky posúdiť“, „kriticky hodnotiť“ szerkezet. Nyelvhasználatunkban ma már — nemcsak fordításokban — lépteh-nyomon megjelenik tükörmása: a „bírálóan megítélni“, „bírálóan értékelni". Lássunk néhány példát a sajtóból: „ ... sokoldalúan, bírálóan értékeljék a munka eredményeit ...“; „A bíráló értékelés azonban megmutatja, hogy ez a haladás nem elegendő ...“ Az ilyen kapcsolási mód a magyar nyelvhasználat száma ra szokatlan, idegen. A kérdéses szerkezet valószínű jelentése: értékelte és bírálta, akkor viszont így fogalmazhatnánk: „értérkelésében bírálta“. A másik idézetben elegendő így: „A bírálat azonban megmutatja, .. .“ A „bírálóan“ azonban más kapcsolatokban is gyakori. Ezekben — amellett, hogy idegen — még dagályos is: „Az SZKP KB júliusi ülése bírálóan foglalkozott ezekkel a kérdésekkel“; „ ... bírálóan én önbírálóan rámutatott a szövetségek munkájában és a művészi alkotás ... színvonalában mutatkozó problémákra és fogyatékosságokra.“ A dagályosság mindkét esetben némi óvatoskodást ‘takar, a fogalmazó nem akarja a nyers valóságot mondani, így módosítható a szöveg: „... a júliusi ülésen bírálta ezeket a hibákat", vagy: „bírálta a kérdések megoldásában mutatkozó hibákat“; Az utóbbi „rámutatott... a munkájában és a művészi alkotásod . .. színvonalában mutatkozó fogyatékosságokra“. Mint látható, a bírálóan fölösleges, és az önbírálóan még kevésbé indokoltan jelent meg a mondatban. Fordításokban az efféle népszerű kifejezésekkel szemben tanácsos nem bíráló magatartást, hanem — nagyobb óvatosságot tanúsítani. MORVAY GÁBOR 4
