Új Szó, 1979. december (32. évfolyam, 284-308. szám)

1979-12-29 / 307. szám, szombat

Ábrándjai nincsenek? A GYERMEKNÖx/ÉR MUNKÁJA B'S IGYEKEZETE ! Sajátos módon néha egy több, mint kettő, vagy három. Akár­csak most is, amikor az fog­lalkoztat, hogy milyen a szak- szervezeti tevékenység a kör­zetben működő gyermeknővé­rek körében. Ha bemennék a lévai (Levice) kórházba, ahol a szakszervezeti csoport bizal­mija dolgozik, vele, még az értekezletre összejött nővérek­kel beszélgetnénk, bizonyára sokat megtudnék tőlük, de nem olyan sokat, mint így, hogy egyetlen egy gyermeknővér, Csicsmanné Král Ilonka mun káját megismerve igyekszem képet alkotni a szakszervezeti tevékenységről. Munkahelye az ojxissäkaí (Poh­ronský Ruskovj rendelő, illet ve a körzet, melyhez több köz­ség tartozik. Délelőttönként ugyanis dr. Mészáros Sándor körzeti orvos munkatársa, dél­utánonként tevékenykedik ön­állóan, gyermeknővéri beosztá­sában. Zselizen (Želiezovce) a , mikolai városrészben lakik. i Reggel a korai autóbusszal in • dúl munkába, férjével egyidő­ben, aki az energetikai üzem építésén dolgozik. Két kislá­nyát, a második osztályos Dia­nát és az óvodáskorú Évikéi a nagymama gondjaira hagy­ják. Azután késő délután, vagy ami nem is olyan ritka eset, csak későn este találkozik ve­lük újra. : — A helytállásra nincs más magyarázat — mondja, — csak az, hogy szeretem a m unká­mat, érdekel, és nem csupán a megélhetés okán. Az első gyermeknővérek kö­zül való, akik akkor kezdtek dolgozni, amikor tizenöt esz­tendővel ezelőtt kaput nyitott a zselizi kórház. Az újszülöt­tek osztályán dolgozott. Három évvel ezelőtt került a körzet­be. Saját kérésére, mert Így mentesült az éjszakai szolgá­lattól. Persze, kevesebb a fí­keztetm, vagy visszakövetkez­tetni a munkára. Most más a helyzet, mert a beszélgetés köz­ben támadt hirtelen csend ér­leli a vallomást. — A fényképeket nézi? A kisbabákat? — kérdi, de már magyarázza is: - Ezek szá­momra o dicsérő oklevelek. Ugyanis, a legtöbb édesanya megajándékoz gyermeke fény­képével. Mindegyiknek örülök, mindegyiket őrzöm, hiszen mindegyik kisbabát fürösztöt- tem, ápoltam, gondoztam. És kérés, kérdezősködés nél- kü! folytatja: — Fontosnak tartom persze a tanácsadást, az egészségügyi és politikai nevelést is. jól is­merem a körzetben még honos babonákat, előítéleteket, a rossz szokásból származó visz* szahúzó erőket, melyek gátol­ják a modern egészségügyi in­tézkedések, a helyes politikai elképzelések megvalósítását; Szóval, a magam módján meg­küzdök ezekkel a problémák­kal. Magyarázok, érvelek, meg ... és otthon, a kislányával zetése, de ezt nem érdemes vi­tatni, hiszen megmondta: a munka érdekli, és nem csupán a megélhetés miatt. Az értekezleten bizony sok­szor közöny, zavart csend, unalom támad, meg kínos fe­szengés, amikor bejelentik: „Most pedig szíveskedjenek az újságíró elvtárs kérdéseire vá­laszolni“ És csak a példás szakszervezeti tagok túlontúl tömör feleleteiből lehet követ­I A szerző felvételei) viszem magamma) az egészség- ügyi kiadványokat, a politikai mondanivalójú brosúráikat. Kéz­be adom, vagy egyszerűen csak leteszem az asztalra. Türelmesen hallgatom az egészségügyi felvilágosítás, az agitáció apró, de nagyon fon­tos mozzanatairól szóló magya­rázatát, az alkaímazott mód­szerek ismertetését, s örülök, mert nem a kéudések, hanem a közlés igénye mondatja el ,A PÁRTÉLET 25—26. SZÁMA ,,A jelenlegi helyzetben a bé- keharg összeköti az egész világ haladó erőit, békeszeretö embe­reit, a szocialista közösség or­szágait és a kapitalista, vala­mint a fejlődő országok mun­kásmozgalmát. Büszkén mond­hatjuk, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság a kom­munista párt vezetésével ebben a nagy küzdelemben jelentős szerepet tölt be, hogy nemzet­közt politikai tekintélyével erősíti a világbékét és a nem­zetközi közös harcot a lesze­relés érdekében“. Ezeket a so­rokat a lap bevezető cikké­ben olvashatjuk, melynek címe „Kommunisták vagyunk“. „Alaposan készítsük elő az 1980-as év kezdetén tartandó taggyűléseket“ a címe a lap szerkesztőségi cikkének, amely többek közt azt hangsúlyozza, hogy a CSKP Központi Bizott- XII. 29. sága úgy döntött: az 1980 ele­ji alapszervezeti taggyűlések, a tagsági igazolványok kicserélé- se folyamatának tetőpontjává 1979 válnak. Ez teljesen összhang­ban áll azzal, hogy 1980 a 6. ötéves tervidőszak utolsó esz­tendeje. Az év első taggyűlé­seire közvetlenül a CSKP KB 14. ülése után kerül sor. Bár emiatt is rendkívül fontosak lesznek ezek a taggyűlések és előkészítésükre — tartalmilag és szervezésileg egyaránt — az összes párt szerveknek és -szer­vezeteknek megkülönböztetett figyelmet kell fordítania. Václav Hájek, a CSKP közép­csehországi kerületi bizottságá­nak vezető titkára „A párt vé­di sorainak tisztaságát“ című Írásában arról tájékoztat, ho­gyan válaszol a kerületi párt­szerv a dolgozók bíráló észre­vételeire. A cikkből kiderül, hogy tavaly a kerületi pártbi­zottságra 130 levél érkezett. Alapos vizsgálat után 49 szá­zalékuk jogosnak bizonyult. Összehasonlítva az elmúlt évek­kel, számuk növekedett, s tar­talmuk is változott. A múltban jobbára panaszlevelek érkez­vele azokat. Mégis megállítom ezzel a kérdéssel: — Milyen előítéletek ellen kell küzdeni leginkább? Mondok rá. példát is válaszol nyomban. — Egészség- ügyi téren az, hogy felesleges ma már a hosszas szoptatás, mert elegendő a tápszer, és ál­lítólag szoptatás után elhízik, túlhízik az anya. Persze, á táp­szer nem anyatej, az elhízás meg kitalált dolog. Elmondja azt is, hogy ered ményes az érvelés. Nevidanszky Lászlóné, meg Lakatosné Rajéi Karolina fél évig szoptattak, s nem bánták meg. És amikor közérdekű társadalmi munká­ról, faluszépítési akcióról van szó, mindig megkérdezi emlé- keztetésként, hogy a családból ki fog részt venni a munká­ban. — Nincs különösebb megbí­zatásom, nem vagyok szakszer­vezeti tisztségviselő — magya­rázza —, ahogy mondani szo­kás: csak egyszerű tag vagyok, ez persze nem jelenti azt, hogy csak ülök az értekezleteken. Ott is érvelek a magam mód­ján. Különben pedig a pártok­tatás alapfokú tanfolyamának a hallgatója vagyok, szakmai téren pedig annak a tanfolyam­nak, melyet számunkra a járá­si egészségügyi intézet szerve­zett meg. Körzetében az idén negyven gyermek született. Mindegyiket ismeri, hiszen mindegyiket meglátogatta, egyéves korukig törődik gondozásukkal közvet­len módon, a családlátogatások alkalmával, és közvetve is, amikor a rendelőbe vizsgálatra, oltásra, ellenőrzésre hozzák be a gyermekeket. Ez persze nem azt jelenti, hogy csak a csecse­mőkkel, a- kisgyermekekkel, az édesanyákkal foglalkozik csu­pán, mert a körzet óvodáit is látogatja, az egyik alapiskolá­ban pedig ő foglalkozik az if­jú vöröskeresztesek körével. — Nem egyedül — szabadko­zik —, hiszen ebben a munká­ban csak úgy lehet sikert elér­ni, ha a pedagógus, az orvos, a nővér összefog. Az összefo­gás más vonatkozásban is ér­vényes. Sohasem érzem magam egyedül, még olyankor sem, amikor egyedül járok házról házra. — Nem tartja feleslegesnek, vagy túlzottan erőltetettnek a szüntelen politikai és szakmai képzést? Azt a sokféle tanfo­lyamot — kérdeztem?. Meglepetten nézett rám, majd határozottan mondta: — Hogyan? Az iskola kifor­rott ismereteket adott. De mi­ikor? Azóta mennyi, mennyi új ismeret került felszínre. A fej­lődéssel lépést kell tartani, nemde? Végül egy szokatlan kérdés­sel lepem meg: — Ábrándjai nincsenek? Tétován mosolyog. — Ha csak az nem, hogy minden év, mint az idei, gyer­mekév legyen ... Ez különben nem is ábránd, úgy fogunk dolgozni, hogy minden év az legyen. HAfDÜ ANDRÁS tek, ez idén pedig többnyire a gazdasági életben előforduló fogyatékosságokra mutattak rá a levelek írói. A párttagsági igazolványok cseréjével ezúttal is számos írás foglalkozik. Ezek közül az alábbi címekre hívjuk fel a fi­gyelmet: A pártfeladatok ered­ménye, Amilyen az előkészí­tés, olyan az eredmény, A párt­tagok aktivitásának kezessége, Hogyan készítsük fel a káder­tartalékokat. Érdekes írást olvashatunk még a lapban a párt alapsza­bályzatáról, illetve a párt bel­ső életének törvényéről (szer­zője Milan Rázus, a CSKP KEjíR tagja), a szakszervezetek és a fiatal nemzedék neveléséről (szerzője JiHna Veseiá, a Szak­szervezetek Központi Tanácsá­nak titkára), valamint a párt­tagjelöltek kiválasztásáról és neveléséről (szerzője Petr Sí­rnék). —fü— A Prágai Képzőművészeti Akadémia az idén ünnepli megalapításá­nak 180. évfordulóját. Az akadémia 1799 óta több híres cseh kép­zőművészt nevelt, köztük pl. fosef Mánest és Jaroslav Čermákot. Felvételünk a restauráló-műhel'yben készült (Felvétel: ČSTK — Z. Humpálová) Egy felmérés kapcsán a szocialista ember neveléséről Az ideológiai munka hatékonyságának mércéje Pártunk eszmei-nevelő mun­kájában fontos helyet foglal el a politikai nevelés rendszere. Ennek lényegét, a kommuniz­mus elmélete és gyakorlata, az időszerű marxista—leninista fi­lozófia egységes tanulmányozá sa, a politikai gazdaságtan, a tudományos kommunizmus el­méletének teljes ismerete, pár­tunk forradalmi történelmének, valamint az SZKP, s a többi ba­ráti kommunista és munkáspárt tapasztalatainak elemzése képe zi. Az SZLKP Kassal (Košice) Vá­rosi Bizottsága a közelmúltban felméréseket végzett azzal a céllal, hogy megállapítsa, mi­lyen mértékben érvényesülnek ezek az alapelvek « szocialista embernevelés tőiké létesítésére irányuló törekvésekben. A politikai nevelés legelter­jedtebb formái iközé tartoznak Kassán is a legidőszerűbb kér­désekkel foglalkozó előadások, szemináriumok, elméleti és tu­dományos-módszertani konfe renciák, az előadások előkészí­tésén, végleges összeállításán dolgozó előadói csoportok érte­kezletei stb. Természetesen, tömeges jelle­gét tekintve a legfontosabb a pártoktatás. Ennek különböző alakulataiban Kassán közel húszezer párttagot és párton- kívülit tartanak számon. A For­radalmi Szakszervezeti Mozga­lom szervei által megrendezett politikai-gazdasági oktatásban nyolcvanötezer dolgozót szer­veztek be. A SZISZ-tagok közül negyvenezren vesznek részt az eszmei-politikai nevelésben. Ezenkívül csaknem hétezeröt­száz pártonkívüli pedagógus fejleszti politikai tudását a szá­mukra rendezett tanfolyamo­kon. A pártoktatás tervszerű elő­adásait az említett oktatási cso­portokban több mint négyezer­nyolcszáz előadó biztosítja. Ezek túlnyomó része kommu­nista. A tömegszervezetek ré­szére rendezett politikai okta­tást ötszáz pártonkívüli előadó is segíti. Az elemzések során felül­vizsgálták több mint ötszáz konkrét személy politikai fel­készültségének színvonalát, a kommunisták és pártonkívü- liek politikai oktatásának szer­vezettségi fokát, a hallgatóknak a tömegtájékoztatási eszközök, a propaganda és az önművelés iránti viszonyát. Az elemzés eredményei alapján a megkér­dezettek tizennégy százaléka alapos politikai tudással ren­delkezik, ötvenhat százalékuk közepes, további harminc szá­zalékuknak nagyon kicsi volt a politikai tájékozottsága. A városi pártbizottság ennek a joggal kedvezőtlennek minő­sített helyzetnek okait minde­nekelőtt abban látja. hogy egyes párttagok nem érzékelik eléggé a politikai felkészült­ség jelentőségét, s ezért nem is fordítanak kellő figyelmet az eszmei-elméleti színvonalúik emelésére. Természetesen, a pártoktatás színvonala nagy mértékben függ a hallgatók érdeklődésé­től, másrészt attól, hogy az elő­adások mennyire tudják kivál­tani a hallgatók érdeklődését. A pártoktatás iránti érdeklő­dés tovább növekedne, ha az előadások tartalmilag gazda­gabbak lennének, vélekedett a kérdezettek tizennégy százalé­ka, ha tartósan időszerűek vol­nának — ez 46 százalék véle­ménye —, ha jobban felkészül­nének az előadók és tökélete­sebb szemléltető eszközöket használnának — hangoztatták a további vélemények. Megállapították, hogy a sze­mináriumokon, beszélgetéseken, illetve a gyakorlatokon rend­szeresen a jelenlévők húsz szá­zaléka szólal fel, néha, egy- egy esetben 48 százaléka. Saj nos, a gyakorlat azt bizonylt­ja, hogy egyes előadók lebe­csülik az önképzés jelentősé­gét, eléggé formálisan teljesí­tik e kötelességüket, felületesen tanulmányozzák a javasolt té maköröket s nem nyilvánítanak kellő érdeklődést az előírt po­litikai irodalom iránt. Erre a következtetésre — ami szeren­csére nem általános jellegű — a pártmunkában észlelt gyakor­lati tapasztalatok alapján ju­tott a városi pártbizottság. Az észrevételeket konkrét in­tézkedések követték a városi pártbizottság részéről. Például a Politikai Nevelés Háza a jö­vőben az eddiginél még foko­zottabb igyekezettel és nagyobb igényességgel végzi az előadók, propagandisták rendszeres fel­készítését. Nagyon jól bevált az a módszer, hogy az előadá­sodat kollektiven megvitassák, kiegészítsék. Egyáltalán nem közömbös a városi pártbizottság előtt, mi­lyen formában és arányban s milyen eredménnyel folyik a fiatal tagjelöltek politikai ne­velése. Ez érthető is, hiszen belőlük alakul ki pártunk és szocialista társadalmunk jövő­beni élgárdája. A szocialista ember nevelés folyamatos, si­kerrel járó megvalósításával kapcsolatos feladatokat nem le­het senkire átruházni, teljesíté­sük mindannyiunk kötelessége, bármilyen poszton is. A gyakorlati élet tapasztala­tai azt bizonyítják, hogy az ideológiai munkában akkor ér­jük el a legnagyobb arányú hatékonyságot, ha a pártunk által meghirdetett eszme érvé­nyesülése, a politikai meggyő­ződés színvonala, a szocialista ember aktív társadalmi tevé­kenységében nyilvánul meg. Ez politikai munkánk egvik leg­fontosabb mércéje ... KULIK GELLERT Csicsmanné, Král Ilonka gyér- meknövér

Next

/
Oldalképek
Tartalom