Új Szó, 1979. december (32. évfolyam, 284-308. szám)
1979-12-21 / 301. szám, péntek
Döntő feladatok MINŐSÉG ÉS HATÉKONYSÁG: KORPARANCS jft A TUDOMÁNYOS-MŰSZAKI FEJLESZTÉS A POLITIKAI MUNKA SZERVES RÉSZE Bflinden esztendőben az év Ifi utolsó hónapja a számvetés és a tervezés időszaka. Ehheg a munkához adott útmutatást a járási pártbizottság legutóbbi ülése, amely megái lapíthatta, hogy a termelés a rozsnyói (Rožňava) járásban, legalábbis mennyiségét, összesített értékét tekintve a nép- gazdasági tervnek megfelelően fejlődött. Jóllehet az év elején az energiakorlátozás több millió korona értékű kiesést okozott a termelésben, ipari vállalataink, üzemeink októberben pótolták a hiányt, éves előirányzatukat — 11 hónapot véve alapul — 100,6 százalékra teljesítették és a jelzett időszakban 18 millió korona értékű áruval teljesítették tül értékesítési tervüket. Minden feltételünk adva van, hogy a hatodik ötéves tervidőszak né- gyedik évének feladatait, a várakozásnak megfelelően teljesítsük, és elegei: tegyünk a CSKP KB 14. ülése meghatároz ta feladatoknak. Eredményeinkben pártalap- szervezeteink és dolgozóink áldozatos munkája, mindennapi erőfeszítése mutatkozik meg, s annál is inkább meg kell becsülnünk, amit elértünk, mert számunkra kedvezőtlen energiaellátás és külgazdasági körülmények közepette értük el őket. Munkánk mérlegébe azonban nemcsak az eredmények kerültek. Ott vannak a mérleg másik serpenyőjében gazdálkodásunk gondjai, fogyatékosságai is. Ezek közül a munkatermelékenység lassú növekedését és a gazdasági hatékonyság fokozását segítő tartalékok nem kielégítő kiaknázását említhetem. Ám ugyanilyen fontos az irányítói tevékenység és a munkaszervezés tökeletesítése, a munkaidő jobb kihasználása, nem utolsósorban a munka és a technológiai fegyelem meg szilárdítása. Gazdaságpolitikai céljaink elérése természetesen a felsorolt, meghatározó tényezőkön kívül megköveteli, hogy a termelésben a tudományos-műszaki fejlesztésre az eddigieknél is nagyobb gondot fordítsunk. „Tudatosítanunk kell — szánta figyelmeztetőnek a CSKP KB 12. ülése —, hogy a műszaki fejlesztés állami terve csak a tudományos-műszaki fejlődés legfontosabb irányait és feladatait tartalmazza. További ilyen feladatokat rögzítenek az egyes reszortok és vállalatok tervei. Tehát minden dolgozónak erőfeszítéseit az állami, a reszort, a szakágazati és a vállalati műszaki fejlesztési tervekben szereplő új termékek kifejlesztésére és gyártására kell összpontosítania, főként a kivitel növelése, a nem szocialista országokból való importtal szembeni igények csökkentése, a fűtőanyag- és az energiafogyasztás ésszerűsítése, valamint a hazai piacra gyártott fogyasztási cikkek termékfelújítása érdekében.“ így kell tennünk annál is inkább, mert a külső tényezők alakulását aligha befolyásolhatjuk és lényeges változtatásokra nem számíthatunk. Nemzetközi gazdasági kapcsolataink fejlesztését a KGST-tagországaival folytatott tervszerű együttműködésre alapozzuk, s a szocialista integráció kibontakozása serkentőleg hat járásunk gaz^ daságára, segít megoldani gondjainkat is. A termelési szerkezet, a hatékonyság lényeges javítása nélkül azonban nem jutunk előre, s e feladatot nekünk kell megoldanunk. A tudományos-műszaki fejlesztési terv előkészítésének idején a vállalatok és üzemek pártalapszervezetei abból indultak ki, hogy a gazdasági vezetők és a műszaki értelmiség bevonásával tudományosan megalapozott programokat dolgozzanak ki a járásunkban található gazdag természeti kincsek, a magnezit és a vasérc, nemes nyersanyagok eddiginél is kedvezőbb kiaknázására, értékesítésére. Az alkotó kezdeményezés mind a rozsnyói, mind az alsó- sajói Vasérc Bányaüzemben szép eredményeket hozott, s a környezetvédelem megszilárdításában is jelentős javulás észlelhető. A dobšinái vízi erőmű dolgozói a tudományos-műszaki fejlesztéssel az áramfejlesztő aggregátorok energiatermelő képességeinek hatékonyságában és a javításuk korszerűsítésében értek el számottevő sikereket. A Szlovák Magnezitművek jolsvai (Jelšava), lube- níki (Lubeník) és a kuntapolcai (Kunova Teplica) üzemegységében a tudományos-műszaki fejlesztés feladatait pedig az üzemek termékfelújításával és gyártásfejlesztési programjával hozták közös nevezőre. Hasonló igyekezetet tapasztaltunk a slavošovcei Papírgyárban, ahol a gyártástechnológiai folyamatokat ésszerűsítették a tudományos-műszaki fejlesztés eredményeképpen. Gyártmányaikra jel lemző, hogy a tőkéspiacokon keresettek, a hasonló csúcsminőségű áruk sorában is állják a versenyt. A gömörhorkai (Gemerská Hőrka) Cellulóz- és Papírgyárban a gazdasági eredményeket évek óla kedvezőtlenül befolyásolja az a tény, hogy a Sajó szennyezéséért minden évben jelentős összeget, 10,5 millió korona bírságot fizetnek. A műszaki fejlesztés tehát — helyesen — a szennyeződés fokának csökkentésére irányul, amivel elejét vehetik a veszteségeknek, minthogy a jövő évtől kezdődően évi 16,3 millió koronára emelték a büntetés összegét. A mezőgazdaság gyakorlatában ugyancsak szabad utat kell biztosítani a tudományos-műszaki fejlesztés előretörésének. Most az a feladat, hogy az eredményeket megszilárdítsuk és továbbfejlesszük. A mezőKatonai karácsony Aki nem ismeri a katonaéletet és nem ünnepelte még a karácsonyt kaszárnyában, nehezen tudja elképzelni, hogyan ünnepelnek a katonák. Pedig a katonai karácsonynak is megvan a varázsa, egy egész életre szóló élményt jelent. A kaszárnyában is ünnepi előkészületek folynak. A parancsnokok, de elsősorban a Szocialista Ifjúsági Szövetség szervezetei mindent megtesznek azért, hogy a katonák jól érezzék magukat, vidáman töltsék az ünnepeket. így van ez abban az alakulatban is, amelyben Jirí Doubrava őrvezető szolgál. A katonák a parancsnokokkal együtt gazdag karácsonyi vacsorán vesznek részt. Az asztalról nem hiányoznak majd a hagyományos ételek sem. Mindenki ajándékcsomagot kap és az ünnepi vacsorát azoknak is elviszik, akik ezen az estén szolgálatban lesznek. A program legnagyobb része az egységekben valósul meg. Minden egységnek külön karácsonyfája lesz és a parancsnokok osztják szét majd a rokonoktól kapott ajándékokat. Az ajándékosztást vidám műsor követi, amelyet a katonák ma- guk készítenek elő. Természetesen a hadsereg művészegyüttesének és más együtteseknek a tagjai is ellátogatnak a katonák közé. A SZISZ-szervezet az ünnepek alatt gazdag sportprogramot szervez. Asztalitenisz, sakk és röplabdatornán mérhetik össze erejüket az alakulat katonái. Az alakulat könyvtára egész nap az érdeklődők rendelkezésére áll. A mozihelyiségben pedig naponta 2—3 játékfilmet és több rövidfilmet vetítenek. Mindez azt tanúsítja, hogy a katonák vidáman töltik az ünnepeket annak ellenére, hogy a szívük mélyén sokat gondolnak majd hozzátartozóikra. Néphadseregünkben egy pillanatra sem állhat le a szokásos élet és ezt mindenki, a katonák és hozzátartozóik is megértik.-9fgazdaság szocialista nagyüzemi bázisra alapozva, az egész élelmiszeripari termelés összehangolt, intenzív és hatékony fejlesztését kell megoldanunk. A mezőgazdasági termékek termelése és feldolgozása terén elért eredmények a szocialista társadalmi, gazdasági alapokon végrehajtott intenzív és következetes fejlesztési politikának és ezen belül a tudományos és technikai eredmények, eszközök jelentős térhódításának következményei. Mindezek reális alapokat és feltételeket jelentenek a következő időszak fejlesztési céljainak eléréséhez is. A munka minőségének és a gazdasági hatékonyság növelésének összefüggései nemcsak a közgazdászokat, mérnököket, technikusokat, gazdasági vezetőket érintő, érdeklő téma. A dolgozó emberek sorsát, mindennapi életét is érintő és befolyásoló feladat ez, amelynek megoldása is mindnyájunk aktív cselekvő közreműködését igényli. Ezért járásunkban a párt egész tevékenységében — az agitációs, propaganda-, a gazdasági szervező, politikai munkában is — rangos helyet foglal el a tudományos-műszaki fejlesztéssel összefüggő pártmunka. Ez nem új és nem is átmeneti követelmény, hanem korparancs, állandóan jelenlevő realitás és szükségszerűség. H ányszor tapasztaljuk, hogy korszerű áruinkat a vevők minőségi kifogások miatt leértékelik; nem húzták meg rendesen a csavarokat, nem úgy csukódik a zár, nem működik egy-egy szerkezet, ahogy kellene, nem esztétikusán csomagolják az árut és így tovább. Mindezeken bosszankodunk és rendszerint úgy fogalmazunk, hogy javítani kell a munka minőségét. De a pártpropagandának és agitációnak mindenki számára konkrétan kell megfogalmaznia, hogy ez mit is jelent. Az anyagi-erkölcsi ösztönzést, a munkaversenyt is ugyancsak ehhez a követelményhez kell igazítanunk. ONDREJ KOVÄC, a rozsnyói járási pártbizottság titkára Kommentáljuk ÚJ FORMÁBAN, ÚJ TARTALOMMAL Az ember életét ősidók óta különféle ünnepek és szertartások kísérik. Természetes igényünk, hogy életünk fordulóit, jelentős eseményeit közösségben ünnepeljük, megosszuk a hozzánk legközelebb állókkal örömeinket, bánatunkat. Évszázadokon keresztül csaknem kizárólag az egyház adott keretet a családi ünnepekhez. -Életformánk és gondolkodásmódunk azonban az utóbbi évtizedekben gyökeresen megváltozott és az új szocialista életmód a régi szokások megszűnésével, újak keletkezésével jár. Nem könnyű folyamat az új szokások formálása, elfogadtatása. Sok családban még ma is vita tárgya, miként rendezzék a házasságkötést, az újszülött névadóját, vagy az elhunyt hozzátartozó temetésének gy >:?.szertartását. A társadalmi, tudati fejlődés azonban uta< :ör az újnak, a fiatalok közül egyre többen, magukévá téve a szocialista világnézetet, mai életünknek és gondolkodásunknak megfelelő módon akarják megünnepelni családi életük jelentős eseményeit. A polgári szertartások meghonosításának nehéz feladatát a nemzeti bizottságok, illetve az általuk irányított polgári ügyek testületei végzik. Munkájuk eredményességének legszemléltetőbb mutatója az új szokások, szertartások terjedése, népszerűségük növekedése. Évről évre nő a névadók száma. Míg 1972-ben a nemzeti bizottságokon az újszülöttek 42 százalékának névadóját rendezték meg, ma már több mint 80 százalékának. A legszínvonalasabbak a házasságkötések, és örvendetes, hogy egyre több fiatal dönt csupán a polgári szertartás mellett. Bratislavában arányuk elérte a 74 százalékot, de szlovákiai viszonylatban is a házaspároknak több mint a fele szakított a régi hagyományokkal. A házasságkötések számos üj, szocialista szemléletet tükröző szokással párosulnak. Nem véletlen, hogy az új szokások a legnehezebben a gyászszertartások tekintetében terjednek. A polgári szertartások azonban fokozatosan polgárjogot nyernek, a hagyományváltozás ezen a területen is megfigyelhető. Természetesen elsősorban a nagyobb városokban — Bratislavában például a temetések 24 százalékát csak polgári szertartással rendezték —, a kisebb településeken az idősebb nemzedék erősebb szálakkal kötődik a régi szokásokhoz és a feltételek is sokszor szűkösebbek, mint a városokban. Bár kétségtelen, hogy a testületek legfontosabb teendője a névadók, esküvők és temetések rendezése, szólnunk kell az általuk szervezett egyéb megemlékezésekről is: az ezüstös aranylakodalmakról, a személyi igazolványok, a szakmunkáslevelek és érettségi bizonyítványok átadásáról, a nyugdíjas találkozókról. Ezek is fontos szerepet töltenek be a tudatformálásban, hiszen a közösség általuk is egyre több szerepet vállal életünkben, személyes örömeinkben. A testületek jelentős segítséget kapnak az egyes munkahelyeken, üzemekben és szövetkezetekben működő társadalmi aktíváktól és a társadalmi szervezetektől — mindenekelőtt a nőszövetségtöl, melynek tagjai képezik számtalan esetben a testületek alapját. Javulnak munkájuk tárgyi feltételei is, sorra épülnek a szép, korszerű szertartástermek, közülük nagyon sok 7. akcióban, tehát társadalmi összefogással. A hagyományos szertartások fokozatosan új, szocialista formát és tartalmat kapnak. Városainkban és falvainkban az emberek ma már igánylik, elvárják az újat a családi ünnepekben is. Az új szokások terjedése, népszerűsége arra kötelezi a nemzeti bizottságokat, de a munkahelyeket és a társadalmi szervezeteket is, hogy ünnepnapjainkat tegyék még bensőségesebbé, emlékezetesebbé. CSIZMAR ESZTER ORVOSI TANÁCSADÓ A látás és az autó A szem a gépkocsik vezetésénél nagyon fontos szerepet tölt be. Minél jobb a gépkocsi- vezető látása, annál gyorsabban ismerheti fel a veszélyt, és annál hamarabb tud az adott helyzetre reagálni. A látás bonyolult fyziológiai- pszichológiai folyamat, amelyben a szemen kívül részt vesznek a központi idegrendszer struktúrái is. A látási folyamatban a legnagyobb jelentősége a recehártyának van. Az éleslátást, a látókör érzékelését, a fényhez való alkalmazkodást, a színek és a kép mélységének az érzékelését biztosítja. A szemgolyó belsejének egy részét a recehártya tölti ki. Ennek központi részét, amelynek 3—5 négyzetmilliméternyi a felülete, a „sárga folt“ képezi, ami az éles és a színes látást biztosítja. Pereme felé az éleslátás képessége erősen csökken, és a recehártyának ez a része csak a fehér-fekete spektrumot különbözteti meg. A szem megkülönböztető ké pessége a látásélesség alapján mérhető. A recehártya két pontot akkor tud egymástól megkülönböztetni, ha a fénysugarak, melyek ezekből a pontokból indulnak ki, a szembe egy perc nagyságú szögben jutnak el. Ha ez a szög kisebb, akkor a két pont egybeolvad. Az éleslátás mérését műszerek segítségével végzik el. Hivatásos gépkocsivezetők esetében az éleslátásnak mindkét szemen normálisnak kell lennie. Az amatőr sofőröknél ez valamivel gyengébb lehet. Az éleslátást nemcsak az optikai szemhibák csökkenthetik, melyeket szemüveggel lehet javítani, hanem sok szembetegség is. Ezért a látás gyengülésekor mindig keressük fel a szemorvost. Ha a hivatásos kocsivezető látása akármilyen okból gyengül, foglalkozását tovább nem gyakorolhatja, állást kell változtatnia. Az egészséges szem látóköre az orrig 60 fok, fölfelé 50 fok, lefelé 65 fok és oldalirányban 90 fokig terjed. Ez jelentős mértékben az arc formájától, ill. a szemüveg széleitől függ. Látókörbe eső képet a recehártya oldalrészei fogják el. A hivatásos sofőrök látóköre nem lehet kisebb a normálisnál, az amatőröknél a látókör részben szűkült lehet. A látókör 80— 100 km/óra sebességnél jelentősen leszűkül. A színek érzékelése. A normális emberi szem a színeket a lilától, a kéken, zöldön, sárgán és narancssárgán keresztül egészen a pirosig megkülönbözteti. Felmérések szerint a férfiak 4—10 százalékának, a nők 0,4 százalékának a színlátás nem tökéletes. Az érzékelési zavar bizonyos színre vonatkozhat, vagy lehet általános, amikor is színvakságról beszélünk. Ahhoz, hogy valaki hajtási engedélyt szerezhessen, a pirosat és a zöldet biztonságosan meg kell különböztetnie. A színek biztos érzékelése és megkülönböztetése rosszabb látási viszonyok között, pl. az esti homályban vagy ködben nehezebb. Ezekben az esetekben előfordulhat a színek felcserélése, ami karambol oka lehet. A színek érzékelésének a vizsgálata színes táblák vagy műszer, az ún. anomaloszkóp segítségével történik. Az emberi szem különböző intenzitású (erejű) megvilágításához tud alkalmazkodni, do nem azonnal. Ezt a folyamatot Adaptációnak nevezzük. A fényhez gyorsabban alkalmazkodunk, mint a sötétséghez. A szemnek ezt a készségét különféle betegségek is befolyásolják, többek között az A-vitamiri átalakulásának zavara, vagy alkoholistáknál a megkárosodott máj. Azok, akik a sötétben, ill. az erős megvilágításban elveszítik a tájékozódási képességüket, nem vehetnek részt a közlekedésben. A hirtelen, erős fény a szemet elvakítja. A közlekedésben ezt a nap vagy éjjel a szembejövő autó fényszórói okozhatják. Az elvakítást még erősíti a gépkocsi beszennyezett üvege vagy a piszkos szemüveg, A szem a pupilla összehúzódásával, a szempillák összezárá- sával, vagy a szem becsukásá- val védekezik a fény ellen, aminek a közlekedésben súlyos következményei lehetnek. Az elvakítás ellen még nem ismerünk egészen biztos védekezést, a gépkocsivezetőknek kell körültekintőbbnek lenniük. Szemüveg. A hivatásos gépkocsivezetők —3-tól +6 diopt- riás, az amatőrök -10-től +10 dioptriás szemüveget használhatnak. A szemüveg nagy mértékben fokozza a közlekedés biztonságát. A szemüveg kerete legyen keskeny, hogy ne szűkítse a látókört. A színes védőiiveg szürkészöld és olyan intenzitású legyen, hogy az éleslátást és a színek érzékelését ne gátolja. Ezt a szemüveget csupán napos időben használjuk, vagy akkor, ha hóborított területen haladunk át. A gépkocsivezetők látásával szemben támasztott követelményeket az Egészségügyi Minisztérium 32/1963-i rendelete tartalmazza. Dr, STRMEŇ PETER 1979 XII. 21.
